Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-13 / 264. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 13. Riport hirdetés Az előző nap eltemetett holttestet exhumálni kellett, mert kiderült, hogy a család idegent temetett el; a koporsóban nem Molnár Vilmos, hanem Horváth Tibor feküdt Síron túli kálvária (Képarchívum) Komárom/Szentpéter. Rém­regénybe illő eset történt nemrég a Komáromi járás­ban: két halottat elcseréltek, sőt, az egyiket már el is te­mették, mire kiderült a téve­dés. A temetést másnap ex­humálás, majd újbóli teme­tés követte, mire mindkét el­hunyt - végre saját neve alatt - örök nyugalomra térhetett. V. KRASZNICA MELITTA A szentpéteri Molnár Vilmost októ­ber 29-én szállították a komáromi kórházba, és november elsején hunyt el szívelégtelenség következ­tében. A család a komáromi Astra temetkezési vállalkozást kérte fel a temetés lebonyolítására, amely kedd délelőtt kilenc órára kiszállí­totta az elhunytat a szentpéteri te­mető halottasházába. A temetés annak rendje és módja szerint dél­után lezajlott. A gyermektelen öz­vegy úgy gondolta, a hirtelen rá­szakadt nagy fájdalom és izgalmak után a csendes beletörődés napjai' várnak rá. Másnap azonban egy fi­atalember állította meg a te­metőben, s megkérdezte tőle: „Tudja, kit temetett el maga teg­nap?” „Hát persze, az uramat” - válaszolta. Legnagyobb megdöb­benésére a fiatalember a követ­kezőket mondta: „Az, aki a kopor­sóban fekszik, nem a maga férje, hanem az én édesapám, Horváth Tibor!” Sajnos, igazat beszélt, és az ájulásából felocsúdó Molnár Vil- mosnénak szembesülnie kellett a hihetetlen ténnyel: előző nap nem halott urát siratta a koporsóra bo­rulva. „Tudom, most mindenki azt kérde­zi, miként lehetséges, hogy nem ismertem rá a halott férjemre - meséli könnyeivel küszködve Ilon­ka néni. - Higgyék el, a szomszé­dok és a rokonok tanúsíthatják, én egyre mondogattam, hogy ez nem az én Vilmosom, de nem hitték. Már csak nem hoznak ki más ha­lottat - csitítgattak. A halott őszebb is volt, mint Vilmosom, de azt mondták, mással is előfordul, hogy a fájdalomtól, a megrázkód­tatástól egyik napról a másikra ki- fehéredik a haja. És persze az is eszébe jutott az embernek: hány­szor hallott már arról, hogy holtá­ban valaki megszépült, vagy azt, hogy rá sem lehet ismerni, annyira elváltoztatta a halál. Még a só­gornőm is azt mondta, hogy szemből ugyan mintha megválto­zott volna az arca, de profilból rá lehet ismerni.” Azt még hozzá kell tenni, hogy a Szentpéterre kiszál­lított halott a Molnárék által lea­dott ruhában, az általuk kiválasz­tott koporsóban feküdt. „Nálunk cipő nélkül temetik a halottakat, és ezen se volt cipő, a ruha is stim­melt, sőt még a zokni is - mesélte az egyik szomszédasszony. - A testfelépítése is pont olyan volt, mint a szomszédé. Most persze Ilonka nénire mutogat a falu, de amikor mondogatta, hogy más­hogy néz ki a halott, mint a férje, akkor senki se hitt neki. Bevallom, én sem, éppen eléggé furdal miat­ta a lelkiismeret. De senkinek még csak meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmi megtörténhet.” A másik elhunyt, a 67 éves Horváth Tibor hozzátartozói sem gondol­ták, hogy fél órával a szertartás megkezdése előtt kell leállítaniuk a temetést, mert valaki más fekszik a koporsóban. „Szerdán, november 6-án délután két óra tájban csön­gött a telefon az irodámban, hogy baj van: nem azt a halottat ravata­loztuk fel a komáromi temetőben, akit kellett volna” - emlékezik vissza a történtekre Vojtík Károly, az Astra temetkezési vállalat társtu­lajdonosa. Ugyanis ez a vállalat bo­nyolította mindkét temetést. „Azonnal odarohantunk, és miután megnéztük a halott combjára írt nevet, akkor láttuk, hogy Molnár Vilmos neve áll rajta. Rettenetesen sajnáljuk az esetet, de a szerencsét­len csere nem nálunk történt. Mi ugyanis azt a halottat hozhatjuk csak el a kórház patológiai osztá­lyáról, amelyet nekünk a név alap­ján kiadnak. Amikor egy halott ru­háit leadjuk, vagy személyesen a hozzátartozói leadják a patológián, akkor egy cédulát helyeznek mellé a pontos névvel, születési számmal. Ennek a cédulának a holttest kiadá­sakor is ott kell lennie, hiszen mi ennek alapján azonosítjuk őt. Nem ismerhetünk személyesen minden elhunytat. Kedden tehát Molnár Vilmos holttestét kértük ki, és a raj­ta elhelyezett cédulán Molnár Vil­mos neve állt. Szerdán pedig ugyanígy jártunk el Horváth Tibor esetében is. Bár nem mi cseréltük el a holttesteket, saját költségünkre exhumáltuk a tetemet, és új kopor­sót is adtunk az exhumáláskor tönkrement helyett. Harminc éve foglalkozunk temetésekkel, de ilyen még nem fordult elő” - rázta hitetlenkedve fejét Vojtík Károly. Az esetnek azért is volt nagy vissz­hangja a városban és a környéken, mert nyílt titok, hogy Komárom­ban késhegyre menő konkurencia- harc folyik a temetkezési vállalatok között. Néhány hónappal ezelőtt máig ismeretlen tettesek egyetlen éjszaka leforgása alatt felgyújtot­ták két komáromi és egy hetényi temetkezési vállalkozó irodáját, míg a legagresszívebbnek tartott vállalkozó irodája sértetlen ma­radt. Egyes feltevések szerint most is a konkurenciaharc állhat a hát­térben, tehát valaki szándékosan cserélte el a holttesteket, így akar­va lejáratni a rivális temetkezési vállalkozást. Hogy miként lehetsé­ges ez? Ha valakinek tényleg ilyen beteges ötlet jutna az eszébe, meg­valósításához adottak a lehetősé­gek. A patológia osztály két ápoló­ja ugyanis - aki a holttestekről gondoskodik - reggel héttől dél­után három óráig teljesít szolgála­tot. Utána leadják a hűtőház kul­csát a kórház portáján. Ha délután három óra után hal meg valaki a kórházban, illetve a halottszállítók ezen időpont után hoznak halottat a patológiára, megkapják a portán a kulcsokat. Miután elhelyezik a tetemet a hűtőkamrában, ismét le­adják a kulcsokat a portán. így te­hát - a megfelelő iratokat felmu­tatva - elméletileg bárki bejuthat a hullakamrába. Ezt a lehetőséget a kórház vezetése sem tartja kizárt­nak. A járási rendőrparancsnokság illetékesének tájékoztatása szerint azonban mind ez ideig senki sem tett feljelentést az ügyben, tehát vizsgálat sem kezdődhetett. MUDr. Jaroslav Cibicek, a komáromi kór­ház patológiai részlegének ve­zetője viszont valószínűtlennek tartja a szándékos cserét. Vélemé­nye szerint emberi mulasztás tör­tént, ezért szóbeli megrovásban ré­szesítette a két ápolót. „Emberek vagyunk, és bár ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie - eddig nem is történt meg -, most mégis ez lehet a magyarázat - mondta. - Hibáztatom a temetkezési vállalat munkatársait is, mivel végső soron ők felelnek azért, kit szállítanak a hozzátartozókhoz.” Kérdésünkre, hogy ezek szerint a temetkezési vállalkozóknak minden egyes holt­testet le kellene-e ismét vetkeztet­niük - hiszen csak így tudnának meggyőződni róla, hogy a holttest mellé helyezett cédulán szereplő név megegyezik-e a combjára írttal - kitérő választ adott. Az ilyen ese­tek elkerülése érdekében szerinte jó lenne, ha valamelyik hozzátar­tozó is jelen lenne a holttestek át­vételekor. ♦ A két elhunyt hozzátartozói nem terveznek jogi lépéseket az ügy­ben. Molnár Vilmosné a patológiai osztályt hibáztatja, ahonnan még egy bocsánatkérés sem érkezett. Horváth Tibor fia szerint termé­szetesen a kórház is vétett, de - az­zal együtt, hogy megérti az özvegy lelkiállapotát - a Molnár család fe­lelősségét is felveti. Ám ő sem kí­ván fellépni anyagi vagy jogi kárté­rítési igénnyel, hanem mielőbb el szeretné felejteni ezeket a rendkí­vül lélekpróbáló napokat. Tőle egyébként bocsánatot kért a kór­ház igazgatója. Az ügyhöz tartozik még egy sokat mondó epizód is. Néhány perccel azután, hogy a Horváth Tiborról gondoskodó hölgyet a kórház érte­sítette a bácsi haláláról, ismét csöngött a telefonja. Az a bizonyos, legagresszívabbnak ismert temet­kezési vállalat ajánlotta fel szolgál­tatásait... Erről az is köztudott, hogy sokszor már olyankor jelent­kezik az elhunytak hozzátartozói­nál, amikor azok még nem is tud­nak szerettük elvesztéséről. Ez a temetkezési vállalat Molnárékat is felkereste, de ők sem tartottak igényt szolgáltatásaikra. Az ISDN olyan korszerű technológia, amelynek köszönhetően az adatátvitel gyorsabb, mint ahogy azt az ember elvárná. A világhálóhoz 3 másodperc alatt csatlakozhat, a rendkívül stabil és megbízható ISDN csatlakozással. Az ISDN-vonal garantált, másodpercenként 128 kB-es adatátviteli sebességének köszönhetően az Ön által kiválasztott weboldalak szinte azonnal megjelennek a képernyőn. Az ISDN-vonal előnyeit bizonyosan értékelni tudja majd az e-mailek fogadásánál és küldésénél, valamint az elektronikus banki szolgáltatásoknál is. Az ISDN-csatlakozással gyorsan és biztosan eljut oda, ahová szeretne. www.telecom.sk ■ 0800 123 456 ■ INFOTEL ■ szerződéses partnereink

Next

/
Thumbnails
Contents