Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-03 / 230. szám, csütörtök

Autó motor ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 3. Tetszik vagy nem tetszik, egyéni ízlés dolga; az viszont senki nem vitathatja, hogy más, mint a többi. És ez más önmagában sem kevés a mai óriási konkurenciaharcban Citroen C3 1,4i Pack: ívek igézetében UP 653 szálka ugyanis 60-70 kilométeren keresztül világít, így főleg az utolsó­nál nem tudjuk elég pontosan, há­nyadán is állunk a benzinnel. A tesztkocsi a középső Pack kom­fortfokozatú volt, tiszteletet paran­csoló biztonsági és kényelmi stan­darddal (két-két front- és oldallég­zsák, elülső ködlámpák, progresz- szív elektromos szervokormány, in­tenzív fékezéskor automatikusan kigyulladó vészvillogók, állítható magasságú vezetőülés, két síkban állítható kormányoszlop, felhajtha­tó elülső könyöktámlák, távirányí­tású központi zár, elektromos elül­ső ablakemelők, elektromosan ál­lítható külső visszapillantó tükrök, teljes értékű ötödik biztonsági öv). Valamennyi típusnál alaptartozék egy masszív, két részben felnyitha­tó osztólap, amely kétszintessé va­rázsolja a csomagteret. A koffer alapmérete - 305 1 - egyébként jócskán meghaladja a kategória át­lagát, csakúgy, mint az 1155 literes „kétüléses” maximum. Belső rako­dózugokból sincs hiány: két kesz­tyűtartó, nyolc ajtózseb, mindkét elülső ülés háttámláján térképtar­tó, az anyósülés alatt széles fiók. Soha nagyobb bőséget egy kisautó­ban! Az 1360 köbcentis, hengerenként sze ízig-vérig 21. századi kivitelben. Hogy szép-e C3-as vagy sem, ízlés dolga; annyi azonban biztos, hogy más, mint a többi. Utasfülkéje, akár egy kupola, de sokkal esztétikusabb kivitelben, mint pl. nemrég a Mazda 121-esé volt. Szélvédői is ezt az ívet követik, a fényszórókat ugyanakkor élesen metszették, a hátsó lámpates­tek pedig eddig sehol nem látott, extrém hegyes szögű gömbhárom­szögek. Az összképbe még egy pici Ford-féle New edge is belefért, lásd a sárhányók szoknyáit. Ilyen beütés egyébként az utastérben is van, az ötletesen kiképzett szellőzőnyílások formájában. S ha már az enteriőr­nél tartunk, érdemes jobban körül­néznünk, mert számos egyéb for­mabontó megoldással is találko­zunk. A fő műszeregység például di­gitális sebességmérőből és „gyűrű- skálás” fordulatszámmérőből áll, a hűtővíz hőmérsékletéről és az üzemanyag szintjéről pedig 6-6 sár­ga LED-dióda tájékoztat. A sebes­ségkorlátozások betartását meg­könnyítő tachométer jó ödet, a nem igazán jól olvasható fordulatszám- mérő már kevésbé, a benzinóra pe­dig egyenesen rossz. Egy-egy fény­kétszelepes benzinmotor nem új konstrukció. Hetvenöt lóereje (55 kW) és 118 Nm-es csúcsnyomatéka elmarad a jelenlegi 1,4-esek átlagá­tól, de vezetés közben ezt nem biz­tos, hogy mindenki megérzi: százra ugyanis 14,2 másodperc alatt gyor­sít, és 168 km/órás végsebességet tesz lehetővé. Sokak számára bizo­nyára nagyobb súllyal esik majd latba a kimondottan kedvező átlag­fogyasztás, amely a gyártó adatai szerint városban 8,2, országúton 5,0, vegyes forgalomban 6,2 liter 100 kilométerenként. Ezzel a mo­torral és az ismertetett Pack kom­fortfokozatban a C3-as 429 900 ko­ronába kerül; a legolcsóbb, Plus szereltségű, 1,1-es, 60 lóerős ben­zinmotorral felszerelt típust 373 900 koronáért lehet megvásárolni. (V. Gy.) A szerző felvételei TESZT első oldalon talál­ható nagyvadat ki­véve mostani mel­lékletünk tesztro­vataiban csupa kisautóról olvas­hatnak - méghozzá azonos henger­űrtartalmú benzinmotorokkal. A teljesítmény sorrendjében a Citroen új sztármodelljével kezdünk, amely­hez előzetesen sokáig szoktatták a nagyérdeműt (lásd a vüág számta­lan nagy autószalonjára elcipelt ta- nulmánymodelleketj. Talán nem is kellett volna ekkora lélektani előké­szítés, mert az autó már az első jelek szerint bombasiker lesz. Egyrészt azért, mert praktikus ötajtós karosz- szériával készül, de főleg azért, mert gömbölyded, „erotikus” vonalai még azokat is felcsigázzák, akik nem tudják, hogy tulajdonképpen a „Rút Kiskacsa”-ként ismert legendás 2CV reinkarnációjáról van szó. Per­Motorja csúcstechnikát képvisel, rakodóterének variabilitása egyenesen elképesztő, úgy, ahogy van, hihetetlenül kompakt az egész autó, csak mindez kissé sokba kerül Honda Jazz 1,4 LS: Drágán megfizetendő motor- és térbravúrok TESZT autógyárak között már jó néhány éve egyre éleződő ver­seny folyik a „kí­vülről kicsi, belül­ről nagy” jelszó je­gyében. Elsősorban a B szegmensbe tartozó autók - Skoda Fabia, Fiat Punto, Opel Corsa, Peugeot 206 stb. - azok, ahol a konstruktőröknek vi­szonylag kis alapterületen kell(ett) kigazdálkodniuk az elfogadható méretű utas- és csomagteret. Aki itt előnyt akar szerezni, óhatatlanul va­lamilyen trükkökhöz kell folyamod­nia, mivel ezek a kocsik külső mére­teikben alig különböznek egymás­tól. Nos, e téren ma vitathatadanul a Honda a nyerő, mert Jazz nevű, ki­zárólag ötajtós kivitelben gyártott modellje a térbravúrok egész skálá­ját vonultatja fel. Meg persze mást is; lássuk szép sorjában. Egy minden porcikájában tökélete­sen átgondolt, alaposan kimunkált kisautóról van szó, amelyet akár egyterűnek is nevezhetnénk. Hosz- sza mindössze 3,83 méter, de cso­magtere alapméretben is 380 lite­res; motorja 83 lóerős, de átlagfo­gyasztása csupán 5,5 liter 100 kilo­méterenként. Ezzel együtt „mínu­szai” is vannak, természetesen azok­ról is szólunk, de előbb lássuk a ne­megyszer műszaki csemegének szá­mító pozitívumokat. A motort pél­dául az említettek alapján akár dí­zelnek is gondolhatnánk - pedig 1339 köbcentis, 16 szelepes benzin­motor. Igaz, forradalmian új i-DSI konstrukció, hengerenként két gyúj­tógyertyával. Főleg ennek köszön­hető, hogy forgatónyomatékának csúcsértékét (119 Nm) már percen­ként 2800-as fordulatszámon eléri, tehát nem igényli a sebességváltó gyakori közreműködését. Nemcsak rugalmas, hanem, mint már volt szó róla, rendkívül gazdaságos: ország­úton a gyártó adatai szerint 4,8 liter­rel is beéri 100 kilométerenként, de városban sem fogyaszt többet 6,7 li­ternél. Mi a teszt során 5,6 litert mértünk, pedig nemegyszer kemé­nyen meghajtottuk az autót, amely­nek végsebessége egyébként 170 km/óra, a százas tempót pedig álló­rajttal kerek 12 másodperc alatt éri el. A Honda Jazz legfőbb vonzereje azonban az elképesztő térvariációs lehetőségekben rejlik. A B kategóri­ás autók áüagát messze meghaladó méretű csomagtér csak a kezdet, bár önmagában is elég volna. Amit vi­szont a hátsó ülésekkel művelhe­tünk, arra még nem volt példa az autótörténelemben. Pillanatok alatt néhány egyszerű mozdulattal, a fej­támlák kihuzigálása nélkül 1,7 mé­ter hosszú, teljesen sík padlóvá ala­kíthatók, amely fölött ekkor 845 li­teres rakodótér keletkezik. Ha pedig valamilyen magas, le nem fektethe­tő dolgot kell szállítanunk (lásd a képet), megtehetjük azt, amit eddig egyetlen autónál sem: felcsapjuk az osztott ülőlapok valamelyikét, éspe­dig hátrafelé, az üléstámla irányába. Alóla nem a benzintartály bukkan elő - azt középen helyezték el -, ha­nem a kocsi padlója folytatódik, ere­deti mélységében. Mindez azt jelen­ti, hogy ide akár 1,3 méter magas tárgyakat is berámolhatunk, miköz­ben többi holminkat változatlanul 380 köbdeciméteres saroglya várja hátul... Az autó szereltsége viszont kissé le- hűtötte a lelkesedésünket, mivel még a tesztelt magasabb (LS) kom­fortfokozatban is jócskán elmarad a A szerző felvételei Hondánál megszokott standardtól - de főleg a 637 ezer koronás ártól. Nincs klímaberendezés, a CD-leját- szós gyári rádió csak elöl muzsikál, a hátsó ablakok kézi vezérlésűek, a Vezetőülés magassága nem állítha­tó. Fedélzeti számítógép van ugyan, de csak az ádagfogyasztást és a megtett küométereket méri. Elöl praktikus az osztott kesztyűtartó és a műszerfal alatt végigfutó polc, de hátul sem ajtó-, sem térképzsebek nincsenek. Ami viszont van: ABS, EBD, négy légzsák, szervó, elektro­mosan állítható külső visszapillantó tükrök, távirányítású központi zár, állítható magasságú volán. Mindent egybevetve (és a biztonságot szem előtt tartva) a lista akár elfogadha­tónak is nevezhető, de nem az emlí­tett árhoz viszonyítva. Erről azon­ban - mivel a kocsit Japánban gyárt­ják - már a jelenlegi vámelőírások tehernek, (vas) Az Az

Next

/
Thumbnails
Contents