Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-29 / 278. szám, péntek

Gondolat ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 29. Az írók és a művészek körében kétszer-háromszor több a pszichózis, az öngyilkossági kísérletek száma, a függőség, mint az átlagos emberek körében A zsenialitás paradoxonai ROBERT SKOPEC vtizedek óta tisztá­ban vannak a tu­dósok a ténnyel, hogy a rendkívül kreatív egyének közt aránytalanul magasabb a mániákus depresszió­ban (bipoláris neurózis) szenve­dők aránya. Több ellenőrző tanul­mány született, amely azt vizsgál­ta, milyen mértékben függ össze a mániákus depresszió előfordulása a kreatív zsenik körében. Nemrégiben a Stanford University két pszichiáterének, Connie Strongnak és Terence Ketternek si­került megtennie az első lépéseket a zsenialitás és a mentális labilitás bizonyos megnyilvánulásai közti összefüggések feltérképezésében. A bipoláris betegeknél a széles ér­zelmi skála előny, amely az alkotói folyamatokban hasznosítható. Az emotív érzékelés a mániákus de­pressziósokat a megfigyelés határ- mezsgyéjére vezeti, s ők ennek há­la olyan dolgokat és összefüggése­ket is észlelnek, amelyek fölött a közönséges földi halandó elsiklik. A kreativitás és a zsenialitás kuta­tására John Forbes Nash esete adott impulzust, róla nevezték el az úgynevezett Nash-ekvilibriumot a játékelméletben. A közvélemény érdeklődését elsősorban az Oscar- díjjal kitüntetett Egy csodálatos el­me című film váltotta ki, amely Nashről szól. Ez a tudós évtizede­ken át lelki betegségekkel gyötrő­dött, a Princeton Universityn az idő tájt „Fine Hall, a fantom”-ként emlegették. Később azonban meg­gyógyult, és 1994-ben a német Reinhard Seltennel és a magyar Harsányi Jánossal a játékelmélet­ben elért eredményeiért Nobel-dí- jat kapott. Ennek fényében a stanfordi tudósok felismerései át­törést jelentettek a zsenialitás pszi­chológiai kutatásában. Állandóan folynak a viták a mániá­kus depresszió okairól. Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint leg­valószínűbb oka, hogy a nore- pinefrin és a szerotin szintje inga­dozik. A mániákus időszakban e két idegszállító szintje magas, a A közvélemény érdek­lődését elsősorban az Oscar-díjjal kitüntetett Egy csodálatos elme című film váltotta ki, amely Nashről szól. Ez a tudós évtizedeken át lelki betegségekkel gyötrődött. Később azonban meggyógyult, és 1994-ben a német Reinhard Seltennel és a magyar Harsányi Já­nossal a játékelmélet­ben elért eredményei­ért Nobel-díjat kapott. depresszívben pedig alacsony. Bio­lógiailag ezt azzal magyarázzák, hogy az említett kilengések geneti­kailag is adottak. írók, festők, tudósok A szakirodalom Francis Scott Fitz- geraldot, Ernest Hemingwayt, Syl­via Plathot, Wiliam Blake-et, Walt Whitmant, Ralph Wald Emersont, Szergej Rahmanyinovot, Pjotr Iljics Csajkovszkijt említi azon kreatív ember közt, akiknél gyakoribbak a mániákus depresszió jegyeinek megnyilvánulásai, mint a közönsé­ges földi halandóknál. A huszadik század hetvenes évei­ben Nancy C. Andreasen (Univer­sity of Iowa) harminc írót vizsgált meg, nyolcvan százalékuknál a de­presszió, a mánia, valamint a hi- permánia minimálisan egy-egy je­gyét fedezte fel. Joseph J. Schildkraut (Harvard University) tizenöt festőt vizsgált meg - a hu­szadik század expresszionistáit -, akik depresszióban vagy mániákus depresszióban szenvedtek. Öngyil­kossági kísérleteik száma tizenhá­romszor több volt, mint a jelenlegi amerikai átlag. Néhány évvel ké­sőbb Kay Redfiel Jamison negy­venhét angol írót, festőt és szob­rászt tanulmányozott, mindnyájan a Királyi Akadémia tagjai voltak. Több mint 38 százalékuk bipoláris neurózisban szenvedett; a mániá­kus depressziósok legnagyobb cso­portját a költők alkották, közülük sokat kezeltek, néhányukat kór­házban. Ruth L. Richards (Harvard University) az eredeti gondolkodás és a mániákus depressziós viselke­désének korrelációját figyelte meg. Az eredmény: a mánia és a de­presszió megnyilvánulásaival küszködök csoportjába tartozók kreativitásának mértéke magasabb volt. Arnold M. Ludwig (University of Kentucky) 1992-ben a huszadik század híres íróinak életrajzát tette közzé. Megállapította, hogy az írók és a művészek körében kétszer-há­romszor több a pszichózis, az ön­gyilkossági kísérletek száma, a füg­gőség, mint az átlagos emberek kö­rében. A zseniális alkotó emberek további vizsgálatai során megálla­pították, hogy tizennyolcszor ma­gasabb az öngyilkossági kísérletek száma, mint általában. Az unipolá­ris és a bipoláris depresszió nyolc- tizenkétszer gyakoribb az alkotó embereknél. Nem szabad tehát fi­gyelmen kívül hagyni az ilyesfajta hajlandóság genetikai feltételeit. Jancsó Miklós 1959-ben forgatott először Latinovits Zoltánnal, min­den idők legnagyobb magyar szí­nészével. A színész lelki válságba került, ezt egy pszichiáter megol­dotta, de figyelmeztette Jancsót, hogy Latinovits egyszer valószínű­leg öngyilkosságot követ el. Tizen­hét évvel később figyelmeztetése valóra vált. Molnár Gál Péter kriti­kus ezzel kapcsolatban azt írta, Latinovits nehezen viselte el a „zseni, de őrült” jelzőt. Hogyan járul hozzá a mánia a rendkívüli alkotó gondolkodáshoz és produktivitáshoz? Egyes neuro- biológusok és pszichológusok sze­rint a mánia folyamatosabbá teszi a gondolkodást és fokozza frekven­ciáját. A mániákusok gyakran rí­mekben és alliterációkban fejezik ki magukat. A mániákus depresszi­ósok nem igényelnek sok alvást (Napóleon anyja megjegyezte, hogy mindenki, aki több mint két órát alszik naponta, lusta), keveset pihennek, és az átlagot meghaladó intenzitással fejezik ki érzelmeiket. Biológiai szempontból a mániákus állapotok a szervezet fizikai ké­szenlétét, riadóját jelentik. Ezáltal hihetetlenül gyorsak és változato­sak a reakciók. Az élet mániákus percepciója tulajdonképpen kap­csolódások nélkül folyik. Ez teszi lehetővé a kreativitást, mivel az ilyen személy bármire képes. Fa­lak, korlátok, gátak - amelyek az emberek többségében megvannak - a mániákus állapotban vagy nin­csenek, vagy gyengébb formában, ami fokozza annak valószínűségét, hogy ezek az emberek kreatív zse­nikké válnak. Ez teszi lehetővé, hogy megértsék a tudomány, a ze­ne, az irodalom, a művészet fur­csaságait. Mivel a mánia és a de­presszió ellentétben áll egymással, pszichikai feszültség keletkezik, amelyeket az alkotói folyamatok oldanak. Úgy tűnik, az isten szofisztikusan góndolkodott, amikor úgy határo­zott, a mánia és a depresszió a zse­nialitás generátora lesz. A tapasz­Nagy Zoltán: Ceruzarajz tálatok azt mutatják, hogy a bipo­láris betegnek, aki depressziós fá­zisban van, egyetlen esélye van a túlélésre, az alkotás. A természet ebben is megdöbbentő redundan­ciával szolgál: a kínálat általában meghaladja a keresletet. Nem min­den átlagosnál tehetségesebb em­berből lesz kreatív géniusz. Lehet, hogy zsenik ezrei követnek el na­ponta öngyilkosságot, mert nem tudnak érvényesülni - jegyezte meg lakonikusan Marcel Du­champ. Nem csoda hát, hogy a to­talitárius diktatúrákban, a rigid társadalmi körülmények között ne­hezebb a zsenik sorsa. Egyetlen példa: Dominik Tatarka. Az alko­holizmus, a pánszexualitás, a já­tékszenvedély inkább szociológiai következmények, semmint okok. Lineáris interpretáció esetén en­nek látszólag ellentmond Norman Geschwind trianguláris modellje, a nem lineáris megközelítésnél azonban eltűnik az ellentét. Ezzel az interpretációval találkozhatunk például Detlef B. Linke német agy­kutatónál. Geschwind modelljéből kiindulva az alkotó géniusz három meghatározó tényezőjét jelöli meg: 1. hipergráfia, 2. hiperszexualitás, 3. a vélemények hipermutációja. Tony Búzán, a Buzan’s book of Genius szerzője húsz jegyet sorol fel, amelyek alapján meg lehet ál­lapítani, hogy az illető zseni-e. Ezek a következők: • vizionálás, • erős vágyak, • hit, • küldetéstudat, • tervezőkészség, • kitartás, • rezisztencia, • tanulás a hibákból, • az önismeret fejlett színvonala, • mentális fejlettség, • képzelőerő, • pozitív gondolkodás, • az önszuggeszció képessége, • megérzés, • reális intellektuális besorolás, • intellektuális besorolás a saját el­képzeléseiben, • igazságérzet, • becsületességérzet, • bátorság, • kreativitás és flexibilitás, • szenvedély, • energia (fizikai, érzéki, szexuá­lis). Akit tesztelnek, annak minden jel­lemző jegynél egytől ötig terjedő skálán meg kell jelölnie, milyen mértékben jellemző rá az adott jegy. Búzán szerint a végeredmény adja a személy GQ-ját (Genius Quotient). Tehát az IQ és az EQ után megjelent a GQ is. Camille Mojica Rey megállapítja, hogy a rendkívül tehetséges embe­reknek sok vonásuk olyan, mint a mentálisan fogyatékos betegeké. A kreatív személyiségeket két cso­portba sorolja. A művész zsenik: • nyitottak a tapasztalatokkal szemben, • jellemző rájuk az imaginativ irá­nyultságú álmodozás, • impulzívak, • hiányzik belőlük a konszenzusra való készség, • szoronganak, • affektiv hiányosságokkal küsz­ködnek, • emociálisan érzékenyek, • fejlett a motivációjuk, • ambiciózusak, • nonkonformok, • függetlenek, • lebecsülik a normákat, • barátságtalanok, • nem árad belőlük pozitív energia. A tudományok géniuszai nyitottak a tapasztalatokra, rugalmasan gondolkodnak, erősen motiváltak, ambiciózusak, sikeresek, erős az önbizalmuk, dominánsak, arro­gánsak, barátságtalanok, autonó­mok, függetlenek és introvertál- tak. Korunk legsikeresebb agyku­tatója, Gulyás Balázs (Stockholm, Karolina Institut) beszámolt azok­ról az eredményekről, amelyeket az utóbb említett jellemzés kutatá­sában ért el intézete. Az, hogy a zsenik introvertáltak, Gulyás sze­rint genetikailag adott. Dean K. Simonton, az Origins of Genius: Darwinian Perspectives on Creati­vity szerzője kétféle zsenit külön­böztet meg, az intuitívat és az ana­litikust. Matematikus a kerítésen Sigmund Freud hangsúlyozta, hogy a zsenialitás összeférhetetlen a szófogadással. A zsenialitás el­lentmondásait Niels Bohr ragadta meg. A zseniális kvantumfizikus a múlt század ötvenes éveinek végén két kiváló fizikus, Werner Heisen­berg és Wolfgang Pauli előadása után megjegyezte: „Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az ön el­mélete őrült. Abban a kérdésben azonban nem értünk egyet, elég őrült-e ahhoz, hogy esélye legyen arra, hogy igaz legyen. Vélemé­nyem szerint ebből a szempontból nem elég őrült.” Erdős Pál mate­matikus 1935-ben találkozott elő­ször a szovjet éra minden bi­zonnyal legtehetségesebb tudósá­val, Lev Davidovics Landauval. A kiváló matematikus és fizikus a kö­vetkezőket mondta neki: „Wir, matematiker sind alle ein bischen Meschsugge”. (Mi matematikusok mindnyájan egy kicsit bolondok vagyunk.) Erdős, aki akkor már nem Pál volt, hanem Paul, amikor Amerikában utazgatott (nem volt állandó lakhelye), séta közben gyakran fölmászott a kerítésre, a falra, a házakra. Niels Bohr Lon­donban arról volt ismert a rend­őrök körében, hogy Nobel-díjas- ként szívesen mászott föl a villám­hárítókon a háztetőkre. Valószínű­leg - miként Robert Musil írta - Bohr is és Erdős is „meg akarta tudni, milyen a világ vertikálisan nézve”. Jancsó Miklós 1959- ben forgatott először Latinovits Zoltánnal, minden idők legna­gyobb magyar színé­szével. A színész lelki válságba került, ezt egy pszichiáter megol­dotta, de figyelmeztet­te Jancsót, hogy Latinovits egyszer va­lószínűleg öngyilkossá­got követ el. Vlagyimir Levi orosz pszichiáter a zseniket két alapkategóriába sorol­ja: a) géniuszok Isten akaratából (az átlag fölötti potenciál genetikailag adott), b) zsenik saját akaratukból (meg­érezték magukban a tehetség csírá­ját, és saját fanatikus aktivitásukkal érték el, hogy zsenik lettek). Dean Keith Simonton a kreatív zse­nik tulajdonságai közül kiemeli azt a képességüket, mellyel rendkívüli összefüggéseket és asszociációkat képesek generálni. A zsenialitás hat jellegzetes jegyét sorolja fel: 1. A zsenik intellektuális, kulturális és esztétikai téren rendkívül érdek­lődők, ezáltal produktív analógiák­ra és összehasonlításokra képesek. 2. A géniusz nyitott a környezet új, komplex, nem egyértelmű, para­dox ösztönzésére. Ez a nyitottság vezeti gondolatait váratlan irány­ba. 3. A kreatív géniusz képes több irányba összpontosítani a figyel­mét. Ezért szimultán több tevé­kenységet tud végezni. 4. A zseni rendkívül flexibilis. Gon­dolkodásmódja rugalmasságának hála gyorsan vált, hamar elfogad új ideákat. 5. A zsenik többsége introvertált. Bármilyen érdekesek is a környeze­tüknek, idejük legnagyobb részét magányosan töltik, szemlélődéssel, a csodát kutatva-keresve. Hiszen a spanyol közmondás is azt mondja: a csodát kettesben nem látod meg... 6. A zsenik individualisták, a füg­getlenséget, az autonómiát, a nem konvencionális gondolatokat, célja­ikat nem az általános, megszokott módon valósítják meg. (Fórum OS, 2002/10, rövidített változat) A szerző analitikus ^ ITfcÉk A '“in UV/iN Szerkesztők: Mislay Edit (tel. 02/582 383 13), Szilvássy József, Tallósi Béla. Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélcím: Gondolat, Pétit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 f E

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents