Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-21 / 271. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 21. Nagyszünet A virtuális osztály tagjai évente kétszer találkoznak más-más iskolában, könnyen megtalálják a közös nyelvet Sokszor meglepi a papát, hogy mi van az ellenőrzőben? Hogy kicsit egymásra találjunk Tanári beírások Az ellenőrző sokszor felér egy viccgyűjteménnyel. Nem a jegyek­re gondolok, persze az legfeljebb siralmas lehet, hanem a tanári be­írások^ és az azokra adott vála­szokra. íme egy csokorravaló. ♦ Fia olvashatatlanul ír. Bár pár­szor még így jár jobban. ♦ Fia az órán szőlőt evett. Válasz: Kedves tanárnő, október van. Mit egyen a gyerek, banánt? ♦ Tisztelt szülő, fia a tanítási órán neveletlenül beszélt. Figyelmezte­tem. Válasz: Engem? ♦ Tisztelt szülő, gyereke állandóan tőlem kér tollat. Lássa el otthon írószerrel! ♦ Tájékoztatom, hogy gyerekének egy ideje átható kénszaga van. ♦ Gyereke állandó hányingerre pa­naszkodik. Válasz: Tudom, mert hányni meg itthon szokott. ♦ Megkérném Önöket, hogy is­mertessék meg gyerekükkel a kul­turált vécéhasználat alapjait! Válasz: Laci szerint ezt a kedves tanárnő neki kevésbé cizelláltan mondta, amit inkább nem idézek. Ez kulturált viselkedés? ♦ Kémia órán a kísérleti anyagot elfogyasztotta. ♦ Gyermeke az órámon írószer nélkül akart írni. ♦ Lacinak két ellenőrzője van. Én mosom kezeimet. Osztályfőnök. ♦ Értesítem a tisztelt szülőket, hogy fiuk történelemkönyve lapok­ból áll. Válasz: Ellenőriztük, valóban. ♦ Katika nem tud olvasni! Válasz: Ha tudna, nem járatnám is­kolába. ♦ Kedves szülő, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett evőeszköz helyett. Válasz: Köszönöm a tájékoztatást, már tanul lábbal is. ♦ A fiú túl sokat foglalkozik a lá­nyokkal. Válasz: Tanárnő, kövezzen meg, de én ennek inkább örülök! ♦ Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet. Válasz: Kivégzéséről gondosko­dom. ♦ Fia az órán állandóan beszél! Válasz: Szerintem az anyjától ta­nulta. Mindkettőnek ellátom a ba­ját! ♦ Megkérem, hogy rendszeresen ellenőrizze, hogy fia valóban ott­hon készíti-e leckét, mert arra gya­nakszom, hogy az óra előtt csinálja. Válasz: Tisztelt tanár úr, én már egyszer megpróbáltam, de nagyon megvert. ♦ Az osztályfőnöki dicséretet még mindig nem íratta alá. Megintem. ♦ Kémia óra folyamán padtársával zümmögött és brummogott. ♦ Gyermekük óra alatt orvul elfo­gyasztotta padtársa uzsonnáját. Füleken találkoztak a 2. nemzetközi Kárpát-meden­cei osztály tanárai és diákjai. Kultúrák közötti kommuni­káció a Kárpát-medencében című hosszabb program megálmodója, Kanyó Györ­gyi, a budaörsi gimnázium iskolapszichológusa. Az ő is­kolája volt a kezdeményező, és keresett határon túli part­nereket, vagy ahogy ő mond­ta: Játszótársakat” egy nemzetközi diák- és tanárta­lálkozóhoz. B. KÓSIK ANDREA (A szerző felvételei) több időt együtt tölteni. Hétfőn és szerdán a virtuális osztály diákjai hagyományos és rendhagyó órákon vettek részt a Füleki Gimnázium­ban, délutánonként pedig a Magyar Közösségi Házban tartott foglalko­zásokba kapcsolódhattak be, ahol toleranciagyakorlatokat végezhet­tek, játékos formában próbálhatták ki az előítéletek leküzdésére, a nem­zetiségek és a többségi nemzet együttélésére irányuló feladatokat. Esténként füleki kézművesek irányí­tásával agyagozhattak, gyöngyöt fűzhettek, üveget festhettek, gyéké- nyezhettek. Kedden és csütörtökön tanulmányi kirándulást szerveztünk a szűkebb és tágabb környék kultú­rájának, történelmének megismeré­sére. Kedden Kékkőn a „Balassi-fé- szekben”, Szklabonyán a Mikszáth- házban és Sztregován a Madách-kú- riában jártunk. Csütörtökön Rozs­nyó környékét barangoltuk be: Han- ván Tompa Mihály emlékének adóz­tunk, megnéztük az Andrássyak krasznahorkai várát és bedéri kasté­lyát, s egy barlang megtekintését is beiktattuk Ochtinán. Péntekre gya­logtúrát szerveztünk a somoskői várhoz, ahol a távolabbról érkezők a váron kívül megcsodálhatták a kőtengert és a Közép-Európában egyedülálló bazaltorgonát is.” Molnár László hozzátette, a Pro Fu­ture elnökeként köszönettel tartozik a szervezet minden tagjának, akik a munkából kivették a részüket. A se­gítségükre a továbbiakban is számít, hisz a következő tanév végén, 2004 nyarán a 3. nemzetközi osztály nyári táborát is a fülekiek szervezik. A résztvevő tanárokat és gyerekeket hallgatva arra gondoltam, talán már sikerült megvalósítani azt, amit Ka­nyó Györgyi megálmodott: az érté­kátadást a gyerekek felé, és azt, hogy megismetjük egymást mi, Kár­pát-medencei kis népek. nyámért Délvidékre, ahol születtem. Amikor a határhoz értem, a magyar határőr azt kérdezte:- Asszonyom, most akar turistáskodni? - Mond­tam, hogy nem, csak az édesanyá­mért megyek. Azt mondta: Akkor si­essenek vissza. Ez volt az a pillanat, amikor tudatosodott bennem, hogy itt valóban bombázni fognak. Miu­tán hazaértünk Budapestre, este be is következett ez a szomorú dolog. Másnap hajnalban hallgattam az első híradást: a szülővárosom az elsők közé tartozott, amit bombáz­tak. Teheteüennek éreztem magam, ezt nem lehet szavakban kifejezni. Arra gondoltam, nem ülhetünk tét­lenül. Ha vannak politikusok, nagy emberek, akik eldöntik kicsi népek sorsát, akkor a kicsi népeknek is össze kellene fogni... így született meg - szinte isteni szikraként - en­nek a programnak az ötíete.” Először az iskolák igazgatóit, illetve a szervezetek képviselőit meghívták egy komoly tanácskozásra Budaörs­re, ahol az európai uniós országok­ból - Hollandiából, Franciaország­ból, Angliából és Németországból ­Létrehoztak egy virtuális, középis­kolai osztályt, amely 2001 óta működik. Az osztály több Kárpát­medencei középiskola diákjaiból állt össze. A program résztvevői: a bu­daörsi Illyés Gyula Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola, a Beregszászi Magyar Gimnázium, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Lí­ceum, a Lendvai Kéttannyelvű Kö­zépiskola, a szabadkai Lazar Nesic Vegyészeti Szakközépiskola, a füleki Pro Future polgári társulás és a Fü­leki Gimnázium, a Felsőőri Kéttan­nyelvű Gimnázium és az eszéki székhelyű Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ. Az osztály úgy épül fel, hogy min­den iskolából két magyar nemzeti­ségű diák jelentkezhet, valamint két diák képviselheti a többségi nemze­tet. A magyar nyelvet azonban nekik is ismerniük kell, hisz a kommuniká­ció nyelve a magyar. Az osztály tag­jai egy tanév alatt kétszer találkoz­nak egy-egy hétnapos rendezvé­nyen, illetve a szünidő alatt egy nyá­ri táborban. A helyszín mindig válto­zik, hogy minden iskola bemutat­hassa a többi résztvevőnek saját vá­rosát és környezetét, annak neveze­tességeit, szépségeit. Kanyó Györgyi lapunknak elmesélt egy történetet, ami egyben magya­rázatot is ad a rendezvény megszü­letésére. „Mielőtt a jugoszláviai NATO-bom- bázások kezdődtek, otthonról, Bu­dapestről hazamentem az édesa­Toleranciatréning a Magyar Közösségi Házban Túrával egybekötött rendhagyó biológiaóra a somoskői várban is voltak partneriskolák, őket is be­vonták, a stratégiák és a tervek ki­dolgozásánál az ő tapasztalataikra is kíváncsiak voltak. Azóta Kanyó Györgyi szerint a Kárpát-medencei osztály éli önálló életét. A 2001/2002-es tanévben a virtuá­lis osztály Beregszászban, majd Sep- siszentgyörgyön töltött egy-egy kel­lemes és hasznos hetet, a nyári tá­bort pedig a budaörsiek szervezték. A 2002/2003-as iskolai év első talál­kozója Füleken valósult meg, egy hónappal a tanévkezdés után. Az itt eltöltött egy hét a Pro Future polgári társulás tagjainak, a Füleki Gimná­zium tanárainak (és diákjainak) szervezőkészségét dicséri. A prog­ram egy-egy rendezvényének anya­gi hátterét mindig a fogadóintéz­mény biztosítja pályázatok útján. Ezúttal tehát ez a fülekiek feladata volt. Az Ismeijük meg egymást! című projektumukat európai uniós alapokból tudták megvalósítani a IUVENTA - NAFYM közvetítésével, valamint sikerült támogatást szerez­niük a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától is - tudtuk meg Molnár Lászlótól, a Pro Future elnö­kétől, aki egyben a Füleki Gimnázi­um matematika-fizika-informatika szakos tanára. Őt kérdeztük arról, mit készítettek az ide látogató Kár­pát-medencei „osztálytársaknak”. „Szombaton a megérkezés után fog­adócsaládoknál szállásoltuk el a vendégeket. Hivatalosan vasárnap délután nyitottuk meg a találkozót a füleki Magyar Közösségi Házban, majd a gyerekek csapatépítő játékok során ismerkedhettek meg egymás­sal. Hétfőn mindnyájan közös szál­láshelyünkre, az abroncsosi üdülőközpontba költöztünk. A gye­rekek egész héten azért nem laktak családoknál, mert a tavalyi találko­zók után olyan visszajelzéseket kap­tunk, hogy a diákok szeremének MEGKÉRDEZTÜK A diákokat és tanárokat, hogy érezték magukat füleki „játszótársaiknál"? Bálint Irén, a szabadkai diákok kísérőtanára: Nagyon hasznos volt ez a pár nap. Tetszett, én csak a legjobbat és a legszebbet mondhatom erről a találkozóról. A vendégfogadóink nagyon ara­nyos emberek voltak, mindent- megtettek, hogy jól érezzük ma­gunkat. A gyerekek is barátkoz­tak, címeket cseréltek, elbeszél­gettek egymás szokásairól. Kell az ilyesmi, hogy egymásra talál­junk egy kicsit. Sepsiszentgyörgyről Kicsi Lász­ló kísérte el a diákokat: Min­dent köszönünk a szervezőknek, aki részt vett ebben a munkában. Köszönjük a hozzánk való szíves­séget, és ezt az összetartást, ezt a barátságos fogadtatást, amelyben részünk volt. És szeretettel visszavárjuk őket Sepsiszent- györgyre, Erdélybe. Budaörsről Veresegyházi Béla is elkísérte diákjait: Nem üres szólam, ami már itt a kollégáim­tól elhangzott, hogy nagyon-na- gyon megszervezték ezt az egy hetet. Én - a gyerekekkel együtt - annyit tanultam, hogy az fantasz­tikus. Kocsis Mária, a beregszászi kí­sérőtanár: Csodálatos volt a szervezés, és mindaz, amit lát­tunk. Nagyon aranyosak voltak a vendéglátóink. A gyerekeknek is nagyon tetszik ez az egész prog­ram. A tavalyiak nagyon sajnál­ták, hogy az idén már nem ők jö­hettek a találkozóra. Tóth Erzsébet a lendvai diákok­kal érkezett: Sokat beszélgettem a gyerekekkel, mindig kérdezget­tem őket, mi tetszik, mi nem tet­szik nekik. Eddig csupa pozitív visszajelzés jött tőlük. Úgy látom, a szlovén anyanyelvű gyerekek is nagyon jól be tudtak kapcsolódni a programokba, és nekik sem okozott nagyobb gondot a kom­munikáció. A fiatalok nagyon könnyen megtalálják a közös nyelvet. Báthory Péter, budaörsi diák: Nekem nagyon tetszett, lenyűgö­zött az Andrássy-kastély és a ba­zaltorgona. Rengeteg új embert ismertem meg, akik nagyon ara­nyosak, nagyon kedvesek. Tófalvi Levente, Sepsiszent- györgy: Kár, hogy el kell men­nünk, de egyszer mindennek vé­ge lesz... Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép helyre hoznak. Nagyon kedves családhoz kerül­tem, már csak ezért is megérte, hogy idejöjjek, nem beszélve a többi dologról. Én azt mondom, hogy nagyon jó volt, és bármikor eljönnék még egyszer, az biztos. Zizek Maja, Lendva: Harmad­szor vagyok ilyen találkozón. An­nak idején én magam jelentkez­tem a programba, mert az édes­anyám magyar, de otthon szlové­nül beszélünk, s a lendvai két­nyelvű gimnáziumba járok. Jó volt ez az egy hét itt, Szlovákiá­ban. Nagyon tetszett a táj, sok itt az erdő, mint nálunk, Szlovéniá­ban. S nagyon kedvesek itt az emberek. Orosz Viktória, Beregszász: Szerintem színvonalas volt ez az egész rendezvény. Annyira tet­szett az, hogy a befogadó csalá­dok kedvesek, vendégszeretők voltak. Nagyon örültem annak is, hogy újra láthatom azokat a ba­rátaimat, akikkel az előző nem­zetközi Kárpát-medencei osztály­ban együtt voltunk, de újakkal is találkozhattam. Nagyon jó, hogy megismerhetjük egymást, egy­más szokásait, a más helyeken élő magyarokat, (bka) VICCEK A farkas elkapja a nyulat. A nyuszi könyörög:- Rendben van, ölj meg, de előbb engedd meg, hogy eljárjam a halál­táncot. A farkas (tudvalévőén nagy folk­lórkedvelő) beleegyezik. A nyuszi elkezd lépegetni.- Egyet jobbra, kettőt balra. Harmat jobbra, négyet balra. Ötöt jobbra, hatot balra... Futás! - és elszalad. A farkas döbbenten néz utána:- Micsoda hülye koreográfia! A folyó északi partján a medve málnát zabái, a déli parton pedig a nyuszi ordibál neki:- Hé, gyere át ide, mutatok vala­mit.- Nem megyek nyuszika olyan, sok málnabokor van itt, éhes vagyok.- Na, medve koma gyere át, muta­tok neked valamit.- Nem, most eszem nyuszika.- De igazán medve, tényleg nagy­szerű dolgot mutatok.- Na, jól van, megyek. És a medve beveti magát az iszapos vízbe. Nagy nehezen, vergődve átússza. Kijön a vízből és nyakig sá­rosán megkérdi nyuszikát:- Na, mit akartál mutatni?- Nézd medve, milyen szép málnás van a túloldalon.- Ej, hát milyen pincér maga? - bosszankodik a vendéglős.- Már megint eltört egy pezsgőspo­harat. Remélem ez volt az utolsó!- Nem, főnök, még van három. Az erdei bolt előtt állati hosszú sor áll. A kis nyuszi előresettenkedik, mire a medve hátradobja a sor vé­gére, erre a kis nyuszi a követ­kezőket mondja:- Úgy látom, ma sem nyitok ki.- Miért indexel a Signal fogkrém?- Mert megelőzi a fogszuvasodást! Az indián és a fia eltévednek a siva­tagban.- Lőj egyet a levegőbe, fiam, hátha a segítségünkre jönnek! A gyerek a levegőbe lő, de nem tör­ténik semmi. Később az indián is­mét megszólal:- Lőj még egyet, fiam! A gyerek úgy is tesz, de senki nem siet segítségükre. Pár órával később:- Lőj még egyet, fiam!- Nem lehet apám! Elfogyott az utolsó nyílvesszőm is. Két teknősbéka vánszorog a siva­tagban. Találnak egy üveg üdítőt. Azt mondja a fiatalabb az idősnek:- Maradj itt, vigyázz az üvegre én meg hozok egy nyitót! Eltelik öt év, amikor az idősebb ki­csit türelmetlenül felsóhajt:- Most már igazán jöhetnél! Mire a másik:- Ha idegeskedsz, akkor el sem in­dulok! Két porszem száll a sivatag felett:- Leszálljunk?- Ilyen tömegbe!?- Hogy hívják az arab fogorvost?- Blend Ahmed.- És hol lakik?- Sensodűnén.- Azt tudod, hogy a sárgarépa jó a szemre?- Miért?- Hát láttál már szemüveges nyu­lat?! gy tanultak olvasni a kőkorszaki szakik (Internetfotó)

Next

/
Thumbnails
Contents