Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-26 / 250. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 26. Kitekintő A húszéves Denisz is a túszok között van. Barátjával, egy algériai sráccal ment a színházba. Bár a muzulmánokat állítólag elengedték, az algériai fiú bent maradt. Szolidáris a barátaival Szerdán tragédiába fordult a moszkvai musical „Nord-Ost jubileumi gála, november 9-10.” - hirdeti Moszkva belvárosának délkeleti csücskében az út felett kifeszített transzparens. Díszelőadás azonban már biztos nem lesz. Minden idők legdrágább és legnépszerűbb orosz musicaljét szerdán az élet drámává írta át. A távoli csecsen háború pedig újra elérte az orosz fővárost. SZALAI ZOLTÁN Szürke, borús reggelre ébredt tegnapelőtt Moszkva. A Volgogradsz- kij sugárútról nyíló mellékutcákban kialvadan szemű rendőrök posztóinak. A „milicionyért” nem hatja meg a sárga tudósítói rendszám, gumibotja egyetlen intésével továbbzavar. Végül egy közeli benzinkútnál találok az autónak „menedéket”. A Melnyikova környékén nehéz eldönteni, hogy az újságírók, a kíváncsiskodók vagy az egyenruhások vannak-e többen. Az egykori kultúrházból színházzá avanzsált épület környékét gombaként borítják be a tévétársaságok parabolaantennái. A közvetítőkocsik ajtajában fázósan toporognak a stábok. Néhány méterrel arrébb kordon zárja le az utcát, a mozgatható fémszerkezetek mögött rezzenéstelen arcú kalasnyikovos katonák őrködnek. Karjukon fehér sa- sos jelvény, ők a belügyi elitegység tagjai. Mivel beljebb menni nem lehet, az újságírók, a hozzátartozók és a kíváncsiskodók a kordon előtti néhány négyzetméteren tolonganak. A szomszédos szakközépiskola most egyfajta lelki elsősegély- nyújtó helyként működik: pszichológusok próbálják itt nyugtatni az aggódó rokonokat. A házból kisírt szemű középkorú hölgy lép ki. - Egész éjszaka itt voltam. A férjem zenész, és már nem tudott kiszökni. Utoljára fél tizenkettőkor beszéltem vele. Akkor azt mondta, hogy jól van, és a fegyveresek korrektül bánnak velük. Utána elvették a mobiltelefonjukat, így hiába próbálom hívni - mondja Natalja. Kérdésemre, miszerint mit gondol, mi vezérelhette a terroristákat, csak a vállát vonogatja. - Ez bonyolult dolog, amihez nem értek. Én csak azt szeretném, hogy a férjem és a többi túsz minél előbb épségben hazatérhessen. - Ön szerint mit tehet a kormány? - faggatom tovább. - A kormány egyet tehet: teljesíti a terroristák összes követelését, és rendezi a nemzetiségi konfliktusokat - feleli. Szvetlána Kolomejcevának húszéves Denisz nevű fia van a túszok között. - A barátjával, egy algériai sráccal ment a színházba. Bár a muzulmánokat állítólag elengedték, az algériai fiú bent maradt. Szolidáris a barátaival - meséli csodálatra méltó nyugalommal, majd engem kérdez, mi lesz a vége ennek az egésznek. A mellette álló hölgy, Marina Vlagyimirovna fényképet is hozott egyetemista lányáról. - Tánya táncolni jár a kultúr- házba. Jegye nem volt, de valószínűleg maradt néhány üres hely és így beengedték őket. Bárcsak teli lett volna a színház! - tördeli a kezét az aszszony, aki azért fohászkodik, hogy a kommandósok nehogy megrohamozzák az épületet. - Biztos vagyok benne, hogy mindenki bent pusztulna - állítja. Néhány perccel később egy idősebb hölgy felolvassa az itt lévő hozzátartozók által elfogadott nyilatkozatot. Ebben nyomatékosan kérik Putyin elnököt és a kormányt, hogy kizárólag tárgyalásos eszközöket alkalmazzanak. A tárgyalásokban Moszkva nincs egyedül: erről tanúskodik a környéken parkoló jó néhány diplomáciai rendszámú autó. A Dubovszka- ja utca sarkán egymás mögött áll a bolgár, a görög, a dán, az osztrák és a tádzsik nagykövet autója. Egy utcával arrébb az ausztrál misszióvezető fekete Mercedese várakozik. Franz Cede osztrák nagykövet diplomatához méltó visszafogottsággal, angolul nyilatkozik. - A tú- szejtők arra kértek minket, hogy reggel 9-re jöjjünk ide. ígéretük ellenére azonban nem léptek kapcsolatba velünk, és nem adták át nekünk a bent lévő osztrák állampolgárokat - mondja kalapját igazgatva. Cede visszamegy, az újságírók pedig jobb híján egymást faggatják, hátha valaki tud valami újat. A várakozás egyhangúságát csak az időről időre feltűnő politikusok törik meg, akik úgy vélik: nem tesz rosszat a népszerűségüknek, ha készül róluk néhány kép a páncélozott BMP-kel a háttérben. Most éppen egy másodvonalbeli kommunista képviselő fejtegeti, hogy mindenért a rendszer a hibás. - A szovjet időkben ilyesmi nem történhetett volna meg - közli nyomatékosan a körülötte álló, túlnyomórészt nyugdíjas hallgatóság egyetértő hümmögése közepette. Egy idős úr botjára támaszkodva egészen a rendőrkordonig „merészkedik”. - Papa, menjen haza! Nem történik itt semmi. Ilyen hidegben csak megfázik - tanácsolja neki jóindulatú mosollyal egy testes „közeg” a fémkorlát mögül. - Csak a gyárat akarom megnézni. Az egész életemet itt dolgoztam le - feleli a bácsi. - Nem engedhetünk be senkit. Majd megnézi máskor - hangzik a válasz. Az itt toporgó újságírókat és kíváncsiskodókat a gyárnál persze jobban érdekelné a Nord-Ost előadásainak helyet adó egykori kultúr- ház épülete, de innen azt sem lehet látni. Megpróbálok a mellékutcákon keresztül közelebb kerülni, de minden utat, ösvényt, átjárót gép- pisztolyos katonák őriznek. Be kell érnem azzal, hogy az egyik kis utcából mintegy 300 méteres távolságból megcsodálhatom a kultúrház oldalfalát. A fagypont körüli hideg elől a sajtóközpontban keresek menedéket. „Veterán Tanács” hirdeti a hruscsovi idők igénytelenségével épült, ötemeletes téglaház földszintjén a tábla. Alatta egy A4- es lapra golyóstollal ráfirkálva: Press Center. A mintegy harminc négyzetméteres szobában egyetlen televízió szemcsés képernyője jelenti az információt, az átfázott tudósítók - tetszik, nem tetszik - ezt bámulják. Ételből, italból viszont nincs hiány, egy élelmes hotdogá- rusító-lánc már kora reggel a bejárat mellé telepített egy mobil elárusító bódét. Mikor visszasétálok a Dubovszáka- ja kereszteződésébe, hivatalos kinézetű úr bukkan elő a rendőrkordon mögül, és kiabál: mister Fran- chetti, mister Franchetti... A Sunday Times tudósítójának szerencséje van, a terroristák csak közvetítőkön keresztül hajlandók tárgyalni. Választásuk a Vöröskereszt képviselői és Joszif Kobzon trubadúr-honatya mellett a brit újságíróra esett. A mellettem álló CNN- es stábnak elfehéredik az arca, nehéz lesz Atlantának megmagyarázni, hogy miért nem ők jutottak be elsőnek a kultúrba. Mielőtt besötétedne, tragédiába fordul a túszdráma első napja. Egy meggyilkolt nő holttestét adják ki a túszejtők. A kommandó vezetője kiüzente: csoportjának negyven csecsen özvegy is tagja. Moszkva, 2002. október Áldozat. A fiatal lány holttestét orvosok hozták ki az épületből (TASR/EPA) Megmenekültek. A terroristák tegnap nyolc gyermeket elengedtek (Reuters) Lesben. Mesterlövészek foglalják el állásaikat az épület közelében .(TASR/EPA) Fedezékbe! Az orosz speciális alakulat egyik tagja (Reute rs-fe I véte I) Küldetés. A Nemzetközi Vöröskereszt képviselői a kultúrház bejáratánál (TASR/EPA-felvétel)
