Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-15 / 240. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 15. KOMMENTÁR A stabilitás ára PÁKOZDI GERTRUD Stabilról pozitívra javította a Moody’s Investor Service rangos hitel- minősítő intézet Szlovákia megítélését, valamint jövőbeni kilátásait. Mintegy biztatásként, hogy a reformok megalkuvás nélküli folytatását, és véghez vitelét ígérő új összetételű kormánykoalíció ne riadjon vissza azoktól a lépésektől, amelyek a külföldi befektető szemében stabillá teszik az országot. Olyan térséggé, amelyben az itt befektetni szándékozó külföldinek nem kell attól tartania, hogy elveszíti pénzét. Az értékelés szerint tehát Szlovákia fizetőképes adósnak számít a külföld előtt. Az ország előtt álló pénzigényes reformok, a munkahelyteremtő gazdasági fejlesztés szempontjából ez különösképpen megbecsülendő körülmény. Főképp azért, mert alacsonyabb kamatra kaphat kölcsönt az állam éppúgy, mint egy-egy régió, város vagy vállalat. Az új kormány eltökéltségén tehát az ország jövőbeni megítélése szempontjából rendkívül sok múlik. Ha megtorpan a gazdaság fejlődéséhez szükséges lépések megtételében, a hitelminősítők lehetséges osztályzataiból nem jobbat, az ország iránt nagyobb befektetői bizalmat gerjesztőt kaphat, hanem a külföldi befektetőket elbi- zonytalanító gyengébbet. Elemzők szerint a politikai stabilitás megtartásának fontosságát bizonyítja, hogy Szlovákia és a visegrádi négyek többi országának adósságállománya és gazdasági teljesítőképessége közötti különbség jóval kisebb, mint a hitelminősítők általi osztályzatok közötti távolság. Vagyis: ahol a kormánykoalíciót örökösen a szétesés veszélye fenyegeti (Szlovákia a most zárult ciklusban ilyen volt), ott a hitelminősítők szemében a gazdasági teljesítőképességjóval kisebb annak valós súlyánál. A stabilitásnak azonban ára van - ezt már megtanulhattuk a rendszerváltás óta. Sokak szerint Szlovákiában valójában most nyílik először igazi alkalom a rendszerváltás teljes véghezviteléhez. Ami, persze, főképp a lakosságra rakott terhek további, reméljük ideiglenes növelésével jár. Az már biztos, hogy januártól egy átlagos háztartás mintegy négy és fél ezer koronával lesz kénytelen többet költeni villanyra, gázra, vízre stb. A sajtóban megjelent, egyelőre csak kilátásba helyezett árdrágítási százalékokra ugyan még senki sem adta áldását, de ne reménykedjünk: idejében megtudjuk, mennyivel kell mélyebbre nyúlnunk a zsebünkbe. Ott azonban, ahol az ország gazdaságilag erősödik, nem kell, hogy a legszegényebb rétegek óhatatlanul maguk viseljék az áremelésekből rájuk eső összes terhet. De nyilvánvaló, hogy az áremelésekből eredő szociális gondokon csak egy gazdaságilag erős állam képes enyhíteni. Ezért kell a dolgokat (árakat) a helyükre rakni, ezért kell megteremteni a gazdasági szféra eredményesebb működésének feltételeit. Fától az erdőt LOVÁSZ ATTILA Ján Golian jelölése a mezőgazdasági minisztériumi államtitkári posztjára megmozgatta az eddigi látszólagos állóvizeket - erdészeknél, fafeldolgozóknál egyaránt. Golian olyan érdekcsoportot képvisel, amely azt állítja, hogy Szlovákiából pazarló módon szállítják külföldre az itthon is feldolgozható fát, ezáltal a hozzáadott érték mértéke a szlovák fafeldolgozó iparban alig 5 százalék marad. A fát egyébként itt is fel lehetne dolgozni s valóban paradox helyzet tanúi vagyunk, amikor az olcsón elszállított fa szofisztikáit termékként, drága importbútorban jelenik meg. A fafeldolgozóknak, s így Goliannak is igaza van, amikor azt állítja, meg kell változtatni a helyzetet. Golian viszont egy olyan érdekcsoportnak is tagja, amelyik abban érdekelt, hogy olcsón jusson nyersanyaghoz. A leendő államtitkár ugyanis fa- feldolgozó cégek társtulajdonosa volt és cégei komoly adósságállományt halmoztak fel. A szlovák állami erdők vezérigazgatója két céget említ, amelynek adóssága van az erdészetekkel szemben. Golian mindkettőben társtulajdonos (volt), és azon túl, hogy az erdészek hiába várták pénzüket, a Pofnobankának és a Szociális Biztosítónak is tartozott egy-két millióval. A társadalombiztosítási járulékot állítólag a múlt héten kifizette. Az adófizető pedig csak bámul, hiszen próbáljon meg valaki egy-két ezerrel tartozni a biztosítónak. Majd megtudja, mit jelent ez a családi kasszában. Az efféle adósságkiegyenlítések nem a biztató hírek közé tartoznak állami posztra való nevezéskor, bár a gyakorlat inkább Golian-féle modell elterjedéséről árulkodik. Bár az erdészek joggal kifogásolják Golian úgymond viselt dolgait, igazán nyugodtak lehetnének a biztosítóval szembeni adósság kapcsán. Maguk az erdészek sem tartoznak a pontos és gyors fizetők közé. Valószínűleg a Golian-érdekeltségekből származó 11,2 millió sem teszi tönkre az állami erdőgazdálkodást - ennél azért nagyobb hiányt is elviseltek Koncos alatt. Amitől az erdészek félnek, az a fafeldolgozók befolyásának esetleges növekedése lehet, hiszen Golian által olyan struktúrák alakulhatnak ki, amelyekben a fafeldolgozók részesednének az állami erdők kezelésében. Minden vásárló álma, hogy befolyást gyakorolhasson az eladóra, s az őstermelő-feldolgozó viszonyban sincs ez másként (Nyugaton a helyzet éppen fordított, az őstermelő a feldolgozó-felvásárló cég társtulajdonosa szokott lenni). Ha tehát a Golian körüli csatározást szemléljük, ne feledjük: az állami erdőpolitika beteg, gyógyításra szorul. A fafeldolgozó ipar igenis lehet vígan nyereséges, hiszen a fa drága és ökologikus nyersanyag, a kereslet nem fog csökkeni iránta. Az érdekcsoportok harcában viszont jó lenne tisztán látni, mi a közérdek. Egyrészt a szlovákiai erdőállomány megőrzése, másrészt viszont a fafeldolgozás hozzáadott értékének növelése. Csak ez lehet a szempont. FIGYELŐ PRAVDA Szlovákia lakosságának többsége elégedett szexuális életével, bár a fejlett államokkal összehasonlítva rosszabb a helyzet - írja a Pravda. A legelégedettebbek az emberek az Érsekújvári járásban (62,7 százalék), de az Eperjesiben és az Ólublóiban is hasonló az arány. A legtöbbet a Zólyomi, a Besztercebányai és a Kassai járásban „problémáz- nak”. A Szlovák Szexológiai Társaság felmérése szerint a nők 64és a férfiak 62 százaléka elégedett. Csehországban ugyanez az arány 70 százalék körül mozog, a nyugat-európai államokban pedig még magasabb a magukat elégedettnek mondók aránya. Az emberek kétharmada elismerte, hogy van vagy volt házasságon kívüli szexuális kapcsolata is. Az átlag szlovákiai hetente kétszer-háromszor él nemi életet. A szexuális életét minden negyedik férfi és minden ötödik nő tartja átlagosnak vagy gyengének. TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA D N ES A kommunizmus bűntetteit vizsgáló cseh hivatalnak eddig nem sikerült semmilyen bizonyítékot találnia, hogy a koreai háborúban foglyul ejtett amerikai katonákon csehszlovák orvosok kísérleteket hajtottak volna végre. Ján Sejna cseh tábornok, aki 1968-ban az USA-ba szökött, pontos leírást adott a kísérletekről. Sejna már elhunyt, de hat éve a Kongresszus előtt is vallomást tett. Szavai szerint a Koreában felállított csehszlovák hadikórházban az amerikai és a koreai katonákkal „úgy kísérleteztek, mint a pulykákkal”. Azt is állította, hogy az amerikai foglyokat Prága Moszkvának „ajándékozta”. Sok történész szerint Sejna egyszerűen hazudott. A csehszlovák titkosszolgálat levéltárait kutató Karel Pacner egyetlen olyan dokumentummal sem találkozott, amely ilyesmire utálna. Zdenék Valis történész viszont óvatosabb. Ő a csehszlovák kémelhárítás börtönében fogva tartott két repülősre hívja fel a figyelmet. Csehekként tartották nyilván őket, de elképzelhetőnek tartja, hogy egykori cseh kivándorlókról volt szó, akik az amerikai hadse- Hiába szemezget velem, decemberig nem a nőkre, hanem a polgármesteri posztra hajtok! ■ regben szolgáltak, majd Koreában (Peter Gossányi rajza) fogságba estek, és kiadták őket .. iii' —iiiiiiii Mi»'iTiiw*iiiiiiiiwi»fwi—mmiiiMwiiiiifII—ii»i <i Prágának. Sz erbia fél a gyors változástól, egyelőre maradnak a válsággal is fenyegető zilált állapotok Elnökválasztási kudarc Amikor Vojiszlav Seselj tíz nappal a második forduló előtt bojkottra szólította fel híveit, nyomban világossá vált, hogy az újabb elnökválasztási kísérlet sikertelenül zárul Szerbiában. A radikális pártvezér egyben jelezte, támogatása nélkül Kostunica csak nagy nehézségek árán lehet Szerbia köztársasági elnöke. SINKOVITS PÉTER Most a legtöbben arra hivatkoznak, hogy a milosevicsi időkből örökölt jogszabály bosszulta meg magát, nevezetesen: a második körben is szükséges a választópolgárok 50 százalék feletti részvétele. Nos, ehhez most vasárnap csak mintegy 4 százalék hiányzott, ám emlékeztetni kell, hogy két héttel ezelőtt is alig 55,7 százalékot mutatott a végeredmény. Mindez egyfajta láüelet a politikától egyre távolodó szerbiai átlagpolgár apátiájáról; a két évvel ezelőtti fordulat után mindenki a gyorsabb felfejlődésben reménykedett. Október 13-án ketten maradtak a páston. Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfő és Miroljub Labusz szövetségi miniszterelnök-helyettes. Az előbbi konzervatív felfogású, a szerb nemzeti eszmék és az ortodox keresztény értékek mellett elkötelezett politikus, aki lassítaná az Európa felé vezető integrációs folyamatokat. Az utóbbi európai műveltség, a polgári állam megteremtésében céltudatos közgazdász-politikus, aki nagy érdemeket szerzett Jugoszlávia gazdasági ügyeinek rendezésében, s mindent elkövetne, hogy az ország mielőbb Európába jusson. Kettejük vetélkedésében Kostunica kétharmad-egyharmad arányban győzedelmeskedett - de nem nyert. Es ez alaposan megtépázhatja tekintélyét. (Tegyük hozzá: Seseljét is, a számokból ítélve ugyanis a Szerb Radikális Párt tagjainak jelentős hányada nem tartotta magát a bojkottfelhíváshoz.) Labusz ezzel szemben jószerével semmit sem vesztett. Vállalta és eljátszotta Kostunica erős ellenfelének szerepét, s most visszatérhet a gazdasági ügyek intézéséhez. Közben persze tudomásul kell vennie, hogy a szerbiai polgárok mindössze egyharmada polgári irányultságú (mindenekelőtt a vajdaságiaknak köszönhetően). Az egészből voltaképpen Zoran Djind- jics profitált, aki az elkövetkezendőkben miniszterelnökként szinte korlátlan ura Szerbiának. Legalábbis a következő választásokig. Azt pedig rövidesen ismét ki kell írni, hiszen Milan Milutinovics jelenlegi szerbiai köztársasági elnök mandátuma 2003. január 5-én lejár, s a jogszabályok szerint előtte egy hónappal rendezni kell az utódlás kérdését. Formai szempontból szakértők máris latolgatják a vonatkozó törvény módosításának szükségességét, azaz a második fordulóban ne 50 százalék legyen az érvényességi küszöb. Az igazi talány azonban inkább abban keresendő, kiket indítanak a pártok az újabb megmérettetésen. Egy bizonyos: csak jobboldali jelöltek számíthatnak sikerre. A mostani kétfordulós választás ugyanis világosan megmutatta, a szerbiai politikai színképről eltűnt a baloldal. A Milosevics nevével fémjelzett katasztrofális tíz esztendő után a Szerbiai Szocialista Párt, az Egyesült Baloldal, a Szerb Megújhodási Mozgalom, valamint a Szerb Radikális Párt olykor névleges, olykor tényleges hatalmi koalíciója szétesett, s csak az SZRP A kudarc oka a milo- sevicsi időkből örökölt választási törvény. maradt talpon. Restaurációra tehát semmilyen formában nem kerülhet sor. A jobboldalon viszont kialakulni látszik egy három tömbből álló erőtér: középen Djindjicsék helyezkednek el, a konzervatívok Kostunica Szerbiai Demokrata Pártja köré tömörülnek, a szélsőségeseknek (és a hoppon maradt szocialisták egy részének) pedig Seselj a zászlóvivője. Kommentátorok szerint az elkövetkezendő években várhatóan ez a három csoportosulás váltja egymást a kormánykeréknél. Ezzel a képlettel kellene valamiképpen „megbarátkozniuk” a vajdasági magyar pártoknak is. Ami egyébként a kisebb szerbiai pártokat illeti, nagy körforgás volt megfigyelhető a két választás közötti tizennégy napban. Az talán kevésbé meglepő, hogy a maradék Szerbiai Demokratikus Ellenzékből Micsunovicsék és Csovi- csék hirtelenében átálltak Kostuni- cához, annál furcsább ez Mile Isza- kov részéről, aki a Vajdasági Reformpárt elnökeként a tagsággal való konzultáció nélkül vitte végbe a pálfordulást. Ennek az lett a következménye, hogy pártja szétesett, pontosabban Ratko Filipovics vezetésével máris megalakult a Vajdasági Demokrata Reformpárt (VDRP). Köztudott, hogy a magyarok közül igen sokan tagjai Iszakov szervezetének, ők most sorra mondanak le, illetve lépnek ki a pártból. Összességében megállapítható, hogy elsősorban a reformok lassúsága idézte elő a választópolgárok közönyét, ilyen viszonylatban aggasztóan jelzés értékű a fiatalok zömének távolmaradása. A vasárnapi kudarc nyilván rossz jel Európa számára is, amely Jugoszláviától elválja a nagyobb fokú stabilitást, Szerbia és Crna Gora államközössége alkotmányos alapokmányának elkészültét és a privatizáció felgyorsítását. Montenegróban a hét végén tartják a parlamenti választásokat, ott tehát valószínűsíthetően letisztul a helyzet, Szerbiában viszont egyelőre maradnak a válsággal is fenyegető zilált állapotok. A jelenlegi helyzet nyilvánvalóan a politikai struktúrák lelkén szárad, a kérdés most az, rádöbbennek-e erre, s ha igen, milyen lépésekre szánják el magukat. Klaus nem ajánlja választóinak, hogy a belépésre szavazzanak, míg nincs biztosíték a Benes-dekrétumok érvényességére A csehek nem vágynak az Európai Unióba? PÉNZES TÍMEA A STEM felmérése alapján a csehek 42%-a kétkedik Csehország EU-s csatalkozásának szükségességében. Az ügynökség kimutatásai szerint a szám tíz százalékkal több, mint a 2000-ben mért számadatok. A kimutatás alapján tehát a cseheknek szinte a fele nem bízik abban, hogy az EU-s tagság elegendő előnyökkel, s nem csupán hátrányokkal jár. A csehek leginkább szociális helyzetük romlásától félnek. A szociális biztonság elvesztésétől való félelem az utóbbi évben megerősödött Csehországban. A STEM az EU-s felvilágosításokat marasztalja el a felmérések végeredményének alakulása miatt. Akik az uniós csatlakozást támogatják, azok a munkaerő szabad áramlásának és a fejlett Európába való integrálódás lehetőségét tartják szem előtt. A kérdezettek hét százaléka az önállóság elvesztésétől tan, tíz százalék pedig közömbös a kérdés iránt. A tagjelöltek csatlakozási tárgyalásainak az év végén kellene véget érnie. A következő évben kellene aláírniuk a ratifikációs iratokat. Ha a lakosság is úgy akarja, a jelöltek 2004-ben lehetnek EU-tagálla- mok. Egyetén azzal, hogy Csehország belépjen az Európai Unióba? - így hangzik a kérdés, amelyre a cseh polgároknak 2003 tavaszán kell válaszolniuk. Pavel Rychetsky miniszterelnök-helyettes figyelmeztetett arra, hogy a szavazásnak 2003 júniusa előtt kell sorra kerülnie, tehát azelőtt, hogy a tagállamok parlamentjei elkezdik a tárgyalásokat. A kormánykoalíció pártjai, tehát a szociáldemokraták, a népiek és a liberálisok egyértelműen a csatlakozás hívei. Az ellenzéki ODS megegyezett a pártokkal abban, hogyan hangozzon a kérdés, de ez még nem jelenti azt, hogy felhívja a választóit arra, hogy az EU-csatlakozásra voksoljanak. Programjában támogatja az EU-ba való belépést, mégis hangosan figyelmeztet a csatlakozás lehetséges rizikóira. Václav Klaus, az ODS elnöke kijelentette, nem ajánlja, hogy a választók az EU-ra szavazzanak, míg az ország nem kap biztosítékot a Benes-dekrétumok érvényességére. A kommunisták megvárják, hogy véget érjen a belépés feltételeinek megtárgyalása. Ha a mezőgazdászok anyagi támogatottsága nem változik, akkor a belépés ellen szavaznak, hangoztatja a KSCM. Ha a csehek többsége úgy dönt, hogy nem akar EU-s tagságot, akkor ez legalább két év halasztást jelent az ország számára. Az új referendum ugyanis csak az első próbálkozást követő huszonnégy hónap elteltével jöhet szóba. A referendum eredménye a szavazók számától függetlenül érvényes lesz. Természetesen alapos felvilágosításnak kell megelőznie a szavazást, amely a belépés pozitívumait és negatívumait közérthetően foglalja magába. Az európai államok viszonya az EU- hoz változó: Dánia 1992-ben elutasította az EU-tagságot, később azonban beleegyezett, de a közös pénzegységet, az eurót továbbra sem fogadta el. 1994-ben a norvégok ellenezték a csatlakozást, tavaly a svájciak nyolcvan százaléka szavazott az EU-ba való belépés ellen. Ausztriát és Finnországot pedig a népszavazás juttatta be az EU-ba. Tavaszig pedig csak tippelhetünk, melyik táborba kerül Csehország.
