Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-04 / 231. szám, péntek

Gondolat ŰJSZÓ 2002. OKTÓBER 4. Az Európai Unióba jutás immáron nem lehet egyedüli cél. Elvárásainkat, de ajánlatunkat Európa - és Szlovákia felé is - meg kell tudnunk fogalmazni A szlovákiai magyarság integrációja JARÁBIK BALÁZS evezetőként álljon B itt egy rövid tény­megállapítás: tizen­két évvel a bárso- jgjgggg nyos forradalom után és pár évvel Szlovákia várható európai integrá­ciós csatlakozása előtt még mindig nem folyik a szlovákiai magyarság berkeiben szakmai/társadalmi vita az előttünk álló legfontosabb kö­zösségi problémákról, illetve a megoldási lehetőségek felvázolá­sáról. A 2001-es népszámlálási adatok gondolkodóba ejtették a szlovákiai magyarságot. A hivatalos adatok szerinti 8%-os csökkenésről zajlott vita arról is tanúskodik, hogy mind a mai napig nem ment végbe/nem kezdődött el a szlovákiai magyar­ság nemzeti/közösségi integráció­ja. Közösségi integráció alatt egy társadalom (jelen esetben a szlová­kiai magyarság) intézményrend­szerének kialakulását, illetve az in­tézményrendszer kapcsolatainak kiépítését értem. Így a szlovákiai magyarság integrációja három szinten értelmezhető: Szlovákiá­hoz fűződő viszonyunk, az anyaor­szághoz fűződő kapcsolatok és a nemzetközi közösséghez való vi­szonyunk szerint. A tanulmány el­sődleges célja a közösségi integrá­ció felvázolása, a jelenlegi intéz­ményrendszerrel és annak problé­máival, nem utolsósorban pedig egy olyan vita elindítása, amely­nek révén körvonalazható a szlo­vákiai magyar közösség jövő- és in­tézményképe. Mielőtt belebonyolódnánk a „mi­ért nincs vita” kérdésébe, fonto­sabbnak érzem hangsúlyozni azt, hogy több olyan kezdeményezés született, amely a szlovákiai ma­gyarság jövőképét próbálta felvá­zolni, illetve befolyásolni. A három - talán - legjelentősebb az 1994- ben megszervezett komáromi nagygyűlés, az 1996-ban életre hí­vott Értelmiségi Fórum és a 2001 decemberében a Márai Sándor Alapítvány által kezdeményezett párbeszéd az MKP és a szakértel­miségiek között. Van tehát mire építeni, így a vitát tulajdonképpen nem kezdeményezni, hanem foly­tatni kell, csak sokkal szervezet­tebben és strukturáltabban. Kiindulópontok Tanulmányom legelején a teljesség igénye nélkül szeretnék kitérni azokra a pontokra, amelyeket meghatározó jellegűeknek vélek a demokráciában eltöltött évtized­ben a szlovákiai magyarság számá­ra a társadalmi-politikai integráci­ót és annak formálását illetően. ♦ A jelenlegi társadalmi-politikai struktúra ad hoc módon alakult ki a bársonyos forradalom után, és hatása meghatározó a rendszer- váltást követő, jobbára a bársonyos forradalom párt(politikai) csatáro­zásai tükrében. 1994-ig inkább a pártos szembenállás volt jellemző, ez 1992-ben az Együttélés-MKDM koalíció és az MPP önálló parla­menti listaállításában csúcsosodott ki. Az 1994-ben megkötött válasz­tási koalíciótól kezdve egyfajta po­litikai-társadalmi status quo kiala­kítását eredményezte, amely foko­zatosan szilárdult meg, és az 1998- as pártegyesítés után formálissá is vált. ♦ A rendszerváltás után - valószí­nűleg a plurális magyar pártstruk­túra kialakulásának hatására is - azonnal elkezdődött a civil szféra párthatás alá vonása. Míg párt­struktúrájának kialakításakor az Együttélés a Csemadok helyi és re­gionális struktúrájára épített (az 1989 után funkcióban lévő négy Csemadok-elnök közül három ke­rült ki az Együttélés tagjai és funk­cionáriusai közül), addig az MPP- közeli liberális értelmiségiek a 90- es évek elején fokozatosan több alapítványt hoztak létre. A Csema­dok korszerű fejlődése máig hiány­zik, a szervezet tagsága - érte­lemszerűen - csökkent, a stratégiai tervezés és alternatív (nem kor­mányzati források) hiánya, illetve az MKP-val való - személyes és politikai - összefonódása ma is egyértelmű.2 A szlovákiai magyar közéletben aktív szerepet vállaló nem kormányzati szervezetek kö­zül a Márai Sándor Alapítvány (alapítva 1990-ben), a Kalligram Alapítvány (1993), a Fórum Inté­zet (1995), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szervezete (1991), a Katedra Társaság (1995) említhető szakmai szervezetként. Tömeg­szervezetként ismert intézmények (Csemadok, Diákhálózat, Szlová­kiai Magyar Szülők Szövetsége, Cserkészszövetség), illetve több re­gionális szervezet említhető még, amelyek felsorolására ez a tanul­mány nem hivatott. Külön kategó­riát képvisel a közelmúltban létre­hozott' Szövetség a Közös Célokért (SZKC), amelynek szerepére ké­sőbb térünk ki. ♦ A közösségi fejlődésnek nincs igazi gazdája, bár az MKP berkei­ben erről vita nemigen folyik, a ci­vil szféra keretén belüli próbálko­zások pedig az MKP aktív részvéte­le nélkül nemigen érnek sokat. így marad a több éve fennálló status quo, amelyben a párbeszédkísérle­tek rendre a kezdeményező türel­mén, anyagi és szellemi kapacitá­sán múlnak. Jellemző, hogy a kö­zösségi integrációért hosszú évek óta az első konkrét lépés a magyar- országi kedvezménytörvény elfo­gadása és végrehajtása lett, amely semmiképpen sem nevezhető bel­ső integrációs lépésnek. Az SZKC - ahogy erről majd később szó lesz - egy magyarországi törvény kiszol­gálására, a magyar kormány kez­deményezésére jött létre. Ráadásul a törvény eddigi szlovákiai végre­hajtása kétségeket vonhat maga után a törvény céljait illetően.3 Stratégiai tényezők A közösségi integráció kérdésének vitájában a közösség minden réte­gének részt kell tudni vennie. A két legfontosabb réteg a civil szervező­dések (szakmai társaságok, kultu­rális, oktatási szervezetek és egyéb civil szervezetek), valamint az MKP. A fentebb vázolt pontokból azonban egyértelműnek tűnhet, hogy a megoldás kezdeményezése igazából az MKP kezében van. A másik oldal véleményét Csáky Pál az Új Szó online interjújában leírt szavai foglalhatják össze: „Úgy gondolom, az MKP-nak nyitott pártként kell működnie, garantál­nia kell az eszmék és az egyénisé­gek szabad versenyét, a bezártság és a kabinetpolitika komoly veszé­lyeket rejt magában. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a szlovákiai magyar társada­lom nagyon elkényelmesedett, a legtöbb problémájának megoldá­sát csak a politikától várja. A civil társadalom ellenőrzése és egyen­rangú partneri viselkedése lehet az az ellensúly, amely az egypárti be­zárkózást kiegyensúlyozhatja“.'* * 1 Csáky azonban nem beszél arról, hogy a magyar társadalom elké­nyelmesedését nem utolsósorban az okozza, hogy az MKP hatása a civil társadalomra inkább nyo­masztó, mint segítő, nem hagyván sem teret, sem lehetőséget egy nem pártalapú közösség kibonta­kozására. Elsősorban úgy próbálunk rámu­tatni az összetevőkre, ha röviden felvázoljuk a pártpolitikai és civil szerveződések rendszerváltás utá­ni fejlődését és jelenlegi állapotát. Pártpolitika Az MKP 1993-ban kezdődő egyfaj­ta demokratikus szerepvállalása5 megkerülhetetlenné vált a szlovák politikai demokráciában. Az MKP érdekvédelmi szerepe bizonyos mértékben csökkent, és egyre in­kább elszakad a választók radikáli­sabb rétegeinek elvárásaitól. Itt kell megjegyezni, hogy ez a de­mokráciában természetes folya­mat, csak diktatórikus politikai rendszerek (pl. egypártrendszer) politikai követelményei között sze­repel a feltétel nélküli szavazáshű­ség. További figyelmet érdemlő po­litikai tényező a politikusok termé­szetes politikai „elhasználódása”, illetve az a tény, hogy a magyar po­litikai elitet 1989 óta nagyjából ugyanazok alkotják. Nem folyik vita az MKP berkeiben a párt fejlődéséről, szerepéről a szlovákiai magyar társadalomban, illetve Szlovákiában. A belső párt­vita elmaradása nagyban rányomja bélyegét a társadalmi vita elmara­dására is. Ebből a szempontból rendkívül fontos, hogy az MKP vi­ta- és érvképes legyen, vagyis le­folytassa a párt jövőképéről szóló vitát. Az MKP pártfunkcionáriusai azon­ban olyan egyéb civil-közösségi funkciókat is betöltenek, amelyek kimerítik az összeférhetetlenség fogalmát, és nem egy esetben gá­tolják elsősorban a civil szféra, de ezáltal a közösség fejlődését is (lásd az MKP-Csemadok személyi és szervezeti összefonódást). • Az MKP - legalábbis az eddigi pár­beszédkísérletek tapasztalata alapján - a partnerség szándéknyi­latkozatáig jutott. Mivel a pártnak nincs megfelelő szakmai partnere, a szlovákiai magyarság tőle várja a közösségi problémák megoldását. A másik oldalon a pártnak megfe­lelő módon kell képviselnie a ki­sebbség érdekeit a szlovák több­séggel szemben (illetve partner­ségben) és külföldön. Ez szinte le­hetetlen feladatot ró az MKP-ra, növeli a feszültséget és a tehetet­lenséget a közösségen belül, egyút­tal az MKP-t egyfajta tehetetlen szerepkörben tartja a szlovákiai magyarság számára. Nincsenek pontosan meghatáro­zott szerepkörök és feladatok az érdekképviseletben, a szakmai kér­désekben, a külföldi és belföldi szerepvállalásban. Ez okozza azt a hatalmas elvárást a szlovákiai ma­gyar társadalom részéről, amely­nek az MKP egyre nehezebben fe­lel meg. Nem is felelhet meg, hi­szen a terhet, amelyet cipel, egy egész közösségnek/társadalom- nak kell vinnie. A megfelelő sze­repfelosztás kezdeményezése azonban az MKP kezében van. Rendkívül fontosnak érzem, hogy az MKP - egyrészt a szlovákiai ma­gyar intézményrendszer fejlődése miatt, másrészt a már vázolt össze­férhetetlenség miatt - ellenőrzése alatt tartja a közösségi pénzügyi forrásokat. Mind a szlovák, mind a magyarországi forrásokat. Bizo­nyára nem véletlen, hogy a legin­kább független civil szerveződések azok, amelyek képesek külföldi tá­mogatásokat elnyerni. Civil szerveződések Amint azt az előbb már röviden tár­gyaltuk, a civü szerveződések fejlő­désére kezdettől fogva nagy hatás­sal voltak a politikai pártok. Míg az Együttélés emberi erőforrása az ak­koriban legnagyobb bázissal rendel­kező civil szervezeten, a Csemado- kon profilálódott, addig az MPP- közeli személyek saját alapítványo­kat, illetve szakmai szerveződéseket hoztak létre. Már a pártegyesítés előtt azonban érezhető volt - első­sorban a szakmaüag profilálódó szervezetek - a civil szervezetek és a pártok eltávolodása, amely az 1998- as pártegyesítés után még inkább érezhetővé vált. Segített ebben a szlovákiai magyar civil szerveződé­sek és a szlovák civil szektor együtt­működése az OK 98 pártatlan, civil kampányban, amely során a kor­mányzaton kívüli szervezetek siker­rel növelték a választói kedvet az or­szágban, nagyban hozzájárulva Vladimír Meciar leváltásához. Ugyanakkor az 1994-es magyaror­szági választások eredményeképpen hatalomra jutott új kormány igyeke­zett elejét venni a politikai alapon juttatott támogatásoknak és egy át­láthatóbb támogatási rendszert dol­gozott ki a határon túli magyar szer­vezetek számára, és a döntéshozatalba - a közalapítvány­ok határon túl működő alkuratóriumain keresztül - bevon­ta a döntéshozatalba a civil szerve­zeteket és a határon túli közössége­ket is. Ezenkívül a magyar civil szek­tor szakmai réssének - a támogatá­sok szigorúan pártsemleges jellege miatt - egyre inkább létszükséglet­évé vált/válik az MKP-val való egészséges együttműködés és a kap­csolatok kiépítése.6 Az 1994-es szlo­vák parlamenti választások eredmé­nye nagy hatással volt a magyar civü szektor fejlődésére. 1995-től a Meciar vezette szlovák kormány azonban alaposan megnyirbálta a Csemadok addig természetesnek tartott állami támogatását. Egy de­mokráciában valóban példa nélküli helyzet kényszerítette a Csemado- kot alternatív támogatási források keresésére, ez elsősorban egyes regi­onális Csemadok-szervezeteknek si­került. A szervezet maga azonban továbbra is őskövületként maradt meg a szlovákiai magyar társada­lom talaján, ez - egyebek között - annak is köszönhető volt, hogy az 1998-as magyarországi választások eredményeképpen a Fidesz-kor- mány támogatásainak egy jó része éppen a Csemadokon keresztül folyt, illetve az MKP kormányra ju­tása ismét nagyobb bevételi forrás­hoz juttatta a régi tömegszervezete­ket. A többletforrás - a struktúra vál­tozatlansága miatt - nem hozta ma­gával a civü szektor fejlődését, ha­nem még inkább bebetonozta a régi struktúrát. A szlovákiai magyar civil szektor (ön) szervezésében azonban mind­máig érezni egyfajta népfrontos jelleget, amely a 90-es évek elején a Csemadokot is jellemezte. A kommunista párt által létrehozott Csemadok7 ugyanis közvetlenül a rendszerváltás után nemigen lehe­tett abban a helyzetben, hogy ellen tudjon állni egy demokratikus és a választók akarata által legitimizált párt nyomásának. Egyfajta nép­frontos, centralizáló gyűjtőszellem volt érezhető a többi jelentős tömegszervezet8 alakulásakor, az SZMPSZ például valószflűleg - és egyebek között - ennek hatására sem döntötte el, hogy szakmai szervezetként vagy érdekszerve­zetként kíván tevékenykedni. A Fó­rum Intézettel szemben ugyancsak felhozható a centralizáció, de az intézet szakmai szervezetként a re­gionális magyar civil szektort pró­bálja erősíteni. Eleinte tulajdon­képpen konkurenciaként lépett fel (vagy fogták fel) a régebbi tömeg­szervezetek mellett, ami talán a központosító törekvéseinek is be­tudható. Ráadásul a Fórumot szin­tén pártpolitikusok hozták létre. Azonban meg kell jegyezni, hogy a Fórum szinte az egyedüli tömeg­szervezet, amelyl998-tól egyre függetlenebbé vált/válik az MKP hatásától, szakmai kritériumok alapján működik, és évek óta szisz­tematikusan fáradozik egy kutató- intézet megteremtésén. Megemlí­tendő még az SZMSZSZ, amely protest-szervezetként jött létre 1997-ben, az alternatív oktatás be­vezetése elleni tiltakozások élére állva. A kezdeti lendület után azonban a szervezet egyre inkább virtuálissá vált, mára jobbára csak az SZKC-ban betöltött szerepe is­mert. A civü társadalom - amelynek leg­fontosabb ismérve a polgári értékek mellett helyi szinten az aktív polgá­rok tömörítése és megszervezése - azonban egyelőre nem tekinthető az MKP partnerének. Ennek oka első­sorban abban keresendő, hogy az MKP politikusai több civü szervező­désben is olyan szerepet váüal- nak/váüaltak, amely inkább hátrál­tatja a szervezet szakmai fejlődését, ületve annak belföldi (közösségi és országbeli) és külföldi elfogadtatá­sát. Ugyanakkor a szakmai elit - szerveződés- és lehetőséghiány miatt - egyelőre csak formálódik. Ennek eüenére (vagy éppen ezért) szakmai szervezeteink egyre kriti­kusabban szemlélik a magyar közös­ség áüapotát. Azonkívül a cselekvés hiánya mind a politikai, mind a szakmai elitet egyre frusztráltabbá teszi. Érdekképviselet/Szlovákia Az MKP egyre érezhető pozíciós ne­hézségei (funkcióhálózás és az ez­zel járó összeférhetetlenség) és az Nagy József: Erdő ezt feloldandó stratégia hiánya a 2002-es választások előtt jól látha­tó volt. A funkcióhalmozásból gyakran konfliktus született: a ha­tékony közösségi érdekképviselet és a szlovák kormánykoalíciós tag pozíciója egyes esetekben nem volt összeegyeztethető. Tagadhatatlan az MKP kormánykoalícióból szár­mazó kézzelfogható, közvetett (Charta, bizonyítványok, kisebbsé­gi intézményrendszer csírái) és közvetlen (növekvő dotációk a me­zőgazdaságban és a regionális fej­lesztésben, támogatási diszkrimi­náció csökkenése az iskolaügyben, a kisebbségi kultúrában) eredmé­nyei, a radikálisabb választói réte­gek felfokozott várakozásait azon­ban nem sikerült kielégíteni. Amint azt az előbb említettem, a felfoko­zott várakozásokat az is okozta (okozza), hogy az MKP olyan fel­adatokat is vállal, amelyek elvégzé­sére nincs meg a megfelelő anyagi és emberi erőforrása. Másrészt a pártpolitikusok (közösségi) funk­cióhalmozása azt jelenti, hogy az MKP uralja a magyar társadalmi pozíciók döntő többségét. Egyre több nemzetközi tekintélyű szerző tör lándzsát amellett, hogy a képviseleti demokrácia önmagá­ban nem alkalmas arra, hogy meg­felelő intézményes keretet, védel­met biztosítson a kisebbségi társa­dalmak számára.9 Elsősorban Sámuel Huntington képviseli azt a véleményt, mely szerint az 1989-es demokratizálódás harmadik hullá­mával a képviseleti demokrácia a világ olyan térségébe hatolt be, amelyet magas etnikai és kulturális megosztottság jellemez. Itt évszá­zadokon át diktatórikus rendszerek által uralkodtak, így a demokráciá­val a polgárságnak, illetve a politi­kai elitnek nincs tapasztalata. A belső demokrácia, az együttélés, a politikai intézmények létrehozása továbbra is komoly kihívás a nem­zetközi közösség előtt. Szlovák vi­szonylatban érdemes megjegyezni, az 1998-as kormányprogram által létrehozott kisebbségi intézmények (emberjogi és kisebbségügyi mi­niszterelnök-helyettes, a kormány- hivatal ember- és kisebbségjogi szekciója, a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrák szekciója, az oktatásügyi minisztérium kisebbsé­gi osztálya) jogi kontinuitása, jövő­je nem megalapozott. Mivel a kor­mányprogram révén hozták őket létre, egy következő kormányprog­ram akár meg is szüntetheti őket. Kijelenthető, hogy az intézményes keret a kisebbségek számára to­vábbra sincs garantálva. Érdekképviselet külföldön/Nemzetközi dimenzió Erősödik az a nemzetközi trend, mely szerint az egyetemes emberi jogok nem képesek biztosítani a ki­sebbségek jogait és esélyegyenlő­ségét. Egyre inkább létjogosultsá­got nyer az az elképzelés, mely sze­rint az emberi jogok fejlődése te­rén a kisebbségi közösségek igé­nyeire való tekintettel szükség van az emberi jogok új generációjára, a kisebbségi jogokra.10 Ebben a kér­désben azonban szükség van a cél­csoport, a kisebbségek aktív - szakmai és nyomásgyakorló - rész­vételére. Ami a szlovákiai magyar­ságot illeti, mindmáig nincs straté­gia ezzel kapcsolatban. Az MKP külföldi kapcsolatai kimerülnek az EPP-vel,' míg civil szervezeteink egyelőre nem rendelkeznek meg­felelő stratégiával, koordinációval, emellett anyagi eszközök híján is vannak. A kisebbségi jogok terén azonban elengedhetetlen, hogy a szlovákiai magyarságnak legyen kellően megalapozott vélemé- nye/stratégiája, amelyet a nemzet­közi szervezetekben megfelelően képviselni is tud. Felhívnám a fi­gyelmet arra, hogy ebben a kérdés­körben a civil szféra szerepvállalá­sa létszükséglet, hiszen a nemzet­közi szervezeteknek a kormányza­ton kívüli szervezetekkel (NGO) vannak együttműködési csatorná­ik, politikai pártokkal nincsenek. A politikai pártok kapcsolatrendsze­re azonban bizonyos esetekben - mint például a kisebbségi érdekvé­delem a nemzetközi porondon - remekül kiegészítheti az NGO által kifejtett szakmai tevékenységet. Természetesen ehhez nagyfokú ko­ordináció és tervezés szükségelte­tik. I. AZ INTEGRÁCIÓ DIMENZIÓI (vitajavaslat) Vitajavaslatként három dimenzió­ban próbálom vázolni az elképze­léseimet a szlovákiai magyarság közösségi integrációját illetően. A felvázolt hármas elképzelés már több eddigi írásban/tanulmány- ban felmerült, de Salat tanulmá­nya is hatással volt az elképzelés ilyen felvázolásához. A három dimenzió - a Szlovákiá­hoz, az anyaországhoz fűződő vi­szony és a nemzetközi kapcso­latrendszer- szinte természetes in­tegrációs igényként fogható fel. Az alábbiakban a szlovákiai magyar­ságot hol közösségként, hol ki­sebbségként írom le. A két fogalom használata szerint különbözhet, a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents