Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-05 / 232. szám, szombat
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 5. VENDÉGKOMMENTÁR Fontos és fontosabb LOVÁSZ ATTILA Nehéz megjósolni, milyen lesz az elmúlt évtizedek történelemtankönyvein felnőtt szlovák lakosság reakciója a Magyar Koalíció Pártjának kárpótlási követelményeire. Feltehetően ingerülten reagálnak majd a mélynemzetiek - függetlenül attól, hogy szélsőséges politikai képviseletük parlamenten kívül maradt. Ha ötven évig azt magyarázzák valakinek, hogy a negyvenes évek végének deportációs és kollektive büntető gyakorlata csak a bűnösök méltó megregulázása volt, nehéz lesz, de mégis fontos elmagyarázni, amit már úgyis tudunk. A kollektív bűnösség elve mint olyan, tarthatatlan és az ártatlan áldozatok igenis megérdemelnek legalább szimbolikus, gesztusértékű megnyilvánulást. Derékba tört életeket és tönkretett sorsokat helyrehozni közel hatvan év után amúgy is lehetetlen. Ha az MKP ezt a kérdést fontosnak tartja választóira való tekintettel, akkor a probléma felvetése és a súlyos örökség megoldása teljesen legitim. A koalíciós megbeszélések más érdekes jelenségre is rámutattak. Itt van például Ludovít Kaník miniszteri bársonyszéke, amelyet politikai üzletnek minősít a sajtó. Nos, Kaník minisztersége valóban politikai üzlet tárgya. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a Demokrata Párt (DS) visszalépése igenis hozott szavazatokat az SDKÚ konyhájára és Dzurinda azt a (feltehetően fontos) egy-két százalékot tartja annyira számottevőnek, hogy 1999-es komoly ellenfelének, az akkortájt nagy botrányok közepette a Nemzeti Vagyonalap (FNM) éléről visszahívott Kaníknak tárcát kínáljon. Arról nem is beszélve, hogy a marxista identitásukat jól-rosszul kendőző szociális minisztereket most majd egy üzletember váltja fel. Dzurinda így három legyet is ütött egy csapásra: nyilvánosan kezet nyújtott egykori ellenfelének, szívós és feltehetően nem rosz- szul értelmezett szociális álérzékenységgel felszerelt minisztert talált egy fontos tárca élére, s végül, ha esetleg balhé lesz, azt majd nem az SDKÚ viszi el. S a végére még egy meglátás: a Magyar Koalíció Pártja három nagyon fontos és az EU-csatlakozást tekintve lényeges tárcát szerzett meg. Nincs kétség afelől, hogy a vidékfejlesztés és a környezetvédelem európai prioritás, miként afelől sem, hogy a mezőgazdaság nagyon komoly reformja fog lezajlani az öreg kontinensen. Mindkét folyamat sikeres levezényléséhez rátermett miniszterek kellenek Pozsonyban is. JEGYZET a szívós állampropagandának, csekély egy emberöltőnyi idő alatt sikerült többségbe kerülniük. Isten malmai felgyorsultak, és most már eszeveszett tempóban őrölitek. Óvoda is van természetesen a faluban, természetesen szlovák nyelvű. Röviden ennyi a látlelet. A faluból kifelé jövet elégedetten gondolok arra, hogy végre lesz magyar egyetemünk, évtizedek után tető kerül a szellemi házikóra. Minden emberi számítás szerint, számarányunkat tekintve, akár kettő is járna, de ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk annak, ami van. Pontosabban lesz. Megígérték. Aztán, ahogy fogynak a kilométerek hazafelé, egyre jobban zavar valami zörgés a Skodában. A kocsival minden rendben, csak a habókos fejemben nincs rendben valami. Azt a bizonyos malomkereket hallom dohogni. Amelybe a befolyó víz ugyanannyi, mint a kifolyó, a fizika törvényei tehát megbízhatóan működnek. De a malomkerék mindig egy irányban forog. Zúdul a lapátokra a víz, és távozik. Nem tudok szabadulni a gondolattól: mi fogja tartani a tetőt, ha az alapokat végzetesen alámossa az ár? Isten malmai KÖVESDI KÁROLY Kisközség kisiskolája. Három osztály van benne, kettő szlovák, egy magyar. Bekukkantok mindháromba. Kettő a körülményekhez képest tágas, világos, egy, pontosabban a harmadik, kicsike, eldugott szobácska, ahol öt gyermeket találok. Ez volt valamikor a tanári szoba. A gyerekek azonban ugyanolyan csillogó szeműek, akár a másik kettőben, a tanító néni lelkes, fiatal pedagógus, nemrég végzett az egyetemen. Nem kérdezem, de anélkül is lerí róla, tudja, hogy missziót teljesít. Sejti, hogy mesebeli nagy terhet vesz gyönge vállára, ha azt szeretné, hogy a faluban megmaradjon a magyar osztály, ha már az iskola megszűnt, hála a köz- igazgatási „reformnak”, de főleg az egyre inkább elszlováko- sodó népességnek. Ifjú koromban még kétosztá- lyos magyar iskola volt a faluban, hiszen a lakosságcserével Magyarországról oda került szlovákok csekély kisebbséget alkottak. Azóta, köszönhetően LEVÉLBONTÁS Hiányzott az első öt szavazólap Bár a választások óta eltelt két hét, mégis szeretném elmesélni furcsa választási élményemet. Szeptember 19-én egy rokkant rokonomat kísértem a szavazóhelyiségbe Pozsony egyik városrészében, Dúbravkán. Kikértük a szavazólapokat, és észrevettük, hogy csak a hatos számúval kezdődtek, vagyis az első öt lap hiányzott. Érdekes módon másnap, szombaton, amikor én mentem szavazni a lakhelyem szerinti Grössling . utcai szavazóhelyiségbe, megismétlődött a dolog: ott is hiányzott az első öt szavazólap. Megjegyzem, a hatos számú a HZDS-é. Szerintem ez nem véletlen, a bizottság tagjai tudatosan nem adták oda az első öt lapot, csak ha valaki észrevette, és kérte. Ugyanis amikor reklamáltam, nem magyarázkodtak, automatikusan adtak új szavazólapokat, és akkor már az összesét. Mi van, ha valaki figyelmetlen volt és nem vette észre, hogy az első öt lap hiányzik, vagy nem mert reklamálni? Ilyesmi talán előfordult máshol is Szlovákiában? Mi is volt a megfigyelők feladata? Hogyhogy ezt nem vették észre? Felmerül a kérdés, hogy a HZDS vajon tisztességesen szerzett-e olyan sok szavazatot... Havlicek Otka Pozsony TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY A cseh lap szerint nem tenne jót Prága és Pozsony viszonyának, ha az új szlovák kormány valamiféle kárpótlást nyújtana a szlovákiai magyaroknak a Benes-dekrétu- mokkal kapcsolatban. - Csehország és Szlovákia között ugyanis megegyezés van érvényben, hogy e kérdésben közösen fognak eljárni. Az újság kifejti: a szlovákiai magyarokat a II. világháború után Csehszlovákia éppúgy kollaborán- soknak és árulóknak nyilvánította, mint a szudétanémeteket. A Be- nes-dekrétumok alapján az ő vagyonukat is el kellett kobozni, és a magyarokat is kitelepíteni. Sztálin beavatkozására azonban a magyarok többsége maradt, s a 40-es évek végén vagyonukat részben visszakapták. Az MKP megígérte, hogy harcolni fog az egykoron elvett vagyonok visszaadásáért. Ezt azonban nem a Benes-dekrétumok érvénytelenítésével, hanem kárpótlás útján szeretné elérni. E téma Szlovákiában is „nagyon kényes”, s kérdéses, hogy az MKP- nak sikerül-e elfogadtatnia a va- gyonvisszaadást a kormányban. Megjegyzi, hogy a magyarok kárpótlásának egyik legnagyobb ellenzői a szlovák kereszténydemokraták (KDH), akik az ellenzékkel összefogva a parlamentben megakadályozhatják a kárpótlást. HÉTVÉG(R)E Isten veletek, képviselőtársaim, azt hiszem, inkább elmegyek! Valamelyik nap felmentem a pozsonyi Várhoz, mert hogy új törvényhozás alakulgat. Nem vettem észre semmi változást. A legfeltűnőbb egy magas, kopaszodó, feltűnően beesett arcú, öltönyös-nyak- kendős úriember volt, ahogy könnyes szemmel motyog valamit a parlament előtti téren. Sajnálom, hogy nem volt nálam diktafon, de azért megpróbálom minél pontosabban leírni, mit mondott. SZABÓ GERGELY „Isten veled, te magányos szobor, ki itt állsz az épület előtt kitárt karokkal! Négy év alatt sem sikerült rájönnöm, hogy benned vajon nőt vagy férfit tisztelhetek-e. Pedig te voltál az emberszabású, akire gondolni mertem, miközben azt suttogtam: mindent a népért, ezért a kis népért, ezért a kis pénzért. Sokszor gondoltam rád keserű száműzetésem alatt. Egy idegen országban, egy idegen földrészen, hej, de sokszor megfordult a fejemben: ha még egyszer végigmehetnék ezen a téren, büszkén feltartva a fejemet, ahogyan te. Isten veletek, képviselőtársaim a pártból, az örök pártból, az örök vezér óvó tekintete alatt. Jó volt veletek, sokat hülyéskedtünk, sokat szórakoztunk, sokat nevettünk, és még pénzt is kaptunk érte. Nem is értem, miért vádolnak, hiszen csupán egy voltam közüle- tek, egy, akire véletlenül hálátlan feladat jutott, akinek a nevét kisbetűvel írták egy fekete könyvben, akit néhány telefonba mondott keresetlen szaváért megbélyegeztek. Mit szól majd ehhez a történelem? Igaz, hol leszek én már akkor. Azt hiszem, most inkább Hawaiira megyek. Isten veletek, képviselőtársaim más padsorokból, más pártokból. Jó volt veletek, sokat hülyéskedtetek, sokat szórakoztam és nevettem rajtatok, és ezért még ti is pénzt kaptatok. Nem is értem, miért vádoltok, hiszen tudok én azért egyet s mást rólatok. Mit szóltok ti ehhez? Igaz, hol is lesztek ti már akkor, ha megszólaltok? Nem is tudom. Van néhány Jó volt veletek, sokat hülyéskedtünk, és még pénzt is kaptunk érte. tippem. Legalább nem fogom magam annyira egyedül érezni. Isten veled, képviselői igazolványom! Egy őrzőangyal és egy tucat ügyvéd sem védett meg ennyire, mint te. Most elhagytál, más szemekkel nézek rád, más szemekkel nézek magamra vissza. A francba is, most látom csak, milyen táskák voltak a szemem alatt, mint egy hájas disznónak. Hájas? Disznó? Nem. Nem is voltam hájas, csak egy kicsit meghíztam. Es egyáltalán nem voltam disznó. Isten veletek, pozsonyiak! Olyan jó volt lenézni rátok. Sokáig nem is tudtátok, mi is folyik valójában ebben a városban. Persze, titokban. Miért, a titkosszolgálat is titokban csinál mindent! Senkinek semmi köze hozzá. Azazhogy nekem volt közöm hozzá a legjobban, mindenhez. És végül, üdvözöllek benneteket, régi harcostársak! A ti elveitek az én elveim, a ti ravaszságotok az én ravaszságom, a ti pártotok az én pártom. A vályúhoz jutottatok. Mit ád Isten! Azazhogy isten. Azaz: hogy, hogy nem, elvtársak. Tulajdonképpen mindegy, hogy mondom. Lelkiismereti okokra úgysem hivatkozhatok.” HETI GAZDA(G)SÁG Ha most sem lesznek reformok, akkor soha, és az ország örök szegénységre van ítélve TUBA LAJOS Aki a héten követni szerette volna az eseményeket, kapkodhatta a fejét és egyáltalán nem csak a kormányalakítás miatt. A legnagyobb élmény kétség kívül a jobbközépkormány alakulása volt. Miklós pénzügyminiszterként, a Kaník- Beblavy páros a szociális tárca élén, Zajac az egészségügyben - ez mind olyan hír, amely egészen addig hihetetlenül hangzik, amíg Rudolf Schuster át nem adja a kinevezési okmányokat. Mondjuk ki nyugodtan, ha már ők sem lesznek képesek alapvető változások véghezvitelére, akkor ez az ország valóban örök szegénységre és nyomorúságra van ítélve. A gazdasági minisztériumok közül meglepően, simán került az MKP kezébe a földművelésügy (emlékszünk rá, hogy négy évvel ezelőtt emiatt kis híján nem sikerült kormányt alakítani). Most viszont a párton a sor, hogy olyan minisztert állítson erre a posztra, akiről négy év múlva elmondhatjuk, a reformokat tekintve legalább az átlagos tempót követni bírta. Az is nyilvánvaló, hogy a legnehezebb hivatalok egyikét kapja meg, a viszonylag reformernek nevezhető első Dzurinda-kor- mány idején itt történt a legkevesebb változás. Ezt láttuk a héten is, amikor már másodszor omlott össze a kis államkincstárnak is nevezhető új mezőgazdasági információs rendszer felépítésére tett kísérlet. Ennek a küldetése, hogy az EU-ban szokásos módon bonyolítsa a dotációs és egyéb pénzek mozgatását. A mezőgazdaságban uralkodó viszonyok ismeretében nem is csodálkozhatunk azon, hogy a minisztérium nem törte össze kezét-lábát a sikerért. Az új mezőgazdasági miniszternek gyorsan, határozottan kell cselekednie. Egy apró hátulütője azonban van a sikertelenségnek. Politikusaink Brüsszelben épp kemény tárgyalásokat folytatnak a közvetlen agrártámogatások ügyében. A hazai gazdák egyelőre negyedannyi pénzre számíthatnak, mint mondjuk osztrák kollégáik. Pavel Koncos terhes öröksége viszont azt jelenti, hogy a kis államkincstár hiányában egy fillért sem kapnak. Ez pedig csak egy kis szelete annak, amit az új miniszternek villámgyorsan és frappánsan meg kell oldania. A másik nagyon komoly információ, amelyre érdemes odafigyelni, a jegybanki alelnök bejelentése, aki szerint akár 2007-re is teljesíthetjük az Európai Monetáris Unió feltételeit. Ez más szóval azt jelenti, hogy akkortól lehetne eu- rónk. Ehhez a témához eddig csak a magyar jegybank alelnöke szólt hozzá, hasonló dátumot emelgetve. Neki az európai jegybank szokatlanul élesen válaszolt, mondván, a túlzott rohanásba esetleg belerokkanhat az egész ország. Most a hazai illetékes is megszólalt, igaz hozzátéve, ő is kíváncsi az új kormány teljesítményére és elszántságára. Közben pedig a jegybank feje egyre jobban fáj - a szép jövő miatt lelkesedő pénzpiac ugyanis egyre kellemetlenebb magasságokba tornázza a korona árfolyamát. Ha turistaként készülünk külföldre, ez ugyan kellemes dolog, de azzal 2007-re teljesíthetjük az EMU feltételeit, tehát ekkor már lehet eurónk. is tisztában van mindenki, hogy a hazai cégek még nem készültek fel erre a helyzetre. Egyelőre segített a jegybanki elnök szóbeli intervenciója, de megeshet, hogy az intézmény komolyabb lépésekre is rákényszerül. A hangulatot tovább fokozta, hogy a költségvetési hiány is kisebbnek mutatkozik a vártnál. Bár a politika eddig nem nagyon szerzett kellemes élményt, most valóban érdemes odafigyelni az eseményekre. Ha a jobbközép kormány nem okoz csalódást, négy év múlva jobban talán még nem, de optimistábban élhetünk majd.- Csezmeg, tegnapelőtt szavaztak ki az egyik valóság-showból, és csezmeg, még nem szoktam vissza a kinti világba! (Marabu rajza)
