Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-22 / 246. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 22. Nagyszünet A szegény ember még egy viszonylag tisztességes ösztöndíjrendszer mellett sem tudja vállalni gyermeke taníttatását A diákok véleménye a tandíj ról Ha az új oktatásügyi minisz­ter a felsőoktatási intézmé­nyekben bevezeti a tandíjat, a diákok és szüleik biztosan megérzik majd ezt a válto­zást. Megkérdeztünk pár egyetemistát arról, mi a vé­leménye a tandíj bevezetésé­ről. HORVÁTH ERIKA 1. Mi a véleményed arról, hogy a diákok részleges tandíjat fizes­senek? 2. Mit gondolsz, a tandíj beveze­tése javítja-e majd a szlovákiai egyetemeken folyó oktatás mi­nőségét? Nagy András, a Diákhálózat elnö­ke: 1 A tandíj bevezetésével egyetér­tek, de csak abban az esetben, ha ez komplett reform része lesz. Ha a tandíj bevezetése mellet nem erő­sítik meg a szociális és tanulmányi ösztöndíjak rendszerét, csorba esik az elven, hogy mindenkinek egyenlő joga legyen a tanuláshoz. A tandíjnak csak abban az esetben van értelme, ha valóban az oktatá­si intézményhez, vagy a diákhoz jut vissza a támogatás, s nem az ál­lamkincstár feneketlen kútjában tűnik el. 2. Csak abban az esetben, ha a pénz komolyan oda folyik vissza. Lacza Gergely: 1. Mivel én már lediplomáztam, így őszintén szólva különösebben nem foglalkoztam a kérdéssel, amely vé­leményem szerint sokkal bonyolul­tabb, mint amilyennek első látásra tetszik. Amíg az ösztöndíjrendszer nincs tisztességesen, megbízhatóan kidolgozva, és nem tudjuk, műkö­dőképes-e, nem tartom helyesnek még a részleges tandíj bevezetését sem. S mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, az államháztartás egyre kevésbé bírja el pl. a felsőok­tatás ingyenes voltát. Az állam leg­alább részben szeretne kivonulni az iskolaügy szférájából, de szerintem ma még ezt nem teheti meg. Le­gyünk inkább máshol szegényeb­bek, de a társadalmi igazságosság­nak a tudás (ami a leendő érvénye­sülés szempontjából egyre fonto­sabb aspektus) megszerzésére vo­natkozóan mindenképpen működ­nie kellene. Ha már annyira racio­nálisak akarunk lenni, hogy min­denképpen a tandíj mellett kardos­kodunk, legyünk racionálisak ab­ban a tekintetben is, hogy beismer­jük, a szegény ember (s ebből ki­csiny hazánkban még mindig igen sok van, sőt, a többség az) még egy viszonylag tisztességes ösztöndíj- rendszer mellett sem biztos, hogy tudja vállalni tehetséges, jobb sors­ra érdemes gyermeke taníttatását. Persze biztosan akadnak olyanok is, akik valahogy megoldják a dol­got, de ezek inkább kivételek lesz­nek. Az adófizető polgár - legyen bár szegény vagy gazdag - gyerme­ke tanuljon továbbra is ingyen. 2. Mai világunkban a tandíj beve­zetése nem fogja nagy mértékben javítani a szlovákiai egyetemek ok­tatásának a minőségét, hiszen nem garantált, hogy a tandíjakból szár­mazó anyagiakat az oktatók béré­re, az egyetem felszereltségére, a tanulni vágyó diákok igényeinek lehetőség szerinti maximális kielé­gítésére, vagy más olyan dologra fordítják majd, amely az oktatás színvonalát emeli, hanem - s erre tájainkon rengeteg példa van - olyanokra, amelyek a színvonal szempontjából indiferensek, s a pénzek (legyen elköltésük bár­mennyire szabályozva), mint egy fenekeden zsákban, eltűnnek. Egyébként el lehetne gondolkozni egy olyan megoldáson is, hogy pl. a félévente, vagy havonta befize­tett tandíjjal az iskola vagy az ál­lam egy egyetemi hallgató eseté­ben öt esztendeig rendelkezhetne, s a befizetett összeget bizonyos játékszabályok“ betartása mellett az iskola sikeres befejezésekor visszaadná a hallgatónak, sőt, kitű­nő eredmény elérésekor még meg is toldhatná ezt az összeget. Gon­doljuk csak el, milyen segítség len­ne ez egy pályakezdő, szegény ifjú számára. Természetesen az évis- méüés tandíja nem járna vissza a diáknak, a be nem fejezett tanul­mányok pedig az egész összeg el­vesztését jelentenék. Mindez két­ségtelenül ösztönző lenne, s úgy gondolom, mindenképpen növelné az oktatás színvonalát, hiszen a di­ákok igyekeznének tanulni, s ez az oktatók munkájának a minősé­gén is mindenképpen javítana. Pénzes Tímea: 1. Nem értek egyet a részleges tan­díjjal, és semmiféle tandíjjal sem. Az állami egyetemeknek állami tá­mogatásból kellene működniük. A tandíj a szegényebb családok gye­rekeinek egyetemre jutását nehezí­ti meg, a jómódűbbak csemetéi pe­dig így is, úgy is bejutnak a mellék­ajtókon, ismerettségek, lefizetés által. Tájainkon, Közép-Európában is már megszaporodott a magán- egyetemek száma: ott tárt karok­kal várják a pénzes gyerkőcöket. A jól szituált családok porontyaikat úgyis szívesebben taníttatják minél „külföldibb” országban, itthon ma­radni nem menő. A hazai tandíj be­vezetése őket sújtaná a legkevésbé. Egy Nike cipővel kevesebb lesz a gyerekének, vagy később kap saját kocsit. Talán, nagyobb probléma nem adódhat. Előnyös megoldásnak látnám azt is, ha a magánszféra is támogatná az oktatásügyet. A magánvállalko­zók, menedzserek zsebében, bank­számláján sok köteg bankó meg­fordul. Sok egyetemet végzett pe­dig a magánszférában helyezkedik el. Az állammal együtt finanszíroz­hatnák az oktatásügyet, illetve meghatározhatnák, mely egyete­mek mely karát kívánják támogat­ni, vagy akár saját magánegyete­met alapíthatnának (mint említet­tem, sokan meg is teszik). Két for­rásból több támogatás lenne az ok­tatásügyre. Persze közös lónak tú­rós a háta... Van persze más megoldás is: Ma­gyarországon állami egyetemeken is két kategória létezik: állami és önköltséges. Az olajmágnások sar­jainak még mindig kifizetődőbb közép-kelet-európai egyetemeken tanulniuk, mint odahaza. Amit saj­nálok, az az a tény, hogy a határon túli magyarok is ilyen kategóriába esnek. Az én időmben a NEI-ben (Nemzetközi Előkészítő Intézet) Budapesten a nulladik, előkészítő évfolyamban történt meg az hatá­ron túli érettségizettek „átképezé- se”, ami annyit jelentett, hogy azt követően öt évig ösztöndíjra volt jogosult a diákember, ha felvételt nyert magyarorszgági felsőoktata­tási intézménybe. Sokszor kény­szerültek NEI-be járni olyanok is, akiket direkte felvettek az egye­temre, hogy támogatásban része­süljenek. Ma a MÁSZ (Márton Áron Szakkollégium) hatáskörébe tartozik az ügy. A nevezett intéz­mény működéséről csak annyit tu­dok, hogy ösztöndíjat és kollégiu­mot kellene biztosítania a határon túliaknak. Öcsém mégsem kapha­tott, önköltségből húzza az igát a jogi karon. Talán mert nem volt hajlandó megtoldani az előkészítő évvel a tanulmányi idejét? Miért nem élvezhet támogatást, és miért kell nyolcvanezer forint tandíjat fi­zetnie szemeszterenként, és miért nem igényelhet kollégiumot sem? Mert hiába érte el az állami pont­határt, külföldiként csak önköltsé­ges lehet, és mindenféle támoga­tást megvonnak tőle? Érdemesebb szóval beilleszkedni a rendszerbe és plusz egy évig hallgatni felesle­ges „előkészítő” dumákat? A jelen­leg működő támogatási rendszer alapján nem érdemes időben felké­szültnek lenni... Nyugaton az egyetem valóban pri­vilégiummá vált: Akinek van pén­ze, lesz diplomája is. Miért ne maj­molnánk őket. Már így is, tandíj nélkül is privilégium nálunk az egyetem, hiszen albérletet, uta­zást, kosztot, stb. kell fizetnie a di­áknak. Sokan meggondolják, ta­nulj anak-e vagy álljanak be dol­gozni. A tandíj bevezetése csak a döntésüket könnyíti meg. Persze drukkolok a kitartóknak. A tandíj bizonyára szimbolikus összeget jelent: egyesek számára a családi költségvetés megbillentésé- hez vezet, másoknak piti kis sum­mának számít. Nem tudom, érez­hetően segít-e az államkincstár helyzetén bármiféle tandíj beveze­tése, de hogy az átlag állampolgár megérzi a pénztárcáján, az biztos. Az állam nem sokat nyújt polgárai­nak: legalább a tandíjmentességet „odaajándékozhatná” nekünk. 2. Nem hiszem, hogy a tandíj beve­zetése emelné az oktatás színvona­lát. Sőt, csökkentené. A diákok sem becsülnék meg jobban egyete­mista státuszukat. Akik megenged­hetik, továbbra is félvállról ven­nék, és sokan vállalnának továbbra is mellékállásokat, alkalmi munká­kat, akárcsak jelenleg. A jogászok, orvosok, menedzserek gyerekei előtt pedig sok akadály nem fog tornyosulni az egyetem ajtaja előtt. Kívánom persze, hogy éljenek a le­hetőséggel és ne csak szórakozási lehetőségnek tekintsék az egyete­met, és ne kábítószerre költsék a pénzt. A szegényebbeknek pedig kitartást kívánok. Hátha az egyete­mi évek után megtérül a befekte­tett pénzük. Kovács Csilla, végzős egyetemis­ta nyilatkozata: 1. A részleges tandíjnak vannak előnyei és hátrányai is. Néhány előnye talán az lehetne, hogy egyes tanulók jobban megbecsül­nék magukat az egyetemeken, az­az lehet, hogy megszüntetné azt az állapotot, amikor egy-egy diák csak azért egyetemista, hogy ne kelljen dolgoznia, ne kelljen sehol sem lennie. Az ilyenek évekig kop­tatják feleslegesen az iskolapadot, nem engednek mást arra a szakra, pedig az lehet, hogy szívesen ta­nulná. A negatívumok most nagyon fáj­dalmasak, főleg ezekben a gazda­ságilag kedvezőtlen időkben. Aki­nek számít, hogy mire költi a pén­zét, annak nagyon össze kell szorí­tania majd a fogát, hogy a gyereké­nek ki tudja fizetni a tandíjat. Aki gazdag, annak meg teljesen mind­egy, hogy fizeti-e a sulit vagy sem. A jól ismert, „csak a gazdag ember taníttathatja majd a gyerekét” szi­tuáció állhat ezáltal elő, mint a régi rendszerekben (vagy a mai Ameri­kában, ahol szintén az egyetemis­ta, aki meg tudja fizetni). Ugyanakkor semmi gond nem len­ne egy ésszerű nagyságú tandíjjal, amennyiben lenne lehetősége a di­áknak ezt magának előteremtenie. Gondolok itt a diákmunkákra. Ma­gyarországon, mivel más az okta­tási és társadalmi rendszer, jól be­vált módszer a nyári, vagy évközi diákmunka. Nálunk még nem iga­zán vannak ilyen cégek, munkahe­lyek, ahol egyetemistákat foglal­koztatnának. Pedig így nem a szü­lőktől kellene a tandíjat elkérni, hanem megdolgozhatna érte az ember, ami valahol még jobban inspirálná a tanulmányai befejezé­sére. 2. Ha a tandíjat a tanszékek kap­nák, tudnának vele gazdálkodni, és nem lennének szegényesen, gyatrán felszerelve, ahol a diák nem talál semmit, nincsenek tan­könyvek, jegyzetek. KINRIAAEK Gonosz Mikulás Hoztam néktek minden földi jót: fagyott mogyorót és zöld diót... Rebellis plebejus Diktálhatnak a nemesek, seggre tőlük én nem esek! Melitta Az iszákos Melitta minden pénzét elitta. Gyermekkórházi idill Bandukolnak kéz a kézben: Gábor gipszben, Géza gézben... Orsi ejtette amerikai szeretőjét Elfeledtem már Tömöm, érted élek, Mártonom! Anyuci hiába gyanakodott csemetéjére, Pistike épp a bilin trónolt, így nem dönthette ki a sze­métkosarat Pistikének alibije az, hogy tele a bilije. Fenyegetés Hogyha nincsen előleg, akkor, kincsem, lelőlek! Napozás Míg a nap a mellem süti, bent elfogy a meggyes süti. Nem érdekel a pénz Kaptam bankót, temérdeket, de ez engem nem érdekelt. ízletes ebéd Ebéd közben szól Auguszta:-Jaj, de guszta a languszta! Mártából valószínűleg sohasem lesz manöken Márta ilyen semmi testtel manökennek menni restell. A cselgáncs idős mestere Figyelj oda! Jó az öreg tata, mi? Ha dob egyet, belereng a tatami! Utazás előtt Nem tudtam, hogy ilyen sok a holmi! Hova fogom mindezt csomagolni? A kövér férjet radioaktív sugárzás érte Az asszonyka hasas urán sok kárt tett a hasadt urán. Antalnak elege lett Nem bírta Antal igáját, otthagyta a taligáját. Vészhelyzetben a nílusi expedíció Hogyan oldjuk meg a súlyos dilemmát, hogy ne falja fel a krokodil Emmát? (LG) FELVÉTELI FELHÍVÁS A Kalligram Alapítvány ötödik alkalommal hirdeti meg felvételi előkészítő Ezredvég Oktatási Programját a 2002/2003 évre. A program célja, segíteni a szlovákiai egyetemekre jelentkező, magyar tanítási nyelvű középiskolákban érettségiző diákok felvé­teli vizsgára való felkészülését, valamint így is biztosítani az utánpótlást a magyar iskolákban. A felvételi előkészítő tanfolyam témakörei:- magyar nyelv és irodalom- szlovák nyelv és irodalom Jelentkezhet minden szlovákiai végzős középiskolai diák. A tan­folyam 2002. novemberétől 2003. májusáig tart. A szombati na­pokra tervezett, 9 órától 17 óráig tartó foglalkozások lehetővé te­szik a vidéki érdeklődők részvételét is. Az előadók felsőfokú okta­tási intézmények oktatói. A részvételi díj személyenként 1500 szlovák korona. A Kalligram Alapítvány fedezi az Ezredvég Oktatási Programban résztvevő diákok útiköltségét, részben pedig a tanfolyam szerve­zésének és lebonyolításának egyéb anyagi terheit. Az Ezredvég Oktatási Programban való részvételre írásban lehet jelentkezni az alapítvány címén: Nadácia Kalligram - Kalligram Alapítvány, Staromestská 6/a, 81103 Bratislava (a továbbtanulási szándék pontos meghatározását kérjük feltüntetni) valamint az alapítvány telefonszámán 02/5441-80-72 (az üzenetrögzítő is működik). A jelentkezés határideje: 2002. november 10. Minden érdeklődőt és jelentkezőt írásban értesítünk a felvételi előkészítő részleteiről. Prikler Lídia, ügyvezető NYELVSULI Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Italienischer Star-Schiedsrichter Pierluigi Collina ist beleidigt. Bei der Verleihung der ita­lienischen „Fußball-Oskars 2002“ verließ der beliebte Unparteiische wütend das Fern-sehstudio, weil die Moderatoren Witze über seine Kahlköpfigkeit gemacht hatten. Auch die „Oskar“-Statue habe Coll­ina in den Mülleimer geworfen, berichtete die italienische Zeitung „II Messaggero“. Der Schieds­richter, der das WM-Endspiel zwischen Deutschland und Brasi­lien geleitet hatte, leidet an Alopezie - krankhaftem Haaraus­fall. Mens-chen mit dieser Krank­heit verlieren häufig nicht nur die Kopfbehaarung, sondern auch die Augenbrauen, Wimpern und Körperbehaarung. Madonna, Popstar, hat zwar im neuen James-Bond-Film nicht die begehrte Rolle eines Bond-Girls ergattert, dafür durfte sie aber in einer Gast­rolle als wilde Fechtlehrerin auftreten und den Titelsong zu „Die Another Day“ singen. Die CD erscheint zwar erst am 28. Oktober, doch das Video ist seit Donnerstag auf MTV zu se­hen - mit einer doppelten Ma­donna, die im Zweikampf zwis­chen Gut und Böse erhebliche Blessuren ein-stecken muss. Dieter Bohlen, Schlagerkönig, stößt mit seinen detailreichen Enthüllun-gen in seiner Autobio­grafie „Nichts als die Wahrheit“ bei Ex-Freundin Nadja Abd El Farrag und Ex-Frau Verona Feldbusch auf Unmut. „Naddel“ drohte mit einem Konter: „Ich schreibe jetzt in mei­ner Autobiografie die schonungs­lose Wahrheit“, sagte sie der Illustrierten „Bunte“. Bisher habe sie immer zu Bohlen gehalten. „Jetzt ist Schluss mit lustig.“ Vero­na Feldbusch kommentierte das Buch ihres Kurzzeit-Ehemannes Bohlen mit den Worten: „Jeder Psychologe würde hier extremes Geltungsbedürfnis diagnostizie­ren.“ (DW) SZÓTÁR • I. Star-Schiedsrichter Pierluigi Colima ist beleidigt - megsértődött Pierluigi Collina, az olasz bírócsillag • bei der Verleihung... verließ der beliebte Unparteiische wütend das Fernsehstudio, weil die Moderatoren Witze über seine Kahlköpfigkeit gemacht hatten - az átadáson... dühösen elhagyta a közkedvelt függeden tévécsatorna stúdióját, mert a műsorvezetők viccet csináltak a kopaszsá­gából • Menschen mit dieser Krankheit verlieren häufig auch die Wimpern und Körperbehaarung - azoknak, akik ebben a betegségben szenvednek, gyak­ran kihullik a szemöldökük és a testszőrzetük • hat zwar nicht die begehrte Rolle ergattert, dafür durfte sie aber in einer Gastrolle auftreten - jóllehet, a kívánt szerepet nem szerezte meg, de fel­léphetett vendégszereplőként • mit einer doppelten Madonna, die im Zweikampf zwischen Gut und Böse erhebliche Blessuren einstecken muss - kétszeres Madonnával, akinek a jó és rossz harcában feltűnő sebeket kell szereznie • Jetzt ist Schluss mit lustig - Most elég az örömből • jeder Psychologe würde hier extremes Geltungsbedürfnis diagnostízieren - minden pszichológus megállapítaná az extrém adag érvé­nyesülés szükségét

Next

/
Thumbnails
Contents