Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-05 / 232. szám, szombat

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 5.

SZÍNHÁZ

POZSONY

SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Várakozás, A köpeny szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger sz. 19 KIS SZÍNPAD: Picasso a Lapin Agile bárban sz. 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Csibe vasárnap 15 NYITRA

ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Szilvia sz. 18.30

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) sz., v. 14, 15.30, 17 XXX (amerikai) sz., v. 18.30,20.40 OBZOR: Az ördög éve (cseh) sz. 16, 18, 20 Mulholland Drive - A sötétség útja (amerikai) v. 17, 20 MLADOST: Álmatlanság (amerikai) sz., v. 16.45, 18.30, 20.15 ISTROPOLIS: Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) sz., v. 15.30,18 Az ember, aki ott se volt (amerikai) sz., v. 17.30, 20.15 XXX (amerikai) sz., v. 20

KASSA

TATRA: Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) sz., v. 16, 18 Testvérem, Tom (angol) sz., v. 20 CAPITOL: XXX (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Különvélemény (amerikai) sz., v. 17.45, 20.30 IMPULZ: Kémkölykök (amerikai) sz., v. 16.15,19.15

DÉL-SZLOVÁKIA

DUNASZERDAHELY - LUX: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) sz., v. 17, 19.30 KOMÁROM - TATRA: Édes kis semmiség (amerikai) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kísérleti gyilkosság (amerikai) sz., v. 17, 19.30 KOVÁK: Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) sz. 19.30 LÉVA - JUNIOR: Valami Amerikai (magyar) sz., v. 16.30 A fegyverek szava (amerikai) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) sz., v. 16.30 Különvélemény (amerikai) sz., v. 19

GYŐR

PLAZA: Álmatlanság (amerikai) sz., v. 10.40, 13, 15.20, 17.40, 20 Asterix és Obelix. A Kleopátra-küldetés (francia-német) sz., v. 11,

13.15, 15.30, 17.45, 20 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) sz., v. 18 A buliszervíz (amerikai) sz., v. 11.15,13.30,15.45, 20 Egy fiúról (angol) sz., v. 12,14,16, 18, 20 A fegyverek szava (amerikai) sz., v. 17.15,19.45 Jégkorszak (amerikai) sz., v. 11,13,15.45 A kaptár (amerikai-német-angol) sz., v. 20 A kismenő (amerikai) sz., v.

12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény (amerikai) sz., v. 11.30,14.15,17,19.45 Milliókért a pokolba (amerikai) sz., v. 17.30, 20 Most már elég! (amerikai) sz., v. 17.45, 20

Öt évvel ezelőtt alakult meg az Etnológiai Központ

Konferenciával ünnepel

ELŐZETESÜNK

Komárom. Fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelte a napokban az Etnológiai Központ, amely a Fórum Társadalomtudományi Intézet keretében 1997. október elsején alakult. Az évforduló alkalmából egész napos tudományos tanácskozást tartanak ma Komáromban, a Tiszti Pavilon dísztermében. Liszka Józsefet, az Etnológiai Központ vezetőjét az összejövetel céljáról és programjáról kérdeztük. „Úgy gondolom, öt év elég hosszú idő arra, hogy számba vegyük a megalakulásunk óta eltelt időszak eredményeit, és felvázoljuk az elkövetkező időszak feladatait - mondta. - Ugyanakkor arra is jó alkalmat nyújt ez a tanácskozás, hogy ismételten bemutassuk és szakemberek segítségével elemezzük az eddig megjelent publikációinkat. A délelőtt folyamán Kosa László akadémikus és Dr. Ján Botík professzor magyar és szlovák szemszögből értékeli egyik legfrissebb kiadványunkat, a nyár elején megjelent A

szlovákiai magyarok néprajza című könyvet. Értékelést hallunk továbbá a szlovákiai magyarok néprajzi bibliográfiájának négy kötetéről, az Interethnika sorozatról és az Acta Ethnologica Danubiana évkönyvekről, valamint a Lokális és regionális monográfiák eddig megjelent köteteiről. Délután hazai és külföldi - köztük erdélyi és szlovéniai - intézmények, kutatóműhelyek képviselői mondják el a gyűjtőmunkáik, az anyagfeldolgozás, a publikálás során szerzett tapasztalataikat. Itt kedvező alkalom nyílik a kapcsolatok elmélyítésére, az együttműködés formáinak megvitatására. A mai tanácskozásra a szakmabelieken kívül a szélesebb nyilvánosságot is várjuk, mindenkit, akit érdekel a szlovákiai magyar néprajz. Az egyes előadókat is arra kértük, hogy ne merev szakmai értekezéseket tartsanak, hanem figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő előadásokat. A Tiszti Pavilon dísztermében rögtönzött kiállítás keretében bemutatjuk a Szakrális Kisemlék Archívum néhány darabját is.” (vkm)

NÉPTÁNCANTOLÓGIA 2002

Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes, a Hagyomány Alap és további társrendezői 2002. november 30-án, december 1-jén rendezik meg a komáromi Jókai Színházban a 2002-es Néptáncantológiát. 1

1) Az Antológián való bemutatkozásra bármely szlovákiai magyar néptáncegyüttes pályázhat, a saját maga által kiválasztott két koreográfiával.

2) A pályázati űrlapot és a koreográfiákról készült videofelvételt, a jelentkezési határidőn belül kérjük elküldeni az alábbi címre:

Farkas József

Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes MUS Mladé srdcia Mostová 8, 811 02 Bratislava e-mail: ifjuszivek@pobox.sk Felhívásunk olvasható: a www.ifjuszivek.sk weboldalon

3) Nevezési díj: 2.000 Sk/együt- tes

4) A pályázatok beküldésének határideje: 2002. október 20.

5) A jelentkezési határidőn túl beérkezett, illetve a hiányos nevezéseket nem áll módunkban elfogadni.

6) A szervezők az antológiára kiválasztott együttesek részére a következőket biztosítják:

a) az együttesek utaztatásának anyagi fedezete

b) étkezés, szállás.

1849. január 18-a és július 23-a közt 13 személyt ítéltek halálra és végeztek ki, részint kötéllel, részint fegyverrel

A forradalom pozsonyi vértanúi

Mednyánszky László báró és Rázga Pál (Képarchívum)

Ezernyolcszáznegyvenkilen- cet írunk, Magyarország többi részében váltakozó szerencsével folyik még a szabadságharc egészen a világosi fegyverletételig. De Pozsonyban már az 1849-es év elején megkezdődött a császári hatalom bosszúja.

MAYER JUDIT

Hol vannak már a lelkes márciusi napok, az áprilisi királyi látogatás, a magyar kormány kinevezése, hol vannak a sikerrel harcoló pozsonyi nemzetőrök, és hová lettek az 1848 decemberében a környéken állomásozó honvédcsapatok? És hol van már V. Ferdinánd király, aki Pozsonyban szentesítette a márciusi törvényeket, és kinevezte az első magyar felelős minisztériumot, élén Batthyány Lajos miniszterelnökkel? Új császár van, mert V. Ferdinándot a dinasztia és az udvari kamarilla lemondatta, és trónra emelte unoka- öccsét, az ifjú Ferenc Józsefet. Ez az eljárás ellenkezett a magyar alkotmánnyal, ezért tiltakozást váltott ki. Pozsonyban 1848 decemberében egy rövid ideig Görgey Artúr, a felsődunai hadsereg főparancsnoka tartotta főhadiszállását. December 17- én azonban kénytelen volt elhagyni Pozsonyt és csapataival Moson felé vonulni. Az osztrák fővezér - Wmdischgrátz herceg, aki előzőleg leverte a prágai és bécsi forradalmat - már december 18-án bevonult Pozsonyba. Ettől kezdve Pozsony városában és Pozsony megyében ostromállapot van s ennek értelmében statárium; gyakorlatilag minden polgári jog fel van függesztve, sok minden tilos és büntetendő. Maga Windischgrätz hamarosan távozott Pozsonyból, s a katonai parancsnokságot és a polgári kormányhatalmat Kempen altábornagyra ruházta.

És működni kezd a császári és királyi katonai vizsgálóbizottság, melyet aztán júniustól hadbíróságnak neveznek.

1849. január 18-a és július 23-a közt tizenhárom személyt ítéltek halálra és végeztek ki Pozsonyban, részint kötéllel, részint fegyverrel. Ezek - az egy Mednyányszky László honvéd őrnagy kivételével, akinek holttestét később szülőhelyére vitték - a pozsonyi földben nyugszanak, Rázga Pált kivéve jeltelen sírban.

Ezek az emberek nem voltak a szó szoros értelmében vett forradalmárok, de beleütköztek a bosszúra éhes hatalom példát statuálni akaró kegyetlen szigorába. Volt köztük egyszerű polgár, iparos, katona, honvédtiszt, lelkész, köztisztviselő, földbirtokos és parasztember. Csak egy volt közülük pozsonyi születésű, de mivel itt Pozsonyban estek áldozatul a győztes hatalom bosszújának, a város mindig magáénak érezte őket. Nincs módunk itt most részletesen ismertetni a Pozsonyban 1849 folyamán kivégzett tizenhárom áldozat életrajzát és részletezni az ellenük felhozott vádakat. De álljon itt legalább a nevük, szülőhelyük, koruk, foglalkozásuk és kivégzésük dátuma:

1. Dressier (Kurz) Dániel Keresztély pozsonyi születésű, 34 éves színházi súgó-január 18.

2. Baldini János Capo d’ Istria-i születésű, 30 éves vasúti mérnök, majd honvéd főhadnagy - március 27.

3. Barta József lévai születésű megyei hajdú, majd honvéd őrmester - március 30.

4. Petőcz György éberhardi születésű, 44 éves másodalispán - május 24.

5. Nimnichter János losonci születésű, 34 éves pékmester - május 31.

6. Gruber Fülöp pesti születésű, 29 éves honvéd tüzérhadnagy - június 5.

7. Mednyánszky László báró beckói születésű, 30 éves honvéd őrnagy- június 5.

8. Rázga Pál bazini születésű, 51 éves evangélikus lelkész - június 18.

9. Mészáros Dávid hosszúfalvi születésű, 49 éves katolikus plébános -július 16.

10. Stift József sarluskai születésű, 23 éves földbirtokos - július 20.

11. Tóth József tardoskeddi születésű, 30 éves földesgazda ^július 23.

12. Bugyik József tardoskeddi születésű, 28 éves béres - július 23.

13. Treksler Ferenc esztergomi születésű, 32 éves községi jegyző- július 23.

Az ítéletek indoklása különböző: felségsértés, jogtalan toborzás, fegyveres felkelésben való részvétel, árulás (ún. Hochverrat - ezt a német szót nem lehet egész pontosan lefordítani magyarra, mert sem a felségárulás, sem hazaárulás szó nem fedi teljesen ezt a fogalmat), fegyveres harc, a dinasztia és a törvényes rend elleni izgatás, Kossuth-pártiság, forradalmi kiáltványok terjesztése, az újoncozás szorgalmazása, császári járőr lefegyverzése.

A halálos ítéletek közül az első négyet golyóval hajtották végre, de a négy következő esetben az elítélteket - Nimnichter Jánost, Gruber Fülöpöt, Mednyánszky Lászlót és Rázga Pált - felakasztották. Ez nyilván összefügg Haynau altábornagy megjelenésével. Őt május végén nevezte ki a császár teljhatalmú főparancsnokká, és pozsonyi „hivataloskodása” alatt megerősített néhány halálos ítéletet, s köztük éppen az imént felsorolt áldozatokét. Haynau júliusban már nem volt Pozsonyban, az ítéletek megerősítésére Kempen altábornagyot hatalmazta fel. Távozása után a következő elítélteket nem akasztották fel, hanem

agyonlőtték, Haynau már csak a világosi fegyverletétel után, október végén jelent meg újra Pozsonyban, téves tehát az az állítás, hogy az aradi tizenhárom tábornok halálos ítéletét a pozsonyi prí- mási palotában írta alá. Ezeket az ítéleteket az ácsi táborban - Komárom alatt - erősítette meg. Július 23-a után már nem hoztak több halálos ítéletet Pozsonyban. De a hadbíróság még tovább működött. Összesen 146 férfit és 3 nőt ítéltek Pozsonyban 1849-ben hosszabb-rö- videbb szabadságvesztésre, köztük például a pozsonyi születésű Rómer Flóris Ferencet is.

A pozsonyi vértanúk közé szokás számítani a város három szülöttét: az Aradon kivégzett Aulich Lajos tábornokot, gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, akit 1849. október 6-án lőttek agyon a pesti Újépületben, és báró Jeszenák János nyitrai főispánt, akit október 10- én a pesti Újépület udvarán felakasztottak. Ez utóbbi földi maradványait a kiegyezés után, 1867 decemberében hozták haza szülővárosába, s a pozsonyi Kecske-kapui evangélikus temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Síremlékét halála 20. évfordulóján leplezték le ünnepélyes keretek között.

A rendszerváltozás után Pozsony magyar lakossága minden évben október 6-án Jeszenák János és Rázga Pál sírjánál tiszteleg a szabadság- harc áldozatainak emléke előtt.

Ma este: Liliane Csuka svájci képzőművész Transculturel című kiállításának megnyitója a somorjai zsinagógában

Suttogó betűk a kultúra óriáskerekén

MISLAY EDIT

Vannak képzőművészek, akik mielőtt hozzákezdenek az alkotáshoz, pontosan eltervezik és tudják, mit - és miért - is szeretnének létrehozni, mit szeretnének vele üzenni a majdani közönségnek. És vannak képzőművészek, akik nem mindig terveznek előre, viszont mindig nyitott szemmel, nyitott lélekkel járnak, és tévedhetetlenül rátalálnak azokra a tárgyakra, azokra a témákra, amelyek megihletik őket. Liliane Csuka svájci képzőművész, akinek ma 18 órakor nyílik kiállítása a somorjai zsinagógában, ez utóbbiak közé tartozik. Ennek egyebek mellett az a magyarázata, hogy imádja a természetet, és alkotásainak jelentős része a természetben, a természetből születik - tájinstallációkat készít. A tájban pedig - igazi természetbarátként nem „rendezkedhet”, nem készíthet előre terveket, hanem azt használja fel, ami adott vagy amit a természet már eldobott, kiselejtezett. „Hagyom, hogy az anyag, a tárgy vagy a környezet, a hely, ahova meghívnak dolgozni, hasson rám, és elindítson bennem egy ötletet, egy gondolatot - avat be a munka- módszerébe a képzőművész. - És az is előfordul, hogy amikor belekezdek egy munkába, még magam sem tudom, mi fog belőle születni. Ettől még izgalmasabb kalanddá válik számomra az alkotás.” Művészete a hazai közönség előtt sem teljesen ismeretlen, hiszen Liliane Csuka visszatérő vendége az At Home Gallerynek, ahova először 1998-ban látogatott el, és ahol Oszlopok című installációját mutatta be. Tavaly egy kis csapat képzőművészeti középiskolás fiatallal töltött egy hetet a Művészetek Házában - velük is tájinstallációt készített. A Dunából kiemelt uszadékfából egy hatalmas fakígyót varázsoltak a folyó partjára.

Liliane Csuka ezúttal nem tájinstallációval várja Somorja és környéke művészetkedvelő közönségét. Új projektjének a zsinagóga régi falai között talált megfelelő helyet. Mint mondta, nem igazán szereti a hagyományos múzeumokat, inkább az olyan helyeket, amelyeknek különleges légkörük, „lelkűk” van. És a zsinagógát is ilyennek tartja.

A természet mellett meg egy téma van, amely folyamatosan megjelenik művészetében: a kommunikáció - emberek, kultúrák, nemzetek között. Ez Liliane Csuka életében is fontos szerepet játszik. A többnyelvű és kultúrájú Svájcban született, édesapja magyar volt, most Normandiában van az otthona, de évekig élt Angliában is. Ott kezdett el írni - mert mint mondta, Angliának olyan a légköre, hogy még a földből is történetek bújnak elő -, és akkoriban az is megfordult a fejében, hogy a képzőművészet helyett az írásnak szenteli az életét. Végül is másként alakultak a dolgok, az írást, pontosabban a betűt azonban új installációjába is belecsempészte. A három méter átmérőjű kerék sugarait papírcsíkok alkotják, a különböző korok és kultúrák írásjeleivel. A kerék lassan, méltóságteljesen forog, a papírszalagok pedig sejtelmesen „suttognak”. „Azt szerettem volna érzékeltetni a mozgó kerékkel, hogy a különböző kultúrák egyenrangúak, egyik sincs a másik fölé rendelve” - mondja a képzőművész.

Liliane Csuka és a „kultúrák kereke" (Somogyi Tibor felvétele)