Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-29 / 278. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 29. Riport hirdetés Habár a művi megtermékenyítés nem újdonság, hiszen az első lombikbébi, Louisa Brown már huszonnégy éves, ebben a században is számos etikai kérdés vetődik fel Az életkor az utódlás első számú ellensége Anya és lánya (Képarchívum) Néhány nappal ezelőtt úgy néztek végig bennünket a prágai Hilton Szálloda biz­tonsági emberei, mintha a Nato-csúcsra érkeztünk vol­na, holott „csak” a harmadik évezred nagy kihívásával, a meddőséggel foglalkozó 2. globális kongresszusra vol­tunk hivatalosak. PÉTERÉI SZONYA Az emberiség jövője szempontjá­ból rendkívül fontos ez a téma, hi­szen minek a biztonság, ha - kissé eltúlozva - a kihalás veszélye fe­nyeget egy-egy nemzetet? Ugye ismerős a mondás: egy nő mindent megtesz azért, hogy ne le­gyen, de ugyancsak mindent azért, hogy legyen gyermeke. - Sajnos egyre több fiatal házaspár kényte­len tudomásul venni, elbánt velük a természet, nemzőképtelenek. Hiá­ba szeretnénk megtalálni a rendel­lenesség forrását és orvosolni, az összefüggések gyakran rejtve ma­radnak. A saját gyermekre vágyódó párok számára egyedüli megoldás a művi megtermékenyítés. Csehor­szágban a babák közel 3 százaléka az asszisztált reprodukciós közpon­tokban, lombikban fogan meg. A megtermékenyített petesejtet, miu­tán meggyőződünk arról, hogy hi­bátlan, beültetjük az anya méhébe, s amikor a gyermek világra jön, semmiben sem tér el a hagyomá­nyos módon foganttól. Most nem kizárólag a testi vonatkozásokra gondolok, hanem a lelkiekre is - számolt be dr. Renata Hüttelová egy nemzetközi felmérés eredmé­nyeiről, amely 300 ötéves művi megtermékenyítéssel, valamint 266 hagyományosan fogant gyermek fejlődését vetette össze. Bebizonyo­sodott mindaz, amit a szakértők évek óta állítanak: az áldott állapot is hasonlóan zajlott, a kismamák egyformán féltették a magzatot, tartottak a szüléstől, és a gyerekek fejődése - magassága, súlya, értel­mi szintje - között nem volt eltérés. Egy dologban lehetett volna - hang­súlyozta az orvosnő -, a veleszüle­tett rendellenességek előfordulásá­nak arányában. Hiszen a spontán létrejövő terhességnél számolni le­het a magzat károsodásával, ám a művinél kizárólag egészséges peté­vel dolgozunk. Igaz, sok-sok szakor­vos, genetikus, molekuláris geneti­kus, endokrinológus, immunoló­gus, nőgyógyász, pszichológus, a reprodukciós medicina gépezeté­nek együttműködése és persze sza­kértelem kell a szülők vágyának tel­jesítéséhez. Az eredmények egyre jobbak, biztatóbbak - magyarázta André van Steirteghem a brüsszeli kutatócsoport vezetője. Habár a művi megtermékenyítés nem újdonság, hiszen az első lom­bikbébi, az angol Louisa Brown már 24 esztendős, ebben a század­A művi megtermékenyí­tésnél kizárólag egészsé­ges petével dolgoznak. ban is számos etikai kérdés vetődik fel: mi legyen a nem felhasznált, nem beültetett mélyhűtött peték, spermák, sőt embriók sorsa. - Köz­ismert a Vatikán ellenállása, 1987- ben a művi megtermékenyítést tör­vényellenesnek nyilvánította, mert a fogantatás csak akkor „Istennek tetsző”, ha testi szerelemből jön lét­re. Hiába próbáltam érvelni a pápá­nak - vallotta be a sokat tapasztalt dr. Howard W. Jones Jr. professzor, az első amerikai lombik bébi „aty­ja” -, csatát vesztettem. A Szenta­tya, tehát a katolikus egyház nem változtatja meg a nézetét. Emiatt a hívő házaspárok gyakran elbizony­talanodnak, ám ha nagy a gyermek utáni vágyuk „vétkeznek”. A konferencia résztvevői beszá­moltak arról, hogy egyes országok kormányzatai másképp viszonyul­nak a reprodukciós egészség kéré­séhez. - A meddőség nem filozófi­ai, hanem egészségügyi kategória, betegség. Éppen ezért minden kor­mányzatnak kell találni pénzt a pá­rok gyógyítására. Az utódlás nem lehet csak a gazdagok kiváltsága - mutatott rá a művi megterméke­nyítés hátterében meghúzódó problémára Dona Bertarelli Späth, a kongresszus elnöke.- Amikor 25 évvel ezelőtt az első betegeknek arról beszéltem, a hőn áhított terhességig hosszú, de nem reménytelen utat kell megten­nünk, egy sem akadt, aki nem bí­zott volna a sikerben. Arra is felké­szültek, ha mégsem lesz eredmé­nyes a művi megtermékenyítés, gyermektelenek maradnak, illetve vállalják az örökbefogadást. Egyet tudatosítottunk valamennyien: si­etnünk kell, mert a reprodukció legnagyobb ellensége az életkor - magyarázta dr. Howard Jones pro­fesszor, miközben a vásznon a művi megtermékenyítés csodájá­nak képei peregtek. Az első lom­bikban történő megtermékenyítés, 1978 óta, már nagyot ugrottunk előre, az ICSI-módszer (a „lusta” spermát a petébe fecskendezik, s amikor osztódni kezdenek a sejtek, beültetik az előtte már felkészített nő méhébe) megnövelte az eljárás eredményességét. Remélem, a „gyerekcsinálás” képei tűzbe hoz­ták a hallgatóságot - nevette el ma­gát a professzor, majd bemutatta az első amerikai nőt, aki mestersé­ges megtermékenyítés útján szülte meg gyermekét. - Kilenc év alatt három méhen kívüli terhesség után az ember mindenre hajlandó. Én 29 éves voltam, a férjem 30, és a biológiai órám nagyon ketyegett- emlékezett derűsen Judith Dal­ton Carr tanítónő, majd az 1981- ben történteket mesélte. - Szeren­csénk volt, mert Jones professzor szerint épp ideális pár voltunk, elég fiatalok, értelmesek és egész­ségesek is. Boston mellett éltünk, de a beavatkozás miatt Virginia Ál­lamba költöztünk. A felkészítés egyetlen szépséghibája az volt, hogy a hormonok befolyásolták kedélyállapotomat, hol sírtam, hol nevettem. Csak a rokonaink és a barátaink tudták, mire vállalkoz­tunk, támogatásuk sokat jelentett. A lányom császárvágással jött a vi­lágra 1981. december 28-án. Há­rom nappal később beleegyezé­sünkkel az orvosok beszámoltak az első amerikai lombikbébi megszü­letéséről. Fontosnak tartottam, hogy beszéljek erről, mert tudtam, nem egyszerű dolog teherbe esni. És 21 év alatt csak romlott a hely­zet. Judith asszony elmesélte, ami­kor a gyerekkel visszatértek Boston melletti otthonukba, csak annyi­ban változott meg az életük, hogy három évig nem dolgozott - Élvez­ni akartam a gyerekemet, de aztán gyermekközösségbe adtam, én pe­digvisszatértem az iskolába taníta­ni. Mivel ismertek voltunk, a lá­nyomnak elmondtam, ahhoz, hogy megszülethessen egy doktor bácsi segítségére volt szükségünk. Hété­ves volt, amikor meghívtak a virgi­niai központba, ahol Jones pro­fesszor a laboratóriumában az ölé­be ültette, és elmagyarázta neki születése történetét. Elizabeth Jor­dan épp úgy nőtt fel, mint a kortár­sai, részt vett minden csínytevés­ben, elkapta az összes gyermekbe­tegséget. Semmi rendkívülit nem lát abban, hogyan fogant meg, nor­mális életet él. Egyetemista, újság­írónak készül. Mivel Amerikában ez a téma már régen nem tabu, pontosan tudja kihez, hová kellene fordulnia, ha olyan gondjai lenné­nek, mint nekem voltak. Szlovákiában minden ötödik házas­pár csak orvosi segítséggel válhat szülővé. Ha a szakorvosi vizsgála­tok alapján utódhoz csak művi meg­termékenyítéssel juthat, a korláto­zás miatt csak kb. 2004-ben kerül sorra. Ám ha életkora addig megha­ladja a 38 évet, pechje van. Mert az Általános Egészségbiztosító (VsZP) évente általában 200, a Közös Biz­tosító 80, a Dővera 60, az Istota havi 9, az Apollo havi 5 beteg kezelését fizeti. Ha a párok bekerülnek is a té­rített lombikbébiprogramba, a gyógy- szerezés költségei - 3-8 ezer korona - őket terhelik. S ha a megterméke­nyített és a méhbe ültetett petesejt mégsem kezd fejlődni, és a beülte­tést meg kell ismételni, ismét pénzt kell a adniuk az orvosságokért. A harmadik kísérlet anyagi fedezését már kérvényezni kell. A pénzhiány ellenére érthetetlen ez a szemlélet, hiszen a meddőség 6-12 éves (álta­lában sikertelen) gyógyítása sokkal többe kerül, mintha a nőket azon­nal besorolnák a lombikbébiprog­ramba. Úgy, mint a fejlett országok­ban, valamint Csehországban, Ma­gyarországon. A túlzottan sok ki­adástól sem kell a tárcának tarta­nia, ugyanis az orvosok véleménye szerint a nehézségekkel szembesülő párok csupán 10 százaléka alkal­mas a művi megtermékenyítésre. S mert a meddőség betegség, nem várható el, hogy tízezreket áldozza­nak gyógyulásukra, s fizessenek azért, hogy teljes legyen a család­juk. Az EU-tagországokban az új­szülöttek 5 százaléka, Csehország­ban közel 3 százaléka születik művi megtermékenyítéssel, ám Szlováki­ában csupán 0,3 százaléka. Közben egyre kevesebb a gyermek. A MEDDŐSÉG KEZELÉSÉNEK TÖRTÉNETE 1878.(1) Az első kísérletek emlő­sök petesejtjének megtermékenyí­tésére, Bécs, Schenk 1890. Heape sikeres embrió- transzfer-kísérletei nyúlból nyúlba (petevezeték), szüléssel végződtek! 1930. Gregory Pincus első publi­kációi, nyúlkísérletek 1934. Pincus közleményében jele­nik meg először az „in vitro” (szó szerint: üvegben) kifejezés, az első új-zélandi nyúlon végzett IVF: petevezetékbe visszaültetett, in vitro megtermékenyített pete­sejtből 1933. Nicholas, újabb sikeres embriótranszfer-esetek 1959. Chang, első igazi IVF, nyú­lon 1944. Rock és Menkin, első hu­mán kísérletek, petesejt-megter- mékenyítés, túl korán nyert pete­sejtek voltak 1955. Shettles, első morula (32 sejtes embrió) 1957. Fowler, Edwards, az első szuperovuláció, egéren 1963. R.G.Edwards elkezdi vizs­gálatait humán petesejten 1965. első publikációja az emberi petesejt éréséről. Megállapítja, hogy a hCG (sárgatestserkentő­hormonként ható anyag) beadása után 37 órával következik be az ovuláció (tüszőrepedés) Louise Brown az első lombikbébi, karjában az ezredik IVF-babával 1964. Gononi, tüszőérést ser­kentő hormon kivonása emberi vi­zeletből 1960. Lunenfeld, tisztított hMG (emberi tüszőérést serkentő hor­mon) előállítása 1969. előrelépés a petesejtnyerés- ben, Hopkins: fiberoscop (optiká­val ellátott hajlékony cső) 1970. Steptoe és Edwards, beve­zetik a laparoscopiát mint a pete- sejtnyerés módszerét, 35-36 órá­val a hCG beadása után 1969. az első táptalaj (mosott eja- culátumból, azt gondolták, hogy ez az ideális táptalaj a petesejtek­nek. Tévedtek.) 1970-es évek, a luteális fázis tá­mogatása, a megtapadást segíti 1973. Kretsher, Ausztrália, az első sikeres IVF-ET emberen, rövid ideig élő terhesség 1971. Schally, disznóból állított elő GnRH-t (ez a tüszőkre ható hormonok termelését segíti) 1973. Gardner, Edwards, a pre- implantációs genetika alapjai, még csak nyúlon 1976. az első hosszabb terhesség, Steptoe és Edwards, 11 hétig élt 1978. Steptoe és Edwards, az első 9 napos blasztociszta, in vitro 1978. Edwards és Steptoe vissza­térnek a természetes, nem stimu­lált ciklusokhoz, megszületik az első IVF bébi, Louise Brown. 1980. Lopata, az első IVF bébi, Ausztrália 1981. Jones, USA, itt is megszüle­tik az első lombikbébi 1981. Melbourne, a clomiphen dtrát sikeres alkalmazása (tüszőérés-stimulációra használt gyógyszer) 1983. Lopata, kombinált, hMG- és domiphenprotokolok kidolgozása 1984. Fleming, GnRH alkalmazá­sa multifollikuláris stimulációban 1985. Seibel, tisztított FSH (tüszőérést serkentő hormon) 1981. Lenz, az első petesejtnyerés ultrahangkontrollal 1983. Trouson és Mohr, az első fa­gyasztott embrióból származó ter­hesség 1984. Zeilmaker, az első fagyasz­tott embrióból megszületett gyer­mek 1986. Chen, az első sikeres pete- sejtfagyasztás, de alacsony a túl­élési és a megtermékenyülési arány 1984. Ash, az első sikeres GIFT, a petesejtek és a spermiumok beül­tetése a petevezetékbe. A megter- mékenyülés a petevezetékben tör­ténik, egy kis segítséggel. 1986. Devroey, az első sikeres ZIFT, megtermékenyített petesejt laparoszkópos beültetése a pete­vezetékbe. 1984. Lutjen, az első terhesség petesejt donációból. (Ha stimu­lációval sem lehet érett pete­sejtet nyerni, ma sincs más megoldás, „kérni” kell egy pete­sejtet.) 1985. Utian, az első dajkaterhes­ség (Nem a genetikai anya hordja ki, de a petesejt az övé. Betegség miatt másba ültetik vissza az emb­riót.) 1987. Jansen, petevezetékbe visszaültetett embrió, hüvelyen keresztül 1990. Craft, igazolja, hogy az anyai életkor a döntő az IVF sike­ressége szempontjából 1988. Lanzendorf, az első sike­res ICSI 1990. Cohen, asszisztált hatching bevezetése 1992. Strohmer, Feichtinger, lézer hatching 1994-98. A figyelem a blaszto- ciszta-tenyésztésre irányul 1993. Bongoso, Wiemer, új tápta­lajok kifejlesztése 1989. Keene, a rekombináns FSH kifejlesztése 1992. az első eredmények rekom­bináns FSH-val 1992. Palermo, az ICSI bevezeté­se a gyakorlatba 1993. rekombináns FSH alkalma­zása a spermatogenézis javítására 1994. Devroey, spermatidokkal történő fertilizáció 1995. Vanderzwalnen, TESA be­vezetése Működjön együtt a miniszterrel! A Szlovák Köztársaság Földművelésügyi Minisztériuma szeretne megtenni mindent annak érdekében, hogy tevékenységével országszerte segítse a mezőgazdászok fáradságos munkáját. Ezért szeretnénk hatékonyabbá tenni regionális kirendeltsége­ink teljesítményét is, hiszen éppen ezek állnak a legközelebb az emberekhez. Ehhez azonban ismernünk kell az Önök véle­ményét! írják meg nekünk, miként értékelik a helyileg illetékes regionális kirendeltségek tevékenységét, mivel elégedettek, illetve milyen területen szeretnének változtatni! A kitöltött kérdőívet 7 napon belül küldjék el címünkre. A borítékon kérjük, tüntesse fel a „VYHODNOTENIE“ jelszót. Minden levelet elolvasunk és javaslataikat figyelembe vesszük a regionális kirendeltségeink további tevékenységének koordinálásánál. Címünk: Ministerstvo pődohospodárstva SR Odbor masmediálnej politiky a styku s verejnosíou Dobrovicova 12 812 66 Bratislava Heslo: VYHODNOTENIE AZ SZK FÖLMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK KÉRDŐÍVE A helyileg illetékes regionális kirendeltség ......................................... El égedett a regionális kirendeltség munkájával? Milyen területen változtatna? Megjegyzések: Aláírás: (nem kötelező) IIP 780

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents