Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-22 / 272. szám, péntek
ŰJ SZÓ 2002. NOVEMBER 22. Reakció hirdetés Az áremelések miatti felháborodás érthető, az alaptalan vádaskodás kevésbé; indokolatlan a külföldi privatizálok ostorozása, hiszen becsületesen teljesítik kötelezettségeiket Talán időnként túl sötéten látjuk helyzetünket Érthetően elkeseredetten reagáltak Szlovákia állampolgárai a kormány tervezett intézkedéseire: az áremelésekre és a szociális juttatások visszafogására. Sokan magát a kormányt hibáztatják az intézkedésekért, pedig a helyzet sokkal árnyaltabb: csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér. GÁL ZSOLT Egyik olvasónk levelében (Új Szó, 2002. 11. 6.) felháborodottan reagált a várható áremelésekre. Elégedetlensége érthető, azonban a levél hemzsegett a pontatlanságoktól, féligazságoktól, ezért szükségesnek véltük, hogy reagáljunk rá. Határ József úr levelében azt írta, a „miniszter urak könnyen vannak, mert az ő fizetésük legalább megközelíti az uniós szintet, talán ezért is kell titkosítani, hogy ne szégyelljék magukat, hogy ennyi pénzt elvisznek”. Nos, ezek a fizetések nem titkosak, a mellékelt táblázatban bárki áttekintheti. Az sem igaz, hogy megközelítik az uniós szintet, ellenkezőleg, messze elmaradnak tőle, sőt például a magyar vagy a cseh kormánytagok juttatásai is jóval magasabbak a szlovákiainál. Olvasónk azt kérdezi, melyik miniszter van megbízva azzal, hogy a fizikai dolgozók bérét is emeljék uniós szintre. Nos egyik sem, ugyanis ez teljes képtelenség. A kormány eleve csak a közalkalmazottak bérét emelheti, a magánszférában dolgozókét nem. Meg kell érteni, hogy a kormány nem költhet sokkal több pénzt, mint amennyit az adókból beszed. Nem lehet pénzt varázsolni, vagy csak úgy beindítani a pénznyomdát. A szűkös forrásokból a közalkalmazottak 450 ezres seregét (tanárok, orvosok, hivatalnokok, rendőrök, katonák, stb.) kell eltartani. Hogyan kaphatnának uniós bért, ha Szlovákia gazdasági fejlettsége messze elmarad az uniós országokétól, és nemzetgazdaságunk az uniós ádag durván egyharmadát termeli meg. Ha az állam jelentősen emelni szeremé a közalkalmazottak bérét, akkor vagy az amúgy is magas államadósságot kellene tovább növelni, vagy a már így is magas adókat kéne megemelni. Határ úr melyiket javasolja? Az állam nem fizeti a magánszektorban dolgozók bérét és nem is emelheti azt. Lehetősége van viszont a minimálbér megállapítására. Ennek alapján (elvileg) azt is meg lehetne tenni, hogy 100 000 koronára emelnénk a havi minimálbért, és rövidesen mindannyian boldog milliomosok lennénk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A munkáltatók egy bizonyos bérnél képtelenek többet fizetni, ezért vagy nem vennének fel újabb alkalmazottakat, vagy elbocsátanák a már meglevőket is. Magyarországon a minimálbér jelentős emelése miatt körülbelül 30 000 munkahely szűnt meg, miközben a minimumért dolgozók még így is csak alig 38 000 forintot visznek haza „tisztán”. Határ úr szerint 17%-os munkanélküliség mellett emeljük-e jelentősen a minimálbért Szlovákiában? A drágulásokkal kapcsolatban a valós ok nem az árak „uniós szintre emelése”. Minden normális piacgazdaságban költségarányos árakat alkalmaznak. Szlovákiában idáig államilag szabályozott árak voltak, magyarán a Szlovák Gázművek vagy az áram- szolgáltatók olcsóbban árulták a lakosságnak a villanyt és a gázt, mint amennyiért ők megvették/megter- melték. (Ugyanez volt a helyzet a közlekedésben is.) A különbséget az állam állta, tehát végeredményben az összes adófizető dobta össze. A baj „csak” az ezzel a rendszerrel, hogy az egyenlősdi miatt a gazdagoknak is olcsóbb volt a gáz, a villany és a közlekedés, holott nekik semmi szükségük erre. Vajon olvasónknak megfelel-e az a helyzet, hogy az állam az ő adójából (már ha adófizető) is dotálja a villany és a gáz árát, hogy mondjuk Poór, Majsky, Meciar, Lexa és még számos „szociálisan rászoruló” egyén olcsóbban vehessen gázt és villanyt, mint a világpiaci ár. (Ne feledjük, hogy a jómódúak fogyasztják a legtöbb energiát, így a szabályozott árakból ők húzzák a legnagyobb hasznot.) Normális államokban az állam legfeljebb a rászorulóknak ad segélyt és nem mindenkinek garantál egy költségek alatti árszintet. Sajnálatos az is, hogy Határ úr képtelen különbséget tenni a Meciar alatt tevékenykedő rablólovagok és a nyugati befektetők között. Mindkettőt tolvajnak tartja. Azt úja: „Szeretném, ha közölnének egy táblázatot, hogy a privatizált üzemek közül melyik m?ködik rendeltetésszer?en...” Bizonyára azt érti rendeltetésszerű alatt, hogy ezen cégek nyereségesek, becsületesen befizetik az adókat és a munkásaik járulékait, és betartják a törvényeket. Nos, szinte minden, külföldiek által megvett cég ide sorolható a korábban óriási veszteségeket termelő állami bankoktól kezdve a meciari privatizőrök által csaknem tönkretett kassai vasműig, vagy a Slovnaftig. A teljesség kedvéért mellékeljük a táblázatot. Határ úr azt is állítja, hogy „a nyugati üzletembernek nem az a célja, hogy egy bizonytalan országba befektesse a vagyonát, hanem vagy „egyet hozok, kettőt viszek“ alapon eljárni, vagy teljesen tönkre tenni a céget...” Nos akkor mivel magyarázza azt, hogy például a Volkswagen több százmillió eurót fektetett be az országban, több mint 8 000 embert foglalkoztat, évente már 200 000- nél is több autót gyárt és Szlovákia kivitelének tizedét termeli meg. Az ország feladata az lenne, hogy minél több hasonló céget csalogasson be, ez talán jobb mint kiutálni a külföldieket. Határ úr továbbá arról ír, hogy egypár egyénen kívül - akiknek a „zsebét megtömték dollárokkal a privatizációnál” - az alsó és középréteg nyomorog. A helyzet azért ennél egy kicsit árnyaltabb. Szlovákiában évente 70 000 új autót adnak el (ebbe persze nem tartoznak bele a használt kocsik), már minden második emberre jut egy mobiltelefon, az emberek tolakodnak az egyre- másra nyíló bevásárlóközpontokban, a lakosság összfogyasztása növekszik, a bankok betétállománya pedig több tízmilliárd koronával emelkedik évente. Ezek az adatok azért nem egy nyomorgó országról árulkodnak. Végül olvasónk azt is írja, hogy az áremelések miatt polgári engedetlenség lesz, meg az, „hogy lopni fogják a villanyt meg a gázt is. Hogy miképp lehetséges? A rászorulóknak szívesen megmutatom.” Felhívnám a szíves figyelmét arra, hogy a lopás bűnnek számít, és nem csak a szlovák törvények szerint, de az unióban sőt a tízparancsolatban is. A szlovák közjogi méltóságok fizetései Pozsonyi parlamenti képviselő 37 100 plusz 25 970 Vidéki parlamenti képviselő 37 100 plusz 29 680 Parlamenti elnök 52 100 plusz 15 000 Miniszter 55 650 plusz 18 000 Miniszterelnök-helyettes 70 650 plusz 18 000 Miniszterelnök 78 150 plusz 18 000 2 Köztársasági elnök 148 400 plusz 40 000 *í8 Parlamenti képviselő asszisztense 25 000 o u_ Az adatok bruttó fizetések pótlékokkal együtt szlovák koronában Külföldiek által privatizált, illetve külföldi beruházás eredményeként létrejött vállalatok Szlovákiában Vállalat neve Adózás Alkalmazottak Tulajdonos utáni nyereség száma Néhány privatizált pénzintézet és vállalat: Szlovák Takarékpénztár 2 148 186 5 873 Erste Bank, Ausztria Általános Hitelbank (VÚB) 1 504 138 5 334 IntesaBCI, Olaszország Tatra Bank 3 096 612 2 462 Raiffeisenbank, Ausztria Csehszlovák Kereskedelmi Bank (CSOB) 522 622 988 KBC Bank, Belgium UniBanka (korábbi Pol'nobanka) 131 087 990 Unicredito Italiano, Olaszország OTP Bank (korábbi IRB) 5 265 835 OTP Bank, Magyarország Szlovák Biztosító 574 323 3 464 Allianz, Németország US Steel Kassa (a korábbi Kassai Vasmű) 5 097 282 16 083 US Steel, USA Slovnaft 4 456 713 6 564 Mól, Magyarország Slovalco 1 417 079 693 Norsk HYDRO, Norvégia Szlovák Távközlési Vállalat 4 037 821 12 937 Deutsche Telecom, Németország Néhány jelentős új külföldi beruházás: Volkswagen Slovakia 4 403 307 7 348 Volkswagen, Németország Orange Slovakia 884 882 880 Orange, Franciaország Sony Slovakia 175 941 1 025 Sony, Japán Whirlpool Slovakia 41 341 746 Whirlpool, USA Egy tipikus állami vállalat: Szlovák Vasutak 3 379 355 44 508 szlovák állam * ♦ A vasútnak a következő évre az állami költségvetésből 6,4 milliárd koronás juttatást tervez a kormány. A megjelölt tulajdonosok sok esetben csak a legjelentősebb tulajdonhányaddal rendelkeznek a cégből, de nem birtokolják az egészet, így számos a listán feltüntetett cégnek további kisebb részvényesei is vannak. Az adatok a 2001-es évre vonatkoznak, az adózás utáni nyereség 1000 koronában értendő. (Forrás: TREND Top 2001) Az ISDN olyan korszerű technológia, amelynek köszönhetően az adatátvitel gyorsabb, mint ahogy azt az ember elvárná. A világhálóhoz 3 másodperc alatt csatlakozhat, a rendkívül stabil és megbízható ISDN csatlakozással. Az ISDN-vonal garantált, másodpercenként 128 kB-es adatátviteli sebességének köszönhetően az Ön által kiválasztott weboldalak szinte azonnal megjelennek a képernyőn. Az ISDN-vonal előnyeit bizonyosan értékelni tudja majd az e-mailek fogadásánál és küldésénél, valamint az elektronikus banki szolgáltatásoknál is. Az ISDN-csatlakozással gyorsan és biztosan eljut oda, ahová szeretne. www.telecom.sk ■ 0800 123 456 ■ INFOTEL ■ szerződéses partnereink S15 43 803
