Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-13 / 264. szám, szerda
Nézőtér Toula senkinek nem árulja el, mivel tölti az estéit Bazi nagy görög lagzi BEMUTATÓ M ire vágyik egy apa? Természetesen arra, hogy a lánya menjen férj- hez valami rendes, megbízható férfihoz. Mire vágyik egy görög apa? Természetesen arra, hogy a lánya menjen hozzá egy görög férfihoz, aki lehetőleg még rendes is. Toula (Nia Vardalos) 30 éves, szülei chicagói éttermében, a Táncoló Zorbában dolgozik, elhanyagolja magát, és családja legnagyobb rémületére semmi jelét nem mutatja, hogy kedve volna végre megházasodni és gyerekeket szülni. Az apja már bármilyen vővel kiegyezne. Pontosabban: majdnem bármilyennel. De Toula, az örök lázadó egyszer csak megszabadul a szemüvegétől, egyre szexibben öltözik, senkinek nem árulja el, mivel tölti az estéit, és végül bemutatja álmai férfiját, lant, aki szőke, nem görög, és még vegetáriánus is. Elszabadul a pokol! De nincs mese: az apának el kell viselnie lant, Iannek el kell viselnie új családját, és Toulának el kell viselnie, hogy szerettei képtelenek elviselni egymást... (cm) Bazi nagy görög lagzi, (My Big Fat Greek Wedding, 2002) színes am. vígjáték., 96 perc, Rendező: Joel Zwick, Szereplők: Nia Vardalos, John Corbett, Michael Constantine, Lainie Kazan, Andrea Martin, Joey Fatone Pozsony, Ster Century ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 13. Egy reggeli koccanás során két ember élete fonódik össze. Mindketten a bíróságra sietnek, de más oknál fogva ■ ■ Utközéspont BEMUTATÓ gyeden nap alatt meg■ változik az ember éle1—^ te. Elég egy váratlan ■ esemény, és megfor- dúl az egész világ. Nem lehet rá felkészülni. Nem lehetünk elég óvatosak. Elég körültekintőek. És amikor megtörténik, nem tehetünk semmit. Az események sodrásába kerülünk, és csak reménykedhetünk, hogy a dolgok nem végzetesen és véglegesen vesznek rossz irányt. Egy reggeli koccanás során két ember élete fonódik össze. Mindketten a bíróságra sietnek, de egészen más oknál fogva. Az egyik lecsúszott, fekete, alkoholista, és éppen romokban heverő házasságát igyekszik rendbe hozni. A másik fehér, menő ügyvédi iroda menő ügyvédje, aki egy sorsdöntő céges ügy perdöntő bizonyítékát viszi a táskájában. Mindketten sietnek, de az ügyvéd még jobban. Rövid terepszemle után Legközelebb több szerencsét! felkiáltással elhajt a baleset helyéről, magára hagyva sorstársát. Csakhogy a helyszínen felejtett perirat nélkül hiába rohan a bíróságra, az éppolyan, mintha el se menne. Miközben estig kap haladékot a papírok visszaszerzésére, fekete hősünk végzetesen elkésik, elveszti saját perét, és a nála maradt sorsdöntő papírok egy szemeteskukában landolnak. Mialatt mindketten életük legszörnyűbb napját élik, egyiknek látszólag még van esélye, csakhogy az a másikon múlik. Az ex-alkoholista apa pedig bepöccen a sorozatos igazságtalanságoktól és inkább holtan, semmint élve szeretné látni az ügyvédet. Miközben a két elborult agyú férfi egymást - és környezetét - nyírja, telik az idő és egyre jobban elszakadnak a társadalomtól és annak normáitól. Az eredeti célok pedig egyre elérheteüenebb messzeségbe kerülnek. A sors kiszámíthatatlan, kíméletlen és igazságtalan. Örökigazságok és közhelyek fogalmazódnak meg két különböző sorsú férfi életében. Az ütközésporrt után elszabadul a kordában tartott kiszámíthatóság, és a két ember kiszolgáltatottabbá válik, mint valaha. Pedig mindketten csak megfelelni akarnak az elvárásoknak: az ügyvéd főnökének - aki egyben az apósa - a fekete pedig a családjának - feleségének, gyerekeinek. Mások számára nem sok, nekik a minden. Az Ütközéspont kiválóan érzékelteti, hogy társadalmi rangtól, megítéléstől függetlenül mindenki ugyanolyan halandó. Lehet, hogy más szintűek a problémák, de ugyanúgy élet(ek)et változtatnak meg. Közömbös, hogy ki a gazdag, ki a szegény (bár azért a sztereotípia működik és a fekete a lecsúszott), mindenki sebezhető. Miközben a két férfi folyamatosan egymást hajszolja, kerülgeti, tulajdonképpen csak telefonon érintkeznek és a záró jelenetet leszámítva nem találkoznak. A párhuzamos vágással kiválóan látjuk, hogy egyi- kük-másikuk milyen mélyre süllyedt a belső válságban, és mi mindenre nem képes a megoldásért. Csalás, hazugság, erőszak - az eszközök mellékesek. A túlélés, a menekülés ösztöne mindenek felett áll. Az érdekek, de sokkal inkább az ösztönök irányítják tetteinket. A humánum pedig csak a végső összeomlás és a nagy felismerés után kerül előtérbe. De akkor már vagy késő, vagy mindegy-.. Az Utközéspont így is társadalom- kritika. A tanulság pedig mindenkinek más és más. De van. És ha az életünk a sors szeszélyeként rossz irányba terelődik, csak azt kívánhatom: legközelebb több szerencsét! A többi rajtunk múlik. (Mozinet) Ütközéspont (Changing Lanes), színes, amerikai film, 99 perc, Rendezte: Roger Michell, Szereplők: Ben Affleck, Samuel L. Jackson, Amanda Peet, Kim Staunton, Richard Jenkins, Sidney Pollack, Toni Collette, William Hurt Miskolc, Cinema City Miskolc Plaza Maga a cselekmény az, ami meggátolja, hogy a Heist nyomot hagyjon maga után, hisz már az első perctől sejthetjük a film végét, és tudjuk, az átverésekből ki kerül ki győztesen Az arany markában BEMUTATÓ M anapság már nem készülnek igazi klasszikusok. Ennek az igazi nagy színészek, a vén rókák látják a legnagyobb kárát. Marlon Brando például Dr. Moreau-ként bohóckodik, Robert De Niro Rockyt és Baka- csint üldözi, és így tovább. Tíz szerepből legjobb esetben is csak egy hagy maradandó nyomot a film- történetben. Gene Hackman is az előbb említett színészistenek generációjába tartozik. A Francia kapcsolat főhőse mostanában hol könnyed komédiákban (Madárfészek), hol egyszernézős akciófilmekben (Ellenséges terület) tűnik fel, ami ugyan jelentős színvonalemelkedést eredményez a filmek megítélésénél, de távol áll műfajteremtő műveitől. Új filmjével viszont sikeresen idézi vissza Popeye Doyle-t és társait, az ódivatú betörőmozi mégsem a „10 szerepből 1 maradandó” tételét erősíti. Joe Moore és csapata profik. Profi módon rabolnak. Főleg gyémántot, de akármi belefér. Az új feladat sem tűnik megoldhatatlannak. Ám amikor egy újonc is hozzájuk csapódik, a dolgok kezdenek kisiklani Moore kezéből. Megkezdődik az átverések sorozata. Ez a sztori már el lette mesélve. Nem is egyszer. Elmesélték már jól, esetleg rosszul, de az öreg betörő-ifjú tanítvány téma bőven ki lett merítve, emlékezzünk csak a nem túl régi Szajréra. Hollywood ötlettelenségét ismerve azonban egyáltalán nem meglepő, hogy újra „feltörték a széfet” és ripsz- ropsz lezavartak egy szajré-filmet. Elárulhatom, hogy a Heist a legjobb kezekbe került. David Mamet az a férfi, akinek a ‘90-es években sikerült segédkeznie néhány klasszikus létrejötténél. Ő írta ugyanis a Glengarry Glen Ross és az Amikor a farok csóválja forgatókönyvét, így kiválóan ért a pengeéles párbeszédekhez és a cselekményszövéshez. Ez Heist sokadik munkája (ő volt a rendező is), és ezúttal sem kell csalódnunk benne. A teljesen átlagos történetet nem hígította fel high-tech marhaságokkal, és öncélú hatáskeltéssel, hanem egyéni stílusjegyeit megtartva megalkotta az új évezred első film noir-ját. A Gene Hackman, Danny DeVito, Delroy Lindo fémjelezte színészgárda csak elősegíti a régimódiság érzetét, de a fiatalabb arcok, Sam Rockwell (Halálsoron) és Rebecca Pidgeon sem vallanak kudarcot. Mondanom sem kell, Hackman járt a legjobban a szereplők közül. Egyedi karaktere - miszerint nem hátráltatja szerelem, nem engedi, hogy bárki dróton rángassa, és habozás nélkül megöli, aki életére tör - igazán nagyszerű alakításra „kárhoztatja”, és sikerül neki a felsorolt jellemvonások ellenére is érzelmekkel felruháznia a figurát. Maga a cselekmény az, ami meggátolja, hogy a Heist nyomot hagyjon maga után, hisz már az első perctől sejthetjük a film végét, és tudjuk, hogy az átverések labirintusából ki kerül ki győztesen. Tehát, ha meglepő ötletekben nem is bővelkedik a Heist, azért a stílusos rendezés miatt feltétlen figyelmet érdemel. De vajon meg is kapja? (mozinet) Az arany markában, (Heist), színes, amerikai film, 111 perc, Rendezte: David Mamet, Szereplők: Danny DeVito, Delroy Lindo, Gene Hackman, Rebecca Pidgeon, Ricky Jay, Sam Rockwell Miskolc, Hollywood Multiplex
