Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-21 / 245. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 21. KOMMENTÁR Szelíd motorosok MAUNÁK ISTVÁN Lehet örülni, az írek mégsem lettek „Európa árulói”. Lapvélemények szerint ugyanis ezzel a jelzővel illették volna őket, ha másodszor is elutasítják a nizzai szerződést, ezáltal alaposan megnehezítve, talán lassítva is - de nem lehetetlenné téve! - az uniós bővítést. Rögtön fel kell tenni a kérdést: lehetett volna-e haragudni az írekre a másodszori nem esetén? Aligha. Nekik valójában nem az új tagok felvételével volt bajuk, bár lehetett haliam olyan érveket, hogy féltek az Írországot elárasztó olcsó keleti munkaerőtől. De ez csak huszadrangú kampányszlogen volt, maguk is tudták, hogy nem sok alapja van. Az írek attól lettek fenegyerekek, hogy egyszer már kimondták: a nizzai szerződés nagyon messze van attól, amit jónak lehet nevezni. Ezzel egyébként az európai politikusok többsége is egyetért, csak nem mondja ki. Az íreknek valójában az nem tetszik, hogy a 2000 decemberében hosszadalmas viták és keserves kompromisszumok árán tető alá hozott megállapodások 2005-ös életbelépésével olyan kérdésekben is át kell engedniük a döntést Brüsszelnek, amelyeket eddig kizárólagosan saját ügyüknek tekintettek. Másrészt - és talán nem minden alap nélkül - attól tartanak, hogy az új döntéshozatali mechanizmus a nagy tagállamoknak kedvez, a kicsik elvesztik a beleszólási lehetőséget, hiszen a nizzai szerződés újraosztja a szavazati súlyokat, s egyben létfontosságú kérdésekben megszünteti a konszenzus elvét, és bevezeti a többségi szavazást. Ebből a szempontból még szimpatikus is lehet az írek keménysége, függetlenül attól, hogy az említett módosításokra feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a tíz új taggal felduzzasztott Európai Unió 2004 után irányítható, működőképes legyen. Valószínűleg ezt belátva adták fel eddigi keménységüket: tegnaptól Európa fenegyerekei is beálltak a szelíd motorosok közé. Amiért tisztelet nekik. És azért is, hogy ők nem kétszínűsködtek. Az elmúlt hetek történései azt bizonyítják, suttyomban több tagállamban is örültek volna annak, ha az írek ismét nemet mondanak, és ezáltal lelassul a bővítés. Ez nemcsak a hollandokra vonatkozik. Másrészt a csatlakozási tárgyalásokon még le nem zárt öt-hat fejezet kőkemény próbatétel elé állítja a tagjelölteket, a gazdasági verseny vagy a közvetlen mezőgazdasági támogatások problémaköre előre jelzi: az uniós tagság elérése nem lesz szakadatlan méznyalás. A körön belülre vágyakozóknak tudatosítaniuk kell: csak később úszhatnak a boldogságban, az első években saját verejtékükben kell fürödniük. Sokan hálátlansággal is vádolták az íreket, mondván: anno a legszegényebb országként csatlakoztak a Közös Piachoz, s csak az EU segítségének köszönhetik mai, tiszteletet parancsoló gazdasági teljesítményüket és életszínvonalukat. Ez igaz, ezt ők is tudják, ezért is adták meg az esélyt nekünk, az Európai Unió reménybeli újszegényeinek. De csak az esélyt, hiszen ma sokkal keményebbek a kritériumok, mint amüyenek például az ő esetükben voltak, s más a világgazdasági és világpolitikai helyzet is. Lomha statisztika TÓTH MIHÁLY A statisztikaelméleti kézikönyvek nem győzik hangsúlyozni az adatok frissességének fontosságát. Az új kormány megalakulása óta rengeteg időszerű adat került nyilvánosságra a koalíciós pártok anyagi helyzetéről, a miniszterek családi állapotáról, vagyonáról, lakásviszonyairól, nyelvtudásáról stb. A sok között van egy adat, amellyel ma, 13 évvel 1989 novembere után nehezen tudok mit kezdeni. Nehezen, mert az adatot közlő mondat végén pont van. A gondolat tehát befejezettnek nyilváníttatott: a második Dzurinda-kormány 16 minisztere közül már csak egy volt kommunista párttag. Első tekintetre a mondatban nincs kifogásolnivaló. Hiba csak akkor fedezhető fel benne, ha igényeljük az adatok frissességét, a statisztika lomhaságának kiküszöbölését. Márpedig - lévén, hogy politikai használatra fogalmazódott meg - kötelességünk igényelni. Ha nem igényelnénk, úgy járnánk, mint az a rendszerváltó orosz politikus, aki 1990-ben azzal érvelt, hogy 1957-ben, a szovjet párt emlékezetes XX. kongresszusát követő évben hányán taposták meg Sztálin sírját. Dzurinda kormánya környékén valaki éleslátóan fölfedezett egy minden kétséget kizáróan fontos tényt. De igazán fontossá ez csak akkor válik, ha négy év alatt kiderül, hány olyan tagja van a kormánynak, akinek működésében már nyomelemekben sem fedezhető fel a bolsevik stílus, hány olyan pártja a koalíciónak, amely már semmiben sem hasonlít kommunista párthoz; sem a pártfegyelmet, sem a sajtóhoz fűződő viszonyt, sem a meghatározó káderek elmozdíthatatlanságát illetően. Szlovákia kis ország. A választópolgárok szempontjából ez előnyös. Nem így a politikusok szempontjából; előbb-utóbb itt minden kiderül róluk. Annál rosszabb annak, aki „statisztikáját” megpróbálja elködösíteni, a személyére vonatkozó adatokat testhezállóbbá tenni. Működni kezd ilyenkor a mendemonda; a plebsz végül azt is rovására írja, amit el se követett. Az olyan „statisztikai” adat, amely szerint a Meciar-kormányhoz képest Dzurindáéban 78,9 százalékkal vagy 93,7 százalékkal csökkent az egykori kommunista párt tagjainak a részaránya, nekem csak akkor mond lényegeset, ha az adatközlők azt is hozzáteszik, hogy az új kormány stílusa mennyire hasonlít egy jól működő nyugat-európai végrehajtó hatalom működéséhez. A kommunista kormányokra az volt jellemző, hogy kísérleteztek a társadalommal, mint kutatólaboratóriumban a kísérleti nyulakkal vagy az élettelen anyaggal. Szlovákiában ezt 1989 után is évekig folytatták, majd gyökeresen 1998 és 2002 között se változott meg a helyzet. Négy év alatt most majd elválik, lomha marad-e a „statisztika”, vagy pedig a mondat második felét is megválaszolják. THE WASHINGTON POST Iraki ellenzékiek kiképzése A napüap szombati jelentése szerint az amerikai elnök jóváhagyta mintegy ötezer iraki ellenzéki személy katonai kiképzését. A kiképzés első fázisa a jövő hónapban kezdődik - írja az újság kormány- és katonai körökre hivatkozva. A programot Bush már október 3-án jóváhagyta, és egyúttal 92 millió dollárt is felszabadított erre a célra a védelmi minisztérium költségvetéséből. A külügy- és a védelmi minisztérium képviselői a héten tájékoztatják a kongresszust az intézkedések céljairól. Az irakiak katonai alapkiképzést, valamint tanácsadó-, tolmács- és cserkészképzést kapnak, néhányukat hírszerzővé vagy katonai rendőrré képzik ki.- Neked jó lesz, kismadár. A te megélhetési költségeid nem emelkednek januártól... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ LIBÉRATION A keletiek csadakozásával az Európai Unió olyan nagy kultúrájú kis országokkal gazdagodik, amelyek vitalitásukat, intelligenciájukat, elismert szaktudásukat hozzák vissza abba a közösségbe, amelyhez mindig is tartoztak - állapította meg Fejtő Ferenc, a Párizsban élő, nemzetközi tekintélynek örvendő történész, elemző. Szerinte az EU keleti bővítése új alapokon egyesíti Európát: ezek az országok 1945 előtt is hozzátartoztak ugyan a kontinens politikai és kulturális vüágához, de a hatalmas német szomszéd és a vele szemben álló Oroszország közé voltak beszorítva. Az 1945 után lezajlott alapvető változásban, a közösség hajtómotorjának szerepét betöltő új keletű francia-német együttműködésben a nyugat-európai történelmi megosztottság eltűnt, a keletiek már ehhez az új Európához csatlakoznak. A kontinens újraegyesítésének perspektívája óriási lelkesedést keltett a kelet-európai prszá- gokban, amelyek lakossága azt a reményt táplálta, hogy a nyugatiak segítségére számíthat az újraegyesülés folyamatában. Előrelépés csak abban az esetben várható, ha a „romaügy" fokozatosan kiszabadul az intézményesített „gettóból" Magyarországi kisebbségi blöff A Trianon utáni magyarországi kisebbségpolitika mindig a határon túli magyarok problematikájának volt alárendelve. Ez történt a kisebbségi önkormányzatok koncepciójának kidolgozásakor is. LADÁNYI JÁNOS Akkor „ügyes” ötletnek tűnt kiterjedt jogokat biztosítani az alacsony számú, erősen integrált, sokfelé osztódó és szétszórtan élő - mindezért politikai problémát nem jelentő - magyarországi kisebbségeknek, és kölcsönösségi alapon hasonló jogokat követelni az „utódállamokban” élő magyarok számára. A problémák akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy a „nemzeti” és „etnikai” kisebbségi népesség több mint felét adó és a legsúlyosabb szociális problémát jelentő hazai kisebbséget, a magyarországi romákat is politikai tényezőként kell számba venni. Erre az időre tehetők a „romakérdés” nemzetbiztonsági problémaként való kezelésének, a különböző roma szervezetek és a cigány önkormányzati választások hatalmi eszközökkel történő durva manipulálásának kezdetei. A mindenkori hatalomnak a cigány önkormányzatokkal kapcsolatos aggodalmai persze részben indokoltak. Nemcsak arról van szó, hogy az etnikai alapú politizálás veszélyes dolog, hanem arról is, hogy a romák esetében az érintett kisebbség ho- mogenizálásának irányába ható ön- kormányzati képviselet koncepciója is veszélyes játék. Magyarországon a társadalmi környezet által romának tekintett népességnek csak mintegy harmada vallja romának magát a különféle felmérések során. Míg tehát a hazai szlovákok, németek stb. esetében többé-kevésbé önkéntes vállalás kérdése, hogy valaki magyar identitása mellett-előtt-he- lyett valamelyik kisebbséghez (is) tartozónak vallja-e magát, a romák esetében nem ez a helyzet. A cigány önkormányzatok - mivel a romák esetében előítéletekkel és súlyos szociális problémákkal sújtott kisebbségről van szó - a kétségtelen többletjogok és lehetőségek kihasználásán túl az intézményes diszkrimináció egészen szélsőséges formáját valósítják meg. A jelenlegi szabályozás szerint gyakorlatilag lehetetlen, hogy helyi szinten valakit a települési önkormányzat támogatása nélkül válasszanak meg kisebbségi önkormányzati képviselőnek. Mint ahogyan az sem lehet a véleden műve, hogy a fővárosi és az országos cigány önkormányzati választásokat eddig minden esetben egészen durva manipulációk és csalások kísérték. Az ilyen módon választott önkormányzatok - amelyek pénzügyileg teljesen kiszolgáltatottak a helyi és a kormányzati hatalomnak - azután általában azt a funkciót töltik be, hogy rájuk hárul minden cigányokkal kapcsolatos ügy, amellyel a helyi és az országos politika nem tud vagy nem akar foglalkozni. Ha például a vihar össze- dönti valamelyik cigány házát, a települési önkormányzatnál közük vele, hogy szíveskedjék a cigány ön- kormányzathoz menni. De sokszor a cigány önkormányzatokat használja fel a helyi hatalom a magyarországi általános iskolás korú roma gyerekek többségét érintő, különböző formákban megvalósuló iskolai szegregáció legitimálására is. A kisebbségi önkormányzati rendszer megreformálására különféle javaslatok ismeretesek. Ezektől azonban lényeges változás nem várható, mert nem a rendszer egyik vagy másik eleme, hanem maga az alapkoncepció rossz. A homogénként kezelt kisebbség egyetlen intézmény által történő képviselete, különösen a romák esetében, akkora potenciális politikai erőt jelent, szerveződésének módja annyira különbözik a többpárti parlamenti pluralizmus logikájától, hogy annak hatalmi manipulálása szinte szükségszerű. így a különböző cigány önkormányzatokba többnyire könnyen korrumpálható figurák kerülnek, ezzel is erősítve a cigány bűnözéssel kapcsolatos előítéleteket. A hatalom ugyanis attól retteg, hogy ha az Országos Cigány Önkormányzat egyszer valóban az általa képviseltek érdekeiért dolgozó roma politikusok ellenőrzése alá kerülne, az a magyarországi romák jelenlegi, szinte reménytelen helyzetében könnyen az etnikai konfliktusok kiéleződéséhez vezetne. Előrelépés csak attól várható, ha a „romaügy” fokozatosan kiszabadul az intézményesített „gettóból”, és a normál intézményi rendszer részévé válik. A magyar parlament nem azért követett el alkotmányos mulasztást, mert nem hozta létre a kisebbségek parlamenti képviseletét, ezt a nép-nemzeti politikai blöfföt. Hanem azért, mert a magyar parlamentben jelen levő politikai pártok nem sokat törődtek azzal, hogy különböző helyzetű és törekvésű roma választóik számára programokat Újra kellene értékelni a kisebbségi önkormányzatok szerepét. dolgozzanak ki, és választási üstái- kon olyan, részben roma származású politikusokat indítsanak, akik hatásosan tudnák képviselni roma választóik érdekeit. Mindebből az alábbi következtetések adódnak: Újra kellene értékelni a kisebbségi önkormányzatok szerepét (az EU- csatlakozás kiváló alkalom erre), mert ezek rendkívül nehezen üleszt- hetők be a kialakulófélben levő intézményrendszerbe, a cigány önkormányzatok pedig kifejezetten etnikai diszkriminációs funkciót valósítanak meg. Minthogy azonban a cigány önkormányzatok számos vonatkozásban (romák érdekképviselete, szociális feladatok ellátása stb.) hiánypótló funkciót látnak el, és a kisebbségi önkormányzatok megszüntetése komoly politikai ellenállást váltana ki, a kisebbségi önkormányzatok leépítése csak fokozatosan történhet. Oly módon, hogy a helyi és országos roma érdekképviselet súlyának megfelelő szerephez jut a települési és országos érdek- képviseletekben és politikában. Ez a folyamat a múlt évben már meg is indult. A Fidesz-Lungo Drom szövetséggel kialakulni látszik a roma ügyekben való poütizálás jobboldali pólusa. Az MSZP csak megkésve és bátortalanul reagált erre a kihívásra, ami számításaim szerint körülbelül tíz parlamenti mandátum elvesztésébe került. Azóta azonban megerősödni látszik az a vonal, hogy néhány fontos kormányzati funkcióban roma politikusok kerültek pozícióba. Ami ennél is fontosabb: az első száz nap intézkedései között megjelenni látszanak egy a roma és nem roma leszakadó népesség újra- integrálására irányuló kormányzati törekvés körvonalai. Ennek a folyamatnak a logikus folytatása nem az, hogy az MSZP olyan szervezeteket hoz létre vagy támogat, amelyek „az egész magyarországi cigányság” képviseletében lépnek fel, hanem az, hogy támogatja a roma szervezetek koalícióját, amely a Fi- desz-Lungo Drom szövetség baloldali alternatíváját jelentheti. A magyarországi roma társadalom a többségi társadalomhoz hasonló mértékben polarizált, természetes tehát, hogy érdekeit sem képviselheti egyetlen párt vagy roma szervezet. Szavazóinak négyévente kell eldönteniük, hogy melyik párt képviseli jobban érdekeiket. Lesznek szocialista, liberális, konzervatív, sőt szélsőjobboldali roma szavazók is, és a pártok csak arra törekedhetnek, hogy minél többen válasszák az általuk képviselt alternatívát. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi ön- kormányzatok intézménye teljesen ellentétes ezzel a logikával. Végül: az új önkormányzati ciklus miatt különösen időszerűvé vált egy olyan etikai kódex kidolgozása, amely egyértelművé teszi, melyek azok a minimális követelmények, amelyeket kisebbségi kérdésekben meg kell tartania annak, aki a parlamenti pártok támogatásával lesz polgármester vagy önkormányzati képviselő. A szerző szociológus VÉLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOKRÓL Harc a városért és a vidékért Ezzel a címmel ismertette szombaton a Frankfurter Allgemeine Zeitung a tegnapi szavazást megelőző hetek eseményeit. A szerző, Reinhard Olt bécsi tudósító szerint a kampányban sokkal többet beszéltek és vitatkoztak politikai témákról, mint önkormányzati feladatokról és szükségletekről. A kormánykoalíció és az ellenzék fél évvel a parlamenti választások után kiélezett körülmények között állt szemben egymással a választási hadjáratban. Az ellenzék vissza akart vágni a tavaszi szoros vereségért, az MSZP-ből és az SZDSZ-ből álló kormány a szoros győzelem és a kormányzati irányvonal megerősítését remélte. Éppen ezért a választási kampányban a helyi témák mellett szóba kerültek olyan kérdések is, mint: felvétel az EU-ba, pénzek a brüsszeli közösségi kasszából, az átmeneti időszakok, a föld „kiárusítása“ külföldieknek vagy a március 15-én megtartandó népszavazás az EU-tagságról. A cikkíró szerint az ellenzék igyekezete nem volt a véletlen műve: az a kilátás, hogy az őszi önkormányzati választásokon jóvá lehet tenni a tavaszi szavazáskor elszenvedett vereséget, a rendszerváltás utáni évek tapasztalatából következik. Három hasábos cikket közölt a magyarországi önkormányzati választásokról, a választások hátterében zajlott, késhegyig menő belpolitikai küzdelemről a legnagyobb példány- számú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza. A Tornász Grabinski által jegyzett írás szerint a Fidesz a vasárnapi megméretést visszavágási lehetőségnek tekintette a tavasszal elveszített parlamenti választásokért. Az eüenzéki fiatal demokraták képtelenek voltak megemészteni vereségüket, és fél éve elkeseredett harcot vívnak a szocialistákkal, amelynek egyik fegyvere volt az átvilágítás. Jelenleg az alkotmánymódosítás ügyében zajlik a pengeváltás, amely akár előrehozott választásokhoz is elvezethet, minthogy a kormánykoalíciónak nincs meg a módosításhoz szükséges kétharmados többsége. A lengyel szerző úgy látja, az idő előtti parlamenti választásokat - a Fidesz magabiztos nyilatkozataival ellentétben - a szocialisták megerősödését eredményezhetik.
