Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 30. Helyhatósági választások Bastrnák Tibor: „Aki azt ígéri, hogy polgármesterként talpra tudja állítani a komáromi hajógyárat, az nagyon jól tudja, hogy csak választási fogásként mond ilyet" Elébe akar menni a kínálkozó lehetőségeknek Komárom hat polgármester­jelöltje közül öten független­ként indulnak, egy pedig a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) színeiben. Az MKP vá­rosi alapszervezetének tag­jai Bastrnák Tibornak sza­vaztak bizalmat, aki parla­menti és megyei önkormány­zati képviselő is egyben. V. KRASZNICA MELITTA A választási kampány során va­lamennyi ellenjelöltje hangsú­lyozza, hogy a polgármesteri funkció egész embert kíván, és nem lehet más posztok mellett odaadóan végezni. Ezzel egyér­telműen Önre utalnak. Gondo­lom, amikor elvállalta jelölését, számított ezekre a megjegyzé­sekre. Miért döntött mégis úgy, hogy indul a polgármesteri funk­ció elnyeréséért? Az elmúlt hetekben nagyon sokan feltették már nekem ezt a kérdést. A legelején le szeretném szögezni, hogy a hatályos törvények értelmé­ben megválasztásom esetén - a ko­máromi jelöltek közül egyedüli­ként - semmiféle bért nem vehetek » A komáromiaknak el kell dönteniük, hogy milyen polgármes­tert akarnak: egy hiva­talnokot vagy egy . . menedzsert. \\ majd fel polgármesteri munká­mért. Az ok, amiért vállalom a megmérettetést az, hogy úgy ér­zem, rendkívül fontos 4—8 év áll előttünk, amikor egy város, régió vagy kitör, vagy végérvényesen le­marad a fejlődésben. Ez Európai Unió országaiban, de akár a szom­szédos Magyarországot is említ­hetném példaként, teljesen elfoga­dott, hogy egy polgármester me­gyei, illetve országos szinten is akt­jövője a Nemzeti Vagyonalap, a kormány, a bankok magatartásá­tól függ, illetve attól, hogy végre sikerül-e egy tőkeerős külföldi be­fektetőt találni. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy maga az MKP na­gyon sokat tett azért, hogy egyál­talán még működik a hajógyár, és a jövőben is mindent megtesz megmentése érdekében. Még egy­szer hangsúlyoznám: én, illetve az MKP-s képviselőjelöltek megvaló­sítható programot vázoltunk fel, amely konkrétumokra épül, és amelyért felelősséget is vállalunk. Melyek azok a területek, amelye­ken, megválasztása esetén, azonnal pozitív változásokat ta­pasztalhatnak majd a polgárok? Programunk hosszú távra szól. Saj­nos ez a város eddig ötletszerűen fejlődött, úgy érzem viszont, progra­munk végre lerakja a rend és rend­szeresség alapjait. Az elkövetkező hónapokban tehát meg kell alapoz­nunk a feltételeit azoknak a beruhá­zásoknak, amelyek megindítják vá­rosunkat a felemelkedés útjáiu E fel­adatok közé sorolom az Ivan Simko védelmi miniszterrel megkezdett tárgyalásaimat, amelyek arra irá­nyulnak, hogy a jelenleg ajánlott 60 millió koronás vételárnál olcsóbban jussunk hozzá az öreg és új vár al­kotta ingatlankomplexumhoz. El­képzeléseink szerint ugyanis itt kap­na helyet az új egyetem. Nagy terve­ket csak belföldi, illetve külföldi pá­lyázatokon elnyert pénzekből, illet­ve kormánysegítséggel lehet megva­lósítani. Azonnali kedvező elmozdu­lásra számíthatnak viszont a polgá­rok a hivatal munkáját illetően, amelyet sokkal inkább ügyfélköz­pontúnak, rugalmasabbnak képze­lek el. Információm szerint mosta­nában azzal riogatják a hivatal dol­gozóit, hogy egy új polgármester nagy söprést végez majd körükben. Ezt már csak a hatályos törvények miatt sem teheti meg egyetlen pol­gármester sem. Megválasztásom esetén azonban a hivatalnokok szakmai rátermettsége mindenkép­pen döntő szempont lesz, hiszen a 21. század más hivatalnoki struktú­rát követel meg. A városban köztudott, hogy az utóbbi években igen rossz volt az együttműködés a polgár- mester és a képviselő-testület között. Megválasztása esetén Ön hogyan képzeli el a képvi­selőkkel való közös munkát? A polgármester nem tevékeny­kedhet magányos farkasként, öt­letei megvalósításához minden esetben szükség van a testület jó­váhagyására. Ezért nagyon fon­tos, hogy együtt tudjanak működni. Én bízom benne, hogy MKP-s többségű testület jön lét­re, és, mivel programunk közös, megvalósításáért is együttesen munkálkodhatunk majd. Ugyan­akkor nem titok, hogy a városban a szlovák pártok azért alakítottak ki egy széles koalíciót, hogy meg­törjék az MKP többségét a városi testületben. Egy ilyen koalíció vi­szont a választásokat követően » Ez a város eddig öt­letszerűen fejlődött, úgy érzem viszont, programunk végre le­rakja a rend és rend- . . szeresség alapjait. \\ darabjaira hullhat, példa erre a Meciar ellen létrejött koalíciók szétesése. A városnak, illetve a polgármester-testület-hivatal al­kotta háromszögnek viszont még soha nem volt akkora szüksége az összefogásra, mint most. Tud­juk, hogy a kormány által hozott megszorító intézkedések miatt nehéz hónapok várnak a lakos­ságra, ám Komáromnak, ha nem akar végérvényesen leszakadni, éppen most kell elindulnia a fej­lődés útján. Ehhez azonban más vezetési stílusra és távlatokban való gondolkodásra van szükség. Most esély van a változásra, ép­pen ezért arra kérek mindenkit, hogy ne halassza el ezt a le­hetőséget és minél nagyobb számban jöjjön el választani de­cember 6-7-én. ív szerepet vállal. Ezek a funkciók nem gyengítik, sokkal inkább erősítik egymást. így tud igazán sokat tenni az illető városáért, ré­giójáért. Miként képzeli tehát el a polgár- mesteri munkát? Semmiképpen sem úgy, ahogyan azt az elmúlt években tapasztal­hattuk városunkban. A komáro­miaknak el kell dönteniük, hogy milyen polgármestert akarnak: egy hivatalnokot, aki reggeltől es­tig bent ül az irodájában, miköz­ben uralkodónak tekinti magát a város felett, vagy olyat, aki elébe megy a lehetőségeknek, mene­dzsertípus és hozza a beruházá­sokat, a pénzt a városnak. Én ez utóbbi lehetőséget kínálom a vá­lasztóknak. Úgy érzem, éppen a már meglévő tisztségeimnek kö­szönhetően tudok komoly fejlő­dést, beruházásokat ígérni. Köz­tük olyanokat, amelyek túlmutat­nak a város határán. Bastrnák Tibor: „A polgármesteri hivatal munkáját a jelenleginél sokkal ügyfélközpontúbbnak, rugalmasabbnak képzelem el." (Képarchívum) Úgy tűnik, az MKP, illetve az Ön választási kampánya is eltér az eddigiektől. Sőt, Ön hiányzott a helyi televízió által sugárzott ke- rekasztal-beszélgetésről is. Ez utóbbi magyarázatával kez­deném. A városi tévé munkatár­sai előzetes egyeztetés nélkül, tulajdonképpen két nappal a be­szélgetés felvétele előtt közölték annak időpontját. Én pedig ak­korra voltam hivatalos Ivan Sim­ko védelmi miniszterhez, aki he­tekkel ezelőtt szabta meg szá­momra a találkozás idejét. A ve­le való tárgyalást pedig éppen Komárom érdekében folytattam. Ami a kérdés első felét illeti, va­lóban újítottunk. A hagyomá­nyos lakossági fórumok helyett arra helyeztük a hangsúlyt, hogy programunk bemutatása mellett azokat az utakat is felvázoljuk, amelyek megvalósításukhoz ve­zetnek. Az elmúlt napokban meghívásomra itt jár Gyu- rovszky László régiófejlesztési miniszter, Szigeti László oktatá­sügyi államtitkár, Simon Zsolt földművelésügyi miniszter, és hamarosan ide látogat Miklós László környezetvédelmi minisz­ter is. A választópolgárok velük is elbeszélgethettek azokról a konkrétumokról, amit progra­munkban felkínáltunk, legyen szó az infrastrukturális fejlesz­tésről, az új Duna-hídról, vagy a szlovákiai magyar egyetemről. Duna-híddal egyébként még a nyitrai kerületi hivatal elöljáró­helyetteseként kezdtem foglal­kozni, több akkori miniszterrel, magyarországi illetékessel tár­gyaltam, és tudom, hogy napja­inkra esély van felépítésére. Sokan hiányolják viszont prog­ramjukból a hajógyár feléleszté­sére vonatkozó passzusokat. Add azt ígéri, hogy polgármester­ként talpra állítja a hajógyárat, az nagyon jól tudja, hogy csak vá­lasztási fogásként mond ilyet. Eh­hez ugyanis egyetlen polgármes­ternek sincs jogköre. A hajógyár Napjainkban egy modern polgármesternek egyebek mellett szerteágazó kapcsolatokkal, idegennyelv-tudással kell rendelkeznie - vallja Katona István A táncoktató helyes lépéseket ígér Martoson is ÚJ SZÓ-INTERJÚ Katona István neve nem csak ide­haza cseng ismerősen. Néptáncos­ként, koreográfusként, táncoktató­ként bejárta a fél világot, Angliától Ausztriáig, Venezuelától Egyipto­mig, Görögországtól Hollandiáig számos országban terjesztette a magyar kultúrát. Osztrák állam­polgár, 1991-től viszont Martoson él és dolgozik. Az elmúlt években neve össze­fonódott a Martoson létreho­zott Feszty emlékparkkal, vala­mint a pünkösdi napokkal. Most pedig független polgár­mesterjelöltként indul a decem­ber 6-7-ei önkormányzati vá­lasztáson. Miért? Ha röviden akarnék rá válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a köz­ségbeliek belém vetett bizalma mi­» Gyűjtéseim során gyakran jártam Martoson, abban a falu­ban, amely a 19. század végén, mondhatni, a világ közepének > * számított. ” att. Azokért az emberekért, akik sa­ját kezdeményezésre néhány nap alatt összegyűjtötték a jelöltetésem- hez szükséges aláírásokat, és akik új lendületet szeremének adni a falu fejlődésének. Sokan már azt is furcsának talál­ták, hogy világpolgárként egy alig 800 lakosú, eldugott kis kö­zségben telepedett le. Tévedés, nem vagyok világpolgár, nagyon is lokálpatrióta vagyok. Én, aki többmilliós városokban éltem évekig, miután táncos karrierem sú­lyos ízületi problémák miatt ketté­tört, a nyugalomra, a természetkö­zelségre vágytam. Gyűjtéseim során gyakran jártam Martoson, abban a faluban, amely a 19. század végén, a 20. század elején mondhatni, a világ közepének számított. A Feszty-, a Jó­kai-, az Ordódy-családoknak kö­szönhetően számos korabeli költő, festő, színésznő fordult meg itt. Más­részt Martos néprajzi, antropológiai szempontból kuriózum, ez az utolsó olyan település, ahol még nyomai­ban fellelhető a középkori magyar településszerkezet. Az ázsiai öröksé­get pedig a martosi rátétes hímzés őrzi, amellyel csak a távoli Dagesz- tánban, Afganisztánban és Kazahsz­tánban találkozhat az ember. A köz­ség határában két folyó és hét tó ta­lálható, ablakomból kinézve kócsa­gokat, jégmadarakat, fekete gólyá­kat látok. Szerintem ennél ideáli- sabb lakóhelyet nem is találhattam volna. Mindez visszaadta belső har­móniámat, és vállalkozni kezdtem. Feleségemmel együtt megálmodtuk és megvalósítottuk a Feszty Árpád Műve-lődési Parkot, amely a szlová­kiai magyar közművelődés egyik központjává vált. A park tehát elkészült, számos rendezvénynek, tábornak ad ott­hont, és vonzza a látogatókat, köztük számos prominens sze­mélyiséget. Bárki azt mondhat­ná, hogy - nem tősgyökeres mar- tosiként, az ön szavajárását idéz­ve „gyüttmentként” - eleget tett már a faluért. Úgy látszik, ön nem így gondolja, amit az is bizo­nyít, hogy vállalta a jelöltetést. Azt hiszem, a martosiak a park kap­csán döbbentek rá, micsoda le­hetőségeket rejt ez a település. A mi » Szerintem ennél ideálisabb lakóhe­lyet nem is találhattam volna. Mindez visszaad­ta belső harmóniá- , , mat. \\ kultúrkörünkben nehezen fogadják be az idegent, ám sokszor éppen a „gyüttment” az, akit nem terhelnek a helyi összefonódások, nincsenek előítéletei, és új színt, új látásmódot visz egy közösségbe. Úgy vélem, a martosiak is látják eddigi munkám gyümölcsét, és úgy gondolják, ta­pasztalataimat, bel- és külföldi kap­csolataimat a község fellendítésé­ben is kamatoztatni tudnám. Mert napjainkban egy polgármesternek szerteágazó kapcsolatokkal kell rendelkeznie, tisztában kell lennie a pályázati lehetőségekkel, tudnia kell eligazodni a törvények, előírá­sok között, és jó, ha néhány idegen nyelvet is beszél. Mit tart a község legnagyobb problémájának? Elsősorban a magas munkanélküli­ségi arányt és a falu elöregedését. Ezért is próbáltam olyan programot megfogalmazni, amellyel 14—16 ál­landó, és 30-40 idényjellegű mun­kahelyet teremthetnénk a község­Katona István: „Próbáltam olyan programot megfogalmazni, amellyel 14-16 állandó, és 30-40 idényjellegű munkahelyet teremthetnénk a községben." (Vas Gyula felvétele) ben. Martoson nincs szennyvíztisz­tító, elavult a vízvezetékrendszer, a fő- és mellékutak rendkívül rossz ál­lapotban vannak. Ezeket fokozato­san ki kell építeni, illetve felújítani, újraaszfaltozni. Stratégiai terveim között szerepel egy halgazdaság lét­rehozása, amelyhez először ki kell tisztítani a tavakat. A felsorolt mun­kákat mind-mind helybeli lakosok bevonásával lehetne elvégezni. Per­sze e tervek megvalósítása több tíz­millió korona beruházást igényel, a falu költségvetése pedig 3 millió ko­rona körüli. Tehát pályázni kell, külföldön és itthon egyaránt. Tud­juk, hogy számos környékbeli tele­pülésen épült szennyvíztisztító, több tucat bérlakás, Martoson pe­dig mintha megállt volna az idő, nincsenek komoly beruházások, amelyek munkahelyet is teremtené­nek, és a fiatalok elvándorlását is megállítanák. Az ön tervei általában hosszú távra szólnak. Melyek azok a tennivalók, amelyek eredménye azonnal megmutatkozna? A községben van ugyan orvosi ren­delő, de kihasználatlanul áll. Először is egy orvost kell idecsalo­gatni, hogy a beteg embereknek ne kelljen Ógyallára utazniuk. A kul- túrházban teljesen felszerelt kony­ha található, így különösebb beru­házás nélkül megoldható lenne a nyugdíjasok étkeztetése. Terveim között szerepel tovább a kultúrház színpadának átépítése, a falutévé beindítása, az artézi kút rendbeté­tele, a polgári szervezetek, mint a Vöröskereszt, a Csemadok, a vadá­szegylet, a sportklub megerősítése, az ifjúság részére egy klubhelyiség kialakítása. Polgármesterként szor­galmaznám, hogy a község lépjen be a Hídverő társaságba és a Vág-Duna Eurorégióba. Mindeze­ket az elképzeléseket azonban a polgármester egy személyben nem tudja megvalósítani. Ahhoz a képvi­selő-testület és az egész falu támo­gatására szükség van. (vkm)

Next

/
Thumbnails
Contents