Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-07 / 259. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 7. Nagyszünet Ahhoz, hogy felvételt nyerj erre az egyetemre, elég az érettségi bizonyítvány és az angol nyelv ismerete Amerikai egyetemi oklevél Jó buli az egyetemista élet (Internetfotó) Ez aztán a szenzáció! Már akár te is tanulhatsz az amerikai egyetem prágai kihelyezett tagozatán, hiszen a csehek már fogadják a szlovákiai diákokat is. Ha van benned elég kalandvágy és ambíció, próbáld meg! HORVÁTH ERIKA Hét szakon folytathatják azok a továbbtanulni vágyó fiatalok egyetemi tanulmányaikat, akik jól tudnak angolul, és a New York-i Állami Egyetemen (UNYP - University of New York/Prague) Prágában szeretnének továbbtanulni. A négyéves nappali „bacca- laureatusi“ képzés keretében az érdeklődők vállalkozói menedzsment, nemzetközi és európai köz- gazdaságtan, információs rendszer, pszichológia, politológia, szociológia, kommunikáció és média szakon képezhetik magukat tovább, s szerezhetnek oklevelet. Az UNYP végzős diákjai a négyéves képzés befejezése után olyan diplomát kapnak, mely egyenrangú az Amerikai Egyesült Államokban kiadott oklevéllel. Azok a diákok, akik a tanulmányaik végzése közben dolgoznak, és nincs módjukban nappali képzésben résztvenni, azoknak az egyetem hároméves intenzív hétvégi baccalaureatusi, vagy kétéves szakosító (felépítményi) képzést biztosít. Az egyetem tanári karát amerikai, cseh és más uniós államokbeli magasan képzett szakemberek és professzorok alkotják. A New York-i Állami Egyetem, mely az Egyesült Államok legnagyobb állami egyeteme, az 1998-as évben nyitotta meg Prágában kihelyezett iskolájának kapuit. Az UNYP termékeny szakmai kapcsolatot tart fent a prágai Károly Egyetemmel, valamint számos más felsőoktatási intézményekkel Csehország és az Európai Unió területén. Ahhoz, hogy felvételt nyerj erre az egyetemre, elég a középiskola sikeres befejezését igazoló érettségi bizonyítvány, valamint az angol nyelv ismerete. Az érdeklődők bővebb felvilágosításért forduljanak személyesen a pozsonyi székhelyű Amerikai Kulturális Csere (Ame- rická kultúrna vymena) munkatársaihoz (Prazská ulica 11), vagy érdeklődjenek a 02/5249 5677 és a 02/5729 7268 telefonszámokon. A mindössze tizenöt esztendős főhős a tragikus történelmi helyzetet öniróniával és cinizmussal éli meg A Sorstalanság a diákokhoz is szól KÖNYVAJÁNLÓ A Sorstalanság, a Nobel-díjas Kertész Imre regénye több szempontból is kifejezetten alkalmas arra, hogy a középiskolás korosztály kezébe adják az iskolákban, s most érdemes kihasználni a felfokozott érdeklődést - véli a Magyartanárok Egyesületének vezetője. Arató László szerint azonban nem lenne jó, ha kötelező olvasmánnyá tennék a művet. A magyar iskolák többségében eddig nem nagyon foglalkoztak Kertész Imre Nobel-díjas író műveivel, ám most mindenképpen érdemes kihasználni a diákok körében tapasztalható érdeklődést és a közvéleményben meglévő „termékeny bűntudatot” - véli Arató László, a Magyartanárok Egyesületének vezetője. Pedagógusok tapasztalatai szerint a diákok most élénken érdeklődnek a Nobel-díjjal világhírnevet szerzett író életműve iránt. A tapasztalatok szerint a mű több szempontból is kifejezetten alkalmas arra, hogy a köz'épiskolás korosztály számára tanítsák. XX. századi nevelődéstörténetről van szó, amelynek főhőse tizenöt esztendős. A könyv nem nagy terjedelmű, ez is arra predesztinálja, hogy a diákok könnyebben elfogadják. Külön érdekessége a főhős minden előzetes tudást nélkülöző, „fapofa” látásmódja, ahogy a tragikus történelmi helyzetet öniróniával és cinizmussal éli meg - magyarázza Arató László. Az irodalomelmélet alapjai, művészet és valóság viszonyának érzékeltetésére is kiválóan alkalmas a regény. Köztudott ugyanis, hogy Kertész Imre átélte Auschwitz borzalmait, tudatos íróként azonban nem élményeit rögzíti, nem törekszik a valóság tükrözésére, hanem önálló műalkotást hoz létre. (MH) Auschwitz kicsit másképp Csodálatos dolgok, melyek minden nap körülöttünk vannak, és természetesnek vesszük őket Gondolkodj el ezen! KULIO Világunk tele van csodálatos dolgokkal: nagyokkal, kicsikkel, zseniálisakkal és egyszerűekkel. Nagyok: A nyugati égboltot csodálatos színpompába öltöztető lenyugvó nap. A csillagokkal teli, fényesen csillogó égbolt. Az erdő változatos, égig érő fáin átszűrődő napsugarak. A magas hegyek csillogó, hófedte csúcsai. A szélűzött óceánok tajtékzó hullámai. Minden nap körülöttünk vannak, és természetesnek vesszük ezeket. Kicsik: Egyparányi madár, egy kis poszáta Eszak-Ámerikából Dél-Ameri- kába vezető útján először Afrika felé veszi útját, magasan az Atlanti-óceán felett. Mintegy 6000 méter magasságban Dél-Ameri- kába tartó légáramlatba kerül. Ösztönétől vezérelve több napig tartó, 4000 km-es utat tesz meg ez a 20 grammos, toliakba burkolt bátorság! Bámulatba ejt, és csodálattal tölt el. Akárcsak az emberi szem, amelynek recehártyája irigységgel tölti el a computerszakembereket: 100 milliónyi pálcikája és csapja, valamint idegsejtjei legalább 100 milliárd számítási folyamatot végeznek másodpercenként. Zseniálisak: Az ultrahanggal tájékozódó denevérek. Az áramot fejlesztő angolna. A tengervizet sótalanító sirályok. A papírt gyártó darazsak. A klímaberendezést készítő termeszek. A sugárhajtással haladó polipok. A szövő és a lakosztályt építő madarak. A beépített jelzőfénnyel világító rovarok. A súlyuk sokszorosát cipelő hangyák. Bámulatba ejtő, zseniális! Minden nap körülöttünk vannak, és természetesnek vesszük ezeket. Egyszerűek: A késői életéveinkben figyelmünket a kisebb dolgok felé fordítjuk, amelyeket korábban természetesnek tartottunk: Egy mosoly. Egy simogató kéz. Egy barátságos szó. Egy szál virág. A madárdal. Virágillat. A naplemente. Ha mindezeket végiggondoljuk - lélegzetelállító nagy dolgok, csodálatba ejtő kis dolgok, lenyűgöző zseniálisak és a késői életkorban megbecsült egyszerűek. Kinek tulajdonítsuk mindezeket? Hogyan magyarázhatók meg ezely’ Honnan erednek? Napjainkban a tudomány rohamos fejlődése egyre jobban aláássa Darwin evolúció-elméletét. Számtalan csoda és szépség és mindenki másképp magyarázza. Mikor látjuk már be: ez nem lehet evolúció! Gondolkodj el ezen! „A nyugati égboltot csodálatos színpompába öltöztető lenyugvó nap" SÍK programajánlat 2002. nov. 8.19:00 Laár András költő, zeneszerző és humorista fergeteges zenével és sok-sok humorral megtűzdelt előadása. Helyszín a sellyei Vecierka kultúrközpont (Dolna ulica) 19:00-tol. 2002. nov. 9.15:00 KUCKÓ JÁTSZÓHÁZ: Benne az Árgyélus színház előadásában „Az élet és a halál vize”. Előadja: Écsi Gyöngyi, népi hangszereken közreműködik: Kováts Marcell. Helyszín a sellyei Vecierka kultúrközpont 2002. dec.7.18:00 TÁNCHÁZ 2002 A néptánc és a népzene kedvelőinek örömére az idén is megszervezik a magyar táncházat, ahol a Szőttes néptáncegyüttes ( http://www.szottes.sk ) táncosai segítségével bárki megismerkedhet néptáncainkkal és népszokásainkkal. Helyszín a sellyei Fiatalok háza (a régi pionírház) DIÁKPRÓZA A hatalom általában nemcsak nagyravágyó Fekete hajnal PESTY LEO Egyedül élt. A hajnal hűvös fuvallata mindig ezt a hírt hozta neki, de mire igazán felfogta volna, mielőtt érezhette volna magánya édes-keserű súlyát, álomba merült. Minden reggel. De éjszaka felébredt. És tudta: az egész világ az övé. Magánya biztosította számára a szabadság érzését. A bolygón a növényeken kívül ő volt az egyetlen élőlény De számára minden élt. Á kövek, a patakok, a vízesések, a tenger, a tenger mélységes sötétje, melynek hullámai felcsaptak az égre, s ott mosolyogva csillogtak; a csillagok is éltek, hiszen oly végtelen volt a világűr is csillagporos ködjeivel, szikrázó felhőivel, sápadt holdjaival és véres napjaival... Éltek a felhők, a szelek, a villámok, az alkonyatok... A világ legvégén, kezdetét vette a vihar. Először csak a szél ringatta a leveleket, a sötéten illatozó virágokat. Az ég aljáról - mintha a napot temetnék a földbe - fekete tömjénfüstként szállt fel a viharfelhő. Gomolyogva terpeszkedett szét az égbolton, lassan fojtogatta a hatalmas kékséget, hogy fekete vérét öntse szét mindenütt. Gyémántként fénylett az ég legfényesebb csillaga, de a gonosz viharvér mindent elmosott útjából, s a csillag hiába szórta kétségbeesett sugarait, percei meg voltak számlálva. A halál elérte őt is: egy csillogó, kékes bosszúval átitatott halálsikollyal lemondott rövid életéről; tudta ugyanis, hogy hajnalhasadta- kor feltámad poraiból. Most azonban a felhő uralta az eget. S mivel a hatalom természete olyan, hogy mindig többre és többre vágyik, a Felhő is többet akart. A földet kezdte ostromolni. De a Hatalom általában nemcsak nagyravágyó, hanem ostoba és nagyképű is - ezért aztán ahelyett, hogy a földbe küldte volna tüzes nyilait, a felhő önmagában villámlott. Azt képzelte, így ijesztő és félelmetes lesz, s a világ a lábai előtt fog heverni. A bolygó egyetlen lakója azonban nem félt a nagyképű vihartól, inkább gyönyörködött benne. Tudta jól, mi lesz a vége - hiszen már anynyiszor tapasztalta - s így tudta azt is, nincs mitől félnie. A felhő egyre haragosabb, szebb lett. Villámai, mint a szétömlő tinta, azúrkékre festették gyászos arcát. Kékes habja aztán úgy csillogott az éjszakában, mint az álom. Ekkor azonban valami történt. Keletről beléhasított az új nap első fehér sugara. Hajnalodon. A felhő - mintha fájdalmában ordított volna - iszonyatos mennydörgést zúdított a földre. Aztán lecsendesedett, könnyezni kezdett. E könnyek azonban már a nap aranyos fényében csillogtak, s a hajnali szivárvány végleg szétszaggatta a felhő testét. Nyugaton még próbálta tartani magát, de végül feladta, s az ég legfényesebb csillaga büszkén fúrta át jeges sugaraival a vihar utolsó foszlányát. Nagyon magányos lett. Dörzsölte szemeit, mintha most nyitotta volna ki őket először. A nap aranyszínűre festett mindent, a köveket, a patakokat, a virágokat, a leveleket, a vízeséseket, a szeleket, a felhőket, melyek eddig csak sötét foltként tetszettek neki, de most látta őket teljes fényességükben, s ez a világ annyira gyönyörű volt. Erről álmodott mindig. Boldog volt és szabad, de leg- belül tudta, az éjszakát, a vihart, a felhőt, a villámokat soha többé nem láthatja. Ezt nem tudta elviselni, s egy végső, könnyes pillantást vetve a hajnalra a tenger aranyló habjai közé vetette magát.
