Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-07 / 259. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 7. Nagyszünet Ahhoz, hogy felvételt nyerj erre az egyetemre, elég az érettségi bizonyítvány és az angol nyelv ismerete Amerikai egyetemi oklevél Jó buli az egyetemista élet (Internetfotó) Ez aztán a szenzáció! Már akár te is tanulhatsz az ame­rikai egyetem prágai kihelye­zett tagozatán, hiszen a cse­hek már fogadják a szlováki­ai diákokat is. Ha van benned elég kalandvágy és ambíció, próbáld meg! HORVÁTH ERIKA Hét szakon folytathatják azok a to­vábbtanulni vágyó fiatalok egyete­mi tanulmányaikat, akik jól tudnak angolul, és a New York-i Állami Egyetemen (UNYP - University of New York/Prague) Prágában sze­retnének továbbtanulni. A négyéves nappali „bacca- laureatusi“ képzés keretében az ér­deklődők vállalkozói menedzs­ment, nemzetközi és európai köz- gazdaságtan, információs rend­szer, pszichológia, politológia, szo­ciológia, kommunikáció és média szakon képezhetik magukat to­vább, s szerezhetnek oklevelet. Az UNYP végzős diákjai a négyéves képzés befejezése után olyan dip­lomát kapnak, mely egyenrangú az Amerikai Egyesült Államokban ki­adott oklevéllel. Azok a diákok, akik a tanulmányaik végzése köz­ben dolgoznak, és nincs módjuk­ban nappali képzésben résztvenni, azoknak az egyetem hároméves in­tenzív hétvégi baccalaureatusi, vagy kétéves szakosító (felépítmé­nyi) képzést biztosít. Az egyetem tanári karát amerikai, cseh és más uniós államokbeli magasan kép­zett szakemberek és professzorok alkotják. A New York-i Állami Egyetem, mely az Egyesült Államok legna­gyobb állami egyeteme, az 1998-as évben nyitotta meg Prágában kihe­lyezett iskolájának kapuit. Az UNYP termékeny szakmai kapcso­latot tart fent a prágai Károly Egyetemmel, valamint számos más felsőoktatási intézményekkel Csehország és az Európai Unió te­rületén. Ahhoz, hogy felvételt nyerj erre az egyetemre, elég a középiskola si­keres befejezését igazoló érettségi bizonyítvány, valamint az angol nyelv ismerete. Az érdeklődők bő­vebb felvilágosításért forduljanak személyesen a pozsonyi székhelyű Amerikai Kulturális Csere (Ame- rická kultúrna vymena) munkatár­saihoz (Prazská ulica 11), vagy ér­deklődjenek a 02/5249 5677 és a 02/5729 7268 telefonszámokon. A mindössze tizenöt esztendős főhős a tragikus történelmi helyzetet öniróniával és cinizmussal éli meg A Sorstalanság a diákokhoz is szól KÖNYVAJÁNLÓ A Sorstalanság, a Nobel-díjas Ker­tész Imre regénye több szempont­ból is kifejezetten alkalmas arra, hogy a középiskolás korosztály kezébe adják az iskolákban, s most érdemes kihasználni a felfo­kozott érdeklődést - véli a Ma­gyartanárok Egyesületének veze­tője. Arató László szerint azonban nem lenne jó, ha kötelező olvas­mánnyá tennék a művet. A magyar iskolák többségében eddig nem nagyon foglalkoztak Kertész Imre Nobel-díjas író mű­veivel, ám most mindenképpen érdemes kihasználni a diákok kö­rében tapasztalható érdeklődést és a közvéleményben meglévő „termékeny bűntudatot” - véli Arató László, a Magyartanárok Egyesületének vezetője. Pedagó­gusok tapasztalatai szerint a diá­kok most élénken érdeklődnek a Nobel-díjjal világhírnevet szer­zett író életműve iránt. A tapasz­talatok szerint a mű több szem­pontból is kifejezetten alkalmas arra, hogy a köz'épiskolás korosz­tály számára tanítsák. XX. századi nevelődéstörténetről van szó, amelynek főhőse tizenöt eszten­dős. A könyv nem nagy terjedel­mű, ez is arra predesztinálja, hogy a diákok könnyebben elfo­gadják. Külön érdekessége a fő­hős minden előzetes tudást nél­külöző, „fapofa” látásmódja, ahogy a tragikus történelmi hely­zetet öniróniával és cinizmussal éli meg - magyarázza Arató Lász­ló. Az irodalomelmélet alapjai, művészet és valóság viszonyának érzékeltetésére is kiválóan alkal­mas a regény. Köztudott ugyanis, hogy Kertész Imre átélte Ausch­witz borzalmait, tudatos íróként azonban nem élményeit rögzíti, nem törekszik a valóság tükrözé­sére, hanem önálló műalkotást hoz létre. (MH) Auschwitz kicsit másképp Csodálatos dolgok, melyek minden nap körülöttünk vannak, és természetesnek vesszük őket Gondolkodj el ezen! KULIO Világunk tele van csodálatos dol­gokkal: nagyokkal, kicsikkel, zse­niálisakkal és egyszerűekkel. Nagyok: A nyugati égboltot csodálatos színpompába öltöztető lenyugvó nap. A csillagokkal teli, fényesen csillogó égbolt. Az erdő változa­tos, égig érő fáin átszűrődő nap­sugarak. A magas hegyek csillo­gó, hófedte csúcsai. A szélűzött óceánok tajtékzó hullámai. Min­den nap körülöttünk vannak, és természetesnek vesszük ezeket. Kicsik: Egyparányi madár, egy kis poszá­ta Eszak-Ámerikából Dél-Ameri- kába vezető útján először Afrika felé veszi útját, magasan az At­lanti-óceán felett. Mintegy 6000 méter magasságban Dél-Ameri- kába tartó légáramlatba kerül. Ösztönétől vezérelve több napig tartó, 4000 km-es utat tesz meg ez a 20 grammos, toliakba bur­kolt bátorság! Bámulatba ejt, és csodálattal tölt el. Akárcsak az emberi szem, amelynek recehár­tyája irigységgel tölti el a compu­terszakembereket: 100 milliónyi pálcikája és csapja, valamint idegsejtjei legalább 100 milliárd számítási folyamatot végeznek másodpercenként. Zseniálisak: Az ultrahanggal tájékozódó dene­vérek. Az áramot fejlesztő angol­na. A tengervizet sótalanító sirá­lyok. A papírt gyártó darazsak. A klímaberendezést készítő terme­szek. A sugárhajtással haladó po­lipok. A szövő és a lakosztályt épí­tő madarak. A beépített jelző­fénnyel világító rovarok. A súlyuk sokszorosát cipelő hangyák. Bá­mulatba ejtő, zseniális! Minden nap körülöttünk vannak, és ter­mészetesnek vesszük ezeket. Egyszerűek: A késői életéveinkben figyelmün­ket a kisebb dolgok felé fordítjuk, amelyeket korábban természetes­nek tartottunk: Egy mosoly. Egy simogató kéz. Egy barátságos szó. Egy szál virág. A madárdal. Virág­illat. A naplemente. Ha mindezeket végiggondoljuk - lélegzetelállító nagy dolgok, cso­dálatba ejtő kis dolgok, lenyűgö­ző zseniálisak és a késői életkor­ban megbecsült egyszerűek. Ki­nek tulajdonítsuk mindezeket? Hogyan magyarázhatók meg ezely’ Honnan erednek? Napjainkban a tudomány roha­mos fejlődése egyre jobban aláás­sa Darwin evolúció-elméletét. Számtalan csoda és szépség és mindenki másképp magyarázza. Mikor látjuk már be: ez nem lehet evolúció! Gondolkodj el ezen! „A nyugati égboltot csodálatos színpompába öltöztető lenyugvó nap" SÍK programajánlat 2002. nov. 8.19:00 Laár András költő, zeneszerző és humorista fergeteges zenével és sok-sok humorral megtűzdelt előadása. Helyszín a sellyei Vecierka kultúrközpont (Dolna ulica) 19:00-tol. 2002. nov. 9.15:00 KUCKÓ JÁTSZÓHÁZ: Benne az Árgyélus színház előadásában „Az élet és a halál vize”. Előadja: Écsi Gyöngyi, népi hangszereken köz­reműködik: Kováts Marcell. Helyszín a sellyei Vecierka kultúrközpont 2002. dec.7.18:00 TÁNCHÁZ 2002 A néptánc és a népzene kedvelőinek örömére az idén is megszerve­zik a magyar táncházat, ahol a Szőttes néptáncegyüttes ( http://www.szottes.sk ) táncosai segítségével bárki megismerked­het néptáncainkkal és népszokásainkkal. Helyszín a sellyei Fiatalok háza (a régi pionírház) DIÁKPRÓZA A hatalom általában nemcsak nagyravágyó Fekete hajnal PESTY LEO Egyedül élt. A hajnal hűvös fuvallata mindig ezt a hírt hozta neki, de mire igazán felfogta volna, mielőtt érezhette volna magánya édes-keserű súlyát, álomba merült. Minden reggel. De éjszaka felébredt. És tudta: az egész világ az övé. Magánya biztosította számára a szabadság érzését. A bolygón a növényeken kívül ő volt az egyetlen élőlény De számára minden élt. Á kövek, a pata­kok, a vízesések, a tenger, a tenger mélységes sötétje, melynek hullámai felcsaptak az égre, s ott mosolyogva csillogtak; a csilla­gok is éltek, hiszen oly végtelen volt a világűr is csillagporos köd­jeivel, szikrázó felhőivel, sápadt holdjaival és véres napjaival... Éltek a felhők, a szelek, a villámok, az alkonyatok... A világ legvégén, kezdetét vette a vihar. Először csak a szél rin­gatta a leveleket, a sötéten illatozó virágokat. Az ég aljáról - mintha a napot temetnék a földbe - fekete tömjénfüstként szállt fel a viharfelhő. Gomolyogva terpeszkedett szét az égbolton, las­san fojtogatta a hatalmas kékséget, hogy fekete vérét öntse szét mindenütt. Gyémántként fénylett az ég legfényesebb csillaga, de a gonosz viharvér mindent elmosott útjából, s a csillag hiába szórta kétségbeesett sugarait, percei meg voltak számlálva. A ha­lál elérte őt is: egy csillogó, kékes bosszúval átitatott halálsikol­lyal lemondott rövid életéről; tudta ugyanis, hogy hajnalhasadta- kor feltámad poraiból. Most azonban a felhő uralta az eget. S mivel a hatalom természe­te olyan, hogy mindig többre és többre vágyik, a Felhő is többet akart. A földet kezdte ostromolni. De a Hatalom általában nem­csak nagyravágyó, hanem ostoba és nagyképű is - ezért aztán ahelyett, hogy a földbe küldte volna tüzes nyilait, a felhő önma­gában villámlott. Azt képzelte, így ijesztő és félelmetes lesz, s a világ a lábai előtt fog heverni. A bolygó egyetlen lakója azonban nem félt a nagyképű vihartól, inkább gyönyörködött benne. Tudta jól, mi lesz a vége - hiszen már anynyiszor tapasztalta - s így tudta azt is, nincs mitől félnie. A felhő egyre haragosabb, szebb lett. Villámai, mint a szétömlő tinta, azúrkékre festették gyászos arcát. Kékes habja aztán úgy csillogott az éjszakában, mint az álom. Ekkor azonban valami történt. Keletről beléhasított az új nap első fehér sugara. Hajna­lodon. A felhő - mintha fájdalmában ordított volna - iszonyatos menny­dörgést zúdított a földre. Aztán lecsendesedett, könnyezni kez­dett. E könnyek azonban már a nap aranyos fényében csillogtak, s a hajnali szivárvány végleg szétszaggatta a felhő testét. Nyuga­ton még próbálta tartani magát, de végül feladta, s az ég legfé­nyesebb csillaga büszkén fúrta át jeges sugaraival a vihar utolsó foszlányát. Nagyon magányos lett. Dörzsölte szemeit, mintha most nyitotta volna ki őket először. A nap aranyszínűre festett mindent, a köve­ket, a patakokat, a virágokat, a leveleket, a vízeséseket, a szele­ket, a felhőket, melyek eddig csak sötét foltként tetszettek neki, de most látta őket teljes fényességükben, s ez a világ annyira gyö­nyörű volt. Erről álmodott mindig. Boldog volt és szabad, de leg- belül tudta, az éjszakát, a vihart, a felhőt, a villámokat soha töb­bé nem láthatja. Ezt nem tudta elviselni, s egy végső, könnyes pillantást vetve a hajnalra a tenger aranyló habjai közé vetette magát.

Next

/
Thumbnails
Contents