Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-17 / 242. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 17. Nagyszünet hirdetés A fiatalok emberarcot, hiteles személyiséget várnak a tanártól. Érző embert, partnert igényelnek a kapcsolatukban Hasznos tudást, ne biflázást! Sebesen változó korunk nem kíméli a pedagógia világát sem. Iskoláink megszűntek már a külvilágtól elzárt rejtelmes szigetként létezni. HORVÁTH ERIKA Mindazonáltal évtizedek, esetleg évszázadok óta tudjuk, hogy az ideális tanár-diák kapcsolat tekintetében a tanárnak a diák személyiségének egészséges fejlődése érdekében bizonyos szituációkban mit, mikor és hogyan kell cselekednie. A tanár-diák kapcsolat sikerességéhez a tanár részéről három tényező együttes meglétére van szükség: tudásra, a személyiség alkalmassá fejlesztésére és a pedagógiai technológia ismeretére, illetve ennek alkalmazási képességére. A szükséges tudás egyértelműen nem definiált területe általános műveltség, amely alatt ma már nem pontosan azt értjük, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. Napjainkra azonban a műveltség fogalma, a korábbi humanista-klasszikus műveltségfelfogáshoz képest sok vonatkozásban kiegészült, módosult. A tanár személyisége igen fontos szerepet játszik a nevelési munkában. A fiatalok emberarcot, hiteles személyiséget várnak a tanártól. Érző embert, partnert igényelnek a kapcsolatukban, olyan felnőtt társat, aki nem palástolja az egyéniségét. A nevelésnek évszázadok óta, Rousseau után pedig mind nyilvánvalóbban az az egyik legsúlyosabb filozófiai kérdése, hogy a nevelőnek van-e joga és milyen mértékig beavatkozni a nevelt személyes életébe. Vannak olyanok, aki azt gondolják, hogy a beavatkozás szükséges, nélküle nem is beszélhetünk nevelésről. A leglényegesebb dolog azt, hogy a gyerekek és a fiatalok emberi méltósága csorbítatlanul érvényesüljön. A változó világ a tanár-diák kapcsolat meghatározó dimenziójára, a tanítási-tanulási folyamatra nézve is megköveteli a váltást. A tanítás Nagy információáradatban gyakran éppen a lényeg veszik el. (Képarchívum)' hagyományos módját, az egyeduralkodó tanári közlést ideje végre megtörni, és jelenvalóvá tenni az osztálytermekben az együttműködést feltételező csoport- munkát. A szakemberek az alapiskolás és középiskolás diákok tudásszintjének mérésére különféle műveltségi szabványokat határoztak meg, melyek előírják, hogy mikor mit kell tudnia a tanulónak. Az alapiskola második osztályában például már a folyékonyan való olvasásnak nem szabad gondot jelentenie. A tanítással foglalkozó szakértőknek, tanároknak és pszichológusoknak régóta fejtörést okozott, müyen módszert alkalmazzanak a gyerekek tudásának mérésénél. A felmérések azt igazolták, hogy a tanulók osztályozása nagyon relatív dolog, mert egy hármas gimnazista tudhat any- nyit, mint egy egyes diák a szakközépiskolában. Ennek hatására megszülettek a műveltségi szabványok. A műveltségi szabvány az a tudás, amit a gyermeknek akkor is tudnia kell, amikor álmából felkeltik. Olyan ismeretek ezek, amelyeket nem felejtünk el. Egy kilencedikes diáknak minden bizonnyal nem jelent problémát egy harmadikos standardja. Az ankét azt igazolja, hogy sem a tanárok, sem pedig a diákok szülei nem nagyon hallottak még erről a szabványról. „Már harminc éve tanítok, s eddig nem volt panasz a módszereimre. Most miért térjek át egy teljesen ismeretlen szabványra?“ - kérdi egy közép-szlovákiai tanítónő, aki magát megnevezni nem kívánja, mert lehet, nem lenne nyilatkozatának jó visszhangja a faluban. Mária Uhereková országos tanfelügyelő-helyettes szerint „ezek új pedagógiai módszerek, Ihelyekkel a tanároknak még nincs elég tapasztalatuk. Sokan közülük továbbra is a tankönyvekre hagyatkoznak, mások pedig nehezen fogadják el azt a tényt, hogy a diákoknak az életben való érvényesülésre nem kell fújniuk az egész könyvet. Ilyen esetben a nagy információáradatban gyakran éppen a lényeg veszik el.“ A tankönyvek szerzői egyformán tekintenek azokra a diákokra, akik többet szeretnének tudni a témáról, és azokra, akiket nem nagyon érdekel a tanulás. Elsősorban a tanárnak kell eldöntenie, melyik tanagyagrész a legfontosabb, azoknak pedig, akiket érdekel a téma, fel kell hívnia a figyelmét egyéb szakirodalomra. De ennek a többletnek az elsajátítása nem követelhető meg az összes diáktól. Egyes tanárok nehezen fogadják el azt a tényt, hogy a diáknak nem kell mindent tudnia, s kitartanak régi módszerük mellett: mindenkinek meg szeretnének tanítani mindent. Ez nem épp reális elképzelés, nem beszélve arról, hogy a gyengébb diákoknak ezzel sok traumát okoznak. Manapság sajnos az a menő, hogy a szülő a gyerekét ünnepnapokon gyorsétterembe viszi Amerikai körhinta „fast - food” módra PÉNZES TÍMEA Gyakran elképedek, milyen magabiztosak az amerikaiak, mennyi bátorság szorult beléjük. Ráadásul pancsolnak az ötletekben és rafináltak, ugyanis minden alkalmat megragadnak arra, hogy pénzt csikarjanak ki valakiből. Ezt bizonyítja az a hír is, miszerint Caesar Barbar beperelte a McDonald’s, Burger King, KFC és Wendy’s gyorsétterem-láncolatot New Yorkban. Szerinte ők a felelősek azért, amiért százhuszonöt kilót nyom. Természetesen a többi dundi és pufók társa sem tétlenkedett, és csatlakozott a felháborodott úrhoz. A McDonald’s nem először fizet: már kárpótolta azokat a megkárosított vegetáriánusokat, akik a szalmakrumpli olajában marhahús adalékot találtak. A Pizza Hut vendégei is találtak már a vegetáriánus pizzában marhahúst, így a Pizza Hut is kénytelen volt mélyen a zsebébe nyúlni. A Pirates Booty popcorn termékeinek pedig háromszáznegyven százalékkal nagyobb volt a zsírtartalma, mint ahogy azt a csomagolópapír hirdette, tehát ők is perkálhatták a pénzt. A „fast food” éttermek nálunk, Kö- zép-Európában is szép számban megszaporodtak, és manapság az a menő, hogy a szülő a gyerekét a jó viselkedéséért cserébe vagy ünnepnapokon gyorsétterembe viszi. Ezáltal a szülők gondoskodnak arról, hogy az azonosíthatatlan összetételű és bizonytalan eredetű, kalóriadús, majonézes-kecsapos ételeket szolgáltató gyorsétterem hálózatnak legyen utánpótlása. Ezzel a tettükkel a hálózat potenciális ügyfeleit, ám egyben beperlőinek táborát is gyarapítják. A gyerekek pedig gyorsan rászoknak a reklámokból és a társaik elbeszéléséből ismert, étvágygerjesztő hamburgerekre. Caesar cukorbeteg és két infarktust tudhat maga mögött. Tönkretették az életét a „fast food”-ok. Kétség kívül azok a felelősek rossz egészség- ügyi állapotáért, azok okozzák rosszulléteit, jelenthetjük ki gúnyosan. Ne csodálkozzon, ha sosem nézte meg az ételek-italok kalóriatartalmát, ha nem vigyázott a vonalaira, ha nem tartott gyümölcs- és zöldségnapokat, tehát semmiben sem próbált hasonlítani korunk ultramodern emberére - csupán abban, hogy ritkán gyakorolja a gondolkodás műveleletét. Mert bizonyára nem ült be minden étkezéskor a MCDonald’s-ba, hanem olykor-olykor otthon is bekapott néhány olyan falatot, ami megárthatott az egészségének, és ilyen alapon saját magát, anyukáját vagy barátnőjét is perelhetné. Gyakran elcsodálkozom és megdöbbenek, hogy Amerikában meg is nyernek ilyen pereket a perlők. A dohányzók ilyen alapon beperelhetnék a dohánygyárakat, az alkoholisták a szeszes italok gyártóit. Talán ők is megnyernék a pert, pénzt kapnának, mert mérget szolgáltatnak nekik, sőt, amiért a sok márkás méreg közül még választhatnak is. Ilyen hírek hallatán egy kis gondolkodás után mindig rájövök, hogy az amerikaiakra nemcsak magabiztosak és rafináltak. Tájékozatlanok és buták, mondja ki helyettem a főbűnös John Doyle, a láncolat alapítója, ha még az ételüket sem tudják megválasztani. KÖRKÉRDÉS Megkérdeztünk szülőket, diákokat és egy tanárt arról, ismerik-e a műveltségi szabványok fogalmát, és jónak tartják-e a jelenlegi iskolarendszert? Kovács Éva Kassáról, egy kilencedikes és egy ötödikes fiú édesanyja: „Nem találkoztam ezzel a fogalommal, nem is sejtem, szülőként hol kellett volna ezzel találkoznom. A gyerekeim tudásszintjét nagyjából aszerint ellenőrzőm, amit annak idején én tanultam az iskolában. Ahogy elfigyelem a gyerekeimet, azt veszem észre, hogy sok dolgot megtanulnak, de nem látják köztük az összefüggéseket. Véleményem szerint a tanároknak több dokumentumfilmet kellene levetíteni az órán, hogy a diákok tudatosíthassák a tananyag és a való élet közti kapcsolatrendszert.“ Farkas Anita Dunaszerdahelyről, egy hatodikos lány édesanyja: „Soha az életben nem hallottam még erről a szabványról. A lányom jó tanuló, büszke vagyok rá. Nem szoktam őt kikérdezni sosem, egyedül tanul, így azt sem tudom, mit tanulnak. Erre nem vagyok nagyon büszke, de rengeteget dolgozom, mert egyedül nevelem a lányom. Szerintem a tapasztalatokat nem az iskolában szerzi az ember, hanem majd az életben. Az iskolában tanult dolgok nagy része úgy is kirepül az ember fejéből.“ Egy magát megnevezni nem kívánó tanárnő: „Nem hallottam még erről, de szerintem én olyan tudást adok át a diákoknak, amit az életben is hasznosítanak. Matematikát tanítok, számolni mindenkinek meg kell tanulnia, hiszen pénzből élünk. A matematika a lehetőségek és variációk tudománya. Itt elspsorban nem arról van szó, hogy kiszámoljunk egy adott példát, hanem az a nagy dolog, hogy egy megoldáshoz sokféleképpen eljuthatunk. így van ez az életben is.“ Petra Pozsonyból, harmadikos gimnazista: „A tanárok módszerei akkor kezdik érdekelni a gyereket, amikor megsértik a személyiségét, túl sokat követelnek tőle. Szerintem vannak olyan tantárgyak, amelyeket feleslegesen tanulunk olyan részletesen. Tudom, az általános intelligencia is fontos, de ez egy más dolog. Az alapokat megtanuljuk, de. miért kell mindent pontosan definiálni? Ha befejezem a sulit, úgyis elfelejtem, akkor meg miért ültem órákat a tankönyv felétt?“ Balázs Losoncról, hetedikes alapiskolás: „A tanító nénik és bácsik gyakran túl szigorúak, nem értem, miért követelnek tőlünk olyan sokat. Szeretem azokat az órákat, amiken filmet vetítenek, behozzák a csontvázat. Ezek az órák sokkal izgalmasabbak, mint amikor a tanító bácsi diktálja az anyagot a füzetbe“. ABSZOLÚT VICCEK Vulkán- Ki az abszolút illedelmes vulkán?- Aki megkérdezi a mellette lévő hegytől, hogy nem baj ha füstöl? Lelkesedés- Mi az abszolút lelkesedés?- Mikor a vőlegény a nászéjszakán odamegy a falhoz lekapcsolni a villanyt, és már az ágyban van, mire sötét lesz. Két részeg Két részeg ember jön ki a kocsmából:- Hé, komám, itt van egy folyó, te tudsz úszni?- Naná, hogy tudok - válaszol a koma, majd ugrik egy hasast az úttestre. Nagyot nyekken, és hátraszól a komájának:- Gyere nyugodtan, be van fagyva! Abszolút blődli Két lilacsuklyás, keresztbecsíkos aszpirin repül a sivatagban. Le- szállnak egy róka mellé. „Hány óra?“ - kérdi az egyik aszpirin. „Két métermázsa múlva csütörtök“ - feleli a róka. Mire a másik aszpirin: „A fene egye meg, már megint egy megállóval előbb szálltunk le!“ Oroszlán Megy a pap a sivatagban, és látja, hogy közeledik feléje két oroszlán. Kéri az Istent, hogy változtassa az oroszlánokat keresztényekké. Mire az oroszlánok:-Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott... Kancsal?- Ki az abszolút kancsal?- Aki a hét közepén állva egyik . szemével az elmúlt, másik szemével a következő vasárnapot lálja. Keskeny- Mi az abszolút keskeny folyó? -???- Amelyiknek a két partja összeér. A falubeli pásztorkodás- Mi tereli a babot?-A babgulyás. Kannibál Két kannibál beszélget! Megkérdezi az egyik:- Miért hoztál eszkimót???- Hát nem azt mondták, hogy hideg kaját kell hozni??? Szonda... A rendőr megállítja a kiszemelt járművet és a vezető kezébe nyomja a szondát:-Fújjon bele!- Eszemben sincs.-Azonnal fújjon bele! „-Nem! A rendőr elveszíti türelmét.- Nem mondom még egyszer, fújjon, mert ha én fújok bele, magának egy életre ugrik a jogosítványa! A fafejű- Ki az abszolút fafejű?- Akinek szálka megy a kezébe, ha a fejét vakarja. Aranyér A rendőröknek kötelező testnevelés úszás gyakorlatuk van. Azt mondja a kiképző őrmester:- Uraim! Egyet fütyülök, mindenki levetkőzik, kettőt fütyülök, mindenki beugrik a vízbe! Vüágos? Egyet fütyül, levetkőznek, kettőt fütyül, egy kivételével mindegyik beugrik a vízbe.- Ön miért nem ugrott be Uram?!- Jelentem aranyerem van!- Nem érdekel a kitüntetése! Ugorjon a többi után!!!!!
