Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-04 / 231. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 4. KOMMENTÁR Komisszár a képernyőn TÓTH MIHÁLY A rendszerváltás jelentős eredménye, hogy a szlovák nyelvű pártsajtót néhány hónap alatt kidobták az „ablakon”. E rövid folyamat fontosságát csak növeli, hogy a komisszárok által irányított tömegtájékoztató eszközök demokratizálódása nem pártok kezdeményezésére, kormányhatározatra ment végbe. Minden egyes újság megmaradásáról- kimúlásáról az olvasó döntött. Ez többé-kevésbé még az alig több mint ötmillió lakosú Szlovákiában is érvényes, ahol a lapok gazdasági vitalitását meghatározóan befolyásolja a példányszám. Ahol az újságírói szakmát és a politikai ízlést tekintve képesek voltak reagálni az igényekre, amely szerkesztőségekben képesek voltak a bulvár térhódítása nélkül is érdekes lapot produkálni, ott a toliforgatók se kényszerültek politikai ízlésükkel összeegyeztethetetlen kompromisszumra. Újságíróból látszólag túltermelés van, az igazán tehetséges közvéleményformálónak azonban ritkán akadnak gondjai a közlési lehetőségekkel. Miközben elégedetten állapítjuk meg a pártmegbízottak kiebrudalását a nyomtatott sajtóból, lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy az elektronikus tömegtájékoztatás legfontosabbá vált területén, a televíziózásban az ablak alatt állnak a komisszárok. Jelenlétüket a Markíza tévé működése alapján már akkor éreztük, amikor e tévéadó a szó szoros értelmében hetek alatt olyan pártot hozott tető alá, amely 1998- ban könnyedén átugorta a parlamenti küszöböt. Előrelátóbb politológusok már a kezdet kezdetén megjósolták, hogy a Markízának egyetlen fő célja van: a királycsinálás. Látszólagos fő produktuma - az SOP - eltűnt a süllyesztőben, a király viszont itt maradt az ország nyakán. A választások óta számos villáminterjú készült Pavol Rúskóval, aki tulajdonosként érdekelt a Markíza működtetésében. Mindegyikben felteszik a kérdés: valóban el akarja-e adni a televízióban levő részesedését, hogy senki ne mondhassa: e tévével többszörösére növelheti pártja befolyását. Mintha valaki azt kérdezné egy dollármilliárdostól, megválik-e vagyonától, hogy senki ne vádolhassa meg gazdasági erőfölényének érvényesítésével. Két éve még számos elmélyült publicisztikában taglalták a Berlusconi-jelenséget. Az elemzők mindannyiszor feltették a kérdést: e jelenséggel nem rokonítható a Rusko-jelen- ség? Rusko a hatalom palánkja mögé került. Már senki se foglalkozik ezzel a kérdéssel. Csak villáminterjúk születnek a komisszártalan nyomtatott sajtóban. Pedig a komisszár - igaz, más öltözetben és más ideológiai fegyverzetben - naponta ott kopogtat a képernyőn. JEGYZET Adj egy tízest, haver! SZÁSZI ZOLTÁN Hiába no, a hétfő, az nehéz nap. Morcos a világ. Már reggel hattól kint van a buszpályaudvaron, már lepróbálta a Kassa felé meg a Pozsony felé menő gyorsvonat teljes fel- és leszálló utasközönségét a vasútállomáson, de semmi. Magas a dátum, morgósak az emberek. Tegnap is csak délelőtt tízre sikerült kilejmolni annyit, hogy egy rum, egy sör, egy pakli dohány meg három kifli kijöjjön belőle. Pedig az egész nem nagy pénz, ha azt vesszük. Az állomási büfében kilenc kilencven a rum, a tizenegyes gömöri tizenkettő, a dohány, no, az viszont drága, az magában harmincöt pénz. A kifli, azt nem is tudni, mennyibe kerül. Finomműszerész a szakmája. Nincs olyan fegyver, amihez ne értene, ne tudná megjavítani, rendbe rakni. Dolgozott marógépen, finomesztergán, precíziós gépen. Focizott fiatal korában, nem is rosszul, de annak már lassan huszonöt éve. Mindenkit ismer a városban, mindenki ismeri a városban. Nyáron még elmegy, akad valami segédmunka, hórukk emberre mindig szükség van. De az ősz meg a tél, azok a kutya idők. Olyankor aztán nem marad más, vagy be kell törni valahová, no nem a zsákmányért, csak azért, hogy gyorsan elkapják az embert, aztán télire már fedél alatt legyen, vagy be kell vonulni az elvonóba, de már az se a régi. Ha piálni kapják az embert, rögtön kidobják. Nem élet ez már. Még szerencse, hogy megint süt a nap, lehet hogy elhívják szüretelni a hét végén. Ott lesz birkagulyás meg bor, és pipadohány is akad. Éppen akkor lesz 47 éves. A mamát három éve eltemette, a házból már mindent eladott. Villany nincs, kikapcsolták, hátul a nyári konyhában lakik, de már mindent eltüzelt tavaly. Volt feleségét tíz éve nem látta; hogy mi van a gyerekekkel, ki tudja. Ez a mocskos élet, ez! Rumot kell ilyenkor inni meg rá tizenegyes gömörit, pipadohányból csavarni kell egy jó vastagot, aztán odamenni mindenkihez, ismerős, nem ismerős, és csak annyit mondani minden bevezetés nélkül: adj egy tízest, haver! IRAKI ELLENŐRZÉS Nehezen emészthető Az ENSZ és Irak között a fegyverzetellenőrök visszatéréséről Bécs- ben kedden született megállapodás nehezen emészthető az Egyesült Államok számára, mert Washington a megegyezés alapját, a BT vonatkozó határozatát nem fogadja el - írta a Der Standard című liberális bécsi lap. Rámutat: a BT 1284-es számú, 1999-ben született határozata - amelyen a bécsi megállapodás nyugszik- érdektelen Washington számára, mert nem elég kemény, s valóban csak javíthatatlan optimisták szemében jelent megfelelő alapot ahhoz, hogy 11 évi macska-egér harc után tényleges leszerelésre kerüljön sor. Az a határozat, amelyet Washington vár a BT-től, elfogadhatatlan Irak számára, mert lehetővé tenné, hogy az ENSZ ellenőrein kívül amerikaiak ténykedjenek Irakban, noha Washington kinyilvánított célja az iraki hatalomváltás. így nem csoda, hogy a tervezettel szemben ellenállást tanúsít a BT három állandó tagja, mert a határozatot nem igazolásnak szánják, hanem a háborút akarják megakadályozni vele. Közben az is nyilvánvaló, hogy mindenkinek érdekében áll egy új határozat, mert kétség sem férhet hozzá, hogy ha az nem születik meg, az Egyesült Államok egyedül indítja meg támadását. Ez a nyomás talán végül elfogadható megoldáshoz vezet a BT-ben - írta a Der Standard. A Kurír című független lap szerint tragikus, hogy a békének alighanem már akkor sincs esélye, ha Szaddám Húszéin netán most komolyan gondolná a leszerelést. Amerika továbbra is harci ösvényen jár: ideális esetben az ENSZ áldását reméli az Irak elleni támadáshoz, de ha a világ többi része nem tart vele, akkor egyedül indul meg, s ezen a bécsi megállapodás nem változtatott. Tény, hogy a bécsi papír aligha nevezhető áttörésnek, s sok szól amellett, hogy az iraki diktátor újra időre játszik. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Az MKP újabb politikai győzelmet ért el a koalíciós tárgyalásokon, hiszen egyebek mellett a mezőgazda- sági tárcát is sikerült megszereznie - írja a napilap. A megalázás éveit követően, amikor az MKP-nak a földalap vezetőségébe sem volt joga jelölni személyeket, nagy előrelépés, hogy a földművelésügyi miniszter posztjára MKP-s környezetből jelölhetnek személyt. Hasonló véleményt mond a Národná obrodában Grigorij Meseznikov politológus is; szerinte nemcsak politikai győzelemről van szó, hanem erkölcsi jóvátételről is, hiszen a Demokratikus Baloldal Pártja éveken át nem engedte MKP-s jelöltek kinevezését a földalap vezetőségébe. Miroslav Kusy politológus azonban másként vélekedik: „Ok (az MKP - szerk megj. ) ezt nyilván a saját sikerüknek tarthatják. Ám nem olyan tárcáról van szó, amely különösebben attraktív lenne. Nem harcoltak ki semmilyen olyan reszortot, amelyekkel politikai pontokat szerezhetnének” - mondja Kusy. A mi szabadságunkat relatív szegénységünk korlátozza, nem pedig a világ vagy a nemzetközi tőke túlzott befolyása- Ne tartson fel most azzal, hogy kiből lenne jó oktatási államtitkár! (Peter Gossányi rajza) Globalizáció: erényei is vannak A globalizációtól való félelem divatos betegség, pedig a globalizációt inkább bátran támogatni kellene. Társadalmunk ugyanis el van maradva ebben is. A szocialista lágerben eltöltött évtizedek a globalizációban is lemaradást hoztak. KOPÁTSY SÁNDOR Pedig minél kisebb ez a lemaradás, annál nagyobb a szellemi és gazdasági függetlenség. Igaz, nem a politikusoké, hanem az állampolgároké. Annál nagyobb a globalizációban való részvétel haszna, minél képzettebb és gazdagabb az egyes érintett. Állításom bizonyítására először tisztázni kell a szellemi és anyagi függetlenség fogalmát. A függetlenséget nem a korlátozások mennyiségével, hanem a lehetőségek és a korlátozások egyenlegével kell mérni. Általános érvényű társadalmi törvény, hogy a függetlenség csak a korlátozások tudomásul vétele árán növelhető. Csak a korlátozások tudatos elfogadásával lehet növelni a szellemi és anyagi szabadságot. Aki minimalizálni akarja a szabadságát korlátozó szabályokat, az eleve lemond a nagyobb szabadságról. Vagyis a nagyobb függetlenség csak a cselekvési szabadság nagyobb korlátozása árán érhető el. Minél magasabb a szabadságfok, annál több korlátozást kell tudomásul venni. A lényeg: a fejlődés mindig több legyen a korlátozásnál. A társadalomfejlődésnek az a tapasztalata, hogy a cselekvési szabadság és korlátozás egyenlegének nagysága a szellemi és anyagi gazdagságtól függ. Minél több hasznosítható tudással és anyagi forrással rendelkezik a társadalom, és azon belül az egyén, annál nagyobb a cselekvési szabadsága, annak ellenére, hogy a korlátok száma is nő. A nagyobb szabadság csak a tudás és a gazdagság növelésével szerezhető meg. Ezzel azonban szükségszerűen együtt jár a szabadságkorlátozás is. A szabadság növelésének mégis az az egyetlen útja, ha a tudás és a gazdaság növekszik, mert az ezzel együtt járó korlátozások mindig kisebbek a szabadság növekedésénél. Vagyis nő a két tényező közötti egyenleg. A történelem nem ismer olyan esetet, amikor a tudás és a gazdagság növekedésével együtt járó korlátozások felemésztették volna a cselekvési szabadság megnövekedését. Az elmaradt, szegény társadalmakban minimális ugyan a cselekvéskorlátozás, de erre nincs is szükség, mert a tudatlanság és a szegénység viszonyai között eleve nincs tere a cselekvési szabadságnak. Minél fejlettebb a munkamegosztás, annál több korlátozó intézkedésre, rendszabályra van szükség. A megvalósítható akarat mégis annál több. Ezt a lakosság ösztöne mindig felismerte. Nem tudunk olyan társadalomról, amely a kívülállók számára nem akkor vonzóbb, amikor gazdagabb. Pedig minden gazdagabb társadalomban több volt a korlátozás, mint a szegényebben, ahonnan az emberek elkívánkoztak. Mi akkor az oka annak, hogy a közvélemény nagy része mégis azt hiszi, hogy a globalizáció veszélyezteti a függetlenségét? Mert a globalizáció csökkenti a politikai állam hatalmát. Konkrétabban: a globalizáció a nemzeti államok szuverenitását valóban csökkenti. A nemzeti állam politikai vezetői tehát joggal féltik a fokozódó globalizációtól hatalmuk korlátozását. Ameny- nyire a politikai állam képes a közvélemény alakítására, annyira képtelen a globalizáció elleni védekezésre. Az állampolgárok számára Jobban csak az előreha- ladottabban globalizált társadalmak élnek. egyértelmű ugyan, hogy nálunk jobban csak az előrehaladottabban globalizált társadalmak élnek. Mégis a konzervatív politika, a nemzeti állam elsődlegességét hirdető történelmi felfogás hatására sokan félnek a globalizációtól. Esküdt, ületve naiv ellenfelei is azonban a világ globa- lizáltabb társadalmait irigylik, s ha van választási lehetőségük, oda vándorolnak. Nem ismerek a folyamat ellenfelei között olyat, aki ott akarna élni, ahol kisebb a globalizáció. Mégis tüntet, tiltakozik ellene. A politikai hatalmat valóban csökkenti, de növeli az állampolgárok szellemi és anyagi szabadságát. A politikai állam hatalmára csak olyan mértékben van szükség, amennyire állampolgárainak szabadságát szolgálja. Ha a szuverén politikai állam gátjává vált a szellemi és anyagi gazdagodásnak, a hatalmát korlátozni kell. Hozzáteszem, hogy minden jót el lehet túlozni. így a globalizációt is. Minél elmaradottabb az adott társadalom szellemi és gazdasági színvonala, annál óvatosabban, annál mértékletesebben kell élni az új lehetőségekkel. De mindenütt együtt kell élni vele. Jelenleg fölösleges attól félni, hogy eltúlozzuk a globalizációt, mert a keleti lakosság jövedelme soha nem tapasztalt mértékben el van maradva a nyugat-európai környezethez képest. A mi szabadságunkat relatív szegénységünk korlátozza, nem a nemzetközi tőke és nem a globalizáció túlzott befolyása. Azt csak a nagyon ostobák állíthatják, hogy jobb lett volna kevesebb külföldi tőkét beengedni, többet tenni a globalizáció ellen. A most már mindinkább közeledő EU-tagságtól sokan - a politikusok is - elsősorban segélyeket várnak, ugyanakkor félnek a fokozódó globalizációtól. Ezzel szemben segélyekre nem számíthatunk, de jelentősen fel fog gyorsulni a gazdaság globalizálódása. Csak ettől vár- hatunkjót. Ezért ellensége a szabadságnak mindenki, aki mielőbbi csatlakozásunknak keresztbe tesz. A szerző közgazdász Chris Patten szerint a gyűlölet indokolatlan, de nem fog megszűnni attól, hogy bombákat dobnak a gyűlölködőkre Milyen legyen a (nem) kívánatos világrend? MTI-HÁTTÉR Az Egyesült Államok iránti gyűlölet indokolatlan, de nem fog megszűnni attól, hogy bombákat dobnak a gyűlölködőkre - figyelmeztetett az Európai Bizottság külkapcso- latokért felelős tagja a Financial Times tegnapi számában. A londoni gazdasági napüap kontinentális kiadásában megjelent kommentárjában Chris Pattén abból a kérdésből indul ki, miben áll ma a nemzeti érdek, és mit kell a külpolitika elsődleges céljának tekinteni. Mindkettő lehet defenzív jellegű: féken kell tartani a rossz fiúkat, és meg kell védeni a hazát. De lehet pozitív is. Ez esetben egy olyan együttműködésen alapuló nemzetközi rend kiépítését jelenti, amelyet a résztvevőket képviselő intézmények és a törvényesség legitimálnak. Pattén nem hagy kétséget afelől, hogy az utóbbi változatot tartja érvényesnek. „Régebben ez talán naiv önzetlenségnek tűnhetett - jegyzi meg -, az egész világra kiterjedő közös érdekek korában azonban hideg számítássá vált. A közös érdekeket fenyegető veszélyek bonyolultabbak és szétszórtab- bak, mmt azelőtt. Részben azoknak a lázadásából erednek, akik idegenkednek a külföldi - főleg a nyugati és különösen az amerikai - eszméktől, és akik a vallási fundamentalizmusban vagy a politikai radikalizmusban keresnek menedéket. Részben a kisemmizettek lázadásából, akik a globalizációt szélhámosságnak tekintik.” Ha az Egyesült Államok szembe akar nézni ezekkel a fenyegetésekkel, Pattén szerint két utat választhat. Az egyik az, hogy berendezkedik a világ hegemón hatalmának szerepében, és a saját nemzeti érdekeit követi. A másik az, hogy hozzájárul egy császár nélküli vüágbirodalom felépítéséhez, ahol a nemzetközi jog szabályozza az érdekérvényesítés feltételeit, és ahol ez a jog mindenkire vonatkozik. Patten az utóbbit tartja az egyetlen helyes úrnak, de azt is elismeri, hogy a diplomácia csak akkor lehet hatékony, ha az erő hiteles fenyegetése áll mögötte. Ezért jelentősnek és üdvözlendőnek tartja az amerikai elnöknek azt a döntését, hogy az ENSZ segítségével kezeli az iraki problémát. Ha azonban az Egyesült Államok elfogadja, hogy az ENSZ keretein belül kell maradnia, akkor a nemzetközi közösségnek viszont azt kell elfogadnia, ami ezzel együtt jár: egyetlen ország sem játszhatja ki büntetlenül az ENSZ BT határozatait. „Végszükség esetén készen kell állnunk az erőszak alkalmazásának a támogatására (a határozatok) tiszteletben tartatása érdekében” - szögezi le a biztos. Bűnösnek vallja magát a brit Richard Reid, a „cipőbombás" Washington. Bűnösnek fogja vallani magát az ellene felhozott mind a nyolc vádpontban a „cipőbombás” merénylőként elhíresült brit Richard Reid, aki még tavaly decemberben lábbelijébe rejtett robbanóanyaggal próbálta megsemmisíteni az American Airlines Párizsból Miamiba tartó járatát. Reid ezzel a döntésével - mint védője, Owen Walker közölte - el akarja kerülni perének nagy nyilvánosságát és ennek nyomán családja meg- hurcolását. A brit férfi korábban is jelezte ezt a szándékát az amerikai hatóságoknak, de cserébe azt kérte, hogy a vádiratból hagyják ki azokat az utalásokat, amelyek szerint az al-Kaida terrorszervezetnél kapott kiképzést. A vád képviselőit is meglepetésként érte Reidnek az a bejelentése, hogy bűnösnek vallja magát, s ennek kapcsán közölték: szó nincs vádalkuról, a vádlott egyoldalú lépésre szánta el magát a november 4-én kezdődő peren, amelynek végén akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetik. A 29 éves Richard Reid az American Airlines Párizsból Miamiba tartó járatán december 22-én egy gyufával akarta működésbe hozni a cipőjébe rejtett pokolgépet, de a személyzetnek idejében sikerül megakadályozni a terrorcselekményt. (MTI)
