Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-16 / 267. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 16. KOMMENTÁR Egy pohár pezsgő LOVÁSZ ATTILA Frantisek Miklosko nem tagadta meg önmagát. A kormány prog­ramnyilatkozatának elfogadása után figyelmeztette a miniszterel­nököt: illik a T. Házat meghívni egy pohár pezsgőre. Miklosko sza­vait úgy is értelmezhetnénk, hogy a honatyáknak volt mit ünnepel­niük. Pedig nem így van. A honatyák feltehetően hosszú időre utoljára koccintottak. Talán a NATO és EU-csatlakozás lesz a következő ok, de belpolitikai téren ünnepelnivaló nem nagyon lesz. A programnyilatkozat vitájával párhuzamosan ugyanis megjelentek az első elítélő, esetenként tilta­kozó megnyilatkozások a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. A szakszervezetek úgy látják, gatyásodik a köznép - ami a háztartá­sok kiadásait tekintve való igaz. Csakhogy ugyanezt állította Ivan Saktor akkor is, amikor a reálbérek nőttek, amikor az ország „köl­csönre” élt jobban. Az elmúlt két esztendőről van szó. A szabályozott árak nagymértékű emelése még nem árfelszabadí­tás, a növekedő költségek viszont a három éve változatlan szabályo­zás böjtjét jelentik. Ha a gáz-, villany- és utazási költségek az elmúlt három évben folyamatosan emelkedtek volna, ma nem beszélnénk sokkról. Igaz, akkor talán Fico lenne a kormányfő, és ő emelné az árakat. Mást ugyanis nem tehetne. A Szlovák Nemzeti Bank sokak számára érthetetlen módon a koro­na erősödése ellen interveniált. A korona erősödése - Miklosko pezsgőjéhez hasonlóan - hosszú időre az egyetlen jó hír lesz, s az a fránya jegybank még ebbe is beleszól. Pedig semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a korona árfolyamának javulása nem a gazda­sági teljesítmény következménye. Ebből következően korántsem a gazdasági teljesítmény függvénye lesz, ha a jelenleg beözönlő port­folios beruházók (sokak számára spekulánsok) egyszer majd ki- özönlenek. Az erős cseh korona elképzelhetetlen gondokat okoz Prágának, s ez a természetellenes tendencia most Pozsonyra vár. Már csak azért is, mert Szlovákia divatba jött, a NATO csúcs után még inkább „menő” lesz. Az erős korona viszont drágítja a kivitelt, a külkereskedelmi mérleget pedig jobb ha nem említjük - Miklosko pezsgője nagyon keserű lenne tőle. A kormány bizalmat kapott, a pezsgő lefolyt a honatyák t. torkán. Ami most következik, az az elmúlt 12 évben a harmadik alapozás. Az eddigiek „kóműveskelemeniek” voltak, s ennek levét issza a la­kosság. Mi lesz a harmadik után? Reméljük, hogy egy pohár pezsgő. JEGYZET percig, amíg uráról felvett asz- szonynevének utolsó betűjét is papírra vetette, ám az üveg mö­gött ülő banktisztviselő kisasz- szony nemlegesen bólogatott, s visszalibbéntette a lapot, hogy ír­ja alá még egyszer. Újabb három­perces töltőtollhersegés követke­zett a papíron, de ez se talált. Az aláírásminta szerint írja a nevét!- utasított a hivatalnoknő. Hezitálná aláírt még vagy tizen­ötször, már reszketett a keze, egész testében remegett, izzadt, törölgette a homlokát, kínlódott, és szégyellni kezdte magát, hogy őt tolvajnak nézik, mert a kisasz- szony azt mondta neki, lehet akárhány igazolványa, azokat ta­lálhatta, lophatta is, ezért az aláírásminta a mérvadó, az az utolsó bástya, az védi őt, hogy senki más hozzá ne férhessen a pénzéhez. Hezitálná hiába pró­bálkozott, nem tudta leírni a ne­vét a minta szerint. A pénzét ugyan nem sikerült kivennie, de azért nem kellett azt mondania, hogy az ördögnek tartozott ezzel az úttal. Ugyanis végső megol­dásként új aláírásmintát kértek tőle, amely alapján másnap már kivehette a koporsóvételhez szük­séges összeget. Hezitálná, az ő hosszú élete alatt kicsiszolódott paraszti eszével azzal nyugtázta ezt a megoldást, hogy jó, jó, de mi van akkor, ha mégis lopta a bankkönyvet és a személyi igazol­ványt? Altkor másnap az új aláírásminta szerint egy tollvo­nással hozzájuthat más megtaka­rított pénzéhez! Ám mivel a saját­jához nem jutott hozzá, Hezitálná elhalasztotta az ura eltemetését, mert abból a kevéske pénzből, ami otthon volt kopott bukszájá­ban, nem tudott koporsót venni. Még használtra se futotta volna. Temetés elhalasztva TALLÓSI BÉLA Hezitálné szorult helyzetbe ke­rült, mert hirtelen megboldogult drága jó urát, akivel már a gyé­mántlakodalmukat is megülték örömteli egyetértésben, temetni kényszerül. A sírkövet már koráb­ban felállították, virágokat is ül­tettek az üres sírhelyre, ám szán- ja-bánja, hogy a koporsókat nem szerezte be előre, de hát nem gondolt arra, hogy beüthet a mennykő, s az utolsó kenet fel­adásáig hozzá hű élettársát szé­gyenszemre nem tudja elhantol- ni. Nem anyagi okok miatt, mert régóta csak azért spórolgattak és gyarapítgatták a családi kincstá­rat, hogyne szociális segélyen, hanem saját pénzükön tudják megoldani az eltakarításukat. Most utólag sajnálja, hogy a ban­kókat nem az ágyperselyben, va­gyis a matrackócban rejtegette, hanem egy kis kamatocskára szá­mítva bankkönyvre tette. Balla­gott a pénzhivatalba azon nyom­ban, ahogy kérges ujjhegyével si­mítva lezárta drága ura szemhé­ját, de mintha a sóhivatalba ment volna, nem járt eredménnyel. Az adminisztrátor hölgy bűvölte az egeret, igézte a billentyűket, az­tán kicsúsztatott a nyíláson egy kinyomtatott papírívet, utasítást adva, hogy lássa el kézjegyével. Hezitálné okulárét cserélt, a tá­vollátót olvasóra, s formálta a be­tűket a vonalon, amelyre a bank­hivatalnok hölgy odabökött aranypöttyösre lakkozott körmé­vel. Hezitálné húzta, karikázta, hurkolta a vonalat vagy három LEVÉLBONTÁS Csalódott emberek Nap mint nap az áremelésekről tudósítanak újságjaink, s egyre többször teszik fel a kérdést is­merőseim: „ezért mentünk el sza­vazni”? Én, aki soha nem hagy­tam, hogy mások döntsenek he­lyettem, mindig éltem szavazati jogommal, most elgondolkoz­tam. Valahol a szívem mélyén megértem az emberek csalódott­ságát. Semmi jóra nem számítha­tunk, az árakat a csillagos égig emelik, közben a bérek nem emelkednek. Az bosszantott leg­jobban, hogy a családi pótlékot csökkentik. Még kevesebben vál­lalnak majd gyermeket. Sok be­csületes munkás minimálbérért dolgozik, s még örüljön, hogy dolgozhat. Az áremelések, lehet, hogy megmentik az államot, de hogy a polgárokat nem, az biztos. Ruhás Teréz Vágfüzes TALLÓZÓ PRAVDA A politikusok (a szlovákiai magyar politikusok - a szerk. megj.) elkép­zelését, hogy az informatikusokat, közgazdászokat, teológusokat, kul- turológusokat és művészeket ma­gyarul képezzék, olyan megoldás­nak tartom, amely nem felel meg a 21. század elvárásainak. A felsőokta­táson belüli ilyen nyelvi szegregáció nem szolgálná a leendő szlovákiai magyar értelmiség érdekeit. Ma a hallgatóknak és a pedagógusoknak is korlátlan lehetőségük van a külföl­di projektumokon belüli együttmű­ködésre. A nyelvi szegregáció a diá­kokat kizárja a szlovák egyetemek­kel folytatott együttműködésből. Ezért nyomorúságos azok szlovák- nyelv-tudása, akik az érettségi után csak magyar nyelvű közegbe kerül­nek, s nincs más lehetőség, csak Bu­dapest felé tájékozódni. Ez jövőnk, az ÉU-csatlakozás szempontjából nem megfelelő. Szakembereinknek nemcsak itthon kell tudniuk érvé­nyesülni, hanem külföldön is” - nyi­latkozza Hushegyi Gábor művészet­történész, kritikus, a pozsonyi ma­gyar tanszék oktatója. Hozzáteszi: „Äz MKP szándéka az, hogy gyara­pítsa a szlovákiai magyar értelmisé­get. Azonban a koncepciójának van egy bökkenője. Ha a magyar értel­- Csak akkor tudjuk elkezdeni az életmentő műtétet, ha hozzájárul a szikévásárlás költségeihez! miségieknek Szlovákiában kell raa­(Peter Gossányi karikatúrája) radniuk és érvényesülniük, a több- < . mmmm ség nyelvét is el kell sajátítaniuk”. HÉTVÉG(R)E Mindenki erősen gondolkodik De tényleg. Amerre csak jártam, mindenütt csupa- csupa gondolkodástól gondterhelt embert láttam a héten. Elmerülten gondol­kodtak a vonaton,sorban állás közben a hentesnél, a fodrásznál, a városi vécé­ben. És mindenkit ugyanaz foglalkoztatott. HOLOP ZSOLT Mit foglalkoztatott? Gyötört! Ha egy pillanatra kizökkentek az em­berek ebből a mély gondolkodás­ból, akkor is csak azért, hogy egy­mást kérdezgessék tanácstalanul: nem?, te se hallottad?, még min­dig nem dőlt el?, istenem, vajon hogyan oldódik meg, ki lesz az? Nem, nem, senki nem hallotta, erre aztán mindenki visszaesett a mély gondolkodásba, és továbbra is olyan erősen gondolkodtak, ahogy csak Micimackó tud az élet nagy dolgai felől, fejét két man­csa között ingatva. És mondom, mindenkit ugyanaz a dolog gyö­tört: Kihez fognak tartozni a ro­mák? Véletlenül betévedtem egy kocs­mába, és ahogy körbenéztem, rögtön láttam, hogy itt is minden­kit ez gyötör. A sarokban négy ci­gány férfi ült, bámultak bele a sö­rükbe, és láttam, hogy őket is ez gyötri. Odasiettem asztalukhoz, és így szóltam: Micimackók, ne törjétek tovább a fejeteket és ne ráncoljá­tok homlokotokat, mert eldőlt. Tudom, hogy eddig aggódtatok, mert valakihez tartozni kell, ha mindenkié vagy, senkié se vagy, de most már ne féljetek, bemond- ták a hírekben, és én megmon­Mindenkit ugyanaz a do­log gyötört: Kihez fog­nak tartozni a romák? dóm nektek, illetve mégsem mondhatom meg, mert a múlt hé­ten több tiszteletet kért, és kije­lentette, senki ne merészelje kiej­teni többé a nevét a romákkal kapcsolatban, és én ezt visszavo­násig érvényesnek tekintem, de mégis, rávezetlek benneteket, Jó­zsi, te vagy a legfürgébb észjárá­sú, figyelj, ő az, ő, ugyanaz, aki­hez eddig is, aki idáig is fölötte­tek tartotta óvó kezét, hiszen tu­dod a nevét, tudod, ugye, csak ki Hát mit szeretnétek job­ban, mint egy egészséges társadalmat? ne mondd!- Chuck Kinemond? Ki az, valami angol színész? - hüledezett Józsi, a legfürgébb észjárású, aztán le­gyintett felém, a bolond felé. - In­kább azt mondd meg, nagyokos, mi az a kibuk? - mondta.- Nem kibuk, kibuc. Remek hely, erről biztosíthatlak benneteket. Izrael állam találta fel. Egy klasz- szikus megfogalmazás szerint a lényege az, hogy a szegények él­jenek kommunizmusban, a gaz­dagok pedig kapitalizmusban. Mert ha különválasztjuk a két rendszer betegségeit - hiszen azért ezt ti is beláthatjátok, fino­man fogalmazva is kétségtelenül vannak betegségei mindkettőnek -, egészséges lesz a társadalom. Hát mit szeretnétek jobban, mint egy egészséges társadalmat?- Van abban a kibukban kocsma?- Hogy volna? Még kibuc sincs. De lesz. Kibuc Restaurant és Kinemond Bar. Háromszáz férő­helyes, vagy több. Már megvan­nak a rajzok. Ettől van Mr. Kinemond kibukva.- Szóval, mégis színész, azok nyitnak éttermeket - nyugtázta Józsi. Persze, mindez nem igaz. Amerre csak jártam, valóban mindenütt csupa-csupa gondol­kodástól gondterhelt embert láb tam, elmerülten gondolkodtak, és mindenkit ugyanaz az egy do­log gyötört és semmi más: Ho­gyan fogunk megélni jövőre. És ezzel a tépelődéssel valahogy ma­gukra maradtak az emberek, ma­gukra hagyta őket a kormány, és a szakszervezetek fantáziájára bíz­ta a tolmácsolást. HETI GAZDA(G)SAG Szebbnek látnak bennünket TUBA LAJOS Nem számított meglepetésnek, hogy a sovány parlamenti többség csütörtökön jóváhagyta a kor­mányprogramot. Ettől azonban az még nem lett szebb, az általá­nosságokkal teletűzdelt anyagot valóban nehéz lesz számon kérni rajtuk. Úgy is mondhatnánk, hogy afféle becsületkasszát kreáltak maguk­nak, amelybe mindenki annyit tesz bele, amennyit akar (pesszi­mista szemszögből nézve csak annyit tesznek bele, amennyit még nem szégyellnek). Persze már eleget tapasztaltuk, hogy aki akarja, az a konkrétumokkal tele­tűzdelt kormányprogrammal is megteheti, hogy kutyába sem ve­szi. így azután várjuk inkább a tetteket. Miközben az áremelések jövő évi hatására gondolva a lakosság ar­cára fagy a mosoly, addig körülöt­tünk nagyban dúlt az optimiz­mus. A jegybank régen nem látott intervenciókkal sorozatosan igye­kezett visszaszorítani a koronát a soha nem látott árfolyamról, ez­zel párhuzamosan pedig találga­tások folytak, hogy meddig lesz képes állni a rohamot a korona további erősödésére játszó nagy külföldi bankokkal szemben. Ráadásul hét közben újra javítot­tak Szlovákia hitelminősítésén, ami ismét lendületet adott a hazai fizetőeszköznek; az Európai Bi­zottság pedig bejelentette, Szlo­vákia esetében nagyobb gazdasá­gi növekedésre számít, mint ko­rábban, így 2004-től az ígértnél kevesebb uniós támogatásra szá­míthatunk. Közben pedig mindenki tudja, hogy a kép távolról sem ennyire jó, hazánk gazdasági helyzete messze nem ad okot az optimiz­musra. A Szlovák Tudományos Akadémia legújabb elemzése sze­rint a termelékenység nálunk Szlovákia gazdasági helyzete messze nem ad okot az optimizmusra. mindössze fele az uniós átlagnak. Márpedig arra számíthatunk, hogy míg az árakat mindenkép­pen felemelik, a bérek csak akkor kerülnek erre a pályára, ha jól megy a munkaadó cégeknek. Érdekes felfigyelni az akadémiai intézet igazgatójának kijelentésé­re. Eszerint a hazai cégek öröm­mel várják az uniós csatlakozást, de ennek oka részben az, hogy fo­galmuk sincs, mi is vár rájuk. Eb­ben a tekintetben az éppen nyil­A munkaügyi kutatóinté­zet szerint 1500 korona lesz a havi többletkiadás. vánosságra hozott versenyképes­ségi világranglista sem tartoga­tott számunkra sok örömöt. A vállalati versenyképesség listá­ján elfoglalt 42. és a növekedési potenciál szempontjából elért 49. helyünk az előző évhez képest to­vábbi romlást jelent, bár még mindig előbbre tanyázunk, mint például Lengyelország. A Világ­bank pedig arra figyelmeztetett, hogy amennyiben továbbra sem kerül sor a kívánt reformokra, ak­kor a gazdasági növekedés üteme a lengyel szintre, azaz évi 1 szá­zalék környékére süllyed. A taná­csok persze ismertek: az állam- háztartási hiány lefaragása, a nyugdíjfolyósítás, az oktatásügy, az egészségügy reformja és még sorolhatnánk. Reméljük, ezekről az elkövetkező egy évben nem csak hallunk majd, hanem látunk is belőlük valamit. Mivel a küszöbön álló áremelések miatt egyre több családban kény­szerülnek részletekbe menő szá­molgatásra, az alábbiakban kö­zöljük a családokban egy főre eső havi átlagkiadásokat: élelmiszer és alkoholmentes italok 1508 ko­rona, lakás, víz, gáz, villany 1050 korona, ruha, cipő 470 korona és közlekedés 600 korona. Hozzáve- hetjük ívan Miklós pénzügymi­niszter kissé módosított, legújabb becslését, amely szerint az emelé­sek következtében a havi többlet- kiadások családonként 632 koro­nával növekednek, amiből 532 korona a központi áremelések, 100 korona pedig a hozzáadottér- ték-adó emelésének hatása. A szakszervezeti vezetőknek per­sze vastagabban fog a ceruzája, ők 1900 koronáról beszélnek, a munkaügyi kutatóintézet prognó­zisa szerint pedig 1500 korona körülire rúg majd a havi többlet- kiadás. Februárra kiderül, kinek is volt igaza.

Next

/
Thumbnails
Contents