Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-14 / 239. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 14. KOMMENTÁR A mi kezünkben SZILVÁSSY JÓZSEF Lezárult a decemberi helyhatósági választások előkészítésének egyik fontos szakasza: befejeződött a jelöltállítás a polgármesteri posztra és a helyi képviselői helyekre. Nem is olyan sokára előállnak programjukkal, ígéreteikkel az érdekeltek. S nekünk, választópolgároknak most nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ki, miként képzeli el az adott település boldogulását. Eddigi ténykedése nyújt-e szakmai és morális hitelt az eredményes munkához. Mindezeknek a szempontoknak az alapos mérlegelése azért lényeges, mert az új Dzurinda-kabinet eltökélt és egységes a félbemaradt közigazgatási reform teljes valóra váltásában is. Szlovákia pedig másfél év múlva minden bizonnyal az Európai Unió tagja lesz. Ezek a gyökeres változások óriási feladatokat rónak majd a helyi és a regionális önkormányzatokra, hiszen egyre inkább ők döntenek majd egy-egy település, térség jövőjéről, kitörési stratégiáiról. Csaknem mindenről, ami az életminőséget meghatározza. Nem lehet állami sült galambokra várni, néhány társadalmi szférát kivéve az állami szervek gondoskodásában reménykedni. A helyi közösségek szellemi és anyagi potenciáljára, a kistérségek összefogására kell alapozni a megélhetést. Nyilván át kell írni a népi bölcsességet is, éspedig úgy, hogy: Segíts magadon, az Isten és az Európai Unió is megsegít. Ha lesznek életrevaló elképzeléseid, ha képes vagy mindezt színvonalas pályázatokba önteni, s ha a remélt eurókhoz, saját pénzforrásaidat is odateszed. Minden polgár saját, jól felfogott érdeke hát, hogy figyelembe vegye ezeket a tényeket, hiszen az elkövetkező négy esztendőben a saját bőrén is megérzi majd, hogy jó vagy tehetetlen-e az új ön- kormányzat és a polgármester. Két rossz szemléletet kellene kiseprűzni közéletünkből. Az egyik a még mindig burjánzó közöny, miszerint úri huncutság az egész, következésképpen nincs befolyásom arra, ki kerül a vályúhoz. Kell-e hangsúlyozni, mennyire kártékony és ostoba szemlélet ez? A másik magatartás észérvekkel alig magyarázható. Mindannyian ismerünk kiváló polgármestereket, okosan gazdálkodó önkormányzatokat Dél-Szlová- kiában is. Ám közszájon forognak elszomorító esetek is. Olyan polgár- mesterről, akire legalább kétszer bizonyítottak milliós visszaéléseket, ám a képviselők mégsem tettek feljelentést, ki tudja, milyen megfontolások és csoportérdekek miatt. Multinacionális vállalatok szlovákiai képviselői között riasztó példaként emlegetik azt a polgármestert, aki évek óta jelentős csúszópénzeket kér ottani beruházásaik, cégtelepítésük fejében, s emiatt a legtöbben elkerülik a várost. Hallani dél-szlovákiai polgármesterről, aki több helyi önkormányzati társtulajdonú cég felügyelő bizottságának tagja. Nemrég a Bodrogközben meséltek arról a helyi vezetőről, aki a kisvárosnak két mobilvécét vásárolt, s ebből az egyiket a saját szőlőskertjében állította fel. Sok polgár tud, hallott mindezekről. Saját szemével látja azt is, mennyire lepusztult a lakóhelye, mert a polgármester az önkormányzatban tüsténkedő cimboráival összejátszva valójában nem a közösség javáért dolgozik, hanem saját megtollasodása érdekében kavar. Négy éve, néhány helyen csaknem egy évtizede, a köztudott tények ellenére is bizalmat szavaztak neki. Elegendő végigmenni az ütött-kopott fltcákon, a kátyúkkal teli utakon, hogy eldöntsük magunkban: rászolgált-e a bizalomra. December elején újra a mi kezünkben lesz szülőföldünk, lakóhelyünk sorsa. Merjünk végre mindenhol rátermett és tiszta kezű polgármestereket és képviselőket választani. JEGYZET Ültünk a lócán... SZÁSZI ZOLTÁN Ültünk a lócán, néztük a kora őszi napsütés által újra előcsalt miniszoknyákat, szívtuk sutyiban a cigit a kisváros parkjában, a söntés és a buszmegálló felőli részen. Gimnazisták voltunk, miénk volt a világ, ide nekem az orosz lányt is szemlélettel, magabiztosan, 16 évesen. Álmodtunk a vüágról, vitatkoztunk, ki tud több szót németül és angolul. A kisváros pedig élte közben mindennapos életét, indulgattak a buszok, néha egy-egy fura figura jött hozzánk cigit kérni a söntésből. Aztán megjelent Zümi bácsi, a város komikus és feledhetetlen figurája. Neki mindenki egyszerűen „szőrikém” volt, mindenkitől kedélyesen megkérdezte, hogy vannak a kopoltyúi, mert az övéi berozsdásodtak és jó lenne néhány centiliternyi bármilyen fajtájú alkoholtartalmú itallal a rozsdát eltávolítani, mert mindjárt menten megfullad. Szerettük az öreget, kicsit le is néztük a magunk ka- maszos flegmaságával, de ezen az októberi napon feledhetetlen leckét kaptunk tőle. Zümi bá azelőtt komoly és köztiszteletnek örvendő úriember volt. Családja a város egyik iparos famíliájaként élte a polgári élet hétköznapjait és ünnepeit. Autójavitó műhelyük talán a régi megyében egyedülálló volt. Itt szakemberkedett Zümi, mint elektroműszerész. Aztán a II. világháború utáni években mindene elment. Ekkor valami eltört benne és a lejtő, a szesz lejtője vonzotta már csak leginkább. Hanyag eleganciája, munkaruhához felöltött kopott szmokingkabátja mégis tekintélyt adott. Bolondnak nézték, néztük, mígnem ezen az ominózus októberi napon be nem tévedt a városka főterére egy nyugati rendszámú Mercedes. Az úrvezető kiszállt, a tömeg megdermedt, mivel németül próbált értekezni a járókelőkkel. Zümi bá egyet rántva a bő munkaruhán megigazította a foltos szmokingkabátot, odament, majd folyékony németséggel úgy tíz percig eltársalgott az úrral. Leesett állal néztük és szégyenkezni kezdtünk. Az idegen a beszélgetés végén tárcáját elővéve egy bankót adott át, majd sűrű kö- szöngetéssel elbúcsúzott. Zümi bá pedig komótosan visszaballagott a söntésbe és nagyvonalúan rendelt: „Egy rundót a kontómra, Erzsiké! Rozsdás kopoltyúimnak rosszat tett a sok német.” Másnap némettanárunk meglepetten konstatálta, hogy kezdjük komolyan venni az idegen nyelvek fontosságát.- Akció, állj! Most szóltak, hogy mégsem egy titkos iraki vegyifegyver-bázist mértünk be, hanem egy hazai légkondicionáló berendezést! (Marabu rajza) TALLÓZÓ DER SPIEGEL Az al-Kaida terrorszervezet 2001 szeptemberében öt repülőgéppel akart az Egyesült Államokra támadni - állítja Ramzi as-Síbh. A Pakisztánban letartóztatott jemeni férfi az al-Kaida egyik vezető képviselőjének tartja magát. Szobatársa és jó barátja volt az öngyilkos merénylők egyikének, Mohamed Attának. Mint ismeretes, a terroristáknak négy gépet sikerült eltéríteniük, kettő az ikertornyokba, egy a washingtoni Pentagonba fúródott, egy pedig lezuhant az utasok ellenállása következtében. A nyomozók számára most úgy tűnik, hogy Ramzi as- Síbhnek nagyobb szerepe volt a támadások kitervelésében, mint eddig feltételezték. A New York Times napilap értesülései szerint Ramzi egy ötödik repülőgépet kellett volna eltérítenie és a Fehér Házra irányítania. Ezt az információt támaszba alá az al-Kaida letartóztatott tagjainak tanúvallomásai is. John Walker Lindh amerikai származású tálib szintén azt vallotta, hogy a merénylők öt gépet akartak eltéríteni. Ramzi as-Síbh Floridában 2000- ben bejelentkezett egy repülős tanfolyamra, végül azonban nem kapott beutazási vízumot az Egyesült Államokba, ezért a képzésben sem vehetett részt. A jemeni férfit ismeretlen helyen tartják fogva. Vallomásairól az amerikai és a német nyomozók nem nyilatkoznak. A cseh fővárosban már két hónapja kaotikus a közlekedés, naponta százezrek érzik a saját bőrükön a metró hiányát Prágai földalatti-vita Két hónappal a hatalmas csehországi árvíz - szakértői vélemények szerint 700 éve nem volt ilyen árhullám a Moldván és az Elbán - után, amely mintegy 80 milliárd koronás kárt okozott, s 17 emberéletet követelt, még mindig nem egyértelmű: mi az oka annak, hogy a víz gyakorlatilag tönkretette a prágai metrót, s ezért ki a felelős, illetve lehetséges-e egyáltalán valamiféle konkrét személyi felelősség megállapítása? KOKES JÁNOS A kérdés, jobban mondva a kérdések sorozata, továbbra is élénk és szenvedélyes viták tárgya nemcsak a cseh sajtóban és szakértői körökben, hanem az egyszerű emberek között is. Főleg Prágában. A cseh fővárosban ugyanis már két hónapja rendkívül nehéz, kritikus és kaotikus a közlekedés, s naponta százezrek érzik a saját bőrükön a metró hiányát. Magában Prágában a kár 24 milliárd koronára rúg, s ebből hétmilliárd a metróban keletkezett. A három metróvonalon az 51 állomásból 25-ben állt le a forgalom az árvíz után, s közülük 17-et elöntött a víz. Néhány állomás plafonig „megtelt”, s belőlük a vizet csak szeptember végén sikerült kiszivattyúzni. Ezek az állomások még most is használhatatlanok. Szakértői nyilatkozatok szerint a normális metróforgalom csak a jövő tavasszal, valamikor márciusban-áprilisban áll vissza. De még ez sem biztos. A világon ugyanis még soha egyetlen metró sem szenvedett olyan mértékű kárt, mint idén augusztusban a prágai. Tekintettel arra, hogy a jelenleg 51 kilométer hosszú metrót szinte teljes egészében még az 1989-es rendszerváltás előtt építették, s korábban a szocializmus büszkeségeként, a csehszlovák-szovjet együttműködés példájaként, nagy hangon propagálták, néhány politikus és publicista azonnal ideológiai színezetet adott a problémának, élesen bírálva a szocialista múltat, amelyben úgymond semmit sem voltak képesek rendesen és megbízhatóan megépíteni. Ők botrányról beszélnek. Mások ezt elutasítják, azt állítva, hogy a problémákért egyedül a rossz és hanyag karbantartás a felelős. További vélemény szerint nagy hiba volt, hogy a metró esetében 1989 után megszűnt a korábban folyamatosan működő válságstáb, amely ilyen kritikus helyzetekben felkészülten tudta volna irányítani a mentési munkálatokat. A többség azonban félretette a politikai szemüveget, s szakmai problémaként kezeli a metrót, hiszen itt elsősorban nem ideológiáról van szó. A „szocialista” metró szállította ugyanis naponta a cseh főváros tömegközlekedésében résztvevő százezrek és milliók mintegy 35-40 százalékát, mégpedig gyorsan és megbízhatóan, mint minden nagyváros földalattija, bár természetesen problémák is akadtak mindig bőven. Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy egészen rendkívüli, hétszáz éve nem látott árvízről volt szó, s a metró építésekor ilyen esetre nem számítottak, illetve nem igen számíthattak, hiszen nem vízügyi építkezésről van szó. Számukra a metróban történtek tragédiát jelentenek. A részleges és átfogó szakértői, valamint rendőrségi vizsgálatok ugyan még nem fejeződtek be, de a napokban már nyilvánosságra hoztak több olyan anyagot, információt, amelyekből nagy vonalakban már megállapítható, hogy mi is történt valójában a metróban, tehát hogyan jutott a víz az alagútrendszerbe, s hogy milyen területen kereshetőek a hibák, illetve a felelősök. Kiderült, hogy a víz alapvetően a B vonalon lévő Invalidov- na állomáson, illetve a C vonalon lévő Holesovice állomáson keresztül tört be a legmasszívabban a metróba. Mindkét állomás közel van a Moldvához.'Az Invalidovna például a napokon át két-három méteres vízzel elöntött Karlín negyedben található. Ennél .az állomásnál a víz egy rosszul lezárt szellőzőnyíláson, valamint a szintén rosszul elszigetelt kábelveze- ték-csatornákon keresztül folyt be az alagútba. A kábelvezetékek egy része a rendszerváltás után került a metróba. A szakértők egyébként összesen öt olyan kritikus pontot találtak, ahol a víz betört, ahol az építkezés nem bírta ki a rá nehezedő nyomást. A Vencel tér alsó réA többség nem ideológiai, hanem szakmai problémaként kezeli a kérdést. szén lévő Műstek állomásnál egy helyen a betonfal, illetve a betonalap nem bírta ki a nyomást, és lyuk keletkezett. A Florenc és a Ná- mestí Republiky állomások között pedig a csatornázás falát döntötte ki a nyomás. Egy másik helyen például csak egy gyenge fal volt ott, ahol a terv szerint jó egyméteres betonfalat kellett volna emelni. Ugyancsak megrepedt az a fal, amely az elsőként (1974-ben helyezték üzembe) megnyitott C vonal végén a régi építkezést elválasztotta az újtól, amely meghosz- szabbítja majd a vonalat. Összegezve: a vizsgálatokból tehát kiderül, hogy egy-két helyen az építők - ma már nem tudni milyen megfontolások alapján - nem tartották be a tervet, másutt meg a későbbi beavatkozások voltak szakszerűtlenek, illetve biztonsági szempontból nem eléggé következetesek. Természetesen a metróban a válságos napokban szolgálatot teljesítő emberek hibázásának lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni, bár ezt a metrót üzemeltető társaság egyértelműen elutasítja. Ezen a téren arról folyik a vita, hogy vajon időben lezárták-e az egyes szakaszokat, állomásokat egymástól elszigetelő kapukat, hogy megakadályozzák a víz mozgását. Bár a közlekedési vállalat minden ilyen bírálatot elutasít, úgy tűnik, hogy azért itt sincs minden a legnagyobb rendben. A szakértők mellett a „metrótragédiát” mások szerint „metróbotrányt” éppen ezért a rendőrség is vizsgálja. Eddig már majdnem száz személyt hallgattak Id. Tudatosítani kell ugyanis, hogy a probléma rendkívül komoly. Á tényszerű elemezés, a gyenge pontok megtalálása, s az egész földalatti közlekedési rendszer biztonságosabbá tétele ugyanis nemcsak az augusztusban történtek, hanem a jövő szempontjából is rendkívül fontos. A prágai metró, hasonlóan a világ számos nagyvárosának földalattijához, nemcsak közlekedési eszköz, hanem eleve már úgy van építve, hogy szükség, háború esetén menhelyként is szolgáljon a lakosság százezrei számára. Idén nyáron kiderült, hogy egy ilyerw hatalmas árvíz esetén a metró nem éppen biztonságos. Ugyanakkor a szakértők továbbra is azt állítják, hogy bombázások, vegyi riadó esetén a metró képes megvédeni a lakosságot. Nyilvánvaló, hogy a téma Prágában továbbra is éles, szenvedélyes viták tárgya lesz. A cseh közvéleménynek az a követelése, hogy a metrótragédiát ideológiai előítéletek nélkül, alaposan ki kell vizsgálni, az adatokat kiértékelni, s legfőképpen a történtekből le kell vonni a következményeket, hogy a jövőben számos probléma már ne ismétlődhessen meg. A lakosságnak ugyanis ez az elsődleges érdeke. FINANCIAL TIMES Fontos a német magatartás Á brit gazdasági lap azt boncolgatja, hogyan lehet Európa „nemcsak nagy, hanem szép” is - vagyis milyen formát ölthet majd a bővítés után az a szervezet, amely sem nem birodalom, sem nem szuperál lám, de mégis több, mint országok laza konföderációja. A lap szerint az Irak ellen indítandó amerikai háború eshetősége minden eddiginél jobban rávilágított az unió befolyásérvényesítési képességeinek korlátáira. Hiába nagyobb a népessége, mint az Egyesült Államoké, hiába hasonlítható nemzeti összterméke az amerikaihoz - már a bővítés előtt is -, gazdasági és katonai gyengesége, valamint az egységes fellépésre való képtelensége miatt csak üggyel-bajjal tud olyan tekintélyre szert tenni, mint transzatlanti partnere. Ebből a szempontból hosszabb távon az az egyik legfontosabb kérdés, milyen magatartást tanúsít Németország, amely nemcsak az EU legnagyobb tagállama, de a kibővített uniónak is a középpontjában helyezkedik majd el. Berlinnek az iraki katonai fellépéssel szembeni kemény ellenállása remélhetőleg csak erre az egy esetre korlátozódik. Az EU hitele szempontjából ugyanis „végzetes következményekkel járna egy olyan Németország, amely soha nem volt hajlandó részt vállalni a veszélyes feladatokból, a maga biztonságát viszont amerikai garanciákra építené”. Németország gazdasági szempontból is az unió problémáinak metszéspontjában helyezkedik el. Az EU mindaddig nem reménykedhet abban, hogy az Egyesült Államokéval egyenértékű befolyásra tesz szert, amíg gazdasági növekedésének üteme fartósan elmarad az amerikaitól. A lassulás problémáival szembesülő Németországnak ezért fel kell gyorsítania a reformokat, és szerepet kell vállalnia az euróövezet költségvetési és monetáris politikájának az átformálásában is - tanácsolja a lap. „Az EU nem szuperhatalom, és nem is nagyon van kilátás arra, hogy azzá váljon. De ha a bővítés sikerrel jár, az az egész térség biztonságát erősíti, és hozzájárul ahhoz, hogy az unió a vállalkozószellem új energiáival töltődjön fel. Ez pedig olyan eredmény, amelyért érdemes fáradozni”.
