Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-05 / 257. szám, kedd

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 5 TALLÓZÓ KOMMENTÁR Kanílc szemüvege PÁKOZDI GERTRÚD A kormány a múlt héten intézkedéscsomagot hagyott jóvá. Megva­lósításával az állami költségvetés számára 25 milliárd koronát sze­retne megtakarítani. Pontosabban: a kiadások csökkentésével és a bevételek növelésével megvalósítható költségvetést szeretne felállí­tani a jövő esztendőre. Nyilvánvaló, hogy nem jókedvéből teszi, amit javasol, hiszen ha nem szorítja lejjebb a költségvetési kiadáso­kat, tovább növekszik az állam már így is ijesztően nagy adóssága. A lakosság zömét - érthetően - azok a kilátásba helyezett törvény- módosítások érdeklik leginkább, amelyek a szociális jellegű kiadá­sok lefaragásával számolnak. Lesz belőlük jócskán. Az átlagember már ki sem meri nyitni az újságot, meg sem meri nézni a hazai tévé­híradót, hallgatni a rádiót, hiszen a tömegtájékoztató eszközök szinte ontják az átlagjövedelemből és annál kevesebből élő családok pénztárcáját érzékenyen érintő miniszteri javaslatokat. Igaz, a leg­többjavasolt intézkedés fontosságát Ludovít Kaník munka-, szociál­is és családügyi miniszter főképp azzal indokolja, hogy célja nem a rászorulók juttatásainak lefaragása, hanem hogy kevesebb legyen a rendszerrel visszaélő. Ebből a célból javasolja például, hogy a szoci­ális segélyre szoruló családok összesen legfeljebb 10 500 koronát kaphassanak, függetlenül attól, hányán kénytelenek majd ennyiből élni. A szociális segélyre szorulók tömegét azzal is megpróbálják munkahelykeresésre bírni, hogy lehetőséget kapnak rá: lakóhelyü­kön ledolgozzák a segélyt. Az ötlet kiagyalói abban bíznak, az intéz­kedésnek köszönhetően csökken a feketén dolgozók száma, és az adófizetők sem mondhatják, hogy az állam ingyenélőket tart el. A segély összegének ledolgozása lenne a feltétele, hogy a munkanél­külit olyan rászorultként tartsák nyilván, aki kényszerűen került eb­be a kategóriába. Aki visszautasítja az így felkínált munkát, más megítélés alá esik, annak minden következményével. A költségvetési hiány kezelhetetlenre növekedésének réme által kikényszerített intézkedés nem is lenne elvetendő, ha biztosak le­hetnénk a rendszer működésében. De egyelőre semmi garancia sincs arra, hogy a községek, városok minden munkanélkülinek - köztük nem egy egyetemi végzettségűnek - tud megfelelő munkát kínálni. Joggal felmerül a kérdés, hogy vajon e munkaadói szerep­ben az önkormányzatok képesek lesznek-e helytállni. Lehetséges, hogy a munkanélküliség által kevésbé sújtott fővárosban és széle­sebb környékén talán. A 30-40 százalékos munkanélküliséggel küszködő településeken azonban aligha tudják majd foglalkoztat­ni a segély fejében munkára jelentkezőket. Más a polgármesterek szemüvege, és más a miniszteré. JEGYZET Pálinka a sörgyárból VAS GYULA „Na, mit hoztál, anyjukom?” - kérdeztem nejemet, amikor tet­szetős reklámszatyrot lóbálva érkezett haza egy meg nem ne­vezett szlovákiai sörgyárban tartott rendezvényről. „Pálin­kát - mondta -, méghozzá mi­lyen klassz csomagolásban!” A tasakból elővett egy dobozt, ab­ból egy karcsú fiaskót, benne a kristálytiszta folyadékkal, a kö­zepében pedig - valami hosszú üvegcsőbe ömlesztve - egy ma­réknyi sörárpával. „Tényleg nagy ötlet - mondom -, de en­gem spéciéi a pálinka jobban érdekel. Jófajta lehet, ha ennyi­re tiszta. Most isszuk meg vagy később?” „Ezt? Dehogy isszuk! Jövő héten lesz Géza bácsi szü­letésnapja, ilyen ajándéknak örül a legjobban. Esetleg bevi­szem a doktornőnek, tegnap is soron kívül fogadott.” A szép fiaskó tehát dobozostól a bár­szekrénybe vándorolt, hogy ott várja meg Géza bácsi szülinap­ját vagy az esedékes doktornő- látogatást. Két nap múlva azonban váratlan vendégeink érkeztek. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, spájz, hű­tő üres, sehol akár egy zacskó- nyi ropi. A bárszekrényben vi­szont ott lapult a sörgyári pálin­ka! Felhasználásának módja ezennel eldöntetett. Elővettem, kinyitottam és töltöttem a gyor­san kirakott stampedlikba: „Gyerekek, először is iszunk egyet a találkozás örömére, a többit majd meglátjuk.” Udvariasságból őket hagytuk el­sőként kortyintani, így jól láthat­tuk arcukon a döbbenetét. Utána a zavart, amikor lopva egymásra néztek. „Mi van? Ennyire erős vagy ennyire gyenge?” Néhány másodperc után Jenci barátom, a férj válaszolt: „Inkább az utób­bi. Ez ugyanis víz.” Megkóstoltam. Tényleg az volt. Csap-, kút-, eső- vagy desztillált víz, nem tudom, de víz. A sörgyár ajándéka, sörárpával a közepébe. Mégiscsak Géza bácsi lett volna a legmegfelelőbb célszemély. Ő ugyanis - miután sokkos állapo­tából magához tér - legalább az árpát odaadhatta volna a nyula- inak...- Maga megőrült? Ilyen nevetséges összeggel akar lefizetni? Elfelejtette, hogy már nem holmi kishivatalnok, hanem főosztályvezető vagyok? (Peter Gossányi rajza) A jövő évtől a háztartásokban t vízdíj köbméterenként maximun 15,50 korona lehet, a csatornadí pedig 9,80 korona (mindkét eset ben hozzáadottérték-adóval). Es az államilag engedélyezett leg magasabb díjszabás. A Vivend Water vízgazdálkodási cég szlová­kiai képviselője, Juraj Králik sze­rint az eddigi államilag maximáli víz- és csatornadíjak csak az elke­rülhetetlen költségek 75-85 szá­zalékát fedezték, s a helyzeten a tavalyelőtti 23 százalékos díjeme­lés sem sokat változtatott. A tulajr donképpeni veszteséget - véli Ju­raj Králik - közvetve a többi fo­gyasztó (cég, vállalat) „fizette meg”, hiszen velük az állam külön állapodott meg az árakban. A Vi­vendi Water szlovákiai képvi­selője figyelmeztet, hogy a jövőben az ivóvíz ára régiónként is változó lesz. A Csallóköz térsé­gében nagy vízkészletek vannak, az Erdőhátra vagy Kelet-Szlováki- ába azonban csak nagy költséggel lehet szállítani az ivóvizet. A parlament ma tárgyal a választási törvény módosításáról, várhatóan december 8-án ismétlik meg a voksolást Lesz-e új államfő Szerbiában? Szerbiában meghiúsult az el­nökválasztás, mivel a máso­dik fordulóban - amelyben Vojiszlav Kostunica és Mirol- jub Labusz szállt ringbe - a részvételi arány nem érte el az ötven százalékot. VARJÚ MÁRTA Utána fejetlenség uralkodott el az országban, ugyanis a sikertelen második forduló után egy héttel olyan határozat született, hogy összehívják a köztársasági parla­mentet, s képviselők módosítják a választási törvényt. Ez azért lett volna ilyen sürgős, mert a szerbiai elnökválasztást legkésőbb decem­ber 5-ig meg kellene tartani. Az 1990. évi köztársasági alkotmány szerint ugyanis a szerbiai elnökvá­lasztásokat legkésőbb egy hónap­pal a hivatalban levő elnök man­dátumának lejárta előtt meg kell tartani. A parlament ma ül össze, és valószínűleg módosítja a vá­lasztási törvényt, hogy megtart­hassák a voksolást. Az ismételt el­nökválasztás december 8-án lesz. Milan Milutinovics 1998. január 5- én lépett tisztségébe, még a milo- sevicsi éra alatt, egyébként a most Hágában raboskodó Szlobodan Milosevicsnek egyik közvetlen munkatársa volt. Őt nem váltották le az októberi események után, az új hatalom megvárta, hogy annak rendje és módja szerint lejárjon a mandátuma. így érkezett el a mos­tani elnökválasztás ideje. A szep­tember 29-re meghirdetett első forduló után, amelyen 10 elnökje­lölt indult, az október 13-án meg­rendezett második elnökválasztási körben a polgároknak mindössze 45,6 százaléka járult az urnákhoz. Ez kevés, ugyanis a hatályban levő törvény legalább ötvenszázalékos részvételt irányoz elő. Az említett második fordulónak a végkifejlete egyébként az lett, hogy Vojiszlav Kostunica 66,9%-át, Miroljub La­busz pedig 30,8%-át szerezte meg a voksoknak. De győzelmet nem hirdethettek, hiszen az ötvenszá­zalékos küszöböt nem érte el a részvételi arány. Az akkor meghirdetett parlamenti ülésre Natasa Micsics házelnök asszony egyetlen napirendi pontot tétetett fel, méghozzá az elnökvá­lasztási törvény megváltoztatását. A módosítás értelmében eltörölik azt a rendelkezést, mely szerint az elnökválasztás második fordulójá­nak sikeréhez szükséges feltétel, hogy a választói névjegyzékben szereplő polgárok több mint 50%- a az Urnákhoz járuljon. A lényeg az, hogy az elnökválasztás első fordulójára megtartják az 50%-os küszöböt, viszont a második kör­ben már az ajelölt kerül ki győzte­sen, aki megszerzi a leadott szava­zatok többségét, függetlenül attól, mennyien járulnak az urnákhoz. Mi sem érthetőbb ennél, ez a poli­tikai realitás követelménye. Akkor azonban - egy nappal a parlamen­ti ülés előtt - lefújták a tisztelt Ház tanácskozását. Hogy mért történt ez így? Elég bo­nyolult választ adni a kérdésre, hi­szen az a helyzet, hogy a köztár­sasági parlament képviselőinek a száma nincs teljes mértékben tisz­tázva. Az történt ugyanis, hogy a képviselőház adminisztratív bi­zottsága hónapokkal ezelőtt olyan határozatot hozott, hogy 45 képvi­selőtől (valamennyien Vojiszlav Kostunica pártjának, a Szerbiai Demokrata Pártnak a tagjai) meg­vonták a mandátumot, mert a par­lamenti pártok többségét tömörítő nagy koalícióban, a Szerbiai De­mokratikus Ellenzékben szakadás állt be, és az említett Kostunica-fé- le párt egyszerűen kilépett ebből a koalícióból. Ezenkívül okként hoz­ta fel az adminisztratív bizottság azt is, hogy a kérdéses képviselő urak nem látogatták rendszeresen a köztársasági parlament ülését, s távolmaradásukkal megszegték a házszabályt, ily módon ez is elég volt ahhoz, hogy eltávolítsák őket a képviselőházból. Vojiszlav Kos­tunica szövetségi elnök és pártja ezt nem hagyta ennyiben, az al­Csupán az a gond, hogy a szövetségi taláros testületet kérték fel. kotmánybírósághoz fordult, hogy döntsön a kérdésükben. Csupán az a gond, hogy a szövetségi talá­ros testületet kérték fel, vizsgálja felül a döntést, s a határozat ép­pen a kérdéses parlamenti ülés összehívása előtt született meg. Nos, a szövetségi alkotmánybíró­ság ideiglenesen hatályon kívül helyezte a köztársasági parlament adminisztratív bizottságának ha­tározatát, aminek az lett a követ­kezménye, hogy a SZDP 45 képvi­selője, akitől megvonták a man­dátumokat, visszatérhetett a par­lamentbe. Igen ám, csak időközben a köztár­sasági parlament illetékesei azzal érveltek, hogy az adott kérdés el­bírálásában nem a szövetségi al­kotmánybíróság az illetékes, ha­nem mivel a köztársaságot, tehát Szerbiát érintő ügyről van szó, így az a szerb alkotmánybíróság ha­táskörébe tartozik, ugyanúgy, mint a szerbiai képviselőház bár­mely jogi dokumentumának a fe­lülvizsgálása. A tisztelt Ház arra várt, hogy a szerbiai képviselőház döntsön a képviselői mandátu­mokról, s akkor jöhet a választási törvény módosítása. Közben felmerül a kérdés, hogy mi lesz a határidővel, elkésnek-e az elnökválasztással. Az alkotmány és a törvény igen szigorú és meg­szabott határidőket irányoz elő, amely szerint a választások kiírása és megtartása között legkevesebb 45 és legtöbb 60 nap telhet el. Ugyanakkor az elnökválasztást a jelenlegi szerbiai elnök mandátu­mának lejárta előtt 30 nappal meg kell tartani. Mivel Milan Milutino­vics megbízatása a jövő év január­jában jár le, így legkésőbb decem­ber első napjaiban meg kell tartani az elnökválasztást Szerbiában. Egyértelmű, hogy a parlamenti ülés eddigi elodázása meg­kérdőjelezte a határidő tisztelet­ben tartását, ezért az is előfordul­hatott volna, hogy - félretéve a törvény módosítását - más esz­közhöz folyamodnak. Ez pedig az lett volna, hogy a jövőben a köz- társasági elnököt a szerb parla­ment választja meg. Csakhogy eb­ben az esetben újabb módosítás­hoz kellett volna folyamodni, méghozzá az alkotmányt kellett volna megváltoztatni a lehető leg­gyorsabb ütemben. Még mindig elmondható, hogy minden lehet­séges, hiszen Szerbia már annyi meglepetéssel szolgált eddig is. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa A mostani „Election Day"-t nagy közöny kíséri - különösen a fiatal nemzedékek körében és sokan úgy érzik, hogy egyik párt sem kínál világos megoldást a problémákra Kongresszusi választások az Egyesült Államokban: újra fifti-fifti TÓTH LÁSZLÓ Washington. Két évvel az Egye­sült Államok történetének legszo­rosabb választása után a republi­kánusok és az ellenzéki demokra­ták ismét szinte hajszálra egyfor­ma támogatottsággal mérik össze erejüket a mai, félidős kong­resszusi választásokon. Az elnöki megbízatás félidejében a képviselőház teljes egészét újra­választják, a 100 tagú szenátus­nak pedig az egyharmadát. Ma 34 szenátusi mandátumról dönte­nek, valamint az 50 kormányzói poszt közül 36-ról. Amerikában közhelyszámba megy, hogy az elnököt adó párt mandátumokat veszít a félidős választásokon, a XX. században ez csak háromszor történt más­ként. A XXI. század első félidős választása a kivételek sorát gya­rapíthatja. A kiegyensúlyozott erőviszonyok, illetve a választó- kerületek tízévenkénti, a nép- számlálásokat követő - kétpárti adok-kapok alku alapján történő - újrarajzolása miatt csak kevés kongresszusi mandátum sorsa bi­zonytalan, ott viszont a felméré­sek a hibahatáron belül mozog­nak, így a közvélemény-kutatók akár kristálygömbből vagy pénz­feldobással is jósolhatnának. A leggyakoribb tippjük, amelyet megkockáztatnak, hogy nagyjá­ból fennmarad a jelenlegi meg­osztottság. A republikánusoknak most 6 fős többségük van a 435 tagú képvi­selőházban. A demokraták a mi­nap vesztették el szenátusi több­ségüket Paul Wellstone minneso- tai szenátor váratlan halálával. A szenátusban most a demokraták­nak és a republikánusoknak is 49­49 szenátoruk van, 1 hely elhalá­lozás miatt megüresedett, 1 (rendszeresen a demokratákkal szavazó exrepublikánus) szená­tor pedig független. A választások napja jeles nap az Egyesült Államokban, a naptár­ban nagybetűvel írják (Election Day), és mindig november hónap első hétfőjét követő keddre esik. Bevetette magát a kor­mányzói posztját védő öccse, Jeb Bush mellett. A mostani választást a felmérések szerint nagy közöny kíséri, külö­nösen a fiatal nemzedékek köré­ben, és sokan úgy érzik, hogy egyik párt sem kínál számukra vi­lágos megoldást gondjaikra. A szemben álló felek ezért mindent megtesznek lehetséges választóik mozgósítására. Szoros küzdelem várható a szená­tusi mandátumért Dél-Dakotá­ban, Missouriban, Arkansasban, Coloradóban, valamint New Hamphsire és Minnesota állam­ban. Ez utóbbiban Paul Wellstone szenátor tragikus légi balesete a választások előtt nem egészen két héttel arra kényszerítette a de­mokratákat, hogy a 74 éves Wal­ter Mondale volt alelnököt küld­jék csatába, aki Wellstone plakát­jai előtt lép fel. De nem Mondale az egyetlen ve­terán, akit a demokraták bevetet­tek: New Jersey államban a 78 éves Frank Lautenberg szenátor szállt ringbe egy másik, a töröl­közőt bedobó jelölt helyébe. Úgy tűnik, hogy mindkét új jelölt be­válhat. Beigazolódhat Ronald Re- agen elnök mondása, aki 73 éves volt, amikor újraválasztották, ép­pen Walter Mondale-lel szemben. Mikor megkérdezték, hogy mit gondol a korával kapcsolatos ag­gályokról, így vágott vissza: „Nem fogom politikai célokra ki­használni ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát.” A képviselőházi többség megtar­tása és a szenátusi többség meg­szerzése fontos George Bush el­nök számára, hogy megvalósít­hassa törvényhozási programját, megőrizze kezdeményezőképes­ségét és jó esélyekkel indulhasson két év múlva újraválasztásáért. Ezt George W. Bush elnök maga is megfogalmazta Pennsylvaniá­ban, ahol George W. Gekas képvi­selő mellett kampányolt: „Hadd győzzön George W. - s mindkét George W.-ről beszélek, aki itt áll az emelvényen.” George W. Bush rendkívüli tempót diktált magának, az utóbbi időben egy nap három-négy államot is vé- gigkampányolt. Floridában beve­tette magát a kormányzói posztját védő öccse, Jeb Bush mellett, akit erősen szorongat Bill McBride tam- pai jogász. Ez utóbbinak Bili Clin­ton volt elnök sietett a segítségére. A félidős választások bizonyos mér­tékig annak felmérését is szolgálják, hogy ki legyen két év múlva George Bush kihívója az elnökválasztáson. Fehér házi ambíciókat táplál a sajtó szerint Tom Daschle, a szenátus, il­letve Dick Gephardt, a képviselőház demokrata frakciójának a vezetője, továbbá John Edwards észak-caroli- nai szenátor, A1 Gore, aki egy haj­szállal maradt alul a mostani elnök­kel szemben, valamint John Kerry massachusettsi szenátor, vietnami háborús veterán. A szerző az MTI tudósítója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents