Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-31 / 254. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 31. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Luisa Miller csütörtök 19 Nabucco péntek 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Antonius és Kleopátra cs. 19 KIS SZÍN­PAD: Macska a forró bádogtetőn cs. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Sexy Boys (fr.) es., p. 18, 20.30 Jégkorszak (am.) p. 15.30, 17 PÓLUS - STER CENTURY: A vörös sárkány (am.) cs., p. 17.30, 19, 20.10, 21.40, 22.45 A kismenő (am.) cs., p. 14.10, 16.20, 18.30,20.40 Halloween: Feltámadás (am.) cs., p. 17.30,19.30,21.25 XXX (am.-eseh) cs., p. 19.15, 21.45 A Bourne-rejtély (am.-eseh) cs., p. 17.35, 20.05, 22.35 Csavard be, mint Beckham (angol) cs., p. 15.20 Stuart Little, kisegér 2. (am.) cs., p. 15.30, 17.20 Sexy Boys (fr.) cs., p. 14.30, 16.30, 18.35 A kaptár (am.-ang.-ném.) cs., p. 15.25 Jelek - Signs (am.) cs., p. 15.10,17.25,19.45, 20.35, 22 Jég­korszak (am.) cs., p. 14,15.15, 15.50,17.10 KASSA TATRA: A kismenő (am.) cs., p. 16,18, 20 CAPITOL: Jelek - Signs (am.) cs., p. 16, 18, 20 ÚSMEV: A vörös sárkány (am.) cs., p. 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY- LUX: Álmatlanság (am.) p. 17,19.30 KOMÁ­ROM - TATRA: Üvegtigris (magy.) cs. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Sexy Boys (ff.) cs., p. 17,19.30 KOVÁK: Penge 2. (am.) cs. 19.30 LÉ­VA - JUNIOR: Szex és Lucia (sp.) cs. 16.30,19 Különvélemény (am.) p. 16.30, 19.15 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Jégkorszak (am.) cs. 16.30,19 A Bourne-rejtély (am.) p. 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Iris - Egy csodálatos női elme (ang.-am.) p. 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Katonák voltunk (am.) cs. 19 GYŐR PLAZA: Álmatlanság (am.) cs., p. 20 Asterix és Obelix: A Kleopátra- küldetés (fr.-ném.) es., p. 11, 13.15, 15.30, 17.45 Austin Powers - Aranyszerszám (am.) es., p. 18 A Bourne-rejtély (am.-eseh) es., p. 11,13.10,15.20.17.40. 20 Egy fiúról (ang.) cs., p. 20 Hangyák a ga­tyában 2. (ném.) es., p. 11,13.15,15.30,17.45,20 Jégkorszak (am.) es., p. 11, 13, 15.45 Jelek - Signs (am.) es., p. 11.15, 13.30, 15.45, 18, 20.15 A kismenő (am.) cs., p. 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény (am.) cs., p. 19.45 A vörös sárkány (am.) cs., p. 12.30, 15, 17.30, 20 XXX (am.-eseh) cs., p. 12.15, 14.45, 17.15, 19.45 2020: A tűz birodalma (am.) cs., p. 18, 20.15 A Pátria rádió háromnapos kínálatából válogathatnak Ünnep és hétvége MŰSORAJÁNLÓ November elsején, Mindenszentek napján ünnepi műsorrend szerint - reggel nyolctól este hatig - közvetíti műsorait a rádió magyar adása. Az adáskezdő hírek után Gábor Ber­talan szepsi esperes-plébános olvas­sa fel ünnepi jegyzetét. 8.20-tól megismételjük Kaland az élet című műsorunkat, amelyben Nagy Niké, Dél-Franciaországban élő képző­művészt mutattuk be. A 9 órakor kezdődő Szemtől-szemben a halál­lal című műsorunkban megpróbá­lunk választ keresni a halállal kap­csolatos kérdésekre, elmondjuk, mi­lyen stádiumai vannak a haldoklás­nak, s hogy a súlyos beteg hogyan tudja elfogadni a megváltoztatha­tatlan tényt. 10 óra öt perckor kez­dődő összeállításunkban olyan ko­molyzenei művek csendülnek fel, amelyeket a szentek élete inspirált. Utána a pedagógus íróval, Csicsay Alajossal beszélget Lacza Éva az Életutam állomásai 10.35-kor kez­dődő adásában. Bős község nemrég ünnepelte alapításának 900. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból kér­dezzük Végh Ferenc helytörténészt. 12 óra 10 perctől hallgató nóták szólnak. A közelmúltban Pozsony­ban vendégeskedett Darvas Iván. A Magyar Köztársaság Kulturális Inté­zete által szervezett est érdekesebb mozzanatait idézzük fel a Találko­zás Darvas Ivánnal című műsorban. A Romamagazin fél kettőkor jelent­kezik. A múlt üvegcserepei című rá­diójátékunkkal betekintést nyerünk Mikszáth világába, és az akkori iro­dalmi élet kulisszatitkaiba is bekuk­kanthatunk. A neves blues-jazz gitá­ros, B.B.King albumáról forgatunk le néhány felvételt. Ünnepi műsor­ral jelentkezik a Pulzus 15.15-kor. A 17 órai hírek után népszerű melódi­ákat hallgathatnak zenekari feldol­gozásban, majd ünnepi műsorunk a Napzártával érvéget 18 órakor. Szombaton, a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazinnal kezdődik az adás. A hét politikai történésein kívül többek között foglalkozunk az újjáalakuló média­tanácsokkal és a kassai repülőbal­esettel is. A 11 órai hírek után Lacza Tihamér Kaleidoszkóp című műsorát hallgathatják, amelyben Pálffy Géza történész bemutatja a pozsonyi Szent Márton dómban ta­lálható síremlékeket, Zirig Árpád költőtől megtudjuk, hogy rég nem látott madarak jelentek meg ismét a Csallóközben, Jakab István nyel­vész nagy szenvedélyéről, a vadá­szatról mesél, és megismerkedhet­nek egy kéményseprővel is. A 13 órakor kezdődő Tékában a 100 éve született Illyés Gyulára emléke­zünk. Fél kettőtől ismétlőműso­runk, a Tallózó, 14.05-től pedig a Slágerhullám jelentkezik. 15 órától a rádió hangarchívumában válo­gatva egy régi hangjátékunkat tűz­zük műsorra. Szombati adásunk a Köszöntőt követő Napzártával ér véget 18 órakor. Vasárnap hírekkel és sportösszefog­lalóval kezdődik a Pátria rádió köz­vetítése reggel nyolc órakor. A mű­sorajánlat után belelapozunk a ka­lendáriumba, majd visszatérünk a hét politikai eseményeihez. Kilenc órakor katolikus félórával jelentke­zik a Világosság egyházi műsor, amelyben Galambos Rudolf kassa- sacai lelkiatya szól a hallgatókhoz. Ö hazánkban az egyeden katolikus pap, aki egyben a büntetés-végre­hajtás hivatásos tisztje. Fél tízkor Aki tudja, írja meg! - komolyzenei fejtö­rő nyeremény sorsolással. A tíz órai ötperces híradás után a Randevút hallgathatják Puha József szerkesz­tésében. Ä műsorban arra keressük a választ, hogy az ifjabb korosztály hogyan tud megbirkózni a halál gondolatával. Két órakor híreket mondunk, majd Mayer Judit olvassa fel nyelvművelő írását. A 15 órakor kezdődő Nevelők fórumában beszá­molunk a Katedra Napokról, szó­lunk a nagyfödémesi óvoda és alap­iskola névadó ünnepségéről, meg­hívjuk az érdeklődőket Párkányba, a Gramma Nyelvészeti Napokra és sokéves tapasztalatait osztja meg a hallgátókkal Zupkó Mária, a füleki speciális alapiskola gyógypedagógu­sa. A16 órai hírek előtt néprajzi mű­sorunkat, utána pedig a Köszöntőt hallgathatják. Vasárnapi adásidőnk utolsó húsz percében összefoglaljuk a nap eseményeit. (B. E.) Az egri diadal és a drégelyi erkölcsi győzelem mellett 1552 „igazibb tulajdonainkat", vesztett csatáinkat is jelenti A túlélésnek is ünnepe Törökkori harci diadalok és erkölcsi győzelmeket gyü­mölcsöző vesztett csaták ke­rek, 450. évfordulójára em­lékezhettünk idén. Kétségte­len, hogy ezek közül a mo­hácsi vésszel is gyakran szembeállított egri diadalt idézzük a leggyakrabban - talán mert a legszívesebben. KORPÁS ÁRPÁD A 60-70 ezer főnyi török sereg 1552. szeptember 9-én fogta körül Eger várát. Kapitánya, Dobó István kétezer emberével öt héten keresz­tül az ostromlók valamennyi táma­dását visszaverte. Sőt, időről időre kitörésekkel nyugtalanította a fá­radó törököt. Október 18-án Ali budai pasa és Ahmed nagyvezír feladta az ostromot, és elvonult a vár alól. Itt tehát győzelemről van szó, hiszen a török nem törhetett át a „Felvidék kapuján”. Bár Tolnai Világtörténelme szerint az „Eger alatt vívott harcok tényleges siker helyett inkább az erkölcsi nagyság példáit mutatják”, Tinódi Lantos Sebestyénnek és Gárdonyi Gézá­nak köszönhetően diadalként idézi a nemzeti emlékezet. A történelmi tudat sajátos „ranglis­táján” ezután az olyan harci csele­kedetek következnek, amelyek a magyarság és a vele együtt élő és küzdő népek számára vereséggel végződtek, a legyőzöttek heroiz- musa mégis elbizonytalanította, megingatta és erkölcsileg is „lefo­kozta” az ellent. Ragyogó példa er­re Szondi (Szondy) György várka­pitány hősiessége, aki 1552. július 4-10-e között 146 emberével az utolsó vérig védte Drégelyt Ali bu­dai pasa tízezres túlerejével szem­ben. „Ő álla halála vérmosta fokán, /Diadallal várta be végét” - emeli Eger vára őt mintegy piedesztálra Arany Já­nos a Szondi két apródja című ver­sében. De mit kezdjünk az olyan ütköze­tekkel, amelyekből nem népeink kerültek ki győztesen, és a csata­mezőn erényeiknek, erkölcsi helytállásuknak sem adták igazi tanújelét? Hogyan emlékezzünk például az 1552. augusztus 10-én zajlott palásti csatára, amelyben Teuffel Erasmus (vagy ahogy Ti­nódi is nevezte: Ördög Mátyás) zsoldoscsapatait éppen a Drégely alól a bányavárosok felé törő Ali serege verte szét? A kérdésre a csata (1552. augusztus 10.) 450. évfordulóján, 2002 augusztus 12- én Paláston megrendezett törté­nészkonferencia egyik előadója, a magyarországi Varga J. János pro­fesszor Ottlik Géza Iskola a hatá­ron című regényéből vett idézettel adta meg a felelet: „A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán, vereséget megünne­pelni, de hát aki a győzelmét ün­nepelhette volna itt most, a hatal­mas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Meg­szoktuk hát, hogy egyedül ünne- pelgessük vesztett nagy csatáin­kat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból va­ló és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél - mindenesetre iga­zibb tulajdonunknak”. A legiga­zibb tulajdonunk pedig az, ha mindig, minden évfordulón együtt emlékezünk diadalainkra, erkölcsi győzelemeinkre és túlélé­sünkre. „Puszta vagy, ó kiomolt vér szent helye! néma homály leng Vad bokor árnyaiban szirteid orma felett. Ah, de romod tetején az örök hír égi virága Csillagi fényében száza­dok óta virúl. ” (Kölcsey Ferenc: Drégel) Száz éve hunyt el Gárdonyi Géza, az Egri csillagok írója; nagy magányában született műve számos kiadást ért meg Ha a szeretet megvan, minden megvan GRENDEL ÁGOTA- Pane! Ha a szeretet megvan, min­den megvan; ha a szeretet meg- nincs, semmise megnincs. Sztraka Franyó, a drótostót mondja ezt a bölcsességet a falusi tanítónak Gár­donyi Géza Egy szál drót - Egy falu­si tanító feljegyzései című elbeszé­lésében. Az író valószínűleg az élet­ből leste el a témát. Annyit illett megtanulni Gárdonyiról már az alapiskolában, hogy falusi tanító volt. Ezen túl már csak az Egri csil­lagokat kellett elolvasni. Ennyi volt Gárdonyi mint tananyag. Történel­mi regénye valószínűleg azért is maradt örökzöld, mert a magyart a magyarnak szellemében íródott. Az viszont már nem függ össze az író magyarságtudat-nevelő szándéká­val, hogy Bornemissza Gergelyék nem váltak az olvasónaplók marta­lékává, azaz az Egri csillagokat - kötelező olvasmány ide vagy oda - a kisdiákok többsége elolvasta, nem másolta tartalmát egyik nap­lóból a másikba. Ha véletlenül vala­kinek az lett volna a szándéka, hogy a regény kötelezővé tételével azt érje el, még ezt se olvassuk Gár­donyitól, rosszul gondolkodott. A könyv iránti érdeklődést az sem be­folyásolta, hogy 1968-ban Várkonyi Zoltán filmre vitte. Sőt, aki csak moziban vagy később televízióban látta, annak kedve szottyant arra is, hogy elolvassa. Számtalan kiadást ért meg a nagy magányban szüle­tett mű. (Egy ideig ugyan Pesten is élt, de igazán Egerben lelt otthon­ra, ott élt különös szimbiózisban a magánnyal. Pedig az olvasók sze­rették, mert bármit írt is, minden elbeszélésének, tárcájának lelke volt.) Tény és való, gyerekkorom­ban sokszor belemerültem, sírtam, lerágtam a körmeimet, még amikor tizedszer olvastam, akkor is annyi­ra izgultam, aztán az ellenség fölött aratott győzelem és az egymásra találás - az maga volt a boldogság. (Néha eltűnődtem, vajon mit véset- tem volna a kardomra, ha én va­gyok Bornemissza Gergely, de nem akkor és ott, hanem itt és most. Ha­zám? Hol van, melyik az? Van ne­kem egyáltalán?) Kedveltem kisregényeit, az Ábel és Esztert, az Aggyisten, Birit, az Ida regényét. (Ezekről sem hallottunk sokat az iskolában.) Mégsem ezt a Gárdonyit szerettem igazán. Nem is a Göre Gábor-köny- veket, A kátsa czigány adomáit írót. Az én szívembe novelláival költö­zött, s helyét néhány kisregényével erősítette meg. Az első Gárdonyi­elbeszélés, ha jól emlékszem, A két katicabogár volt. Díszkötésben je­lent meg, szép, fekete-aranysárga volt a borítása. (Lehet, hogy ez a díszkötés ragadott magával. Mie­lőtt kinyitottam, olvasni kezdtem, hosszan gyönyörködtem benne.) Az elbeszélés úgy kezdődött, mint egy szépséges mese. Két testvérről, Kláriról, a szép parasztlányról és annak ugyanolyan szép, de a sors által vaksággal sújtott, két órával idősebb nővéréről. Meg főként ar­ról, hogy a gyereknek - főleg a gye­rekek - még csak elnézik, ha fogya­tékos, beveszik a játékba, de igen­igen rövid időn belül kiderül, hogy a felnőttkor küszöbén vége a játék­nak, vége az illúzióknak. És Vicus­Gárdonyi Géza (1863-1922) ka, a vak Vicuska, aki gyűlölhetné a világot, irigyelhetné szép, szerel­mes húgát, halkan surranó léptek­kel ballag ki az életből. Arra, amer­re a katicabogár jelezte útját. Aztán a Pöhölyék. A szerencséden bíró, aki úgy gondolja, fia az urak között lehet boldog. Miként a po­kolba vezető út, Jánoska iskolába, diplomához vezető útja is jó szán­dékkal volt kikövezve. Ám az egyik kőben elbotlott. Mert a fiatal fák mindegyike sem bírja, ha átültetik. No meg a Pöhölyék rokona, A kis gróf, akinek nem adatott meg, hogy nyomorék apját pironkodva elke­rülje az utcán, mert a sors közbe­szólt. A nyomorék emberek pálfor- dulása. A falábú ember. És Verőn, a szegény cselédlány tragédiája. A lé­lek rezdüléseinek drámai erejű áb­rázolása. (Ziegler Sándor lakatosmester, aki a szabadságharc kitörésekor Bécs- ből, a polgári jólétből hazaköltö­zött Magyarországra, fegyvergyá­rat szervezett a honvédeknek, a forradalom bukása után tönkre­ment, talán megsejtette, milyen te­hetséges a fia, mert nem sajnálta a pénzt taníttatására. Igaz, nem a Ziegler névvel került a magyar iro­dalom történetébe. Annál magya- rabbat keresett. Mivel Agárdon született, a mellette fekvő Gárdony nevét vette fel.) Ma nyílik Josef Moucha cseh fotóművész kiállítása A száz esztendeje született Illyés Gyula emlékére Amerikai álom Egy mondatok ÚJ SZÓ-HÍR Somoija. A fotóhónap alkalmából - az At Home Gallery, a FOTOFO Ala­pítvány és a Kalligram Alapítvány közös szervezésében - ma 14 órakor nyitják meg a Művészetek Házában Josef Moucha kiállítását Amerikai álom egy cseh fotóművész kettős ex­pozícióin címmel. „New York kivé­telnek számít Amerikában, mert az egész kontinensen nincs párja. New Yorkon belül pedig Manhattan szá­mít kivételnek. E metropolisz kivéte­les városrészét a világ szívének te­kintik. Tavaly szeptemberben na­gyon csúnya sebet kapott. Az Ameri­kai álom c. kiállításnak nem az a cél­ja, hogy kivívja a galériák közönsé­gének csodálatát. Inkább fájdalmas emlékezés szeretne lenni” - mondta a művész. Josef Moucha fotói no­vember harmincadikéig tekinthetők meg a Művészetek Házában, (m) ELŐZETESÜNK Rimaszombat. Száz évvel ezelőtt, 1902. november másodikén szüle­tett Illyés Gyula Kossuth-díjas író, költő, a huszadik századi magyar irodalom és szellemi élet kiemelke­dő alakja. Drámaíróként olyan re­mekműveket alkotott, mint a Fák­lyaláng, az Ozorai példa, a Dózsa György, A kegyenc, a Tiszták. Aktív közéleti tevékenységet fejtett ki, s elkötelezett híve volt a határon túli magyarság ügyének. A centenárium alkalmából a rima- szombati Blaha Lujza Színkör, va­lamint a Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesülete ünne­pi estet rendez november negyedi­kén 19 órától a városi művelődési házban. Az esten közreműködik Dráfi Mátyás, Juhász László, Döme Sándor és Marek Adrienn. A költő alakját Batta György idézi fel. (ú) Drégely vára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents