Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-21 / 271. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 21. KOMMENTÁR A házam a tőkém SIDÓ H ZOLTÁN Mára gyakorlatilag elszabadultak a lakásárak. A korábban sem olcsó ingatlanok ára az év elején óvatosan kúszott felfelé, majd az őszi parlamenti választások után valósággal vágtatni kezdett. Napjainkban ott tartunk, hogy a legvonzóbb városokban, döntően Pozsonyban és Kassán alig két hónap leforgása alatt 150-300 ezer koronával drágultak a lakások. Az is igaz, hogy a riasztóan magas munkanélküliséggel sújtott régiókban nem történt elmozdulás, sőt esetenként még estek is az árak. Vajon milyen okokra vezethető vissza az ingatlanpiacot pezsgésben tartó változás? A tényezőket sorjában véve elsőként említsük meg, Szlovákiában még a szerény tervekhez viszonyítva is kevés lakás épül, ami szűkíti a piacot és automatikusan felhajtja az árakat. Az első Dzurinda-kormány például 1998 és 2002 között összesen 56 ezer lakás felépítését vette tervbe, ennek éves lebontású ütemtervét kezdetben ugyan teljesítette, azonban tavaly már 3800-zal adtak át kevesebbet a vártnál, s az idei 18 ezerből október végéig csupán 9200-at fejeztek be. Az ország közelgő európai uniós csadakozása szintén az alacsony árak ellen szól, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Nyugaton az ingatlanok sokkal többe kerülnek, mint nálunk. További tényező, hogy a lakások, házak megvétele jó befektetési lehetőségnek számít. A tavasszal sorra összeomlott pénzügyi társaságok, na meg a csődbejutott bankok elvették a polgárok kedvét a pénzintézetektől, ráadásul éppen napjainkban zuhannak látványosan a betétek után fizetett kamatok. Ez azt jelend, hogy az értékmegőrzésnek egy másik formája felé fordulnak, s ezt sokan az ingatlanbefektetésekben vélik megtalálni. Ráadásul jelenleg egy demográfiailag népes korosztály próbál önállósulni, ami még inkább növeli a keresletet a házak, lakások iránt. Manapság ott tartunk, hogy a jó fekvésű városokban és azok vonzáskörzetében szülte csak azok kínálnak eladásra lakhelyet, természetesen azonnali fizetés fejében, akiknek sürgősen pénzre van szükségük. Összességében tehát elmondható: az én házam már nemcsak az én váram, hanem az én tőkém is. JEGYZET Lali meg a kétmilliárd SZÁSZI ZOLTÁN Szombat délelőtt, a magyarországi Nógrád megye egyik határ menti falujában. A postahivatal előtt nagy a sor. Nagy a tét is, mindenki lottózni akar, jó néhány szlovákiai tippturista is beállt a sorba, megkísérteni a szerencsét, elnyerni Fortuna asszony kegyeit. „Biztos nyerek, mert megálmodtam!” - mondja egy testes asszonyság, ruhakötőjének zsebéből előszedve a szelvényt. Mindenki izgatottan latolgatja az esélyeket, közbe itt- ott morgás, hogy ebből is csak az urak gazdagodnak meg, a fene vinné ezt a pénztelenséget. Egy középkorú, kissé szakadt, olaj és trágyafoltos ruhában toporgó emberke nem szól semmit. Vár a sorára türelmesen, kezében a villanyszámla és egy szelvény, amiben egy kocka van kitöltve. 130 forint így az ára, durván számítva egy korsó sört lehet érte venni. Ennyit tán megér, mert mi van, ha éppen ő az, aki megnyeri? ! „Mit veszel rajta, ha megnyered, te Lali?” - kérdi a testes asszonyság. Emberünk kicsit hosszan gondolkodik, simogatja az arcát, majd hirtelen mosolyra derül és azt mondja: „Veszek egy szamarat. Egy szamarat, meg ha telik, akkor egy fűnyírót. Unom már a kaszát, nem búja a derekam. Meg elmegyek az ABC-be.” Ennyi. Válaszára fergeteges kacaj a válasz, a postás szülte remeg a visszafojtott nevetéstől, a testes asszonyság a térdét csapkodja, elhangzik egy két „de hülye szegény” megjegyzés is. Hirtelen elszégyellem magam. Ennyi az Ő álma. Egy szamár, meg egy fűnyíró, mert már nem bírja a kaszát a dereka. Egy ember ezen a világon, akinek ilyen tiszta, kézzelfogható és egyszerű álmai vannak. Ha én nyerem meg, Isten bizony, megkeresem a Lalit, veszek neki két csacsit fogatostul, meg olyan fűnyírót, ami füttyszóra működik, mint a posta előtt várakozó lompos kiskutya, amelyik a Lalihoz tartozik. Olyan ez, mint a mesében. Mikor a boldogtalan gazdag embernek azt a tanácsot adják, keressen egy boldog embert és vegye fel annak az ingét. Mikor megtalálja, kiderül, hogy a boldog ember olyan szegény, hogy még inge sincs. De szeretni tud, álmai vannak és dolgozik, amiben örömét leli. FIGYELŐ A romló kapcsolat megmentése A prágai NATO-csúcs igazi célja az, hogy az Egyesült Államok és európai szövetségesei megerősítsék a közös védelemre tett fogadalmaikat - írta a Financial Times. Vagyis nem a szervezet kibővítése, amelyet ahhoz a helyzethez hasonlítottak, amikor egy házaspár azért vállal még egy gyereket, hogy megmentse romló kapcsolatát. Mindkettő az életképességjele, de egyúttal a valódi problémák megkerülése - fűzi hozzá kontinentális kiadásának szerkesztőségi cikkében a brit üzleti lap. Úgy véli ugyanis, hogy az utóbbi hónapokra a transzadanti megosztottság minden eddiginél mélyebbé vált. Az Egyesült Államok elleni tavaly szeptemberi terrortámadások után az európai szövetségesek szolidaritásukról biztosították Washingtont, felajánlva neki, hogy alkalmazhatja a NATO-szerződésnek a közös védelemre vonatkozó cikkét. Az amerikai válasz azonban a lényeget tekintve elutasító volt, és Washington inkább „néhány válogatott barátjának” a segítségére támaszkodva indította meg az afganisztáni hadműveleteket. Európában sokan nemcsak azt vették zokon, hogy az amerikaiak nem tartottak igényt rájuk az afganisztáni vállalkozásban, amelyhez hajlandók lettek volna csatíakozni. Hanem azt is, hogy nyomást gyakoroltak rájuk Irak ügyében, ahol viszont nem voltak és továbbra sem lennének hajlandók részt venni egy amerikai katonai akcióban. Európa az Egyesült Államok erőszakoskodó fellépései miatt panaszkodott, az amerikaiakat viszont a Bush-kor- mányzat különutas politikája miatti európai siránkozás ingerelte, amelyet a legkülönfélébb ügyekben hallhattak a rakétavédelemtől kezdve a kiotói jegyzőkönyvön és a Nemzetközi Büntetőbíróságon keresztül Irakig. Mindamellett az utóbbi időben már sikerült rendbe tenni néhány dolgot - jegyzi meg a lap, amely ebből a szempontból azt tartja a legfontosabbnak, hogy az Egyesült Államok immár'az ENSZ-en keresztül folytatja kampányát Szaddám Húszéin ellen. Emellett az afganisztáni béke- fenntartás feladatait is NATO-or- szágok vették át. TALLÓZÓ SME Müan Sútovec irodalomtudós elmélkedését közli a lap. „Az EU és talán a NATO iránti fenntartások nélküli vágy a szlovákiai magyarok szemében jobban látható, mint sok szlovákéban” - írja. Ez nem azért van, mert a magyar kisebbség európaibb, hanem mert Szlovákia kimaradása az európai közösségből „akadályt teremtene a szociális-politikai és kulturális-történelmi hazájuk közöt. Ha majd észrevesszük, hogy európainak lenni nem csak méznyalás, a jajveszékelésnek pontos címzettje lesz: a magyarok, ők tuszkoltak be bennünket Európába! Kérdés, hogy ez a mértéken felül nagy hatalmi csomag (az MKP által vezetett tárcák— a szerk. megj.) egy napon nem esik-e a kedves magyar koalíció lábára. Igaz, Csáky Pál úr úgy gondolja, hogy az eurókkal teli csomag mégiscsak illatosabb, mint a roma problémakör. A hivatalos NATO-programban ez áll: Búcsú Václav Haveltől, nem pedig Václav Havel búcsúja XY-tól Világpolitikai nagyüzem Néhány napon át Prágára figyel a világ. George Bush amerikai elnök és néhány száz fős kísérete - a külföldi küldöttségek közül elsőként - már kedden megérkezett, hogy a NATO-csúcsot megelőzően egynapos hivatalos csehországi látogatással tiszteletét tegye Václav Havelnél. KOKES JÁNOS Annál a Havelnél, aki az Egyesült Államokban (és a vüágban) jelenleg tán nagyobb tiszteletnek örvend, mint hazájában, ahol az államfői bársonyszékben eltöltött, s mindennapi gondokkal, harcokkal, perpatvarokkal teletűzdelt több mint 12 év után bizony egykori népszerűsége jócskán megkopott. De hát ez már így szokott lenni, nincs ebben semmi különleges. Havel három hónap múlva távozik hivatalából, búcsút mond a hivatalos nagypolitikának. Nem átok, hogy a NÁTO mostani csúcstalálkozója - amelyre a szervezet történetében első ízben kerül sor Kelet-Európábán, tehát egy új tagállam, egy volt „ellenség” területén - bizonyos mértékben azért került Prágába, hogy a 66 éves cseh államfő méltó búcsút vehessen a vüág politikusaitól. Bizonyára nem véletlen, hogy az a nagyszabású díszvacsora, amelyet Havel szerdán este adott a részt vevő államfők és kormányfők részére az ősrégi Hradzsin termeiben, a hivatalos NATO-programban a következő cím alatt volt feltüntetve: Búcsú Václav Haveltől, s nem pedig Václav Havel búcsúja XY- tól. A különbség lényegi. Csehország számára a csúcstalálkozó mindenképpen megtiszteltetés és elismerés. Ennek ellenére tudni kell, hogy bár a csehek kétharmada elégedett az ország NATO-tagságával, s csak 23 százaléka nem, a csúcstalálkozó prágai megrendezését csupán 39 százalékuk támogatta. Ugyanakkor 49 százalékuk azt gondolja, hogy a csúcs Csehországnak semmi jót sem hoz, s csupán gondokat, kiadásokat jelent. A NATO-tag- ság értéke a cseh lakosság körében az utóbbi három év alatt - Csehország Lengyelországgal és Magyarországgal együtt 1999 márciusa óta tagja a szervezetnek - azonban megnőtt. 1999 tavaszán ugyanis csak az emberek 49 százaléka méltányolta a NATO-tagságot a jelenlegi kétharmaddal szemben. A helyzet változása a szociológusok szerint a feszült nemzetközi helyzet, az Ame- rika-ellenes terrorista támadások következménye. A csehek 45 százaléka szerint a tagság erősíti az ország nemzetközi pozícióit. Nem kétséges: az ilyen megfontolások nagy szerepet játszanak abban, hogy a NATO-tagság iránt nagy az érdeklődés. Prágában műiden jel szerint újabb hét kelet-európai, volt szocialista államot vesznek fel a szervezetbe: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia. A szervezet eddigi fél évszázados történetében ez lesz a legnagyobb szabású bővítés. Ez a lépés mindenképpen történelmi jelentőségű és mértékű. Bár a NATO-tagok közül hiányzik Oroszország, illetve néhány más kelet-európai ország, mégis most első ízben kerül így egy tető alá a volt „Nyugat” és a „Kelet”, s jön létre egy, az európai kontinens nagy részét magába foglaló katonai-politikai szervezet. Nyüvánvaló, hogy a keleti irányú bővítés második körével maga a NATO is alapvetően átalakul, s egészen új geopolitikai helyzet jön létre. Nem tartom véletlennek George Robertson azon nyilatkozatát, amelyben a NATO-főtitkár arról beszélt, hogy a problémát nem a bővítés formális eldöntése, jóváhagyása jelenti, hanem az, ami azután fog következni. Meggyőződésem, hogy Robertson a fején találta a szöget. Az eddigi NATO-tagok döntő többsége ugyanis fejlett ipari állam volt, míg a mostani új tagok az európai kontinens jóval szegényebb, fejleüenebb részét képviselik - gazdaságilag, társadalmilag és politikaüag is - és akarva-akaratlanul magukkal hozzák a szervezetbe gondjaikat, bajaikat. Például a nemzetiségi problémákat, a több országba szétszórt magyarság problémáját. Most ezekkel a NATO-nak is egészen konkrétan szembesülnie kell, akárcsak néhány év múlva az Európai Uniónak, ha oda a kelet-európai országok egy részét felveszik. A Szovjetunió összeomlásával a kilencvenes évekre ugyanis megszűnt a „szocialista és a polgári demokrata” vagy kevésbé ideologikusán a Moszkva és Washington vezette táborok vüágméretű szembenállása, s mára mind a fejlett Nyugat, mind a kevésbé fejlett Kelet is egy új, mindenkit érintő kihívással néz szembe: a terrorizmussal. Maga a terrorizmus nem új, különböző formákban a történelem folyamán mindig is jeA NATO második bővítésével egészen új geopolitikai helyzet jön létre. len volt, s mindig is egyike volt a „fegyvereknek”. Mára azonban a világ változott meg, Uletve azok a lehetőségek, erők nőttek meg szinte ellenőrizhetetlenül nagyra, amelyek bizonyos helyzetben egy-egy személy kezében összpontosulhatnak. És már nem csak atombombákról van szó. Láttuk: néhány arab a meg- támadhatatlannak vélt Amerikában tudott olyan célokat megsemmisíteni, illetve elérni egy-két civil repülőgéppel, mint a manhattani felhőkarcolók vagy a washingtoni védelmi minisztérium. A csecsének pedig Oroszország szívében, Moszkvában tudtak sikeresen 800 személyt foglyul ejteni, s az oroszok csak mérgező gázzal, nagy emberáldozatok árán és nem éppen humánus módon semlegesítették őket. Most nem politikailag minősítek, csak az ügyek technika oldalára hívom fel a figyelmet. Nem kell túlságosan nagy képzelőerő ahhoz, hogy azt is észrevegyük: ezek az események a modern világ rendkívül törékeny voltát is bizonyítják. Ma már nincs nagy kínai fal, amely mögé el lehet bújni, s el lehet rejteni valamit. Már nem egyszerűen egy hadsereg áll fel egy másikkal szemben a csatamezőn. Ma az egész világ a csatamező. A mai világ, akár tetszik, akár nem bizony, bizony egyetemes, globális, sőt egyre globálisabb. S a világméretű lehívásokra csak világméretű választ lehet adni. Máskülönben nincs esély az emberiség túlélésére, hosszú távon semmiképpen sem. így a NATO is keresni fogja, mert keresni kényszerül, új arculatát, s már Prágában megpróbál valamiféle választ megfogalmazni az új kor kihívásaira. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ennek a feladatnak csak egy kibővült és megújhodott, európai léptékű NATO tud megfelelni. Ä válaszadásra természetesen egyeden csúcs nem elegendő, ez egy jóval hosszabb folyamat. Ezért is kell azonban már most bevonni katonailag, politikailag, gazdaságilag a kevésbé fejlett, kisebb teljesítőképességű országokat is. A felvétel, mint mindig, most is elsősorban nagypolitika. S a nagypolitikának, a világpolitikának most egyértelműen érdeke, hogy a NATO kibővüljön, mert biztonságpolitikai szerepét hosszabb távon és megbízhatóan csak így töltheti be. Nyilvánvaló, hogy ennek egyik alapeleme az Oroszországgal való együttműködés fejlesztése is. Bár Vlagyimir Pu- tyin orosz elnök nem vesz részt Prágában a NATO-fórumon, ezen a téren is előrelépés várható. Bush ugyanis európai útja során a Putyin- nal való találkozót sem hagyta ki. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy az utóbbi években valóban nagyot változott a világ. LEVÉLBONTÁS Ki kit diszkriminál? A magyar kedvezménytörvény jóváhagyása óta Mikulás Dzurinda kormányfő több ízben is elítélően nyilatkozott erről a törvényről. Diszkriminációról és a demokrácia alapelveinek megsértéséről beszél. Ez fából vaskarika. A diszkrimináció - az idegen szavak szótára szerint - hátrányos megkülönböztetést jelent. A magyar kedvezménytörvény esetében diszkriminációról szó sem lehet. Mi, szlovák állampolgárságunk mellett, nyelvünket, kultúránkat - őseink hagyatékát - úgy őrizzük, mint a szemünk fényét. Ennek érdekében adja az anyaország azt a szimbolikus támogatást egy olyan kisebbségnek, amelynek tagjai a történelem viharai következtében egy másik állam polgárai lettek. Egy hasonlattal élve, ha egy anya támogatja gyermekeit, a nem saját gyermekek semmiképpen sem érezhetik diszkriminálva magukat (ahogy azok az utcabeli szlovák gyermekek sem, akikre a miniszterelnök hivatkozik) . Ha valaki ebben a térségben diszkriminálva volt, akkor azok a szlovákiai magyarok voltak 1918 óta. Csehszlovákia megalakulása után a magyar nagybirtokosok földjét nem a térségben élő nincstelen szegények kapták, hanem morva telepesek, majd fokozatosan került sor kultúránk, nyelvünk, iskoláink diszkriminációjára. A második világháború után a Benes-dekrétu- mok következményeként hontalanság, deportálás, kitelepítés, vagyonelkobzás, reszlovakizáció volt osztályrészünk. A kommunista diktatúra időszakában a proletár internacionalizmus szellemében tovább folyt a diszkrimináció. Magyar helységneveket nyomtatásban nem lehetett megjelentetni, iskoláinkat pedig adminisztratív lépésekkel diszkriminálták olyannyira, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolák egyhar- mada, a középiskolák egynegyede megszűnt. Sajnos, ez a diszkrimináció az ország szétválása után is folytatódik. Ezt a szlovák alkotmány is biztosítja, hiszen ennek a preambu- luma nem szlovákiai állampolgárokról beszél, hanem a szlovák nemzetről és a nemzetiségeket csak másodrendűként (másodsorban) említi, holott Szlovákia lakosainak egyötöde nem szlovák nemzetiségű. Továbbá a magyarok által lakott területeken az úthálózat fejlesztése évtizedek óta mesze elmarad a Közép- és Észak-Szlovákiától, de ez vonatkozik az iparfejlesztésre és a beruházásokra is, aminek az a következménye, hogy ebben a térségben a legmagasabb a munkanélküliség. Hát ennyit dióhéjban arról, hogy ki kit diszkriminál! Ez meríti ki az állampolgárok etnikai alapon való diszkriminációjának fogalmát, nem a státustörvény, mert ha a felsorolt hátrányos megkülönböztetések hatásai nem érték volna nyolcvan éven át folyamatosan az itt élő kisebbséget, nem lenne szükség státustörvényre, mert a kettő összefügg. A szlovákiai magyarság pozitívan értékeli az anyaország segítő szándékát (bizonyítja ezt a magyarigazolványok tömeges igénylése). Sajnálatos és számunkra elszomorító, hogy hazánk nem hajlandó pozitívan megkülönböztetni saját állampolgárait - azt az évek óta diszkriminált kisebbséget -, akik Szlovákia EU-integrációjának és a jelenlegi politikai irányvonalnak is hathatós támogatói. A kedvezménytörvény senkit sem diszkriminál és nem sérti Szlovákia szuverenitását. Csupán az itt élő magyarságot segíti nyelvének és kultúrájának megtartásában, mert a kultúra sokszínűsége nem gyöngíti, hanem erősíti az ország egységét! Fóthy János, a Somolja és Vidéke Kulturális Társulás elnöke- Ennek az alaknak a legmagasabb helyeken van pártfogoltja... (Lubomír Kotrha rajza)