Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-23 / 273. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 23. A Thália Csibe-előadása Füleken Fülek. Móricz Zsigmond Csibe című darabjával vendégszerepei va­sárnap este hét órakor a Vigadóban a kassai Thália Színház. A dara­bot Beke Sándor állította színpadra, (sz) Gömör népzenéje és táncai Zselíz. Gömör népzenéjét, táncait és néprajzát mutatják be a Csalló­köztől Bodrogközig elnevezésű folklorisztikai ismeretterjesztő rendez­vénysorozat zárásaként, amely a városi művelődési központban lesz holnap 18 órától. Az est vendégelőadója Agócs Attila Fülekről, kísér Cseh Tamás zenekara Nagmegyerről. (buch) SZÍNHÁZ ______________________KASSA______________________ TH ÁLIA SZÍNHÁZ: Csibe (vendégjáték Füleken) v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: János vitéz sz. 19 v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: A kárhozat útja (am.) sz., v. 16, 18, 20.30 MLADOST: The Best of Monty Python: Brian élete (ang.) sz. 15 Gyalog galopp (ang.) sz. 17 Az élet értelme (ang.) sz. 19 Francia film: A sátán napja alatt v. 16.30 Az utolsó tangó Párizsban v. 19 KASSA TATRA: Beszélj hozzá! (sp.) sz., v. 16, 18 Szökés Budára (cseh-szl.) sz., v. 20 CAPITOL: Bazi nagy görög lagzi (am.) v. 16, 18, 20 ÚSMEV: A Bourne-rejtély (am.) sz., v. 16, 18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Szerelem utolsó vérig (magy.) sz. 19.30 Üvegtigris (magy.) v. 19.30 KOMÁROM -TATRA: Stuart Little, kisegér 2. (am.) sz., v. 15 A rettegés arénája (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Mérges pókok (am.) sz., v. 17, 19.30 LÉVA —. JUNIOR: Pókember (am.) sz., v. 16.30 Akaptár (am.-ang.-ném.) sz.,v. 19GALÁNTA-VMK: Jégkor­szak (am.) sz. 15.30, 17.30 v. 17.30 VÁGSELLYE - VMK: A kaptár (am.- ang.-ném.) sz., v. 18 NAGYMEGYER - SLOVAN: Álmatlanság (am.) v. 19 GYŐR PLAZA: Az arany markában sz., v. 12.30, 15, 17.30, 20 Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés sz., v. 11, 13.15, 15.45, 18 Atomcsapda sz., v. 20 Hangyák a gatyában 2. sz., v. 11,13.15,15.30,17.45,20 Jég­korszak sz., v. 11, 13, 15.45 Jelek - Signs sz., v. 11.15, 13.30, 15.45, 18, 20.15 A kárhozat útja sz., v. 17.15, 19.45 A kísérlet sz., v. 20.15 A kismenő sz., v. 16.15,18.15, 20.15 November 25-től 27-ig lengyel filmek a Mladost'ban Sorsok a mélyből ÚJ SZÓ-HÍR Visszapillantás Szepsire és Buzitára, a Falusi Színjátszó Csoportok IV. Országos Fesztiváljára Az emberi kapcsolatok terepe Pozsony. Hétfőtől három napon ke­resztül lengyel filmeket vetítenek a Mladosf moziban. Minden vetítés előtt bemutatják a fiatal Slavomir Fabicki vizsgamunkáját, huszonöt perces kisjátékfilmjét, a Férfidolgo­kat. E rövidfilm megrázó kép egy lodzi családról, amelyet nagy nehéz­ségek árán az anya tart el, mert á családfő munkanélküli. A férfi indu­latait, dühét tizenhárom éves fián vezeti le, akit csak nadrágszíjjal ne­vel. Meglehetősen érdekes témát, egy különleges vállalkozást mutat be Witold Adamek Kedd című mun­kája. Főszereplői, Maniek és Dawid egy álmos kis lengyel faluban go- goklubot nyitnak, amelyet nagy népszerűséggel működtetnek, s anyagilag is jól jövedelmező. De ahogy az lenni szokott, a jól menő vállalkozás egyeseknek - a falu mé­lyen katolikus lakosainak - nem tet­szik, mások - a maffiózók - viszont szeretnének szintén meggazdagod­ni belőle. Drámai képeket mutat Witold Leszczynski Requiem című opusa, amely egy szegény falusi gaz­da történetét mutatja be, aki azzal biztosítja a megélhetését, hogy te­metéseken mond búcsúbeszédet. Michal Rosa is egy nem mindennapi sorsot mutat be Csend című mozgó­képében. A film egy lányról szól, aki ötéves korában autóbalesetben elve­szítette szüleit, s aki szerelmére ta­lálva sok mindennel szembesül saját múltjából, (tébé) Minden, ami létezik a Nap alatt, már csak ez oknál fogva is tiszteletet érdemel. Nem én találtam ki, Mészöly Miklós nyilatkozott ebben az érte­lemben, ha nem is pontosan e formában. Anno. Mindeneset­re: próbálom ehhez tartani magamat. Néha még nehéz, de van, amikor és ahol nem is olyan lehetetlen. Például Szepsiben és Buzitán, a Falusi Színjátszó Csoportok Orszá­gos Fesztiválján. LAKATOS KRISZTINA Van ennek a rendezvénynek néhány nagy hozadéka. Például az, hogy a résztvevők sorát nézve egy másik szlovákiai magyar térkép rajzolódik ki az ember szeme előtt, olyan tele­pülésnevekkel, amelyek amúgy rit­kán szerepelnek a híradásokban. S nem csak ami a kultúrát illeti. De hogy tovább szőjük honismereti él­ményeink szövetét: tavaly Jimmy szepsi emlékbárja, valamint a buzi- tai gólyafészkek hatottak ránk a fel­ismerés erejével. Idén egyebek kö­zött a szepsi városi múzeum kovács­műhelyének fűjtatójával kerültünk közelebbi ismeretségbe. Szóval jöttünk, láttunk, jól éreztük magunkat. Azért is, mert ez a feszti­vál, negyedik évfolyamához érkez­ve, még mindig az odafigyelés, az emberi kapcsolatok terepe. Vannak már sztárkezdeményei és mumusai, de még mindig mindenki egyfor­mán fontosnak, érdekesnek érezheti magát. Hála egyebek közt a Pódium Színházi Társaság, a Csemadok Kas- sa-vidéki TV alapos szervezőmun­kájának. Azt azért le kell szögez­nünk, hogy a Falusi Színjátszó Cso­portok Országos Fesztiváljára első­sorban nem jó színházat látni jár az ember. Az előadások itt jobbára a próbálkozásokról, elszánásokról, igyekezetről szólnak. Egy kicsit min­den esetben a színjátszás újra- és új­rafelfedezéséről, kezdőktől a hala­dókig. Megfordulnak itt olyan csa­patok, akik jószerével még csak az első nagy nekifohászkodáson van­nak túl, s olyanok is, akik már érté­kelhető produkciókat tudnak felmu­tatni. Röviden: amit Szepsiben és Buzitán évről évre november közepe táján immár menetrend szerint lát­hatunk, az kevésbé a „művészetről”, többé a közösségről, annak formálá­sáról és megtartásáról vall. Nincs ebben semmi kivetnivaló, egyszerű­en tény. S hogy mit láttunk a színpadon az idén? Voltak vicces népieschek, pél­dául az ájiak, akik két, hasonlójelle­gű produkciót is bemutattak: az Ár- valányhaj Vegyes Kórus az And- rásolás című népi játékot, melyet a csoport állított össze a helyi hagyo­mányok alapján, a Pletykáló Vénasz- szonyok pedig egy kis tereferére áll­tak össze. Népviselet és dialektus, egy kis dalolás, egy kis tánc, némi háztáji tevékenység, eszem-iszom (különösen ez utóbbi), s jó sok szö­vegelés, anekdotázás, viccmesélés - amelynek legérdekesebb vonása, ahogy a hagyományos folklór a vá­rosi zamatú vagy tömegkommuni­káció által közvetített „új folklórral” keveredik. A vezekényi Görbe Tükör Színjátszó Kör saját szerzeményt! produkcióval, a Beképzelt riport egy fesztiválról című, a rendezvény elő­ző évfolyamai által ihletett opusszal nevezett be, amelynek azonban csak egy részletét láthattuk. Konkrétan egy fergeteges, gatyás, konya baj­szos folkparódiát. Lehet, hogy jót tett a kényszerű karcsúsítás: tavalyi műsorukkal szemben az idei sokkal összefogottabbnak tűnt, hála az ala­posabban megrostált ötleteknek, a pontosan adagolt poénoknak. A né­pi szekciót két egyfelvonásos tette teljessé: Gárdonyi Géza Falusi vere­bek című vígjátéka a szesztai Kisve- réb Színpad előadásában, valamint Illyés Gyula Tűvétevőkje a szőgyéni ifjúsági színjátszó csoporttól. Mind­két együttes az indulás szakaszában van, az előbbiek bájosan naiv, az utóbbiak tudatosabb módon, s talán az volna a legszerencsésebb, ha a megkezdett két különböző úton ha­ladnának tovább. Az újonnan alakult, nagykürtösi Pa­lóc Varietas urbánusabb humorral tett próbát. Gyógyító humorcseppek című kabaréjukban egy dekoratív, jó hangú szőkeség, egy korrekt zenei kíséretet biztosító hölgy, valamint egy rutinosan szövegelő úriember igyekszik lekötni a közönség figyel­mét. Leszámítva, hogy a dalok nin­csenek igazán kitalálva, talán meg­fontolást érdemelne az is, hogy nem okvedenül muszáj a közéletet érintő legolcsóbb igazságokra és anyósvic­cekre építeni egy kabarét, még ak­kor sem, ha „budapesti művészek” is vígan megélnek hasonló műfajok­ból. Egy képzeletbeli egész estés összeállításban a Palóc Varietas mű­sorát talán a Csemadok ebedi alap­szervezetének színjátszói által be­mutatott Rejtő-egyfelvonásossal, a Herkules bonbonnal lehetne konst­ruktívan kiegészíteni, amely ezúttal is a csapat központi figurájára, Gora Róbertre épül. Még a fesztivál előtt, a programot böngészgetve, két meglepő darab­választás szúrt szemet: az örösi Tavi­rózsa Színjátszó Csoport Dávid Te­réz Dodiját vette elő, a Bodrogközi Színjátszó Csoport Királyhelmecről pedig Eörsi István A műtét című szösszenetét hozta el. A Dodira gon­dolva egyeden nagy kérdőjel merült fel (miért?, miről?, minek?), A mű­tétet pedig azért furcsállottam, mert pár éve a Jókai Napokon egyszer már megmérettetett és könnyűnek találtatott mint darab (a királyhel- meciek is szerepeltek azon a feszti­válon, elméletileg ismerhették a tör­ténetet). A bevezetőmben emlege­tett tisztelet nevében azt javasolnám mindkét csapatnak, ne tiszteljék ennyire a neveket! Egy idejétmúlt vagy nem létező dráma formájában áthághatatian akadályt gördítenek önmaguk elé. Akadt persze példa a telibe találó darabválasztásra és a remek szerep- osztásra is: a görgői Csülagvirág Színjátszó Kör Gábor Andor Dollár­papa című vígjátékával mutatkozott be, amelyet elsősorban egy sor re­mek, plasztikus, következetesen vé­gigvitt alakítás tett emlékezetessé. A fesztiválon nívódíjat nyert előadást a szereplőknek járó díjak sem kerül­ték el: Németh Klára és Sallai Gábor a legjobb alakításoknak járó elisme­résben részesültek. Jutott az alakítások díjaiból a ná- naiaknak is, akik képesek voltak megismételni tavalyi sikerüket. La- biche Első vizitje után idén Moliere frenetikus Képzelt betegével bizo­nyítottak, így begyűjtötték a fődíjat, Juhász Mária a legjobb rendezés, Khéli Bálint a legjobb férfi epizód- szereplő, Matuska Tamás pedig a legígéretesebb fiatal szereplő díját. A nagyon tehetséges srácok mellett a csapat sikeréhez nagyban hozzájá­rul a rendező munkája, aki egysze­rűen szólva ismer jó néhány alapfo­gást és trükköt, amellyel látványos, érdekes, pergő (vagy néha álló-) ké­peket varázsolhat a színpadra. Azt hiszem, elméletileg senki előtt sincs elzárva ez a lehetőség. Persze sokan már idősebbek annál, sem­hogy a rónai csapat példája nyomán sokat emlegetett színjátszó táborok­ban töltsék a nyarat. Éppen nekik ez a fesztivál segíthetne néhány apró­sággal, például konkrétabb fogó­dzók nyújtásával. A zsűri 10-15 per­ces értékelésein jószerével csak arra jut idő, hogy felsoroltasson, aminek okvetlenül el kell hangzania: ez jó, ez rossz, ezt leheme máshogy, ez té­vedés, ez féleredmény... Mivel a szervezők a délutáni-esti órákba zsúfolták az előadásokat, a délelőt- tök és a kora délutánok üresjáratok­kal teltek. Bizonyára lett volna ér­deklődő, ha ezt az időszakot mond­juk játékos workshopok töltik ki (az ödet egyébként már a Jókai Napok kapcsán is többször szóba került). A témák önmagukat kínálják, hiszen számos „vándormotívum” vissza­visszatért a zsűri értékeléseiben. Apropó! Talán a workshop helyett elég lett volna, ha egy komolyabb, elemző beszélgetés tárgya a rendez­vényt nyitó vendégelőadás, a leg­utóbbi Jókai Napok fődíjasa, a dunaszerdahelyi Fókusz produkció­ja, a Bernarda Álba háza. Szövegről, jelenetépítésről, színpadképről, nyelvről és jelről szólva keresve sem találhattunk volna egyszerűségével és pontosságával is példamutatóbb előadást. Ma este tartja legújabb albumának bemutatóját a Tiro de Gracia rockegyüttes az érsekújvári Kri-Ha klubban Önkívületen innen és túl - egy húron pendülve Pro Gömör Díjat kapott Polgári László Munkája elismeréséül JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A Pro Gömör Dijat 1992-ben hozta létre a Debrecenben működő ETNICA Alapítvány, amelynek elnö­ke dr. Újváry Zoltán professzor, a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem néprajzi tanszékének a ve­zetője volt, aki maga is gömöri szár­mazású, a Gömör magyarországi ol­dalán maradt Hét községből szár­mazik. A díjat olyan személyek kap­hatják, akik kulturális és közműve­lődési területen fejtették ki tevé­kenységüket az egykori Gömör vár­megye szlovákiai és magyarországi oldalán. Az elismerést minden év­ben két személy kapja meg, egy szlo­vákiai és egy magyarországi. Áz idei Pro Gömör Díjat a közelmúltban Putnokon adták át, ezúttal Ráczi Győző Tompa-kutatót és Polgári Lászlót tüntették ki. Polgári László, aki az ötvenedik szü­letésnapján vehette át a díjat, eddigi munkája elismeréseként értékeli a kitüntetést. Csaknem tíz évig vezette a Csemadok rimaszombati területi választmányát, de volt a Gömöri Hírlap, a Nógrádi Szó főszerkesztő­je, s évtizedek óta tudósítja a Pátria rádiót. A díj odaítélésében szerepet játszott, hogy Polgári László szorgal­mazta az együttműködést a Magyar- országra szakadt gömöri települé­sekkel, kitűnő kapcsolatot épített ki az ózdi Lajos Árpád Honismereti körrel, a Gömörszőllősi Tompa Mi­hály Gömöri Kulturális Egyesülettel. Közösen több Tompa-konferenciát is szerveztek, s honismereti kiadvá­nyokat jelentettek meg. Polgári László ma is tevékenyen részt vesz Rimaszombat és Tornaija kulturális életében, házigazdája a havonta egy alkalommal jelentkező Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávé­háznak és a kétévente megrendezés­re kerülő Czinka Panna Prímásver­senynek is. ELŐZETESÜNK Hajnalig tartó bulit szervezett ma estére a Tiro de Gracia: a rocke­gyüttes az érsekújvári Kri-Ha klub­ban vendégzenekarok társaságában mutatja be legújabb, tekintélyt pa­rancsoló szerzeményeit. A mintegy másfél esztendeje alakult háromta­gú formáció hosszú hónapokon át zakatolt, hogy a vájtfülű közönség­gel együtt ünnepelhessen a koncert­programmal egybekötött hamisítat­lan CD-keresztelőjükön. A meglepe­tésekkel agyonpakolt single-jük cím­adó dala után szabadon Shine partynak beharangozott show-mű- sor ugyanis nagy durranásnak ígér­kezik. „Előjáték” gyanánt egyebek mellett a zeneileg ugyancsak ki­munkált, ambiente sound műfajt játszó pozsonyi Rajneesh fitogtatja tudását, minden bizonnyal egy hul­lámhosszra bűvölve el a rajongókat. Azonban a pazar látványelemekre kiéhezett publikumnak az est fény­pontja, a Tiro de Gracia adja meg a szent megsemmisülést jelentő ke­gyelemdöfést. Fittyet hányva a ha­zai könnyűzenei nyomornak, az új­vári csapat olyan progresszív rockot képes nyomatni, hogy azt öröm nézni s egyszersmint hallgatni. A melodikusán fajsúlyos gitártémák, s az azokat teljessé varázsoló nyers énekhang (Vavreczky Bálint), a vir­tuozitással lüktetett dobok (Tóth Roland), valamint a kifinomultan megszólaltatott billentyűs hangsze­rek (Madarász András) tökéletes elegyet képezve úgy illeszkednek a modern zenei megfogalmazáshoz, hogy közben nem feledkeznek meg az észveszejtő iram diktálásáról sem. Becsületükre legyen mondva, a hangzásvilágát tekintve nem feltét­lenül a zenei piacra dolgozó TdG aligha nevezhető a mainstream pop­kultúra tucatáru-termelőjének. Más szóval, náluk az igényes muzsika megalkotása az elsődleges rendező­elv, a rádióbarát megközelítés csu­pán a szükséges plusz. Mindezektől elvonatkoztatva, dalaik hallgatása­Tiro de Gracia (Fotó: képarchívum) kor az embernek valamiféle megelő­legezett „dézsávü” érzése támadhat. Mintha egy már képzeletben megal­kotott, ámde még csak el sem dúdolt filmzene szólna váltakozó hangerő­vel az értelemtől olykor látszólag el­rugaszkodó, az idő előrehaladtával azonban egyre kiismerhetőbb léte­zés útvesztőjében. Mire a koncertközönség rászánja magát, hogy a dallamok hatására nekiveselkedjen és filozófiai mély­séggel feldolgozza katarzisának él­ményanyagát, úgy tűnhet, a Tiro de Gracia másfél órásra tervezett performansza hirtelen véget is ért. Az idő múlásának eme kijózanító visszacsatolása jelzi a publikum­nak, a rockegyüttes - sorrendben a második - CD-jének keresztelő buli­ja minden külsőség ellenére nem egy végtelenségig tartó csoportsze­ánsz. Ennek ellenére a beavatott ze­nészek lekottázva, cintányéron kí­nálják fel az élet nagy titkait. Aki ma este eljön a TdG érsekújvári Shine partyjára, az készüljön fel arra, hogy legalább 14 szám erejéig egy húron pendül a csapattal. Önkívüle­ten innen és túl. (sárp) Jelenet a nánaiak fődíjas Képzelt betegéből (Cecse Attila felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents