Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-29 / 278. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 29. KOMMENTÁR Politikai súgókészülék TÓTH MIHÁLY Van egy tétele az MKP politizálása eredményének, amelynek értékét pénzben lehetetlen kifejezni. A magyarok törvényhozási és kormányzati részvételének köszönhető, hogy tompultak a szlovákok és a magyarok egymás mellett élésének élei. Politológiailag kissé darabosan szólva: jelenlétünket a többségi nemzet a magyarok közéleti részvételét megtapasztalva egyre érezhetőbben a szlovákiai élet szerves részének tekinti. Dzurinda és Medgyessy, a két miniszterelnök budapesti találkozója óta indokoltan tarthatunk attól, hogy amit az MKP és három elődpártja 13 esztendő alatt a szlovák-magyar közeledésben felépített, az most rövid idő alatt összeomlik. Az Í998-2002-es időszakra az volt jellemző, hogy a szlovák nyelvű hírközlő eszközök a szó szoros értelmében tenyerükön hordták az MKP legfelsőbb vezetőit. Ez ma már a múlté; a nyomtatott sajtóban olyan hangot ütnek meg némely publicisták, amelyet hallván még azok is megrökönyödnek a magyarok közül, akik az első Dzurinda-kormány négy éve alatt kritikusan viszonyultak az MKP viselt dolgaihoz. Egy politikai párt demokratikus viszonyok között szuverén szervezet, vezetőinek nagy a mozgástere. Kérdés, hogy lépéseik hasznosak-e az általuk képviseltek számára. A naivság hosszú távon semmiképpen nem lehet hasznos. Márpedig az a politikai naivság netovábbjához közelít, ha az MKP egy képviselőviselt értelmiségi tagja a kedvezménytörvény vitája kapcsán arról értekezik a sajtóban, hogy az anyaország részéről természetes magatartás, úgymond, gyermekeinek támogatásban részesítése. Ez a téma versben „megzenésíthető” egy alanyi költő által, de ha politizáló amatőr írja le e gondolatmenetet, akkor az illető tette csak nagyon bonyolult dolgok bűnös leegyszerűsítésének minősíthető. Normális viszonyok között természetesnek kellene tekinteni, hogy egy őslakos nemzetet és a vele egy államban élő, nem kevésbé őslakos nemzetrészt nem kell egymáshoz szoktatni. A kedvezménytörvény vitája bizonyítja, mennyire szükség van erre, és hogy mennyire érdemes megbecsülni az egymáshoz szokásban elért eredményeket. Politikai naivság, hogy az MKP úgy tesz, mintha nem tudná, milyen körülmények között, milyen politikai sandaságoktól vezérelve és milyen politikai gyávaságoktól támogatva fogadtatott el a kedvezménytörvény. Két tényt mindenképpen figyelembe kellene vennie: 1. a törvény Iddolgozásának egész folyamata a Fidesz választási kampányát szolgálta; 2. a Magyar Szocialista Pártnak nem volt kurázsija e nemtelen kampányolást ország-világ előtt leleplezni. Attól tartott, hogy nemzetiedennek minősítik. Ez a törvény - mi tagadás - selejtre sikerült. Ideje lenne a hazai magyar politizálásban is megjavítani a súgókészüléket. JEGYZET Nagy halak ideje MADI GÉZA (Nagy hal I.) Vladimír Meciar már nincs egyedül. A parlamenti padot koptató volt miniszterelnöknek már követői is akadtak egy új szlovákiai divatirányzatban, a vagyon be nem vallásban. És mindjárt tízem jöttek össze a meglevő huszonkettő közül. Mindannyian államtitkárok, és ők is elfeledkeztek törvényes kötelezettségükről. Persze - bocsánat a kifejezésért - ők csak a kis halak, még ha miniszterhelyettesek is. Valószínűleg messze megelőzi őket az egykori kormányfő, az Elektra ura. Ő az igazi cápa. Viszont Meciar egy dolgot már elért: ha netalán mégis elszánja magát, hogy vagyonbevallási tesz, már akármit írhat a papírra: azt is, hogy csak egy Opel Corsája van, és azt is, hogy százmilliót érő villája. Az ország polgára a hosszú titkolózás után csupán arra következtethet, hogy egyikhez sem törvényes úton jutott. (Nagy hal II.) Ma valószínűleg feltételesen szabadlábra helyezik az illavai börtönben zsarolás miatt ülő Mikulás Cernákot, mert a besztercebányai alvilág állítólagos volt főnöke példásan viselkedik: zárkaparancsnokként nyolc hozzá hasonló nehézfiút tart kordában. Azonban a döntés előtt már született egy kedvező határozat Cernák-ügyben: Grze- gorz Szymanek lengyel állampolgár meggyilkolásának esetében a Legfelsőbb Bíróság elutasította a legfőbb ügyész panaszát, és végleg megerősítette a Besztercebányai Kerületi Bíróság felmentő ítéletét. Ha a Trencséni Kerületi Bíróság az említett zsarolási ügyben egyetért emberünk feltételes szabadlábra helyezésével, Cérnák bekerülhet a Rekordok könyvébe: a négy napon belül két kedvező ítélet című rovatot nyithatja meg. És az sem semmi, hogy az ítélet kihirdetése után azonnal elhagyhatja a börtönt. Hiába, ilyenek a nagy halak. Szabadon lubickolhatnak. LEVÉLBONTÁS Mennyi jut a kisebbségnek? A napokban olvastuk az Új Szóban, hogy a kormányhivatal költségvetésében javasolnak húszmilliót a kisebbségi kultúrára, valamint a kulturális tárca fejezetében van egy 99,5 milliós tétel a Matica slovenská és a különböző kisebbségi dolgok támogatására, de nem tudják kiolvasni ebből, mennyi jut majd a kisebbségeknek. A halandó ember ilyenkor hajlamos azt remélni, hogy egyszer majd nekünk is több jut, a magyar kisebbségnek, Csema- doknak, de aztán kénytelen rájönni, hogy minden marad, ahogy volt. Pedig jó lenne, ha ott „fenn” gondolnának a Csemadok- alapszervezetekre is, amikor a pénzt osztják. „Lentről” kellene kezdeni a támogatást, mert amíg mi vagyunk, addig van, aki összetartsa a magyarságot, és addig van magyarság is. Én már több mint tíz éve vezetem a vágfüzesi alapszervezetet, de ma is épp úgy „koldulunk”, mint tíz évvel ezelőtt. Tíz esztendő alatt sem változott semmi ezen a téren. Épp úgy magunkra vagyunk hagyatva ma is, mint tíz évvel ezelőtt. A tagsági bélyegek eladásából származó bevételből egy rendezvényünk költségeit sem tudnánk fedezni, csak a leleményességünktől függ, hogyan teremtjük elő a szükséges pénzt. Ahhoz, hogy kellőképpen őrizhessük hagyományainkat, ápolhassuk kultúránkat, anyanyelvűnket, sajnos, több anyagi eszközre lenne szükség. Bennünk, úgy érzem, elkötelezett emberekben az akarat megvan, de ez sokszor nem elég. Még jó, hogy ma is vannak segítőkész emberek. Fantázia van bennünk, ám sokszor hiányzik a terveink megvalósításához az anyagi háttér, de ez, gondolom, minden alapszervezetben gondot okoz. Hát ezen kellene javítani! Ruhás Teréz Vágfüzes TALLÓZÓ PRAVDA A Nagykürtösi járásban továbbra is nagy a veszélye annak, hogy a csecsemők megbetegedjenek a nagy nitrogéntartalmú víztől. Bár a lap hangsúlyozza, hogy ilyen esetek az utóbbi években nem voltak, de egyúttal megjegyzi, hogy az újbóli előfordulás sem zárható ki. A Pravda emlékeztet, hogy a háztartások egyharmadát ugyanis még mindig saját kutakból látják el ivóvízzel, annak azonban az esetek többségében magas a nitrogéntartalma. A csecsemők szervezetébe a mesterséges táplálással nitrogén kerül, amely leköti a hemoglobint, miáltal a kelleténél kevesebb oxigén jut a tüdőbe. Az oxigénhiány következtében a gyermek teste enyhén megkékül. Az előírások szerint egy liter ivóvízben legfeljebb 15 milligramm nitrogén lehet, de például Szécsénykovácsiban,- Tudják, kedveskéim, olyan magas a vérnyomásom, hogy meg sem mertem kérdezni a dokit, vajon jövőre Terbegecen és Kőváron a kutak vi- mennyivei emelkedik a vérnyomáscsökkentők ára... (Lehoczki István rajza) ze literenként több mint 200 milligrammot tartalmaz. Az Általános Egészségbiztosító megválogatja, hogy ezentúl mely kórházi osztálytól „vásárol" szolgáltatást Nem kell félniük a betegeknek Szinte biztos, óriási felháborodással fogadják a hazai kórházak vezetői a legnagyobb egészségbiztosító bejelentését: 2003 januárjától a betegek érdekeit, a gyógyítás hatékonyságát szem előtt tartva megválogatják, mely kórházban kezeltetik ügyfeleiket. Magyarul: nem kötnek szerződést minden szolgáltatóval. PÉTERFI SZONYA Az Általános Egészségbiztosító huzamosabb ideje hangsúlyozza: nem az a feladata, hogy a lakosok egészségbiztosítási díjként befizetett pénzét „csak” továbbítsa a szolgáltatók, orvosok, kórházak, egészségügyi szakintézetek felé. Annál is inkább, mivel az ágazat évek óta alulfinanszírozott, nemcsak az új gyógymódok életbe léptetése költséges, hanem a napi ellátás is; a gyógyszerkiadásokról nem is szólva. „Átvilágítottuk az összes hazai kórházat, óriási erőfeszítéssel feldolgoztuk a beérkezett jelentéseket. Feltérképeztük az egyes kórházi osztályok működését, tudjuk, hogy az osztályokon hány beteg feküdt, ismert az orvosok, ápolók létszáma, a munkaidő felhasználása. Adataink vannak arról, egy osztálynyi betegről hány orvos, ápoló gondoskodik, egy-egy orvos naponta hány műtétet végez, valamint arról is, ápoltként mekkora a gyógyszer-, segédanyag-, vérköltség. A kórházak kiszámították az egy ágyra eső költségüket, s ezt összevetettük a tőlünk érkező anyagiakkal. Az eredmények érdekesek” - ismertette a tényeket dr. Eduard Kovác, az Általános Egészségbiztosító vezérigazgatója. Vannak gyógyintézetek, amelyek kis teljesítmény mellett jóval többet kapnak, mint költenek. Egyben feltette a kérdést: ki szeretné, ha olyan orvos műtené, aki húsznaponként egyszer veszi kezébe a szikét? „Az sem túl biztonságos, ha kétnaponként egyszer operál, holott erre is van példa. És nem is egy” - hangsúlyozta. Beszámolt arról, egyes kórházi osztályokon, főleg a szemészeten, ortopédián vagy a belgyógyászaton a nővérek beleroppannak a beteggondozásba, ám akadnak olyanok, ahol az orvosok üres osztályokon - 1,4 beteg jut egyre - tartanak vizitet, az ápolónő pedig csak 2,5 beteget lát el. Nem csoda, hogy ezekben a kórházakban az ágyköltség több mint 18 ezer korona, ám ott, ahol egy orvos naponta sokat műt, egy ápolónőre 4-5 beteg ellátása hárul, ez a költség 7536 korona. A pénzügyi rendelet értelmében a szemészetek a biztosítótól 11 110 koronát kapnak, vagyis az üres osztály veszteséget termel, a zsúfolt nyereséget. „Érdekesen alakul a többi kiadás is; vannak osztályok, ahol annak ellenére, hogy a beteg még gyógyszert sem nagyon kap, a kórház veszteséget mutat ki. Egyebek mellett azért is, mert egymásba botlanak az egészségügyi dolgozók. Ennek véget kell vetni, hiszen a mi tisztünk a gyógyítás térítése. Vállaljuk a rossz fiú szerepét, mert úgy véljük, végre a hatékonyságnak és a minőségnek kéz a kézben kell haladnia. Természetesen ügyelni fogunk a betegellátás elérhetőségére is. Szlovákiában nincsenek nagy távolságok egyes inA kis kórházak anyagi „diszkriminálása” egyhamar nem szűnik meg. tézetek között, ha - a beteg érdekében - egy-egy adott kórházban nem rendeljük meg például a szemészeti szolgáltatásokat, átirányítjuk olyanba, ahol szavatolni tudjuk a kezelés minőségét. Szó sincs tehát arról, hogy kórházakat szüntetünk meg, a régión belül kell eldönteni, mely intézetek életképesek, fenntarthatok. A fehérköpenyeseknek sem kell tartaniuk a munkanélküliségtől, szakrendelőkben dolgozhatnak, hiszen mindenütt a világon a járóbeteg-rendelésen van a hangsúly. Kis hazánkban ez persze másképp működik, a kórházi ellátásra az Általános Egészségbiztosító költségvetésének 62 százalékát (344 865 beteg) fordította, ambuláns kezelésre csak 12 százalékát (3 114 916 beteg). Bármennyire furcsa, az igazságosabb pénzelosztás ellenére a kis kórházak anyagi „diszkriminálása” egyhamar nem szűnik meg, mert a diagnózis szerinti költségtérítéshez alapos felkészülés szükséges, életbe léptetése években mérhető. Amíg erre nem kerül sor, a nagy kórházak a biztosítóktól magasabb ágyköltséghez jutnak, mint a kisebbek. A biztosító szerint nem céljuk a kis kórházak ellehetetlenítése, vélhetően a magasabban rangsorolt gyógyintézetekben is lesznek osztályok, amelyekkel nem kötnek szerződést. Az ország ezer kórházi osztályából negyvennel szüntetnék meg az együttműködést. „Azért használom a feltételes módot, mert a kórházigazgatókkal, a megyei, városi önkormányzatokkal a napokban kezdődnek a tárgyalások. A költségvetéshez kell igazítani az igényeket” - tudatta dr. Eduard Kovác. FIGYELŐ LENGYEL LAPO K A tegnapi lengyel lapok közül a Rzeczpospolita félhasábos tudósításban és külön kommentárban, a Gazeta Wyborcza pedig rövid írásban számolt be Mikulás Dzurinda budapesti tárgyalásainak kudarcáról, illetve a kedvezménytörvény ügyében kialakult legújabb szlovák-magyar nézeteltérésről. Andrzej Niewiadowski, a konzervatív Rzeczpospolita Budapesten is akkreditált pozsonyi tudósítója megállapítja, hogy a szlovák miniszterelnök hivatalos magyarországi látogatásának eredeti célja a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok megerősítése lett volna, ehelyett azonban diplomáciai botrány kerekedett belőle. A két országban lezajlott parlamenti választások után mindkét kormány hozzálátott az előző ciklusból hátramaradt viták tisztázásához, a magyar fél pedig a jogszabály módosításához. Az elmúlt hónapban a szakértői bizottságok élénk konzultációt folytattak, az Európai Unió által is bírált magyarok pedig - így a tudósító - messzemenő engedményeket tettek. Úgy tűnt, hogy Dzurinda budapesti látogatása a megbékélési politika megkoronázása lesz. Nem így történt. A magyarigazolvány körül kialakult nézet- eltérés az első nyílt konfliktus az új szlovák és magyar kormány között, egyúttal az első konfliktus magán a szlovák kormánykoalíción belül - kommentálta a lengyel tudósító. - Mindkettő a lehető legrosszabb időpontban következett be: nem sokkal azután, hogy Szlovákia meghívást kapott a NATO-ba, illetve amikor a visegrádi csoporton belül az EU-bővítés jelenlegi nehéz időszakában kölcsönös bizalomra lenne szükség. A magyar kedvezménytörvény körüli viták megszüntetése minden olyan politikus legsürgetőbb feladata kell legyen, aki felelősséget érez az egyesült Európa eszméje iránt - írta. A Gazeta Wyborcza szerzője, Tornász Grabinski megemlítette, hogy a viszály magva a magyar iskolába járó gyermekek anyagi támogatása, melyet Dzurinda nemrég Varsóban etnikai alapú megkülönböztetésnek, a szlovák szuverenitás megsértésének minősített. A budapesti négyszemközti találkozón a magyar miniszterelnök azt javasolta, hogy ezt a támogatást kisebbségi szervezetek, ne pedig családok kapják. Dzurindának azonban ez is kevés volt, azt akarja, hogy a magyar fél mondjon le teljesen erről a támogatásról. Medgyessy Péter erre nem volt hajlandó - írta a szerző. A baloldali liberális napilap nem hivatalos értesülései szerint Szlovákia arra készül, hogy 100 százalékos adót vet ki erre a támogatási formára. A cikkíró idézte Bugár Bélát, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét, aki kevés esélyt lát a megegyezésre. ABC A spanyol lap szerint az Európai Unió hónapokkal, sőt akár évekkel késleltetheti Lengyelország felvételét, ha Varsó nem fogadja el a végső ajánlatot. Két és fél héttel a tárgyalások lezárására megállapított határidő előtt az EU megszakította a párbeszédet a lengyel delegáció hangvétele és követelései miatt - írta tegnapi számában az ABC brüsszeli diplomáciai forrásokra hivatkozva. A lap szerint a keddi tárgyalások „drámai fordulatot“ vettek: az EU képviselői hirtelen megszakították a megbeszéléseket a lengyel delegáció hangvétele és követelései miatt, ahogy ezt szerdán több egybehangzó diplomáciai forrás megerősítette. Az ABC brüsszeli tudósítója megjegyzi: az EU soros elnöke, Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő figyelmeztette a tagjelölt országokat, hogy „nem vehető biztosra a tárgyalások lezárulása mind a tíz országgal, mivel egyesek komoly problémákkal küzdenek”. Dán elnökségi források figyelmeztették az érdekelteket: ha valamelyik tagjelölt abba a kísértésbe esik, hogy az utolsó pillanatig tárgyaljon Koppenhágában, ez az adott ország érdekei szempontjából nagyon veszélyes stratégia lehet. Egy magas rangú uniós diplomata véleménye szerint Lengyelország, az egyetlen nagy tagjelölt és két további ország „mintha nem értette volna meg”, hogy csak két és fél hét van hátra. „Ha a lengyelek fenntartják ezt az attitűdöt, nem fogják lezárni a tárgyalásokat ebben a félévben, és erre reális lehetőség van, csakhogy akkor meglehet, hónapokig vagy évekig kell várniuk a belépésre” -jegyzi meg a lap. A lengyel delegációnak tett „végső ajánlattal” kapcsolatban az ABC közli, hogy az EU 1,3 milliárd euróval növelte előző ajánlatát, amely 42 milliárd euró volt az 2004-2006-os időszakra. Az emelések mind a mostani, mind a jövőbeni tagországok számára kedvezőek, például az EU határainak biztosítása és az atomerőművek biztonságának növelése által. Három ország - Szlovénia, Csehország és Szlovákia - vidékfejlesztésre szánt összegét öt százalékkal emelték.
