Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-11 / 262. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 11. Riport hirdetés A vágai Kiss Róbert állítja, ő csak feltett néhány kérdést a polgármesternek, Szalay Ferdinánd pedig először ki akarta dobni, majd lecsapott a magnójára „Itt majomkodott a diktafonnal” „Szemtanúm nincs. A könyvelőnő, mintha érezte volna, hogy történni fog valami, kiment az irodából" (Somogyi Tibor felvétele) „Add ide azt a magnót... az anyád!” - aztán egy reccse- nés. Ennyi hallható azon a felvételen, amelyet a vágai Kiss Róbert juttatott el szerkesztőségünkbe. Egy diktafont használt, amely zörög, nyikorog; eltörhetett benne valami. A szalagon Szalay Ferdinánd hangja hallható, ő a falu polgármestere. Becsületszavát adta, hogy egy ujjal sem nyúlt Kiss Róberthez. SZABÓ GERGELY Mi történt valójában október 23-án a vágai községházán? Csak ők ketten tudják. „Nem mondhatok semmit” - szögezi le határozottan a községházán ülő hölgy az íróasztal mellől, bár megpróbálok kedvesen mosolyogni rá. Mögöttem megjelenik Kiss Róbert, ő is megpróbálja kérlelni, ám a hölgy hajthatatlan. „Hallottam valami zörgést, meg azt is, mit mondtatok egymásnak, de ez a ti ügyetek, én ki szeretnék ebből maradni” - mondja. További kérdésnek, úgy látszik, nincs helye. Kiss Róbert a fejét rázza. Amikor becsengettünk hozzá, felkötött karral fogadott bennünket. „Csak nem?” - kérdeztem. Bólintott. „De igen. A leghalálosabb ellenségemnek sem kívánom” - tette hozzá halkan. Pár nappal azelőtt telefonált a szerkesztőségbe. Azt mondta, polgárként és helyi önkormányzati képviselőként bement a polgármester irodájába, és feltett egy kérdést. Ehhez neki a szabad információnyújtásról szóló törvény értelmében joga van. „Négy éven keresztül állandóan rámutattam arra, mik azok a jogtalan lépések, tényferdítések, amelyeket a polgármester úr, Szalay Ferdinánd elkövet. Nem ismeri a törvényeket, hazudik” - fejtegeti Kiss Róbert. „Például azt mertem mondani, hogy egy hétszázhúszezer koronás kupola felépítése a halottasházra, az nem biztos, hogy a falu érdekeit szolgálja. Persze hogy ez nem tetszik senkinek, ez szálka lesz annak a szemében, akit kritizálni mer” - teszi hozzá keserűen. „Október huszonhar- madikán csúcsosodott ki az egész. Reggel kilenckor hívatlan vendégként részt vettem egy megbeszélésen, amelyen a falu szennyvízelvezető csatornájának folytatásáról lett volna szó. Egy ugrás vissza az időben, október elsején a polgármester bejelentette: a falu visszakapott tízmillió koronát a gázmüvektől, ez a pénz csakis csatornázásra fordítható. Az alpolgármester ekkor áhította meg, azzal érvelve, nem egészen pontosan fogalmazott a polgármester, a szóban forgó összeg az infrastruktúra fejlesztésére is fordítható. Akkor már szóvá tettem, hogy ha nem tudják ezt az alapvető dolgot tisztázni, akkor hogyan tudják majd eldönteni a tízmillió korona sorsát? A következő kérdésem: tízmillió koronáért milyen hosszú csatornát lehet lefektetni? Ilyen alapvető kérdésre sem tudott egyikük sem válaszolni. Azt javasoltam, napoljuk el a dolgot. Egy kitérő: a képviselő-testületben kilencen a Magyar Koalíció Pártja (MKP) jelöltjei - a polgármestert is beleértve -, a maradék három közül egy az SZKP tagja, kettő pedig független, én magam is az vagyok. Szerintem azonban ilyen arány mellett lehetett bármilyen briliáns javaslat, amely akár szolgálta a község lakosait, akár nem, eleve halálra volt ítélve, ha nem kapta meg az MKP- sok szavazatát.” „Ez nem így van - szögezte le a polgármester, pár nappal később. - Négy év alatt rengeteg dolgot meg tudtunk valósítani. Például bevezettük a gázt az óvodába, és még sorolhatnám” - mondta Szalay Ferdinánd. Azt sem érti, miért kötött bele Kiss Róbert a halottasház kupolájának felépítésébe, szerinte eddig nem tudták rendesen lebonyolítani esőben a temetéseket. Egy további vádról - miért kellett előteret építeni a községházához, miért kellett kicserélni a tetőzetet - csak annyit mondott: az irodájába esett az eső. „Hiába mondja Kiss Róbert, hogy az előtér pazarlás. Akkor kérdem én, menjünk vissza a fára? Mi a pazarlás, és mi nem?” - teszi fel a kérdést. Nem tudok rá válaszolni. „A kérdéses napon bementem a községházába, és részt vettem egy tárgyaláson, amelyen a polgármester már a csatornázás konkrét lépéseit beszélte meg egy cég képviselőivel. Megkérdeztem, rögzíthetem-e az ott elhangzottakat. Senkinek sem volt kifogása, a diktafonom három órán át be volt kapcsolva. A tárgyalásnak vége lett, a polgármester és a többiek elmentek a faluba. Ekkor feltettem egy látszólag ártal- madan kérdést az irodában ülő egyik hölgynek, aki a község gazdasági ügyeit intézi: ki volt-e függesztve a költségvetés módosításáról szóló határozat a hivatal mellett álló hirdetőtáblán. Szerintem ugyanis a polgároknak joguk lett volna arról tudni, hogy a tartalékalapból egy- millió-nyolcszázhúszezer koronát júliusban átcsoportosítottak, októberben pedig a gázművek által visszautalt tízmillióról döntött a testület. Bizonyítékot kértem. Nem kaptam. A hölgy először arra hivatkozott, hogy a polgármester a főnök, tőle kell kérdeznem. Azt válaszoltam, hogy ezt nem feltédenül kell a polgármestertől megkérdeznem. Erre ő átment, és helyzetjelentést adott neki" - mesélte tovább Kiss Róbert. „Itt majomkodott egész délelőtt a diktafonnal” - ez Szalay Ferdinánd véleménye. „Szépen kértem, hogy ne akadékoskodjon” - hangsúlyozta. „Azt a választ kaptam, hogy igénylésemet adjam be írásban. Ezt meg is tettem, bár szerintem erre nem lett volna szükség” - mondta Kiss Róbert. Közben megmutatja a kézzel írt kérvényt. Továbbra sem volt hajlandó elmenni, mivel szerinte közben is elkészíthették volna a bizonyítékot. „Mivel erről nem vezetnek külön nyilvántartást, minden egyes kifüggesztett irat sarkába ümek egy pecsétet a kifüggesztés időpontjáról” - magyarázta Kiss Róbert. „Ezt pedig akár aznap is megtehették volna”-vélte. „Nézze, magam sem tudom, ki volt-e függesztve. Máskülönben szó sem volt a költségvetés módosításáról, csupán arról, hogy egyik helyről a megmaradt pénzeket átcsoportosítottuk a másik helyre” - szögezte le a polgármester a hirdetőtábla mellett. „Nagyjából tíz percig ott ültem egy görgős széken. Azt hiszem, akkor már a puszta jelenlétem kezdett a könyvelőnő idegeire menni. Felállt, újabb helyzetjelentést adott a polgármesternek. Erre ő átjött. Azt mondta: mivel már beadtam írásban, meg kell vámom a törvény által a rendelkezésére álló időkeretet, és majd választ kapok. Nem mentem el, és ennek az okát is megmondtam. Fokozatosan elvesztette a türelmét, egyre komolyabb vádakat vágott a fejemhez. Először ki akart dobni, arra hivatkozva, ne zavarjam a könyvelőnőt, várjak a folyosón. Nem tágítottam, ismét megmondtam, miért. Miért nem hívott rendőrt, ha szerinte nekem nem volt jogom ott ülni?” - kérdezte. „Azt mondta, én vagyok a falu szégyene. Ha ez így van, a legutóbbi helyhatósági választásokon képviselőjelöltként hogyan kaphattam a legtöbb szavazatot a polgároktól?” - jegyezte meg csendesen. „Nem értem, hogyan meri odaírni a mostani jelölőlistára, hogy tanító. Mutasson róla bizonyítékot, Pozsonyban vagy Nyitrán végzett-e?” - szegezte nekem a kérdést a polgármester. „Vádolni, azt tud, semmi sem jó neki, bármit teszünk is ” - vélekedett Kiss Róbertról Szalay Ferdinánd. „Megalázó dolgokat kiabált rám, szinte remegett a levegő. Tovább ment, azt akarta, hogy már az épületet is hagyjam el. Ordított, kiment és bejött a folyosóról. Erre azt mondtam, hogy ezt nem hagyom annyiban, előveszem a diktafonomat, és legalább a polgármester monológja végét felveszem. Elővettem a táskámat, kezdtem kicsomagolni a magnót. Meglátta, miben mesterkedem, beszaladt, elkapta a diktafont, a kezemmel együtt nekivágta az asztalnak, csupán annyi időm volt, hogy benyomjam a felvétel gombot. Két másodperc hallható, utána csak egy reccsenés. Azzal a lendülettel, ahogy hátulról rám jött, megfogott és nekicsapott egy kiálló élesebb résznek a falon”. „Add ide azt a magnót... az anyád!”- hallom most is a felvételen. „Becsületszavamat adom, hogy egy ujjal sem nyúltam Kiss Róberthez!”- szögezte le a polgármester. „Szemtanú nincs, a már említett könyvelőnő, mintha érezte volna, hogy történni fog valami, kiment az irodából” - fejezte be Kiss Róbert. Aki mellesleg katechéta. December elején önkormányzati választásokat tartanak az egész országban, Vágán is. A polgármesteri székért az MKP színeiben Szalay Ferdinánd, függetlenként Kiss Róbert indul. Az esetről mindenki tud a községben, de talán senki sem akar. rendezze be lakását az ÚT SZÓ napilappal Legyen a 16 nyertes egyike, és nyerjen lakberendezési tárgyat a Soravia Interieurtől. 2002. XI. 4-től XII. 2-ig minden nap talál az Új Szóban egy szelvényt. Gyűjtsön össze 6 szelvényt, és hozza el a Soravia Interieur egyik üzletébe - Pozsony, Rozsnyói utca. Az ott kapott kártyára ragassza rá a szelvényeket, tüntesse fel rajta nevét, címét, és pecsé- teltesse le. Az így kitöltött kártyát 2002. december 2- ig dobja be a Soravia Interieurben elhelyezett sorsolódobba. Nyitvatartási idő: hétfő-péntek: 10-től 19, szombat: 9-től 17, vasárnap 10-től 16 óráig A nyerteseket 2002. XII. 3-án, közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki. A nyereményéről írásban értesítjük. 9 ♦ * Nyerje meg : a 420 000 Sk összértékű j díjak egyikét # # # m ■Ambiente Ablakdekoráció - drapériák, függönyök 25 000, m % autronic Tikfa asztalka mórványlappal 21 290, % nnmm Futurikus ZOOM beverő 38 950, EUROKERA ▼ ▼ * spot * r.o. DELLARCO tükör megvilágítással 38 560, # # (famo) UNO irodabútor-összeállítás 21 600, # gallery thoha D. Brunovsky 2 folitükre 20 125, % % hülsta E! NOW 1 bátorösszeállítás 49 000, % k ma & cakmak Dohányzóasztal és dísztál 20 900, ITm) Ketteságy rugós matroccal 20 600, # # @ Ketteságy rugós matraccal 20 180, # m tiiaaa 2 db UNO bőrfotel 20000, # m Otyetla Ff Széthúzható ovális ásztól 4 kárpitozott székkel 31 577.% m • SEOUAA* MONACO ülőgarnitúra, 3+1+1 29 990, & % H STEURR 180 cm-es minikonyha 20000, # Függő és álló MASSIVE lámpa 20 580, # PREMIER bőrfotel 20 000, % % SORAVIA INTERIEUR
