Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-09 / 261. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 9. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Quijote szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Cyrano de Bergerac (a prágai Nemzeti Színház vendégjá­téka) vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró bádogtetőn sz. 19 Horror az erdészházban v. 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Budapest Orfeum (vendégjáték Balogfalán és Ajnácskőn) v. 14, 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Kék rózsa sz. 19 Nabucco v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Fiatalság, bolondság (vendégjáték Szencen) v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 16,18,20.30 OBZOR: A kismenő (am.) sz.,_v. 15.30, 19.15 Harry csak jót akar (ff.) sz., v. 17.15, 21 MLADOSÍ: Kegyetlen örömök (szí.) sz., v. 16, 18 Mexikói utazás (mex.) sz., v. 20 IC. SK: Vadméhek (cseh) sz., v. 19.30 Az ör­dög éve (cseh) sz., v. 18 A belső bolygó - K-Pax (am.) sz., v. 20 Szökés Budára (cseh-szl.) sz., v. 17.45, 20.30 ISTROPOLIS: Kocka 2. (kan.) sz., v. 17.30, 20 Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 15.30,18, 20.30 A kismenő (am.) sz., v. 16,18.15,20.15 PÓLUS - STER CENTURY: Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Szö­kés Budára (cseh-szl.) sz., v. 19.15,21.50 Libido - Vissza az ösztönök­höz (am.) sz., v. 16.55, 18.55 Kocka 2. (kan.) sz., v. 16.15, 20.15, 22.15 A vörös sárkány (am.) sz., v. 17.30,19, 20.10, 21.40 A kismenő (am.) sz., v. 14.50, 20.55 XXX (am.-cseh) sz., v. 15.05 A Bourne- rejtély (am.-cseh) sz., v. 17.35, 20.05, 22.35 Stuart Little, kisegér 2. (am.) sz., v. 15.30, 17.20 Sexy Boys (fr.) sz., v. 14.15, 18.15 Jelek - Signs (am.) sz., v. 15.10,17.25,19.45, 22 Jégkorszak (am.) sz., v. 14, 15.15,15.50,17.10 AU PARK - PALACE: Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 14.25,16.25,18.25,20.25 Libido - Vissza az ösztönökhöz (am.) sz., v. 14.10, 16.10, 18.10, 20.10 Szökés Budára (cseh-szl.) sz., v. 14.10,16.45,19.30 Mexikói utazás (mex.) sz., v. 16.50,19.10, 21.25 Harry csak jót akar (ff.) sz., v. 21.45 A vörös sárkány (am.) sz., v. 15, 17.30, 19.35, 20.05 A kismenő (am.) sz., v. 15.35, 17.40 A Bourne- rejtély (am.-cseh) sz., v. 19.40 Jelek - Signs (am.) sz., v. 15, 17.15, 18.15.19.30, 20.30, 21.45 Jégkorszak (am.) sz., v. 16,17.55,19.55 A kaptár (am.-ang.-ném.) sz., v. 19.05 XXX (am.-cseh) sz., v. 14.35,17 Kegyetlen örömök (szí.) sz., v. 19.45 Különvélemény (am.) sz., v. 15, 18,21 Stuart Little, kisegér 2. (am.) sz., v. 15.45,17.40 KASSA TATRA: Libido - Vissza az ösztönökhöz (am.) sz., v. 16,18, 20 CAPI­TOL: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) sz., v. 17 Halloween: Feltámadás (am.) sz., v. 20 ÚSMEV: Jégkorszak (am.) sz., v. 16 A vö­rös sárkány (am.) sz., v. 18.15, 20.30 IMPULZ: Szerelem a végzeten (am.) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A Bourne-rejtély (am.-cseh) sz., v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: Jégkorszak (am.) sz., v. 15 Egy fiúról (ang.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: 40 nap és 40 éjszaka (am.) sz. 17, 19.30 Katonák voltunk (am.) v. 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Scooby Doo - A nagy csapat (am.) sz., v. 16.30 40 nap és 40 éjszaka (am.) sz., v. 19 GALÄNTA - VMK: Austin Powers - Áranyszerszám (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 VÁGSELLYE - VMK: Enigma (am.-ném.) sz., v. 18 NAGYMEGYER - SLOVAN: A hűtlen (am.) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: A fegyverek szava (am.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (ff.-ném.) sz., v. 15.45,18 A Bourne-rejtély (am.-cseh) sz., v. 17.40, 20 Hangyák a ga­tyában 2. (ném.t) sz., v. 11,13.15,15.30,17.45, 20 Jégkorszak (am.) sz., v. 11,13,15.45 Jelek - Signs (am.) sz., v. 13.30,15.45,18, 20.15 A kárhozat útja (am.) sz., v. 12.15, 14.45, 17.15, 19.45 Á kismenő (am.) sz., V, 12.15,14.15,16.15,18.15,20.15 Mérges pókok (am.) sz., v. 18,20 A vörös sárkány (am.) sz., v. 12.30,15,17.30,20 Lezárult a Jókai Színház Dráma 50 című pályázata Tíz színmű érkezett ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Komárom. A közelmúltban lezárult a Dráma 50 című jeligés pályázat, melyet a komáromi Jókai Színház hirdetett meg a Magyar Területi Színház megalakulásának fél évszá­zadosjubileuma tiszteletére. A felhí­vás szerint szlovákiai magyar szer­zők küldhették be eredeti, magyar nyelven írt színműveiket. A kiíró sti- láris, műfaji vagy szigorúbb temati­kai megkötésekkel nem élt, pusztán annyiban szűkítette a kört, hogy kí­vánatosnak tartotta: a beküldött művek „alapgondolata a nemzetisé­gi létben élő egyén és közösség ön­azonosság-tudatának megőrzése, az ember szerepe, helye, értéke, érték- vesztése a XXL század társadalmá­ban” legyen. (Hazai magyar szerző művével egyébként utoljára 1993- ban találkozhattunk Komáromban, akkor Mészáros László Klapka című, egy hasonló pályázaton díjat nyert drámáját mutatták be a Bástya Szín­házban.) A felhívásra beérkezett tíz pálya­munkát e hónap végéig értékeli a zsűri, melyet Kiss Péntek József ko­máromi színigazgató, Telihay Péter, a Jókai Színház művészeti vezetője- főrendezője, Varga Emese drama­turg, Nánay István színikritikus, va­lamint Tóth László publicista alkot. A bírálóbizottság három díjat ítélhet oda, melyek összege ötven-, har­mincöt- és huszonötezer korona. Mint azt a színház dramaturgja, a döntést hozó testület tagja, Varga Emese előzetesen elmondta, a beér­kezett színművek között vannak tör­ténelmi témájú alkotások, valamint olyanok, amelyek az 1989-es rend­szerváltás utáni nagy hazai valóság­ból vett szituációra építenek, továb­bá akad a pályamunkák között ver­ses dráma is. Hozzátette: néhány mű esetében mérlegelhető annak színpadra állítása is, így aztán nem kizárt, hogy két-három éven belül valamelyik díjazott alkotással a vilá­got jelentő deszkákon találkozha­tunk. Addig azonban be kell érnünk Kacsóh Pongrác daljátékával, a Já­nos vitézzel, melyet az ünnepi évad második bemutatójaként november 22-én visz színre a komáromi Jókai Színház társulata, (as) Barta Gyula festőművész jubileumi, életmű-kiállítása a Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeumában Kővirágok - a kiirthatatlan élet Azt az igazi festőegyéniséget ismertem meg benne, aki a festék, az ecset, a vászon és a természet vonzásában él, az újdonságokban, a felfedezésekben búvárkodó, minden iránt érdeklődő, mindenkire figyelő emberbarát­ként (Somogyi Tibor felvétele) Szeretik. Ez legutóbb Komá­romban, jubileumi kiállítá­sának megnyitóján, a Ma­gyar Kultúra és a Duna Men­te Múzeumában is kiderült. Telt ház volt az életművet prezentáló bemutató meg­nyitóján. Rengetegen jöttek el, hogy a legjobbakat kíván­ják nyolcadik X-éhez. Más­fél-két órát is sorakoztam, mikorra elfogytak előlem barátai, tisztelői, ismerősei, és gratulálhattam a nyolc­vanéves Barta Gyula festő­művésznek. TALLÓSI BÉLA Első kiállítását 1988 májusában láttam - talán a véletlen játékaként - ugyanebben a komáromi múze­umban. Aztán egy évre rá, 1989 májusában voltam először pozso­nyi műtermében. Akkor ismertem meg Barta Gyula festőművészt, Gyula bácsit. Korábban Munkácsy, Paál László és Csontváry műveivel ismerkedve a Magyar Nemzeti Ga­lériában folyamatosan vonzott az a talán tehetségnek nevezhető cso­da, amellyel az ecset, a vászon má­gusait áldotta meg a teremtő. Örü­lök, hogy az első festőművész, aki­vel találkoztam, éppen Gyula bácsi volt. Mivelhogy azt az igazi piktort ismertem meg benne, és azóta is azt az igazi festőegyéniséget látom benne minden egyes találkozá­sunkkor, aki a festék, az ecset, a vá­szon és a természet vonzásában él, az újdonságokban, a felfedezések­ben búvárkodó, minden iránt ér­deklődő, mindenkire figyelő em­berbarátként. Számomra azt a faj­ta festőművészt testesíti meg, ami­lyennek a nagy magyar klassziku­sokat képzeltem. Tele a látványal­kotás titkaival, a képi üzenetek közlésének szűnni nem akaró vá­gyával, örök fiatalon. Kezdem azt hinni, a művész ember kiváltsága, hogy ellen tud állni az időnek. A művész kiváltsága, ám természetesen csak azé, aki nem zárkózik be, aki nem von korláto­kat maga és embertársai, maga és a világ közé: a tolerancián alapuló értékrenddel felvértezve nyitott PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Selye János Egyetemért Alapít­vány a Budapesti Közgazdaságtudo­mányi és Államigazgatási Egyetem, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem együttműködésével versenypályá­zatot hirdet 20 doktoranduszi hely betöltésére a Budapesti Közgazda­ságtudományi és Államigazgatási Egyetemen, ill. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A doktoranduszi helyek elnyerése egyben tanársegédi hely betöltését jelenti a Selye János Egyetemért Alapítvány által működtetett rév­komáromi egyetemi központban. Pályázati feltételek: ♦ felsőfokú végzettség vagy az egye­temi tanulmányok befejezése a 2002/2003-as tanévben ♦ szlovák állampolgárság A pályázat nyerteseinek PhD tanul­mányaik tandíjmentes folytatását és emellett 79 ezer Ft/hó ösztöndíjat biztosítunk. Csatolandó mellékletek: ♦ a pályázó szakmai önéletrajza ♦ a felsőfokú végzettséget igazoló oklevél vagy index másolata ♦ az idegennyelv-tudást igazoló ok­irat másolata ♦ a pályázó publikációinak jegyzéke pontos bibliográfiai adatokkal Egyéb tudnivalók: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetem Ph.D. képzésére kizárólag informatika szakon, illetve annak határtudományain belül vár­juk a jelentkezéseket. Pályázni 2003. február 1-ig az e célra készült pályázati űrlapokon le­het. A pályázati űrlapok és további információk beszerezhetőek az aláb­bi címeken: Selye János Egyetemért Alapítvány, Tiszti Pavilon, 945 05 Komárno, Tel./fax: 035-7713 819, tel.: 035-7903 012, E-mail: info@ selye.sk, www.selye.sk tud maradni mindig, minden idő­ben. Barta Gyula pedig ilyen mű­vész: mindenre nyitott. Ezt nem­csak a jubileumi kiállításán az élet­művéből válogatott vásznai bizo­nyítják, hanem a műterme is, ahol A természetre figyelés a megmaradás kérdéseit idézte fel Barta Gyulában. annyi és annyi festészetbarát meg­fordult már. Ahol nemcsak a festő­kellékek misztikus összevisszasága és semmihez nem hasonlítható il­lata veszi körül Gyula bácsit. Van itt szobabicikli - a kondi miatt -, újságok, könyvek halmaza, fali polcon régi idők hangulatát idéző rézmozsarak, fűszer- és kávédará­lók, kerámiák, kard-, szablya- és egyéb történelmi szúrófegyver­gyűjtemény, a tűzoltás őskorából GRENDEL ÁGOTA Későn szerettem bele a népzené­be. Ebben bizonyára az is közre­játszott, hogy későn ismerkedtem meg vele. Az óvodában valószínű­leg játszottunk Bújj, bújj zöld ágat, falun Csőn, csőn gyűrűt, no de akkori eszemmel nem gondol­tam, hogy ezek népi gyerekjáték­ok. Estefelé a szomszéd ház torná­cán dalolgattunk, ám a nóták többsége feldolgozás volt, a nagy­lányok énekkarba jártak, ők szab­ták meg, mit énekelünk. A zene­oktatás pedig anno ki tudja, miről szólt, Bartókot és Kodályt megem­lítették, de se szolfézs, se zenetör­ténet. Be volt iktatva, ki lett pipál­va. Általában a különböző mulat­ságokon - lakodalom, születésnap - magyar nótára mulattak vagy búsultak a népek; a tábortűz mel­lett népi muzsikára faricskált út­törődalok zengtek a csillagos éj­szakában. Amikor megálltam a növésben - felnőttem, azaz nagykorú lettem, akkor értek a komolyabb népzene közeli élmények - Magyar Állami Népi Együttes, Duna Művész- együttes és ezekhez hasonlók. De még mindig egy-két évnyire vol­tam attól, hogy tudjam, mi a csár­dás (amely nem a királynő jelző­je), a verbunk, a menyasszony­tánc, a kanásztánc. Aztán lett egy Szőttes, alakult egy Varsányi zenekar, majd létrehoz­tak egy Apró Szőttest, és testköze­lembe került a népzene meg a néptánc. Ráadásul Magyarorszá­gon sorra jelentek meg a népzenei lemezek, kazetták, persze, első­megőrzött védősisak egy gipsz mellszobor fején elhelyezve. Nyitottsága érdeklődésének állan­dó bővülésével párosul, s ez művé­szetében is megnyilvánul. Tájkép­festőnek tartják, pedig a tájnak igazán soha nem csak hű másolója volt. Ráadásul, ahogy jubileumi ki­állításán is láthattuk, festett ő mást is. Absztrakt képekkel reagált Ga­garin űrrepülésére, a vietnami há­ború borzalmaira, a Holdra szállás­ra. Aztán, mivel életfelfogása, hogy mindenütt és mindenben rendnek kell lennie, rendet teremtett a képe­in, azzal a felfogással, hogy ezzel másokra is hat: ekkor ipartelepeket, gyárnegyedeket megörökítő geo­metrikus, konstruktív tájképek ke­rültek ki ecsetje alól. Aztán felfedez­te a természetet, gyermekkora szín­helyeit, amelyekre a nosztalgiázás, a harmóniakeresés misztikájával fi­gyelt, és ezzel a misztikával hatnak színes vásznai is. Ám a táj nem sokáig maradt Barta Gyulánál csak a természeti válto­zások színtere, az évszakok válta­kozásának engedelmeskedő élő kulissza. A tájra, a természetre fi­gyelés a megmaradás kérdéseit idézte fel Barta Gyulában, és vász­nai mind meditatívabbá váltak. A pusztítás, a pusztulás képei az ...és a fákat kivágják..., a Kihaló fák a gömöri dombok alatt, az Apokalip­tikus táj, a Haldokló fűzfák, a Kiha­ló gyökerek, a Radioaktív felhők vagy a Kővirágok. Ám Barta Gyula nem a pusztulást-pusztítást megál­lapító, kiveszést jósló pesszimista festő. Ellenkezőleg: a gyökerek megkapaszkodó és megtartó erejé­ben, a megmaradásban hisz, a ter­mészetet, valamint bennünket, nemzetet, emberiséget illetően is. Ezt legerősebben a Kővirágok című táj-jelképe fejezi ki. Vagyishogy az élet a legkeményebb körülmények között is ott van: kiirthatatlan. A Figur banda népzenei albumát a pozsonyi Astorka Színházban mutatták be Két nemzedék muzsikája sorban erdélyi muzsikával. Az em­ber végre tapasztalhatta, érezhet­te, hogy nemcsak Mozart, Beetho­ven, Verdi, Bartók zenéje mossa át lelkét, hanem a Muzsikásé, a Já­nosi együttesé, meg Sebestyén Márta éneke is. Persze, a szívem csücske a Varsányi banda maradt, egy szál nagylemezével, Ildikó személyében olyan prímással, aki bármelyik „menő” magyarorszá­gival kiállhatott volna vonóspár­bajra. Nemrégiben pedig megjelent az újabb nemzedék. Abban a kor­ban, amikor már nem divatból járnak táncházba, s nem is olyan sokan, mint mondjuk húszon év­vel ezelőtt, amikor nem is volt rendes magyar ember, akinek nem a kalotaszegi legényesre járt ... akinek vérévé válik a zene, nem nézi, hány óra, nem érzi a fáradtságot... a lába. Abban a korban, amikorra a néptáncőrület azokat kerítette hatalmába, akik érzik is, és érteni is akarják, nem csupán pörge ka­lapjuk mellé tűzni. Ä Figur banda ifjú tagjai akkor verődtek össze, amikor stílust, szellemet, irányza­tot váltott az Ifjú Szivek, s a dal- és táncegyüttesből elmaradt a dal. A fiúk csallóközi együttesek­ben ismerkedtek a muzsikálás tu­dományával, a barátságból szere­lem lett, mert amikor az ember „rendes” foglalkozást választ, ők hűek maradtak a zenéhez. Az át­szekre volt szüksége, akik igye­keznek minél autentikusabban játszani a népzenét, akik nem át­iratokat játszanak, hanem olyan muzsikával szolgálnak, amelyet a régi nagy öregektől hallottak - akár eredetiben, akár gyűjtésből -, azoktól az emberektől, akiknek nemigen adatott meg, hogy példá­ul a főváros bármely színházának színpadán bemutassák tudásukat. Csütörtökön este két nemzedék zenélését élvezhette a pozsonyi Astorka színház közönsége. A Figur bandáét (Takács Ádám he­gedűs, Hanusz Zoltán brácsás, Cseh Sándor cimbalmos, Lelkes Tibor nagybőgős, Cseh Tamás ugyancsak hegedűs, Németh Dé­nes szintén hegedűs), Póttá Géza prímásét, Dzsuga Géza kontrásét, valamint Koczákné Mihók Jolán és Cerankóné Mihók Margit ének­lését. A lemez azonban nem kizá­rólag ezért érdekes. Ez az első olyan CD, amelyen kizárólag fel­vidéki magyar népzene szól. (Ha tehát valakinek arra szottyan kedve, hogy szlovákiai magyar népzenét hallgasson, vagy netán felvidéki zenére is szüksége van egy műsor összeállításához, nem kell fűhöz-fához fordulnia, több tucat lemezről összeválogatnia egy csokorra valót.) A legna­gyobb tanulsággal Póttá Géza szolgált: akinek vérévé válik a ze­ne, nem nézi, hány óra, nem érzi a fáradtságot, legföljebb a tapsot hallja, amely nem meghajlásra ösztönzi, hanem arra, hogy egyre nagyobb kedvvel, egyre nagyobb lendülettel muzsikáljon a saját és alakult Ifjú Sziveknek olyan zené- a hallgatóság örömére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents