Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-23 / 247. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 23. KOMMENTAR Újabb böjti időszak SIDÓ H. ZOLTÁN A napokban megismerkedhettünk az Ivan Miklós vezette pénzügymi­nisztérium 2003-ra szóló állami költségvetési tervezetének részletei­vel, amelyek nem sok jóval kecsegtetnek. A lefaragások, kiadási kere­tek szűkítése, az egyes termékek árába beépített adók emelése, s per­sze a már korábban beharangozott gáz-, villany- és vízdíjemelés alapo­san megcsapolja a lakosság utóbbi két évben némileg megduzzadt pénztárcáját. Abban biztosan nem bízhatunk, hogy az új kormány csak riogat, s jövőre esetleg a számos kompromisszum eredményeként lé­nyegesen enyhülne a nyomás. Rudolf Zajac egészségügyi miniszter hétfőn máris felsorolta, rövidesen mi mindenért kell fizetnünk a kór­házakban, az oktatásügyben a tandíjak bevezetése egyre kézzelfogha­tóbb közelségbe került, Ludovít Kaník munka-, szociális és családügyi miniszter pedig - ugyancsak hétfőn - szemrebbenés nélkül leszögezte, 2003-ban a szociális kiadásokon meg lehet takarítani 6-7 milliárd ko­ronát. Vannak olyan készülő intézkedések is, amelyek végrehajtásakor azonnal nem világlik ki az áremelés ténye, mégis nyilvánvaló. Ilyen például a vasúti tömegközlekedés, amely jövőre a várt 7 milliárd koro­na helyett jó esetben is csak 4 milliárdot kap. Ennek folyományaként a Szlovák Államvasutak a viteldíjak emelésére kényszerül. Ha csak az előre beharangozott éves infláció mértékével, azaz 9 százalékkal emel, akkor a Pozsony és Kassa közötti jelenlegi 398 koronás vonal­jegy 433 koronára emelkedik. S ekkor még nem említettük a termé­kekbe beépített adók emelését, ami 2003-ban jóval drágábbá teszi az éttermi szolgáltatásokat, de a szimpla sörözést is. Végezetül említsük meg, hogy aki magánerős építkezésen töri a fejét, az még idén döntse el, belevág-e vagy sem, mivel az Építőipari Vállalkozók Szövetségének becslése szerint az új évtől legalább 10-13 százalékkal drágulnak az ez irányú kiadások. Ennyi várható kellemetlen intézkedés után, amelyek jövőre lehetetlenné teszik a reálbérek emelkedését, vajon mi lesz jobb? Sajnos, 2003-ban még semmi, csupán valódibbá válnak az árviszo­nyok, viszont 2004-től fokozatosan hozzáfoghatunk az adók és az el­vonások mérsékléséhez. Az állam pénzügyeinek helyrebillenő egyen­súlya ugyan nem túl vonzó cél a polgár számára, viszont 2004-ben már nem a közeljövő áremeléseinek sokkján fogunk merengeni, ha­nem - remélhetőleg - az európai uniós tagságunk okozta újabb kihívá­sok lesznek érdeklődésünk előterében. Egy kínai mondás szerint vilá­gunkat színessé teszi, ha érdekes időben élünk. Nos, ha más nem, ne­künk itt, Közép-Európában ez vitathatatlanul megadatik. JEGYZET Tájkép ostrom előtt SZÁSZI ZOLTÁN Ki húszadika után jár erre, annak csatatér a táj, itt a „központi falu” postahivatala és kocsmája előtt. Reggel nyolc. A sárga furgon megérkezik a napi postával, a postában a mindenható fehér-kék cetlivel, amelyen név, lakhely, születési szám és az összeg nagy­sága szerepel. Az összegé, amely egy hónap megélhetés vagy meg nem élhetés, két nap mámor és huszonnyolc nap éhezés. Hideg van, a biciklin jövők fején már usánka, kezükön a téli kesztyű, arcuk kipirulva. Be kell járni a pénzért, ilyen a szolgáltatás, nincs pardon. Aztán eljön a kilenc óra, a hivatali idő már egy órája tart, de az ajtó még mindig zárva. Hosszadalmas a szétosztás, a fe- ketéllő tömeg morog, cigaretta- füst száll fel itt-ott, már ha van még valakinek ilyenkor, a segély napjának reggelén cigarettája. Él- hangzanak a szokásos „neked mennyi tartozásod van a helyi boltosnál” beszámolók, „nem tudsz valahol valami alkalmi me­lót”, meg „ki kéne menni Csehbe dolgozni” variációk. Mert hely­ben megint szaporodott a segély­re várók száma. Aztán megnyi- kordul a mindenható postahiva­tal ajtaja, s kezdődik a „tessék egyesével a pultnál”, „kérem a személyi igazolványát”, „mozdul­janak már, emberek” kantáta. Gyűrött ezresek, csörgő apró: „az istenit neki, miből élünk így meg, gyere egy sörre, ez olyan kevés, hogy úgyis mindegy”. Tíz órakor káprázó szemekkel takarítgatnak az előtérben a hivatalnok höl­gyek. Szemközt, a kocsmában ví­gan villog a játékautomata, a csa­pos rendre szedi be az adósságo­kat, a gyereknép csokipapírral dobálózik kint a placcon, az első hazaszállításra is sor kerül úgy délután kettő felé. Két vállalkozó kamasz kétkerekű kocsin viszi a Jenőt, mert megint sikerült neki. Este sörösüveghalmaz, cigaretta- csikk miriád meg a fehér-kék cet­lik gombóccá gyűrt halmai az ut­cán. Tájkép csata után, melyre holnap másnapos reggel virrad. FIGYELŐ DANAS, BLIC A montenegrói rendkívüli válasz­tás többszörös meglepetés a részt vevő pártok és a politikai elemzők számára is, de legin­kább talán maga a győztes, a Mi­lo Djukanovics elnök vezette pártkoalíció csodálkozott, amely abszolút többséghez jutott a par­lamentben - írja a belgrádi lap. Noha az eddigi hatalom, illetve a Djukanovics vezette Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) erős gépezet volt eddig is, a liberáli­sok sem számítottak ekkora vere­ségre, a Belgrád-párti ellenzéki koalíció is sokkal jobb eredményt várt magától. A vasárnapi válasz­tást - amelyet a vesztes ellenzék is az eddigi legdemokratikusabb választásnak minősítetett - azt jelzi, hogy a köztársaságban a Montenegró-párti erők javára csökken a hagyományosan kie­gyensúlyozott megosztottság. A választások legnagyobb értéke azonban az, hogy Montenegró az egyetlen köztársaság a térség­ben, amely leküzdötte a nemzeti orientációjú pártok túlsúlyát. A DPS győzelme egyáltalán nem garancia arra, hogy Montenegró gyorsan maga mögött hagyhatja a bűnözést és a korrupciót, kijut a zsákutcából. Az abszolút hata­lom abszolút felelősséggel jár. A győztes többé nem kereshet mentséget a kudarcra, az ellen­zéket okolva a sikertelenségért. Ezt világosan látja Djukanovics és a DPS is, ezért a győzelmi má­mor rövid ideig tartott. Egy párt csak egy sikeres országban örül­het az abszolút többségnek, de Montenegró messze van ettől - olvasható az újságban. A Blic című lapnak nyilatkozó politikai elemzők véleménye szerint Dju- kanovicsék győzelmével Szerbia és Montenegró közelebb került ahhoz, hogy megoldást találjon a majdani közös állam alkotmá­nyos alapokmánya körüli legvita­tottabb kérdésre, mégpedig arra, miként válasszák meg a majdani parlament képviselőit. A válasz­tási győzelem valószínűleg arra fogja ösztökélni a montenegrói elnököt, hogy beleegyezzen a majdani közös képviselők köz­vetlen megválasztásába.- A férjem lerajzolta, így már világos: Zolikát a jelenlegi menyem második férje hozta az első házasságából! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ CORRIERRE DELLA SERA Európa számára nagy veszélyt jelen­tene, ha nem bővítené integrációs szervezetét - véli az olasz lap tegna­pi számában megjelent interjújában az EU versenyügyi biztosa. Mario Monti szerint a bővítés nélkül az EU aligha lenne képes megbirkózni az illegális bevándorlás, az emberke­reskedelem, a pénzmosás problémá­jával. Összességében az interjúalany a jelenlegi tagországok szempontjá­ból sokkal több előnyre, mint hát­rányra számít a szervezet bővítése révén. Kérdésre Monti megállapítja: négy országnak - Lengyelország­nak, Magyarországnak, Csehország- nak és Szlovákiának - még erőfeszí­téseket kell tennie, hogy alkalmaz­kodjék. Hozzáfűzi azonban, hogy a jelölt országok eddigi felzárkózási törekvései jelentősek voltak, annyi­ra, hogy lényegét tekintve az integ­ráció már meg is valósult. Ezeknek az országoknak kedvezett, hogy a nagy európai befektetők mindvégig Nyugat-Európa részének tekintették őket. Nem tévedtek; ez abból is kide­rül, hogy a csadakozni kívánó álla­mokat nem rengette meg az orosz pénzügyi válság. Megfelelő információk híján komoly nehézségeket okozhat az EU-tagsággal járó lehetőségek kihasználása Európa az írországi igen után Európa keleti és nyugati fele egyaránt fellélegzett, miután Írországban bejelentették: a nizzai szerződésről kiírt nép­szavazás pozitív ered­ménnyel zárult. ONDREJCSÁK RÓBERT Miután egyedül a „Zöld sziget”-en volt szükség népszavazásra az emlí­tett szerződés elfogadásáról, nincs számottevő akadálya annak, hogy az Európai Unió jövője szempontjá­ból fontos dokumentum hatályba lépjen. A csaknem kétharmados tá­mogatás még a legoptimistábbakat is meglepte, hiszen egy évvel ezelőtt az írek még elutasították - igaz, csak szerény többséggel - az szerződést. A fordulat fő oka abban keresendő, hogy nagyobb volt a részvételi arány, és azok is nagy számban mentek el szavazni, akik pozitívan döntöttek, ellentétben az egy évvel ezelőtti helyzethez. Akkor a csekély mobilizációs kampány miatt sokan otthon maradtak - elsősorban a tá­mogatók táborából s ez végül ku­darchoz vezetett. Ezúttal a dublini kormány mindent megtett a pozitív eredményért, attól való félelmében, hogy ha az írek ismét elutasítóan szavaznak, egész Európa rájuk fog mutogatni, hogy „lám, müyen hálát­lanok, mennyit nyertek az EU-tag- ságból, most mégis akadékoskod­nak”. Márpedig Európa fekete bárá­nyának lenni nem valami hálás po­zíció - erről a dánok vagy az osztrá­kok sokat tudnának mesélni. Min­den bonyodalom ellenére feltétlenül le kell szögezni, hogy az íreknek semmi bajuk nem volt a az Európai Unió keleti bővítésével, és nem azért utasították el egy éve a nizzai Választások előtt - ismét A nemrég lezajlott parlamenti vá­lasztások után ismét voksolás előtt álunk. December 6-7-én megvá­lasztjuk azokat a polgármestereket és helyi képviselőket, akikre rábíz­zuk közösségünk sorsának alakítá­sát az elkövetkező négy évben. Mi­vel törvényileg szabályozták a meg­választható képviselők számát, a kevesebb helyért az eddiginél sok­kal nagyobb„harc” várható. A je­lölőlistákat október 12-én éjfélig kellett leadni a helyi választási bi­zottság jegyzőinek. Az előzetes hí­rek szerint jelöltekből nem lesz hi­ány. Dél-Szlovákia politikai széljá­rásának megfelelően most az Új Polgárok Szövetsége (ANO) jött di­vatba, a parlamenti választások eredményeivel összhangban vi­szont csökkent a Smer és a Demok­ratikus Baloldal Pártja iránti vonza­szerződést, mert nem szimpatizál­nak a közép- és kelet-európai orszá­gokkal. Tulajdonképpen az egész ír­országi vita, illetve párbeszéd alatt nem volt téma az EU keleti bővítése. Az írek attól féltek, hogy ha az Euró­pai Unió fejlődése a jelenlegi irány­ban halad tovább, le kell mondaniuk a függetlenségük kikiáltása -1922 - óta meglevő semlegességükről. Per­sze ezek a félelmek alaptalanok. Először is az EU-tagállamok közös kül- és biztonságpolitikája még terv, nem valóság. Másodszor, Írország ebben a folyamatban kivételt ka­pott, és nem vesz részt a tagállamok ilyen irányú együttműködésében (hasonlóan, mint például Nagy-Bri- tannia és Dánia sem tagja az euróö­vezetnek vagy a britek a schengeni rendszernek). Az Európai Unió kele­ti irányú bővítése Írországban tulaj­donképpen csak túsza lett a semle­gességről szóló vitának, de nem tár­gya. Sokkal jelentősebb -és térsé­günk államai szempontjából komo­lyabb gond, hogy az Európai Unió legfontosabb országaiban a lakos­ság nem lelkesedik kifejezetten a bővítésért. Sajnos, Németországban és Franciaországban a lakosság ke­vesebb mint fele támogatja az EU bővítését, és ez a tendencia már eléggé hosszú távú. Ezekben az or­szágokban az emberek jelentős ré­sze fél a keleti bővítés - általa elkép­zelt - következményeitől, elsősor­ban az olcsóbb közép-európai mun­kaerő „beözönlésétől” (ahogy gyak­ran emlegetik). Sajnos, az nem té­ma, hogy a keleti bővítés közép- és hosszú távon egyaránt nagy hasznot hoz a jelenlegi EU-tagoknak is, ezen belül főleg Németországnak, Auszt­riának és a nagyobb országoknak. Ráadásul az említett országok mun­lom. Sok helyen - szintén a parla­menti választásokon elért váratlan siker következményeként - Szlová­kia Kommunista Pártja is indít je­lölteket. Az előzetes hírek szerint az egyik dél-szlovákiai városban van olyan magyar polgármesterjelölt, akit még a Szlovák Nemzeti Párt is támogat. Mit kellett tenni ennek a jelöltnek azért, hogy elnyerje ennek a kétes hírű pártnak a támogatá­sát? Ezt csak sejtjük. Annyit azon­ban tudunk, hogy a hatalom kísér­tése nagy Úr - így, nagybetűvel. Ne­héz nemet mondani. A jelölőlisták összeállításakor feszültségek kelet­keztek a Magyar Koalíció Pártja sok helyi szervezetében is. Néha ez odáig fajult, hogy a sértődöttek úgy döntöttek, ha nem itt, akkor amott. Ennyit a választások előtti hely­zetről, mely hűen tükrözi azokat az állapotokat, melyek falvainkban, városainkban uralkodnak. A kö­zelgő helyhatósági választások na­gyon fontosak közösségünk számá­kaerőpiacán a katasztrofális demog­ráfiai mutatók miatt hamarosan munkaerőhiány jelentkezik - sok helyen már most is problémák van­nak, például Németország most is informatikai szakembereket tobo­roz Közép-Európából és Indiából, mert az ottani kínálat nem elégíti ki a piac igényeit. Pozitívumként annyi mondható el, hogy az EU-tagorszá- gokban eddig legalább a politikai elit támogatta az Európai Unió kele­ti irányú bővítését. Persze ezzel a tá­mogatással mindig lavíroznia kell, hiszen a választásokon természete­sen nyerni akarnak. Mivel ez ideig a releváns politikai pártok nem kérdőjelezték meg a keleti bővítést, meglepetésként hatottak azok a hol­landiai hangok, amelyek Lettország, Lengyelország és Szlovákia felké­szültségét kérdőjelezték meg. Len­gyelország tagságának megkérdője­lezése különösen komoly problémát Csehország és Magyar- ország is kevesebb kép­viselői helyet kap. okozhat a bővítés folyamatában, hi­szen északi szomszédunk a tagjelöl­tek közül a legbefolyásosabb ország, s mind német, mind francia részről többször is kijelentették: Lengyelor­szág nélkül nincs bővítés. Természe­tesen meglepetés az is, hogy éppen Hollandia az az ország, amelyben eddig a legkomolyabb kifogásokat emelték - többé-kevésbé hivatalos szinten, hiszen a hollandok (a „ke­reskedő nemzet”) szintén nyernek a bővítéssel. Mindezen kérdések el­lenére úgy tűnik, nincs komolyabb akadálya a nizzai szerződés életbe­ra. A parlamenti választások ered­ményeként az ország az Európai Unió küszöbén áll. Nem jó hír azon­ban, hogy településeink zöme nincs felkészülve erre. Sőt! Ki kell mon­dani, hogy sokan a csőd szélén áll­nak, gazdaságilag, erkölcsileg, mo­rálisan. Dél-Szlovákia mezőgazda­sága, mely az itteni magyarság egyik fő megélhetési forrása - pad­lón van. Térségünkben a legna­gyobb a munkanélküliség. Eluralko­dott a közömbösség, sok emberen a kilátástalanság lelket nyomorító ér­zése lett úrrá. Egyszóval, a paraszt- ember kevésszer volt ilyen kiszol­gáltatott, mint most. A helyi válasz­tások nagyon fontosak abból a szempontból is, hogy olyan jelöltek­re voksoljunk, akik képesek a közös­ségeket összefogni, és elindítani a megújulás útján. Mert helyi szinten is szemléletváltásra van szükség. Azoknak, akiket megválasztunk, is­merniük kell közösségünk gondjait, igényeit. Helyi és regionális szinten lépésének. A francia elnökség alatt nagy nehezen elfogadott dokumen­tum - sokan emlékeznek még a hosszúra nyúlt nizzai konferenciára, és a tagállamok diplomáciai küzdel­mére az Európai Ünión belüli befo­lyásért és súlyért - meghatározza az ÉU felépítését és fejlődési irányát. Mint minden kompromisszum, ez sem tökéletes. A tagjelöltek közül a legelégedetlenebb Csehország és Magyarország lehet. A szerződés ugyanis - egyebek között - az Euró­pai Parlament képviselői helyeinek bővítés utáni elosztásáról is rendel­kezik. Márpedig Csehország és Ma­gyarország is kevesebb képviselői helyet kap, mint azok a tagorszá­gok, melyek lakosai száma meg­egyezik a két államéval. Ezenkívül nem sikerült az eredeti elképzelések szerint megegyezni az Európai Bi­zottság biztosainak számáról, a tes­tület összetételéről, valamint több más problémáról. Mégis elmondha­tó, hogy a nizzai szerződés, ha nem is ideális formában, de szabályozza az Európai Unió keleti irányú bőví­tésének kereteit. Az írországi nép­szavazás eredménye pedig azért fontos, mert így minden akadály el­hárult életbelépése, ezáltal a régi- ónkbeli országok csadakozása elől. Ez Szlovákiára is érvényes. Nálunk a legfontosabb feladat a lakosság fel­készítése a tagságra. Ez elsősorban tájékoztatást jelent arról, mit is je­lent valójában az uniós tagság, mi­lyen következményekkel jár az or­szág és polgárai számára, ha Szlová­kia az Európai Unió tagja lesz. Ha ez elmarad, 2004-ben Szlovákia az EU tagja lehet és lesz is, de megfelelő információk híján komoly nehézsé­gekkel járhat a kétségkívül széles­körű lehetőségek felhasználása. hasznosítani kell azokat a lehetősé­geket, melyek az adott térségben rejlenek. Ehhez meg kell teremteni a gazdasági, a pénzügyi és az infor­mációs hátteret. Meg kell állítani azt az erkölcsi romlást, mely falva­inkban eluralkodott. Működésbe kell hozni azt a közösségmegtartó mechanizmust, melyre falvaink év­tizedeken, sőt évszázadokon át lé­tüket alapozták. Jövőképet kell ki­alakítani, olyan körülményeket te­remteni, hogy az emberek újra bíz­zanak magukban. Olyan körülmé­nyeket, melyek között minden ten­ni akaró ember, vállalkozó vagy al­kalmazott, megtalálja a számítását, a tisztes megélhetés lehetőségét. Olyanokat, hogy a jobb megélhetés reményében ne kelljen elhagyni szülőföldünket. Helyi szinten is érvényes a mondás: minden telepü­lés olyan elöljáróságot érdemel, amilyet választ magának. Németh Géza Alistál LEVÉLBONTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents