Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-09 / 261. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 9 VENDÉGKOMMENTÁR Nem mindegy! BARAK LÁSZLÓ Elrajtolt az új kormány a négyévesre tervezett akadályversenyen. Előtte vett egy nagy levegőt, és megüzente az istenadta népnek, va­gyis a közönségnek - híveknek és ellenlábasoknak egyaránt -, hogy nyerni akar a csapat, ezért „megütötte a bankot”. Amihez persze a „családi bankokra”, a közönség pénzére, vagyis a mi pénzünkre is szüksége van. Jövőre hát mélyebben kell belenyúlnunk a pénztárcá­inkba, ha szinten akarjuk tartani önmagunkat. Azt mondják, a beha­rangozott áremelésekre azért van szükség, hogy majdan többet költ- hessünk. Hát igen, volt itt már gazdasági reformokról sóder, több, mint amennyit a Duna medre kotrás nélkül elbír... Csakhogy, amint elkezdődött az össznépi spórolás, spóroltatás, mindjárt akadt jó né­hány önérdekű politikai kortes, akik bársonyszékeiket megőrzendő, cinkos kacsingatások közepette, annak a pénznek egy részét, amelyet az egyszerű halandó zsebéből kivettek, visszacsúsztatták az egyszerű halandó másik zsebébe. Annyival kevesebbet persze, mint amennyit e „kegyosztók” maguknak megtartottak... Miközben cinikusan folyt a sopánkodás, hogy egyre kevesebb jut a bennünket szolgáló intéz­ményrendszerre. Mert a tőlünk inkasszált pénzek tetemes részét pél­dául nem az egészségügy, a közoktatás, a nyugdíjbiztosítási rendszer siralmas állapotainak felszámolására költötték el. Folyamatosan jele­nünk s jövőnk fölzabálására kárhoztattak így bennünket, önnönmagukkal együtt, csak azért, hogy minél tovább a húsosfazék közelében maradhassanak... A jövő év elejétől kizárólag ezért kell majd egy ideig marhahúsleves helyett rendre krumplilevest ennünk. Mégpedig azért, hogy két-három éven belül itt-ott már kaviár is ke­rüljön ebédlőasztalainkra. Feltéve, ha arra költik a mi pénzünket, amire beszedik tőlünk... Erre a sajátos akadályversenyzésre hatal­maztuk fel a parlamenti választásokon a jelenlegi kormányerőket. A 2002. december hatodikán és hetedikén az önkormányzati választá­sokon újraszerveződő csapatoknak pediglen az lesz a feladatuk, hogy lépést tartsanak a kormánykoalícióval. Nem mindegy, kiket válasz­tunk majd e célból! Nem mindegy, hogy évek óta a markukat tartoga­tó tehetetlen koldusok, kivénhedt, sanda tolvajok vagy versenyhely­zetre érett, győzelemre orientált, korszerű csapatszellemmel felvérte­zett, a nagyközönség szolgálata iránt elkötelezett független szakem­berek kerülnek-e a polgármesteri és képviselői székekbe... JEGYZET Tapaszok és reformok KÖVESDI KÁROLY Nem tudom, mennyire sokkolta koalíciós partnereit az ANO ötle­te, de elsőre úgy tűnt, se köpni, se nyelni nem tudtak. Ruskóék kita­lálták, hogy a képviselők mandá­tumuk lejárta után ne kapjanak 180 ezer koronás lelépőt, sőt a számítógépeikről is mondjanak le négy év után. Mi több, a parla­menti büfé árkedvezményeit is jó lenne eltörölni, hiszen vérlázító, hogy egy képviselő, akinek fizeté­se többszöröse az átlagpolgáré­nál, fele áron vehessen kompótot vagy rántott sajtot. A spórolási öt­letek Pandora-szelencéjét Palkó KDH-s belügyminiszter nyitotta meg, aki beintett a kormány tag­jainak: nem kapnak új luxusautó­kat, amíg a meglevők üzemképe­sek és biztonságosak. Szó se róla, szimpatikus versen­gés vette kezdetét, ki tud több mézesmadzagot vetni a válasz­tópolgár elé. Ha nem kellene ki­várni a száz nap türelmi időt, azt is mondhatnánk, hogy a ko­alíciós pártok már kormányzá­suk első heteiben elkezdték a kampányolást a következő vá­lasztásokra. De ne gonoszkod­junk. És főleg ne kételkedjünk a jobboldali kormány jó szándé­kában, amely az ország tízéves fennállása óta először, úgy tű­nik, komolyan gondolja az ál­lamháztartás rendbetételét. Van azonban egy komoly szép­séghibája az egész nekibuzdu­lásnak. Ezek az „intézkedések” valahogy nincsenek arányban a polgárt fojtogató restrikciókkal, akivel a tíz év szabadrablásának következményeit fogják megfi­zettetni. Mert lehet, hogy sok pénzt fog megspórolni az állam­kasszának az igazgatótanács-ta­gok díjazásának lefaragása, a parlamenti képviselők és a kor­mánytagok külföldi útjainak visszaszorítása, mégis tartok tő­le, hogy ettől nem sok rászoruló fog jóllakni. Ha a munkaügyi mi­niszter a csellengők dolgoztatá­sában látja az ország jólétét, s ha az egészségügyi reform azzal kezdődik, hogy kétszer fizettetik meg velem az ehetetlen kórházi kaját, s ha a megyerendszer mel­lett még sokáig helyén marad a járási hivatalnokok siserehada, s ha a csődtörvény mellett nincs igazi fejlesztési program, akkor csak mosolyogni lehet ezen a ve­hemencián. De ne legyünk ború­látóak. Tíz évre újabb tíz év jön, s majd a fiaink és az unokáink turkálhatnak a bőség kosarában. Persze elsősorban a privatizőrök s a milliós áfákkal kártyázok fiai és unokái. DIE PRESSE Verheugen derűlátó Günter Verheugen szerint az unió bővítésének útjában nem állnak már komolyabb akadályok: re­ményei szerint a csatlakozási tár­gyalások a koppenhágai csúcs előtti napon lezárulnak, politikai probléma pedig Koppenhágára alig marad. Az EU-biztos leszö­gezte: számára ma már a bővítés ellen fellépő, jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt sem okoz gondot, mert - mint mondta - aligha valószínű, hogy meg tudja győzni a többi három parlamenti párt mindegyikét arról, hogy a bővítést meg kell akadályozni. Mint hozzátette, a bővítés nem­csak Ausztriában, hanem sok más országban is vezető belpolitikai témává lép elő. Ezért nagy a koc­kázat, hogyaz érintett 25 állam valamelyikében még történik va­lami váratlan. „Ha egy tagjelölt állam lakosai szavaznának a csat­lakozás ellen, az nem lenne olyan nagy probléma, ha viszont a tag­államok valamelyikében szavaz­nák le a csatlakozási szerződést, az egész projekt kudarcba fullad” - mondta. Derűlátónak mutatko­zott a tekintetben, hogy a decem­beri koppenhágai csúcsra nem csupán a szakkérdéseket, hanem a politikai problémákat is sikerül megoldani. Úgy vélekedett: Cip­rus esetében mutatkozik némi el­mozdulás, ha esetleg elfogadják a belga modellt. Ebben az esetben a sziget egységes államként csat­lakozhatna az unióhoz, amire az új török kormány hatalomra jutá­sával javult az esély. A Benes- dekrétumok kérdésében az EU- biztos nem kívánt állást foglalni, csak annyit mondott, hogy re­ménykedik egy cseh-osztrák két­oldalú megoldásban. TALLÓZÓ NOVY ÍAS Egyelőre tisztázatlan körülmények között felcserélték két, a komáromi kórházba szállított férfi holttestét, és egy 62 éves szentpéteri férfi helyett családja egy idegent temetett el. Az említett szentpéteri férfi szívinfark­tusban hunyt el. Időközben egy más településről egy másik férfi holttes­tét is beszállították a kórház patoló­giai osztályára. Egyelőre senki sem tudja, hogyan cserélhették fel a ha­lottakat. Mindenesetre, az Astra te­metkezési vállalat munkatársai egy idegen férfi holttestét szállították Szentpéterre, s kedden el is temet­ték. Szerdán az elhunyt fia azzal a gyanúval kereste fel a polgármes­tert, hogy súlyos tévedés történt. Jobbágy József polgármester a Novy casnak elmondta, hogy a holttestet exhumálták, s most már mindkét ha­lott a hozzátartozók akaratának megfelelő helyen nyugszik. Az Astra alkalmazottai szerint Szentpéterre azt a halottat szállították el, akit a patológiai osztályon adtak ki nekik és a név egyezett. „Nem a kórház hi­bája volt” - állítja az egészségügyi intézmény igazgatója. Azt javasolja, hogy az ügyben tegyenek feljelen­tést, erre azonban a lap értesülései szerint egyelőre nem került sor. HÉTVÉG(R)E Mindennapi értetlenkedéseink Rudolf Zajac nem nyuszi - ez kiderül a kormány program- nyilatkozatából is, hiszen az egészségügyi miniszter bát­ran vállalja a népszerűtlen intézkedéseket is a kórházak felvirágoztatása érdekében. Szóvirágok tehát már most is teremnek, a kórtermekben viszont egyelőre csak pe­nészvirágok nyünak, itt-ott. JUHÁSZ LÁSZLÓ Jól indult a hét, hiszen a Dzurinda- kormány hétfőn addig-addig tár­gyalt, amíg végül rábólintott saját programnyilatkozatára. Ez a két­ségkívül jelentős siker azt igazolja, hogy legalább a miniszterek bíz­nak a kormányban. Jól meglepett a dokumentum bevezetője, amely­ben az áll, hogy egy működőképes és nem drága államot szeretnének kialakítani. (Azt ugyan nem részle­tezik, hol, de hagyjuk magunkat meglepni.) Ha kukacoskodni akar­nék (egyébként tényleg akarok), megkérdezném: Miért? Eddig ta­lán nem működött az állam? Más kérdés, hogy hogyan. Az pedig, hogy mennyire volt drága, ugye­bár, relatív. Mihez képest legyen olcsó az állam? Nekem nem drága a fél kiló borjúmáj a közértben, a szomszéd Ilonka néni viszont va­sárnapi ebédre is csak csirkehátból főz levest. Az országos viszonylatban is legbődületesebb kijelentések koro­názatlan királya, Schuster államfő ezen a héten takarékra állította magát, mindössze egy említésre méltó dobása volt, amikor egyik korábbi tréfájának élét próbálta tompítani. Elmagyarázta, hogy amikor valami olyasmit talált mon­dani az EU szlovákiai nagyköveté­nek, hogy inkább kerülje a szlovák kórházakat, no, akkor az csak jó- pofizás volt a részéről, az elnök úr ékelődni méltóztatott, most tessék nevetni. Mit mondjak, olyan jó vicc volt, hogy kollégáimmal egymás hasát fogtuk a röhögéstől, szegény Hofi meg foroghat a sírjában. Es ki volt a hibás, mit tetszenek gondol­ni? Természetesen az újságírók, akik nem értették meg ezt a pom­pás élcet. Ugyan régen rossz, ha egy viccet magyarázni kell, de hát mit csináljon szegény államfő, ha egyszer nekünk, firkászoknak ennyire gyenge a humorérzékünk. Ja, és értedének is vagyunk. Azt is megtudhattuk ugyanis a héten, hogy Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes legfőbb prioritása integráci­ós törekvéseink betetőzése. Teg­nap meg is kapta az Egyesült Euró­pa Küldetése Erem nevű polgári ki­tüntetést, amely azokat illeti, „akiknek van szívük és akik közös nyelven, a szív hangján beszél­nek”. Mi viszont arra nem kaptunk választ, ki felel a romaügyekért a kormányban. Persze elmondta ő, Nekünk, firkászoknak ennyire gyenge a humor­érzékünk. csak már megint a kolléganőm volt a hülye, aki egy nyolcmondatos vá­laszból sem értette meg, mit akar mondani Csáky. (Most már tudjuk: semmit.) Még egyszer, majd har­madszor is próbálkozott, hiába. Egy sokatmondó no comment volt a válasz. Szerintem a miniszterel­nök-helyettes a szív hangján be­szélt, csak mi nem értettük. Megoldja valaki a romák ügyeit? Meg sem kell kérdeznünk, jön a fe­lelet, jól érthetően: ANO! Mi az Ruskóéknak? Amelyik párt az egészségügyet egy érvágással megreformálja, annak ez lepke­fing! A sör és a borovicska is húsz korona, mondá Zajac miniszter, ezért aztán ha ugyanennyit kell fi­zetni egy receptért, abba még sen­ki sem hal bele. Zajac azt reméli, hogy a reformnak köszönhetően nem zabáljuk a gyógyszert nyakra- főre. Még egy érdekes kijelentése volt az újdonsült egészségügyi mi­niszternek, nevezetesen, hogy az egészségügy reformjának nem a lakosság megsemmisítése a célja. Na, ekkor nyugodtam meg. így van: ha megsemmisítik a lakossá­got, ki fizetne a gyógyszerekért. Miközben lapozgattam az elmúlt hét újságjait, rádöbbentem egy ha­talmas bűnünkre: tegnap nem vet­tük elő - Petri Györgyöt idézve - a húgyfoltos sliccből a nagy októbe­rit. Ä noszf eseményeiről csak egy rövidhírt közöltünk, pedig a no­vember 7-i nagy októberi szocialis­ta forradalom ,jelentős forduló­pont volt a történelemben”. Leg­alábbis így véli Ivan Hopta, Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke. 0 már csak tudja, hiszen ideológus. Mi meg még mindig értetlenek va­gyunk. HETI GAZDA(G)SÁG Vitatható és rokonszenves elgondolások A hét legfontosabb gazdasági ese­ménye nem az új áremelések beje­lentése, hanem a kormányprogram előterjesztése volt. Ezt legalább vizsgálhatjuk olyan szempontból, hogy a reform előbb-utóbb javíthat is az életszínvonalunkon. Az óvatos derűlátást azért enged­hetjük meg magunknak, mert míg az első Dzurinda-kormány annak idején szinte azonnal megrettent a rá váró feladatoktól, a mostani első intézkedései komoly elhatározást sejtetnek. A részletekről pedig már hagyományosan a kormányprog­ramból igyekszünk tájékozódni. A dokumentumot olvasva mindenek­előtt az euró bevezetése feltételei­nek 2006-ra tervezett teljesítése szembeötlő, ami bizony alacsony inflációt, kis költségvetési hiányt és stabil szlovák koronát tételez fel. Ez a jövő évre nem lesz jellemző, vagy­is a 2003-ra és 2004-re tervezett sokk után két év alatt kellene stabi­lizálni az országot. Viszont ha ez si­kerül, akkor bizony 2008-ra a koro­nát akár fel is válthatja az euró. Az államháztartással kapcsolatban a kormány a belső adósság teljes körű felmérését tűzte ki célul. Vágyás a tűzzel játszik, mert még a részleges becslések is százmilliár- dokra rúgtak, így inkább mindenki gyorsan abbahagyta a munkát. A témában eddig éppen Ivan Miklós pénzügyminiszter magánintézete volt a legaktívabb, most pedig hiva­talból is folytathatja a munkát. Persze bennünket sokkal inkább érdekel például az adókról és elvo­násokról szóló rész, hiszen a mos­tani kormánypolitikusok éveken keresztül arról beszéltek, hogy va­lójában ezek akadályozzák a fog­lalkoztatottság növekedését és a gazdaság fejlesztését. Nos, az adó­behajtás hatékonysága nem újdon­Sokkal inkább érdekel bennünket például az adókról szóló rész. ság, ezt már mindenki célul tűzte ki, az eredményt a legjobban az mutatja, hogy még mindig be kel­lett kerülnie a kormányprogram­ba. Szimpatikus cél, hogy az adó­bevallásunkat majd az interneten is eljuttathatjuk a hivatalba, bár várhatóan nem ez menti meg a rendszert. A hozzáadottérték-adó két sávjának összevonása nem túl szerencsés megoldás, hiszen a leg­szegényebb rétegeket leginkább megterhelő lépést az Európai Unió sem követeli azonnal. Ezzel tehát nem kellett volna sietniük. Az, hogy januártól végül mégis valóra váltják ezt a tervet, inkább a kabi­net tehetetlenségének a következ­ménye, mert más módon nyilván­valóan nem tudták lefaragni a költ­ségvetési hiányt. Különben pedig nagyon óvatos duhajok voltak, hi­szen az adócsökkentésre alig utal valamit, az elvonások csökkenté­séről pedig az ilyen címet viselő fe­jezetben egyetlen szó sem esik. A vállalatokat, vállalkozókat érintő részek tanulmányozásakor érdekes érzés keríti hatalmába az olvasót. Vállalásként csak az uniós csatla­kozásból egyébként is adódó fel­adatok szerepelnek, ezenkívül csak olyan általános megfogalma­zásokkal találkozhatunk, amelye­ket négy év múlva nem lehet majd számon kérni rajtuk. Persze azt is mondhatnák, hogy az ő történelmi feladatuk az uniós rendszer beve­zetése, ez remélhetően belátható időn belül fokozatosan javuló élet- színvonalat teremt a számunkra. És hát mégis csak ez a legfonto­sabb. Amint az elmúlt két hét eseményei alapján feltételezhető volt, a kor­mányprogram egyik legérdeke­sebb része a nyugdíjreformról szól. Valóban olyan elemeket tartalmaz, amelyeket sokan régóta várunk, és csak drukkolunk a sikeres beveze­téséhez. Akik esetleg megretten­nek az új rendszertől, amelyben mindenki elsősorban maga alapoz­za meg a nyugdíjas éveinek anyagi lehetőségeit, annak külön felhív­juk a figyelmét a minimális ellátás szavatolására. A szociális ellátással és az egészségüggyel foglalkozó fe­jezet szintén érdekes olvasmány, és mivel ez valóban mindenkit érint, ajánljuk az áttanulmányozását. Különben is, nagyon úgy tűnik, hogy Eudovít Kaník az elmúlt két hétben elhangzott nyilatkozatai alapján azon ritka minisztereit egyike lehet, aki bizony még túl is teljesíti a kormányprogramot. Bár valójában nem gazdaságról van szó, azért említsük meg az ok­tatási részt. Itt a különféle reform­tervek között szerepel a Millenni­um program bevezetése is. Ugyan ezzel kapcsolatban is megértünk már néhány hangzatos nekirugasz­kodást, azért érdemes megemlíte­ni, hogy egyszer már a szlovák ok­tatásügyet is jó lenne olyanná ala­kítani, amelyben a diákokat a lexi­kális tudás helyett az összefüggé­sek felismerésére és a kreativitásra próbálják megtanítani.- Levegőváltozást írt elő az orvos, de nincs rá pénzem! Novemberben meg mégsem nyitogathatom ki állandóan az ablakot... (Lehoczki István rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents