Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-09 / 235. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 9. KOMMENTÁR 9HHHI Bush, a reálpolitikus MALINÁK ISTVÁN Csak az első olvasatra tűnik úgy, hogy az afganisztáni hadművelet megindításának első évfordulóján, Cincinattiben elhangzott Bush- beszéd nem tartalmazott semmi újat. Igaz, ugyanezeket a szófordulatokat, érveket már sokszor hallhattuk tőle, különösen az ENSZ-ben elhangzott felszólalásában, azzal a különbséggel, hogy az amerikai elnök tegnap hajnalban visszafogottabb volt. Ami újdonság - és ez egy politikusi beszédben sokatmondó -, hogy az elmúlt napokhoz- hetekhez képest most mire helyezte a hangsúlyt. Irakról, a Szaddám- rezsim bűneiről és az általa jelentett fenyegetésről is ismerős listát terjesztett elő. De a következtetés, amely szerint ha Szaddám nem számolja fel tömegpusztító fegyvereit, akkor az USA fogja őt erre rákényszeríteni a szövetségeseivel, új jelentést kapott. Nemrégiben ugyanis még azt hangoztatta, hogy ha kell, az USA akár egyedül is, ENSZ-felhatalmazás nélkül is elbánik az iraki diktátorral. Az a tény, hogy most a szövetségeseket tolta előtérbe és nem az amerikai különutat, érzékelteti: Bush reálpolitikus, nem kíván a világgal - legalábbis nagyobbik részével - szembefordulni. Ezt erősíti kijelentése, hogy a katonai erő alkalmazására is feljogosító kongresszusi határozat - az ezzel kapcsolatos szenátusi döntés akár már holnap is megszülethet - sem jelent majd „azonnali és elkerülhetetlen” háborút Bagdad ellen. Sokan próbálják az utóbbi időben elhitetni Bush- ról, hogy vérszomjas, hogy mindenáron háborút akar. De aki figyelemmel kíséri a beszédeit, nyilatkozatait, felfedezheti a taktikát: ha az egyikben bekeményít, a másikban már visszafogottabb. A húzd meg, ereszd meg célja pedig katonai erő alkalmazása nélkül, főleg lélektani nyomással elérni a Szaddám-rezsim lefegyverzését. Meg persze az ENSZ felé is demonstrálnia kell, hogy legalább az amerikai politika egységes és elszánt ebben a kérdésben, különben a tétovázó BT, amelyben majdnem annyi különérdek jelenik meg, ahány tagja van, sosem fogadna el egy kényszerítőbb erejű határozatot. Bush tudja azt is, hogy valójában nem Moszkva és Peking ellenállásán bukhatnak meg az amerikai törekvések. Ezeknél sokkal rosszabb Párizs immár hagyományos truccpolitikája és Schröder kancellár kampánypacifizmusa. Az európaiak többsége finnyásko- dik, és furcsállja, hogy a korábban világcséndőri szerepre felkért Amerika ezt a feladatot miért nem úgy gyakorolja, mint egy joviális, kövérkés békebíró. És ha Európában - ne adj isten - megint konfliktushelyzet támadna (például Boszniában vasárnap a nacionalista erők győztek), ők csodálkoznának a legjobban, ha Amerika nem lépne azonnal közbe, mondván: Európa megérdemli, hogy egy kicsit főjön a saját levében. Ennek az „európai” politikának nagyon kilóg a lólába. Hétfőn a francia külügyminiszter már azt mondta, Párizs hajlandó az eddigieknél nagyobb nyomást gyakorolni Bagdadra. Nem kellett hozzá sok: előtte Jemennél felrobbantottak - talán al-Kaidások - egy francia tankhajót. Mindenki maga döntse el, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a békeszólamoknak, vagy pedig a korántsem öncélú keménységrfek van-e több köze a realitáshoz. CLOSSZA Csikorgás SZÁSZI ZOLTÁN Nem lehet azt elfelejteni! Nem bizony! Amikor hajnalban kinéztünk a marhavagon ablakán, dér csillogott a töltés oldalán rézsút dőlt bogáncsok szárain. Az ismerős bakterház falán még ott látszottak a sebtében átmeszelt feliratok, de az állomásépület léckerítése még a régi trikolór színeit vedletté. Arra még nem volt idő, hogy azt is átfessék. Zsebemben egy kenyérdarab, azt morzsáltam már hajnaltól, aludni úgyse tudtam volna. Hát ki tud aludni olyankor, mikor három év kényszermunka után hazafelé gurul vele a vonat?! Pista bá" tyám elaludt még Zólyomnál, anyám ott bóbiskolt a sarokban, húgom feje az ölében, a szomszédék Zsuzsija ráborulva, a hamvaskába kötött kis holmin. Milyen szép is volt az a gesztenyebarna haja! Két hónapra rá, hogy megjöttünk, lázba esett, aztán Szent Miklós napján már ástuk neki a sírt. Pali öcsém ott gunnyasztott a sarokban, álmodhatott, mert nyögdécselt valamit. Csak én voltam ébren. Lassan csikordult egyet a vagon, a gőzös tüdőbajos zihálással kihúzta a szerelvényt a gabonaraktárak felé a mellékvágányra, aztán nagyot zakkanva megállt. Jöttek a csendőrök, morogtak, káromkodtak, nem volt igen kedvük kidugni az orrukat se a hidegbe, de a parancs az parancs. Bent a vagonba mindenki egyszerre felpattant. Anyám meg Zsuzsika egymásra borulva sírtak, húgom fagyos álmos kis arcocskáját dörzsölgette. Hazaértünk! Haza, Gömörbe! Ebbe a kutya rögös, köves fődbe, ahol arany nem terem, de a konkoly néha magasabb, mint a búza. Csak már szegény apám nem jött haza. Tőle 43 januárjában kaptunk utoljára tábori képeslapot. Jó kedélyű, jóvágású, erős ember volt. Emlékszem rá, egyszer fogadásból a vállára vett négy zsák búzát és elvitte ötven lépésre. A lovakhoz is nagyon értett, a Csinossal meg a Szellővel elment ő is meghalni a Don kanyarba. Még az utolsó tábori lapja is megvolt sokáig, azt írta rajta, hogy szép ugyan a muszkatáj, de jobb otthon a muskotály. Ha van Isten, akkor onnan nézett ránk, ahogy kipo- cókoltunk a vagonból, koffert, hátizsákot, hamvaskába kötött kis holminkat visszük és megyünk hazafelé a vágányok mellett, hazafelé az októberi reggeli napsütésben, a nagy csendességben, amit egy korán kelő vörösbegy pittyegésének, meg didergő verebek csiripelé- sének hangja vidámított. Erre kezdett bele a bátyám a mindig megtartó zsoltárba: „Tebenned bíztunk, eleitől fogva...” FIGYELŐ LE MONDE Szlovákia behozta a többi uniós tagjelölt állammal szembeni lemaradását - írja a rangos francia napilap. A Le Monde ezt azon országjelentések alapján állítja, amelyeket az Európai Bizottság ma tesz közzé az egyes csatlakozásra törekvő államokról. A napilap kiemeli, hogy a tagjelöltek egyelőre felkészületlenek az uniós tagságra, de 2004-re majd már megfelelnek a csatlakozási kritériumoknak. Lengyelország - amelynek egyedül több lakosa van, mint az összes többi tagjelöltnek együttvéve - a lista végén szerepel, előtte az ugyancsak sokat bírált Málta és Lettország, a középmezőnyben Budapest, Prága és Pozsony.- Tényleg? Hoppá! Én meg a nagy szurkolásban észre sem vettem, hogy rossz címre jöttünk, ez nem a stadion... (Marabu rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lap arról kérdezi Michal Va- secka politológust, hogy mely kérdések lehetnek az új kormány- koalíció gyenge pontjai. „Az MKP követelései lehetnek ilyenek, amelyekre azonban nem mint el- fogadhatatlanokra kell tekinteni. Az a kérdés, mennyire lesz képes a koalíció megegyezni. A követelések nagy része ugyanis technikai jellegű megoldást igényel. Még a rendezetlen tulajdonjogú földek kérdése is, amely nem veti fel feltétlenül a Benes-dekrétu- mok kérdését. A másik problémás terület a kormány karcsúsításának kérdése lehet” - hangsúlyozza a politológus. A karcsúsítás kérdésében szerinte például az okozhat gondot, ha valamelyik kormánypárt a népszerűtlen intézkedéseket populista okokból nem vállalja fel, sőt, ellenkező álláspontra helyezkedve próbál politikai tőkét kovácsolni magának. Vasecka hasonló magatartást az egészségbiztosítás reformjánál is elképzelhetőnek tart. A cseh hatóságok eddig még egyetlen hazai, üldöztetésre hivatkozó roma kérelmét sem ismerték el Szlovák menedékkérők Prágában Meglepő adatot közölt a cseh belügyminisztérium: szlovák állampolgárok vezetik az utóbbi három hónapban a Csehországban menedéket kérő külföldiek Ustáját. KOKES JÁNOS Emellett a január-szeptemberi időszakban összesen 472 szlovák állampolgár kért menedéket a cseh hatóságoktól, s ezzel Szlovákia az ötödik helyen van. Az első kilenc hónap listáját egyébként az ukrán állampolgárok vezetik, akik eddig 1286 menedékkérelmet nyújtottak be - pontosította a közlést Blanka Trávnícková, a belügyi tárca menekültügyi és migrációs osztályának munkatársa. Az ukránokon kívül az idei év első kilenc hónapjában a vietnamiak, a grúzok és a moldovaiak előzték meg még a szlovák állampolgárokat. A szlovák állampolgárok által beadott kérelmek száma folyamatosan emelkedik. Júliusban, amikor első ízben kerültünk erre a kétes első helyre, a beadott 580 kérelemből 99 származott szlovák állampolgártól. Augusztusban a szintén 580-ból már 111, míg szeptemberben a 606 kérelemből 135 fűződött honfitársaink nevéhez. Átnézve a korábbi statisztikákat, megállapíthatjuk, hogy hasonló helyzet volt 2000-ben, amikor összesen 723 szlovák állampolgár szeretett volna Csehországban menedéket kapni. Tavaly ez a szám 388-ra csökkent. Ugyancsak tény, hogy eddig még nem volt példa rá, hogy egy szlovák állampolgár Csehországban politikai menedéket kapjon. Bár részletes információkat a menedéket kérőkről nem hoznak nyilvánosságra, a hozzáférhető félhivatalos forrásokból kiderül, hogy a szlovákiai kérelmek többsége a romákhoz kapcsolódik. A múlt héten például a kelet-szlovákiai Ratková községben lakó romák több tucatja hozta nyilvánosságra, hogy Csehországban kíván menedéket kérni, mert üldözik és megkülönböztetik őket. A faluban rajtaütésszerű támadást hajtott végre néhány roma család ellen több tucat támadó - akik szintén romák voltak. Az indíték egy állítólagos, több százezer koronás nyeremény volt. A cseh hatóságok eddig szlovák állampolgárok esetében még sosem ismerték el az üldözésre és megkülönböztetésre való hivatkozást. A cseh belügyminisztérium közléJanuártól szeptemberig 472 szlovák állampolgár kért menedékjogot. se szerint egyébként az idén összesen 6395 külföldi állampolgár kért menedéket Csehországban, ami jóval kisebb szám, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A hatóságok eddig csak 49 kérelemre mondtak igent. így kapott letelepedési engedélyt Csehországban például 17 afgán, 11 belorusz és ldlenc iraki állampolgár. A beadott kérelmek csökkenését minden bizonnyal a megszigorított cseh törvények eredményezték. A menekültügyi törvényen végrehajtott módosítások célja az volt, hogy kiszűrjék a gazdasági menekülteket, illetve azokat, akik Csehországot csak átszálló állomásként szerették volna felhasználni a nyugatra vezető útjuk során. Szükséges megjegyezni, hogy a cseh állampolgárok egyes csoportjai - gyakorlatilag csak romákról van szó - is próbálkoznak menedéket szerezni külföldön. A cseh romák menekülthulláma korábban Kanadába, most Nagy-Britanniába irányul. Ez esetben is gyakorlatilag gazdasági és szociális okok húzódnak meg a háttérben. Kanada ezért már évekkel ezelőtt vízumkényszert vezetett be a cseh állampolgárokkal szemben, míg a szigetország megszigorította bevándorlási előírásait. Mintegy két tucat cseh romának azonban az utóbbi két évben sikerült menedéket kapnia Írországban. A NATO számára az átalakulás az egyetlen esély arra, hogy még néhány évtized múlva is jelentsen valamit Amerika kezdeményez és előre menekül ONDREJCSÁK RÓBERT Bár a NATO-tagságra aspiráló országokban szinte mindenki a nem egész két hónap múlva megrendezésre kerülő prágai csúcstalálkozóra összpontosít, a szövetség jövője szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van a következő heteknek. A prágai csúcstalálkozót tájainkon általában a bővítéssel kapcsolják össze. A helyzet azonban az, hogy a meghívást kapó tagjelöltek listája kész, a cseh fővárosban már „csak” hivatalosan is bejelentik. A prágai csúcs legfontosabb témája a szövetség jövője lesz. Tavaly szeptember 11-e után egyértelművé vált, hogy ha a NATO nem változik meg, háttérbe szorul. Nem egyszer lehetett már hivatalos amerikai forrásokból is hallani, hogy a jelenlegi séma alapján működő NATO-nak nem sok jelentősége van az Egyesült Államok számára (lásd Afganisztán példája). Washington azonban ennek ellenére úgy gondolja, mégis jobb lesz a NATO-val, mint nélküle - természetesen, ha sikerül átalakítani. Ennek megfelelően az amerikaiak magukhoz ragadták a kezdeményezést, mondhatni előre menekültek. Kidolgoztak egy olyan megoldást, amely megvalósulása esetén megmentheti a szövetséget (pontosabban súlyát és jelentőségét). Ezt a tervet terjesztette elő a NATO-tagországok védelmi minisztereinek varsói találkozóján Donald Rumsfeld. Az amerikai védelmi miniszter által vázolt koncepció legfontosabb eleme egy viszonylag nem nagy létszámú, de kitűnően felszerelt és kiképzett NATO-had- erő létrehozása, amely szükség esetén akárhol bevethető, földrajzi határok nélkül. Ennek a megvalósulása pedig gyökereiben változtatná meg a NATO (bár tájainkon a szervezet megjelölésére szinte kizárólag a szövetség angol nevének rövidítéséből létrejött „NATO” betűszó használatos, a szövetségen belül a másik hivatalos nyelvből, a franciából létrejött ,4’OTAN” is gyakran előfordul) feladatait, küldetését. Az elmúlt ötven évben a NATO a tagállamok kollektív védelmének legfőbb - az európaiak esetében szinte egyetlen - oszlopa volt. Küldetése arra szorítkozott, hogy külső támadás ellen védje a tagállamok területét. Erre a célra jöttek létre struktúrái, és a hidegháború 40 éve alatt hibátlanul teljesítette küldetését. Csakhogy a hidegháború alatt az európai tagállamok kollektív védelme gyakorlatilag megegyezett a A hidegháború 40 éve alatt a NATO hibátlanul teljesítette feladatát. kollektív biztonsággal (a Szovjetunió elrettentése). A kilencvenes évek elejétől azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A védelem és a biztonság biztosítása eltért egymástól. Az új helyzetben a tagországok védelme még mindig a határaiknál dől el, azonban a biztonság sokkal szélesebbé vált. Egyes országok biztonsága sok esetben lehet, hogy valahol Közép-Ázsiában dől el. Ezen új veszélyforrások kivédésére pedig már egyáltalán nem felelnek meg a NATO hagyományos képességei. Az új „NATO-haderő” terve ezekre a kihívásokra válaszul született meg. Az egységek szükség esetén a Föld bármely pontjára eljuttathatók és nagyon rövid időn belül bevethetőek lennének (néhány nap alatt, ami összehasonlítva például a tervezett EU-válságkezelő haderővel - amely a politikai döntés megszületésétől számított két hónapon belül lesz bevethető - nagyon rövid idő). Fegyverzetük és egész jellegük (könnyű fegyverzetű, de nagy tűzerejű modern fegyverek, rendkívül gyorsan áthelyezhető, mobilis, kisebb létszámú egységek) szintén gyökeresen különbözik majd a NATO tagországokban jelenleg domináló haderőktől (például nehézpáncélos alakulatok), amelyek a hidegháború kihívásaira vannak felkészítve és felfegyverezve - a német példa ezúttal is nagyon jellemző. Létszámuk körülbelül 20- 25 ezer fő lesz. Ennek a szintnek a megtartásához, figyelembe véve az egységek rotációját, nagyjából háromszor ennyi, tehát 60-70 ezer ember szükséges. Ami az összetételüket illeti, nyilvánvaló, hogy azok az országok katonái lesznek többségben, amelyeknek haderői jobban fel vannak készülve a modern hadviselésre és már jelenleg is rendelkeznek hasonló jellegű tapasztalatokkal. Ennek alapján a legnagyobb létszámúak az amerikaiak lesznek, őket a britek, franciák és esedeg a kanadaiak, valamint valószínű, hogy (kisebb létszámban) még a hollandok követik majd. A többi NATO-tagállam részvétele valószínűleg nagyságrendekkel lesz kisebb, s valószínű, hogy túlnyomó részben nem is harci egységekkel, hanem logisztikai és egyéb kiegészítő egységekkel fognak részt vállalni. Áz új NATO-haderő létrehozása tehát alapjaiban fogja megváltoztatni a Szövetséget. Ha a tagállamok úgy érzik, hogy biztonságukat nagyon komoly veszély feA védelem és a biztonság biztosítása már nem ugyanazt jelenti. nyegeti például valahonnan Kö- zép-Ázsiából, ezeknek a segítségével már a NATO mint egész is kezelni tudja majd a potenciális problémát (és nem kell az USA saját akciójára támaszkodni). A tervet a tagállamok közül nagyjából 12-13 támogatta, köztük Nagy-Britannia és Franciaország, így már nagy a valószínűsége, hogy elfogadják. Németország még „tanulmányozza”, de ennek a németek jelenlegi pozíciója miatt már nincs olyan súlya. A szövetség tehát, amennyiben az Egyesült Államok elképzelése mégvalósul, teljesen átalakulhat egy kollektív védelmet garantáló NATO-ból egy sokkal szélesebb körű biztonságot garantáló NATO- vá. Valószínűleg ez az egyik utolsó esélye arra, hogy a NATO még néhány évtized múlva is jelentsen valamit mint katonai szervezet és ne csak mint politikai klub.
