Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-16 / 241. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 16. KOMMENTAR Európai (s)truccpolitika MALINÁK ISTVÁN Szombaton az indonéziai Báli szigetén megtörtént az, amitől az amerikai és más titkosszolgálatok hónapok óta óvtak, de amit a világnak nem akarózott elhinni. És megtörténhet: jövőre már az emberek többsége félni fog tengerparti nyaralásra utazni. Üzenetértéke van annak, hogy nem jelképeket (a New York-i WTC-tornyok), nem katonai létesítményt (Pentagon) támadtak, hanem turistákat, s közülük is elsősorban fiatalokat mészároltak le. Üzenetértéke van annak is, hogy az áldozatok nem elsősorban amerikaiak, hanem ausztrálok és európaiak. Tragédia lenne, ha még két-három hasonlóan brutális terrorakciónak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az európai politika karmesterei ráébredjenek: tudatosan provokálták Európát, hogy félelmében még inkább szembeforduljon Amerikával. Kérdés, hogy a szüntelen a régi dicsőségén kérődző és ebbe belefáradó francia politika vagy a schröderi demagógia milyen gyorsan ismeri fel, hogy a terrorizmus elleni harc nem csak Amerika ügye, és - ez az egyik leglényegesebb probléma - hogy az Irakkal kapcsolatos kérdéskört e harc részeként kell kezelni. Persze pontról pontra, betűről betűre nem lehet azonosságjelet tenni Irak és az al-Kaida vagy valamely más terrorszervezet közé. Egy terrorizmust támogató rezsim és az akciókat végrehajtó szervezet sosem fogja százszázalékosan lefedni egymást, erre kérni megdönthetetlen bizonyítékokat több mint butaság. Csak akkor van értelme különválasztani őket, ha ez a közöttük levő szoros kötődések, kapcsolódási pontok megismerését szolgálja egy, a mostaninál átfogóbb és egységesebb stratégia kimunkálása érdekében. A hivatalos eredmény ismerete nélkül is mérget lehetett rá venni már hetekkel ezelőtt, hogy „hűséges népe” a - tegnapi - népszavazáson felhatalmazza Szaddámot a további országlásra, aminek lesznek következményei, akár az ENSZ-határozatokról, akár a fegyverzetellenőrökről folyó huzavonát nézzük. S ha még Európa is lovat ad Szaddám alá, az már csak hab lehet a bagdadi tortán. A Washingtonnal szembeni berlini vagy párizsi truccpolitika, mivel a gyakorlatban semmi hatékonyt nem tud helyette kínálni, csupán erkölcsi kinyilatkoztatásokra képes, egyszerűen csak struccpolitika. Ha tavaly szeptember 11-e nem volt elég, akkor a Báli szigetén végrehajtott merénylet arra kell kényszerítse a politikusokat, hogy kimondják, az, amivel szembe kell nézni, rendkívül agresszív, brutális iszlám terrorizmus, amely talán újabb szakaszba érkezett. Már nem tesz különbséget Európa vagy Amerika között, az egész nyugati civilizációt tekinti célpontnak. Tessék figyelni a nyilatkozataikra! Nem vallási gyűlöletkeltés, nem a kollektív bűnösség elvének alkalmazása az iszlám terrorizmus emlegetése, hanem tény, mint amilyen tény az is, hogy van békés iszlám, és a kettőt tényleg nem szabad összemosni. De hogyan lehet úgy harcolni valami ellen, ha a nevén sem merjük nevezni? Európa „saját”, baszk vagy ír terrorizmusának eszközei mások, mint az iszláméi, így másként is kell küzdeni ellene. JEGYZET Titok a levegőben JUHÁSZ KATALIN Elkapták a Malév párizsi járatának telefonos fenyegetőjét. A férfi azért kiáltott bombát, mert nem ő, hanem kollégája nyerte az ingyen repülőutat Franciaországba. Efelett érzett haragjának engedett szabad folyást, megkeserítvén az utasok, a személyzet és persze a társaság vezetésének életét. Az ilyesmi nem csupán riogatás, hanem komoly tekintélyté- pázás is, a fiatalembert első fokon már el is ítélték, a rendőrség pedig keresi a többi három gép visszafordítóját, mivel azokat az eseteket nem tudták rábizonyítani emberünkre. Ennél is érdekesebb, hogy a tévék bojkottálták a tájékoztatást a Malévet fenyegető telefonokról. Péntek éjféltől hétfőig a három legnagyobb magyarországi televízióban egy pisszenést sem lehetett hallani hamis riadókról, nem létező robbanószerkezetekről és feleslegesen visszaforduló gépekről. A tévéseket a Malév vezérigazgatója kérte erre, hátha így elkedvetleníthetik a gonosz tréfamestereket. Kérdés viszont, hogy etikai szempontból helyes volt-e a döntés. Azzal okozunk-e kisebb bajt, hogy elhallgatunk egy információt vagy azzal, ha a gépen ülő utas később, a rádióból értesül a nem létező veszély- helyzetről. És mi van, ha tényleg történik valami? Az az amerikai film jut eszembe, amelyikben az óriáscég nyomására a tévé bemondta, minden rendben, nem robban fel több utasszállító, aztán mégis tovább robbantak a gépek. Vagy itt van a tavalyi „vicces” antraxőrület a sok Száz fehér poros borítékkal. Tele volt vele a média. A sajtónak ugyanis ez a dolga. Tudósítani arról, ami történt. Ha elhallgatják a történteket, információhoz való jogától fosztják meg a nézőt. A tévések helyett most inkább a magyar rendőrségnek kellene csipkednie magát a helyzet normalizálása érdekében.- Nagy élmény volt az erdei séta. Holnap visszajövünk, mert az irtásnál annyi fát lehet lopni, amennyit csak akarunk! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ PRÁvo A magánnyomozói irodát működtető Krzystof Rutkowski lengyel parlamenti képviselő 1995 és 1996 fordulóján felajánlotta Szlovákiának, hogy kiszabadítja az akkori államfő Bécs- ben fogva tartott fiát, ifj. Michal Ko- vácot. A cseh napilap ezt egy Rut- kowskit ismerő, de a neve elhallgatását kérő diplomáciai forrásra hivatkozva közölte. Rutkowski neve akkor vált ismertté Szlovákiában, amikor egy bérelt helikopterrel kinyomozta, hogy egy bűnbanda hol rejteget 18, csempészáruval teli kamiont. A szlovák belügyminisztérium nem volt hajlandó kommentálni a hírt, hogy a lengyel képviselő helikopterrel az ország légterében tartózkodott, de azt az ajánlatát sem, hogy kiszabadítja az elnök fiát. Rutkowskinak jó kapcsolatai vannak a szlovák rendőfsé- gen belül. Néhány hete Cesky Tésín- ben elfogta, majd a lengyel határőröknek átadta azt a férfit, akit egy auschwitzi közjegyzőnő meggyilkolásával gyanúsítanak. Jelenleg elenyésző a valószínűsége annak, hogy nyugati szomszédunknál is közvetlen államfőválasztást tartanak Csehország keresi Havel utódát Nem egészen négy hónap múlva, február elején véglegesen lejár Václav Havel államfői megbízatása. Utódjának keresése ezért egyre forróbb belpolitikai témává válik nyugati szomszédunknál. KOKES JÁNOS Havel az önálló Csehország megalakulása óta (1993) ül a köztársasági elnöki bársonyszékben, ami két mandátumot jelent, így a hatályos törvények szerint már nem választható újra. A most 65 éves, szvetteres disszidensből lett nemzetközi hírű politikus, aki 1989-től 1992-ig Csehszlovákia elnöke is volt, februártól tehát akarva-akaratlan nyugdíjba megy. Utódjának kérdése hosszú ideig nem volt közéleti téma, holott az utóbbi években Havel is nyíltan kimondta, hogy ezt meg kellene vitatni, de valahogy senki sem tudott mit kezdeni vele. Nyilvánvaló ugyanis, hogy igen nehéz egy olyan személyiség méltó utódját megtalálni, aki a kelet-európai rendszerváltások egyik nagy jelképe. Bárki váltja fel is Havelt a Hradzsinban, szembesülnie kell ezzel a ténnyel. Havel ugyanis egészen rendkívüli körülmények, a szocialista társadalmi rendszer látványos összeomlása idején lett előbb Csehszlovákia, majd a szövetségi állam kettéosztása után Csehország államfője, s mindenki tudatosítja, hogy ez a helyzet már nem ismétlődik meg. Az új államfőnek ezért már eleve kevésbé lesz ilyen nimbusza, s már sokkal kevésbé lesz ilyen össznépi mandátuma, függetlenül attól, hogy a parlament vagy akár a lakosság válassza meg. A hatályos törvények szerint a cseh államfőt a parlament választja meg, mégpedig egyszerű többséggel. Tekintettel erre a helyzetre, mindenki előtt világos, hogy a parlamenti erőviszonyok alapvető módon befolyásolják és meghatározzák az elnökválasztást. A kulisszák mögötti előzetes megegyezést csak az boríthatja fel, hogy az elnökválasztás titkos, tehát a pártok sosem lehetnek biztosak abban, hogy képviselőik tiszteletben tartják a megállapodást. A képviselőházban ma a kormánykoalíció és az ellenzék közötti erőviszonyok ráadásul igen kiegyensúlyozottak, így még egy-egy közös jelölt esetén sem lehetne tudni, hogy biztosan megkapja-e a szükséges többséget. Jelenleg azonban az egyik oldalnak sincs közös jelöltje, csak az egyes pártoknak, s ez azt jelzi, hogy a választás első fordulójában senkinek sincs nagy esélye a sikerre. Vladimír Spidla kormányfő, a legnagyobb kormányerő, a szociáldemokrata párt vezetője nem véletlenül nyüatkozta, hogy szerinte a második fordulót érintő politikai alkuk lesznek a döntőek. Beleszólhat az eredménybe még a szenátus is, amelyben az erőviszonyok az október végi, november eleji részleges választáskor módosulnak. A 81 tagú testület egyharmada újul ugyanis meg. A szenátusi választás után pedig már véglegesen kialakulnak azok az erőviszonyok, amelyek közepette várhatóan januárban az államfőválasztás lezajlik. Szóba került még az alkotmány módosítása is, hogy lehetővé váljon az államfő közvetlen megválasztása. Erről ugyan már hosszabb ideje beszélnek, ennek ellenére ma sem tűnik nagyon reálisnak, sem lehetségesnek, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt módosuljon az alkotmány, s megvalósuljon a közvetlen elnökválasztás. Másrészt a közvetlen választás nyilván az egyes jelöltek esélyeit is módosítaná, s kivenné a pártok kezéből a döntést. Ez pedig nem minden meghatározó politikai erőnek érdeke. Jól példázza ezt a most kialakult újabb vita. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt, amelynek vezetősége Václav Klaus pártelnököt nevezte meg államfőjelöltként, egyben azt is jelezte, hogy megpróbálja megvalósítani a közvetlen elnökválasztást. A párt novemberben terjeszti be javaslatát a parlamentnek, amely ezt csak gyorsított eljárásban tudná úgy elfogadni, hogy a módosított szabályok január elsején életbe léphessenek. A párt nem titkolja, hogy bár korábban élesen ellenezte a közvetlen elnökválasztást, most álláspontot változtatott és támogatja, mert ebben az esetben megnőnek Klaus esélyei, amelyek a parlamentben nem túl rózsásak. A Mladá fronta Dnes tegnapi számában közölt felmérésből is kitűnik, hogy közveden választás esetén Klausnak van a ma ismert jelöltek közül a legnagyobb támogatottsága, mégpedig 27,6 százalékos. Őt követi a kereszténydemokrata Petr Pithart 21,4 és a szociáldemokrata Otakar Motejl 19,9 százalékkal. Spidla ezért azonnal igyekezett kijelenteni: bár pártja szintén híve a közveden elnökválasztásnak, kockázatos dolog most megváltoztatni a szabályokat, mert megtörténhet, hogy Csehország elnök nélkül marad, ami az uniós csatíakozás idejét Nem lehet kizárni, hogy Csehország egy időre új államfő nélkül marad. tekintve igen kellemeden lehetne. A szociáldemokrácia ezért most még a régi szabályok szerint - tehát a parlament által - kívánja megválasztani Havel utódját, s csak azután módosítani az alkotmányt. Spidla nagyon jól tudja, bár egészen hangosan nem mondja ki, hogy a parlamenti választás jelenleg pártjának mint a legbefolyásosabb parlamenti erőnek kedvez, ezért a változtatást most nem fogja támogatni. A parlamenti pártok többé-kevésbé már megnevezték a jelölteket. A kormányzó szociáldemokraták úgy döntöttek, hogy október végén előválasztást tartanak - ez azonban nyitva lesz a pártonkívüliek számára is. Négy személy száll ringbe: Milos Zeman volt kormányfő-pártelnök, Jaroslav Bures volt igazságügy-miniszter, Otakar Motejl emberi jogi biztos és Martin Potűcek, a Károly Egyetem tanára. Megfigyelők szerint Zemannak és Motejlnek vannak a legjobb kilátásai. A Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt jelöltje Petr Pithart, a szenátus elnöke. A legkisebb koalíciós erőnek, a Szabadság Unió-Demokratikus Uniónak nincs még saját jelöltje. A párt közös koalíciós embert szeretne, illetve jelezte, hogy esedeg Pithartot támogatná. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt jelöltje, Václav Klaus éppen a napokban jelentette be, hogy a pártelnöki tisztségért már nem indul, mert inkább államfő szeretne lenni. A polgári demokraták vezére 12 év után kívánja átadni a karmesteri pálcát pártjában valaki másnak. Esélyei az államfői poszt elnyerésére egyesek szerint nagyok, mások szerint csekélyek. Jelez valamit az is, hogy Spidla kijelentette: az, hogy pártja esedeg Klaust támogatná, nem tartozik a reális lehetőségek közé. A kommunisták jelöltje Miroslav Kíízenecky; a volt katonai ügyésznek nincsenek nagy esélyei. Csehországban többségi vélemény, hogy Havel utódjaként az fog a Hradzsinba bejutni, aki megszerzi a szociáldemokraták támogatását. Az viszont nem biztos, hogy ez éppen a jelenlegi négy szocdem jelölt közül kerül ki. A koalíciós szerződés ugyanis nem vonatkozik az államfőválasztásra, ezért, úgymond, szabad a gazda, s bármiféle új megállapodás, alku elképzelhető. Tekintettel arra, hogy a parlamenti erőviszonyok igen szorosak, azt sem lehet kizárni, hogy minden nyilatkozat ellenére is Csehország egy időre új államfő nélkül marad. Havel már több ízben is elmondta, hogy nyugalomba vonulása után írni szeretne: valamiféle emlékiratokat, politikai „végrendeletet”, valamint színdarabokat. Nyugalomba vonulása - még ha megrop^hnt egészsége miatt erre valóban nagy szüksége lenne is - azonban nem olyan biztos. Felröppent már néhány olyan vélemény is, hogy a világban rendkívüli nagy tekintélynek, elismerésnek örvendő, filozofáló hajlamú író-politikus esetleg valamiféle nemzetközi szerepet vállalna, kapna. Mindezek azonban jelenleg még csak találgatások. Február elejéig Havel még a Hradzsin ura. Csehországnak pedig addig meg kell találnia utódját. LA LIBRE BELGIQUE EU-bővítési melléklet Nyolcoldalas mellékletet szentelt tegnap a belga lap az EU-bővítés előtörténetének, jelenlegi állásának és kilátásainak a 2004-től várhatóan már 25 tagállamból álló unió perspektívájában. Az európai big bang című bevezető írásában az újság az EU alapító atyái közé sorolt Robert Schuman egykori francia külügyminisztert idézi, aki már 1953-ban kijelentette: a közösséget nemcsak a szabad országok érdekében kell építeni, hanem azért is, hogy befogadhassa a kelet-európaiakat is. Ők ugyanis ezt fogják kérni, mihelyt megszabadulnak az elnyomástól. így történt, és az EU már az ötödik (a keletnémet tartományok integrálását is beleszámítva a hatodik) bővítési hullám előtt áll, amely minden eddiginél nagyobb szabású - fűzi hozzá a lap. Egy üyen léptékű bővülés óhatadanul következményekkel jár az unió működésére nézve is. A tagállamok ezért - évekig tartó tétovázás után - az utóbbi időben végre nekiláttak, hogy az Európa jövőjével foglalkozó konvent- ben átgondolják, milyen utakat kövessenek. A már a tagjelöltekkel együtt elérhető eredmény várhatóan egy új szerződés, sőt meglehet, alkotmány lesz. „Mindeközben - idézi a lap Günter Verheugen bővítési biztost - gondoskodnunk kell arról, hogy az európai polgárok ne csak megértsék, hanem jóvá is hagyják a bővítést.” A legutóbbi Euroba- rométer-felmérés eredményei szerint az unió lakosságának kereken az 50 százaléka támogatja, 30 százaléka pedig ellenzi az új tagországok befogadását. A melléklet második írása kérdések-válaszok formájában részletes áttekintést közöl arról, hogyan működik az EU-ban az új tagországok felvételének mechanizmusa általában, miként folynak a csadakozási tárgyalások, és mi történik lezárásukkor, valóban készen áll-e az unió tíz új tagország 2004-es befogadására, müyen költségekkel jár a bővítés, és egyáltalán miért van rá szükség. Külön keretes írásban mutat be két problematikus tagjelöltet, a 2004-ben várhatóan ugyancsak taggá váló Ciprust, valamint a csatlakozásról még nem is tárgyaló Törökországot. Az összeállítás a továbbiakban kétoldalas színes térképpel illusztrált dokumentatív áttekintést közöl a bővítés következő hullámába bekerülő tíz tagjelöltről. Önálló, részletes elemzésben vizsgálja a lap, hasznára válik-e a bővítés a belgiumi vállalatoknak. „Összességében a vállalatvezetők támogatják a bővítést, de - mivel egyszersmind realisták is - félnek attól, hogy a tagjelöltek nem fogják megtartani a játékszabályokat” - idézi Georges Jacobst, az Európai Munkaadók Szövetségének (Unice) elnökét. Üzleti körökben mindenesetre egyöntetű az a vélemény, hogy a bővítés már csak a piacok óriási mértékű megnagyobbodása miatt is rendkívüli lehetőségeket nyit meg az európai vállalatok előtt. Belgium mellett fővárosát, Brüsszelt, az uniós intézmények többségének a székhelyét is közvedenül érinti a bővítés, és a lap külön írásban tér ki arra, milyen előnyöket és gondokat jelenthet ez a városnak. Noha nemrég még szó volt róla, már nincs napirenden, hogy a bővítésre való tekintettel egy harmadik európai negyedet is kiépítsenek Brüsszelben. A Schuman-Léopold és a Delta negyedekben minden jel szerint lesz elég hely ahhoz, hogy még egy 30 tagországra bővülő EU-ban is jusson elég hivatali helyiség és ülésterem az uniós intézményeknek. A téma lekerekítéseként a La Libre Belgique felteszi azt a kérdést is, meddig bővülhet még az unió. Emlékeztet az alapító szerződésnek arra a rendelkezésére, amely szerint bármely olyan európai állam kérheti felvételét, amely tiszteletben tartja a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság elveit és az emberi jogokat. Mindez sem Marokkót, sem Törökországot nem akadályozta meg abban, hogy kérje felvételét. Míg azonban az előbbit az unió udvariasan elhárította, Ankaráét elfogadta, s Alain Lamassoure európai parlamenti képviselő szerint ezzel Pandora szelencéjét nyitotta ki, mert eltekintett a földrajzi kritériumtól. „Hogyan mondjunk nemet ezek után Oroszországnak?” - kérdezi a képviselő, (m)
