Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-19 / 269. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 19. 9 Riport Zömmel külföldi vadászok vesznek részt a vadászatokon, de mostanában már nem megy ritkaságszámba a tehetősebb hazaiakból verbuválódott csapat sem Az ember, akit egy életre rabul ejtett az erdő Kezdetben gyámoltalanok (Somogyi Tibor felvételei) Erdeinknek még akkor is van varázsa, ha általunk őket is utolérte a globalizáció, s na­gyon sok helyen összeté­veszthetőek Európa egysége­sülő szemétdombjával. Szlo­vákiában a rendszerváltás után megszűnt az egységes erdőgazdálkodás, fairtássá aljasult ez a korábban oly nemes tevékenység. SOÓKY LÁSZLÓ A teremtés koronája néhány évre elfeledte, hogy két emberöltőre van szükség ahhoz, hogy egy-egy fa kivágásra alkalmassá váljon, a pillanatnyi haszon reményében pusztasággá változtatta a domb­hátakat éppúgy, mint az ártéri erdőket. Szerencsére akad még tájaikon néhány megszállott, aki mindenét feláldozza a természet, az erdő, ezen belül a vadvédele­mért. Közülük egy Orémusz György, a bajcsi fácános vezetője, aki Hrádokban végezte el az erdé­szeti szakközépiskolát, és 1966. október 4-én lett Bajcson a főer­dész helyettese. Abban az időben már létezett a fácános, a madarak félvad te­nyésztésére voltak berendezked­ve, mivel akkor a természetes sza­porulat még olyan szinten volt, hogy nem kellett mesterséges szaporításhoz folyamodni. 1966- 76 között például természetes szaporulat mellett is elérték a va­dászatonként! 1000-1500 lelőtt fácános terítéket, úgy, hogy csak a kakast lőtték. Orémusz György 1974-től 1982-ig erdészeti hiva­Minden lövő egy-egy puskatöltögetőt és vadszámlálót kap. talnokként dolgozott, majd visszakerült Bajcsra, ahol azóta is a fácános vezetője. Ez a fácános egy a tótmegyeri erdőgazdaság részlegei közül, s kizárólag vad- gazdálkodással foglalkozik. A va­dászterület nagysága 3781 hek­tár, ebből 820 hektár az erdő, a többi szántó és egyéb terület. A fácánokat naposcsibe korukban veszik át a tótmegyeri keltetőből, s helyezik el azon a farmon, ame­lyen eredetileg tyúkokat nevel­tek, később biztonsági fűtéssel látták el, és átalakították fácán­nevelésre. A fácáncsibéket itt gondozzák tízhetes korukig, majd átviszik az erdőben található ki­futókba, ahol már természetes körülmények között élnek to­vább. A vadászterület legnagyobb részét a nagyszombati érsek­ségtől bérlik, ez év végén jár le a szerződésük, már kérvényezték a bérlet meghosszabbítását, választ azonban nem kaptak. A fácánokat fokozatosan szoktat­ják hozzá az erdei élethez, kez­detben nagyon gyámoltalanok, a védekezőképességük az időjárás viszontagságai és a dúvadak ellen is lassabban fejlődik ki, mint a természetes szaporulatban fel­növőké, de a gének idővel vissza­állítják a természetes rendet. Ugyanúgy jelzik és félik a betola­kodót, mint a vadon kikelt társa­ik, de velük ellentétben nem tar­tanak az embertől. Orémusz György elmondta, évente 14-15 ezer fácáncsibét nevelnek, közülük mintegy 13-14 ezret tud­nak kiengedni az erdőbe, a három kibocsátó helyre. Ekkor kezdődik a személyzet és a vadőrök legnehe­zebb munkája, mert a fácánok véd­telenek a dúvadakkal szemben, meg kell őrizni őket, mert nagy te­rületeket kóborolnak be. Egy alka­lommal, amikor kísérletképpen meggyűrűzték a madarakat, a fá­cánostól harminc kilométerre eső vadásztársaságtól is kaptak vissza­jelzést, miszerint ott lőttek a gyűrűzött fácánokból. A félig vadon nevelt madarak, ha túlélik a vadászokkal folyatott ádáz ütközeteket, képesek a rep­rodukcióra s nem ritka, hogy az ilyen fácántyúkok nagyobb fésze­kaljat vezetnek a következő év­ben, mint vadon nevelkedő társa­ik. A vadásztársaságokkal ellen­tétben az állami fácánosok terüle­tein nemcsak a kakasokat, hanem a fácántyúkokat is lövik, közülük is rendszerint a tapasztalatlan fia­talokat, a megmaradó öreg tyú­kok kevés tojást raknak, ezért van szükség a mesterséges telepítésre. A tótmegyeri erdészeti fel­ügyelőség éves bevételi terve 16 millió korona, ebből a fácános mintegy 6 milliót termel ki. A va­dászatokon zömmel külföldi va­dászok vesznek részt, de mosta­nában már nem megy ritkaság- számba a tehetősebb hazaiakból verbuválódott csapat sem, amely ha 1000 fácánt terít, nagyjából félmillió koronát fizet ki az egy­napos szórakozásért. Bajcson őz- és nyúlvadászat is folyik, koráb­ban bérvadászokkal lövették a nevelt vadkacsákat is. A fácános­ban kibocsátott madarak kilövési aránya eléri a 70 százalékot, ami az előző éveket túlélőkkel együtt 13-14 ezer kilőtt vadat jelent. Ezt az eredményt ötfős segédsze­mélyzettel, valamint a két vadőr, Tankó László és Sukola Zoltán ál­dozatos munkája révén érik el. Ottlétünkkor egy hattagú vegyes csapat vadászott, a két szlovák, egy-egy osztrák, angol és dél-afri­kai bérvadász azon a napon 881 fácánt lőtt még úgy is, hogy az egyik szlovák puskás 225 töl­ténnyel mindössze öt fácánt ejtett. Ami feltűnő volt, az a vendéglátók abszolút professzionalizmusa, fi­gyelmessége és a vendég kiszolgá­lásának a természetessége. Min­den lövő egy-egy puskatöltögetőt és vadszámlálót kap, akik minden hajtás után elszámolnak a lelőtt madarakkal és szavatolják a ven­dég kényelmét. A lelőtt fácánokat nyomban a hajtások befejezése után zsigerelik, csak utána kerül­nek az aggatékra. Az egyik vendégvadász, Venzel- sent József Bécsben él, 1944-ben Budapestről került Ausztriába. Gyakran jár mind Magyarország­ra, mind ide, Szlovákiába vadász­ni, elsősorban azért, mert itt még ma is elég bő a vadállomány, ked­vére szórakozhat, s viszonylag ol­csón hódolhat a vadászszenvedé­lyének, másrészt magas szintű ki­szolgálásban részesül. Szívesen jár Somogyba is, oda szarvasva­dászatra. Ahhoz, hogy a vadászidényig ké- nyeztettet fácánok felrepüljenek és sportmadárrá emelkedjenek, kitartó, fegyelmezett és összeszo­kott hajtócsapatra van szükség. A bajcsi fácánosban folyó vadásza­tokon ezt a szerepet rendszerint a Selmecbányái erdészeti szakkö­zépiskola tanárai és diákjai vállal­ják, akik minden vadászatra autó­busszal érkeznek. Közülük kerül­nek ki azok a kürtösök is, akik va­dászkürtjeikkel jelzik a hajtások kezdetét és végét, s ők fújnak bú­csúztatót az elejtett vadaknak is. Ez a 18. században alapított isko­la nagyon sok kitűnő természet­A vadászat befejeztével fenyőágból készített ra­vatalra teszik a terítéket. védőt bocsátott már útjára, s kö­zülük számos magyart. Jelenleg is több felvidéki diákjuk van, sőt Csintalan Anita személyében még erdészjelölt lány is. Az iskola ba­ráti kapcsolatot tart fenn az alapí­tó jogutód soproni erdészeti isko­lával, amely Trianon után költö­zött el Selmecbányáról. A vadászat befejeztével fenyőág­ból készített ravatalra teszik a te­rítéket, kiértékelik az aznapi eredményeket. Sötétedik már, amikor a teríték mellett meggy­újtják a máglyákat, s imbolygó fé­nyüknél vadászkürtök jelzik a va­dászat befejezését. Orémusz György kint él az erdei vadászházban, távol a nyüzs­géstől, mégis közel a világhoz, mert a világ a vadászaton keresz­tül nap mint nap bekéredzkedik otthonába. Élete a vadászat, a vad nevelése és a vadvédelem. Három gyermeke közül kettő az ő hivatását választotta, biztosított­nak látszik az erdőjáró Orémusz dinasztia folytonossága. Amíg ők, valamint a hozzájuk hasonlóan gondolkodó emberek élnek, a re­mény is él tovább, hogy itt-ott megmarad a természet egy-egy érintetlen darabja, hogy azok is gyönyörködhessenek benne, akik kéjjel szennyezik erdeinket. Szász Gábor főerdész Orémusz György, a bajcsi fácános vezetője Ez hazavitte

Next

/
Thumbnails
Contents