Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-07 / 233. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 7. KOMMENTÁR Jó pontok, szempontok SZILVÁSSY JÓZSEF Gyorsan és zavaró körülmények nélkül született meg a négypárti koalíciós szerződés, s ezzel együtt valójában az új kabinet is. S habár a dokumentum végleges szövegét - főleg a részleteket és az úgynevezett kényes kérdések megoldásának a módját - csak holnap ismerjük meg, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának egyhangúlag meghozott határozata és a vezető politikusok jelzésértékű nyilatkozatai alapján leszögezhetjük: az MKP tárgyalóküldöttsége eredményes munkát végzett. Lesz a parlamentben magyar alelnöke és legalább két bizottsági elnöke a Magyar Koalíció Pártjának, amelynek jelöltjei a kabinetben három, számunkra különösen fontos tárca élére kerülnek. Ugyanilyen lényeges tényező az egyetlen kormányalelnöki tisztség, továbbá a hat államtitkári poszt megszerzése is. Egyetérthetünk Bugár Bélával, aki szerint a kormányprogram vázlata szintén jó kompromisszumnak minősíthető. Ugyanis az egyezség két lényeges áttörést helyez kflátás- ba: a magyar egyetem létrehozását és a gazdátlan földek ügyének rendezését. Az előbbi sorsdöntő értelmiségünk és szellemi gyarapodásunk szempontjából. Egyszersmind megfelelő válasz lehet a tudásközpontú, informatikai civilizációnk kihívásaira. S ha pedig a csaknem félmülió hektárnyi gazdátlan föld legkésőbb négy éven belül az önkormányzatok tulajdonába, onnan pedig rátermett személyek kezelésébe kerül, akkor az alapjaiban megváltozott jogi állapot településeket, családi és más típusú gazdaságokat virágoztathat fel. E tények ismeretében bölcs döntés volt lemondani a választási eredmények és a szokásjog alapján mindenképpen a magyar pártot megillető házelnöki posztról. Ugyancsak helyénvalónak tartom, hogy az MKP a Benes-dekrétu- mok ügyében sem feszítette túl a húrt: nem mondott le a kollektív bűnösség alapján elkövetett jogsérelmek orvoslásának szorgalmazásáról, ugyanakkor tudomásul vette, hogy leendő koalíciós partnereiben nincs politikai akarat még a nyilvánvaló törvénytelenségek következményeinek mérsékléséhez sem. A sikeres politikai alku után nehéz négy esztendő következik az új törvényhozás és a kabinet, de a magyar tisztségviselők számára is. Miklós László szakmai tekintélye egyértelmű, ezért főleg a két új magyar tárcavezető ténykedését figyelik majd árgus szemekkel a szlovák szakemberek és az újságírók. Nagy reményekkel pedig azok, akiknek a bizalmából elfoglalhatták a miniszteri bársonyszékeket. Nem lesznek könnyű helyzetben az MKP létszámban, ezáltal a politikai súlyukban megerősödött parlamenti képviselői sem, akik nyilvánvalóan gyakran szembesülnek majd főleg a magyar egyetem és a gazdátlan földek ügyével összefüggő fondorlatos megnyilvánulásokkal. Igaza volt annak a hazai magyar személyiségnek, aki a szombati tanácskozás után azt hangoztatta, hogy az elkövetkező négy esztendőben jó munkával akár a következő választási ciklus jó szereplését is meg lehet alapozni. Ám rontani, bukni is nagyot lehet. Az utóbbi kockázatot parlamentben, kormányban egyaránt elsősorban úgy lehet lényegesen csökkenteni, ha a politikusaink az eddiginél sokkal jobban támaszkodnak hazai szellemi műhelyeink és más szakértőink szellemi kapacitására. Fico a prés alatt TÓTH MIHÁLY Az emberi minőségről vall, hogy egy politikus miként reagál a vereségre. Imrédy Béla egykori magyar miniszterelnökről feljegyezték, hogy megbuktatását követően nem hitt a szavazatszámlálóknak, hanem még maga is újraszámlálta a voksokat. Nemrég saját szemünkkel láttuk, Orbán Viktor mennyire zokon vette a választási vereséget. Egyikük hírnevének se használt ez az epizód. Nos, e szempontból Robert Fico is jelentősét teljesített a múlt hét végén. Kevesebb mint két héttel a parlamenti választásokon elszenvedett kudarca után ismét felpattant vesszőparipájára, és segítségül hívta a nálunk lassan már két évtizede nyugdíjazott hóhért. Évekkel ezelőtt nem volt valamirevaló újság Nyugat-Európában, amelynek kommentárírója ne tette volna fel csipkelődően a kérdést: vajon milyen ország Szlovákia, ahol államfőválasztásra készülnek, és a három legesélyesebbjelöltnek mindössze egyetlen dologban, a halálbüntetés bevezetésének szorgalmazásában azonos a véleménye. Nem vitás, a választások másnapján prés alá került Robert Fico. Egyrészt pártjának elitje tekeri a szerkezetet, hiszen a minisztetjelöltek meg a többi tisztségre kiszemeltek felajzva várták az országiás lehetőségét. Ezek nullára csökkentek. Közben Fico is tekeri a hajtókart; az ő vércsoportjába tartozó emberek nehezen békülnek ki a realitásokkal. A választó meg azon töpreng, mit tenne a Smer elnökének helyében. Megpróbálná kideríteni, hol szúrta el a dolgot. Nem volt-e túl rámenős? Nem ígérkezett-e ijesztően rendteremtőnek? Netán túl későn nyögte ki, hogy pártja baloldali orientáltságú? Töprengés helyett a Smer elnöke két héttel a kudarc után arról indít vitát, mégpedig egy korábban jó nevű baloldali napilap hasábjain, hogy aktivizálni kellene a hóhért. A szlovákiai politikában már számosán megpróbálkoztak ezzel. A lakosság többségének ízlését dicséri, hogy egyiküket se emelték pajzsra. Most új fogalmat vezetett be Fico a szlovákiai politikai publicisztikában: Népszerűsített kivégzés (medializovaná poprava). Azzal érvel, hogy egy felmérés szerint az USA-ban minden népszerűsített kivégzés 7-8-cal csökkenti a gyilkosságok számát. Fico fölöttébb áhítja a hatalmat, így azon se csodálkoznék, ha a legközelebbi választási kampány hajrájában arról írna eszmefuttatást, hogy az iráni és az iraki politikusoktól kell példát venni, akik népünnepély keretében hajtatják végre a halálos ítéleteket. Az iráni vallási vezetők és Szaddám a legalantasabb ösztönök mozgósítására építenek. Nagy szerencséje Szlovákiának, hogy a Smer leszerepelt. WELT AM SONNTAG Richard Holbrooke volt amerikai ENSZ-nagykövet biztos abban, hogy a Biztonsági Tanács kemény feltételeket tartalmazó határozatot fogad el Irak ügyében. „A britek egy ilyen határozat mellett állnak ki, a kínaiaknak aggályaik lesznek, de nem fognak ellene szavazni. A franciák kritikusak lesznek, az oroszok még inkább, de a végén Oroszország is együttműködik majd” - közölte Holbrooke a Welt am Sonntag című német lappal. Holbrooke szerint egy új, nagyon kemény ENSZ-határozat a legjobb út a háború elkerülésére. Máskülönben Szaddám Húszéin iraki vezető azt hihetné, hogy éket verhet a nemzetközi közösség tagjai közé. „Ha Irak nem lenne hajlandó az új határozat feltételeinek elfogadására, kétségkívül háború lesz” - hangoztatta Richard Holbrooke.- Nekem nagyon tetszik Kovács polgármesterjelölt programja. Azt ígéri, hogy a következő négy évben nem épít semmit: sem bevásárlóközpontot, sem új lakóparkot! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ T.HT. N E.yy. YP R K T l.yYlT.S Az Egyesült Államokban élő al-Kai- da-tagok után kutatva a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) emberek százait tartja megfigyelés alatt, túlnyomó többségükben muzulmán férfiakat. Az FBI minden nagyobb körzeti irodája részt vesz a kampányban. A nap 24 órájában lehallgatják az érintettek telefonbeszélgetéseit, nyomon követik e-mail és egyéb internetes kapcsolataikat, hitelkártya-használatukat, utazásaikat és számon tartják látogatóikat. Barátaikat és rokonaikat az FBI megpróbálja informátornak beszervezni - írta vasárnapi számában a The New York Times. A hatóságok szerint a megfigyelés már számos olyan bizonyítékot eredményezett, amely letartóztatásokhoz és vádemelésekhez vezetett. Az amerikai titkosszolgálatok 10-20 ezer körülire becsülik azon fiatal muzulmánok számát, akik megfordultak az al-Kaida hálózat afganisztáni kiképző táboraiban. Nagy a valószínűsége, hogy közülük néhányan az Egyesült Államokban élnek - idézett az újság egy nemrég nyugdíjba vonult FBI-ügynököt. Október 19-én Írországban újra népszavazást tartanak az egyszer már elutasított nizzai szerződés elfogadásáról Zöldet jelez-e a „Zöld sziget”? Írország az elmúlt évtizedben elsősorban gazdasági sikereivel, az Európai Unió forrásainak mintaszerű fel- használásával hívta fel magára a figyelmet. Napjainkban azonban ennek ellenére szinte mindenki csak problémaforrásként tekint a „Zöld sziget”-re.- ONDREJCSÁK RÓBERT Ennek oka, hogy október 19-én Írországban népszavazást tartanak a nizzai szerződés elfogadásáról. A referendum kimenetele pedig egyáltalán nem egyértelmű. Mint ismeretes, az október végi népszavazás már a második a sorban, hiszen az írek egyszer már elutasították a nizzai szerződést - ugyanilyen módon. Akkor egész Európa megdöbbent. Az elutasító eredmény meglepte az ír kormányt is, amely a népszavazás előtt nem sok energiát fektetett az információ- és meggyőző kampányba, hogy a lakosságnak elmagyarázza, mit is jelent valójában a szerződés hatályba lépése. A sokk hatásos volt, ezért jelenleg éppen ennek az ellenkezője zajlik: szinte mindenki - belföldről és külföldről egyaránt- arról próbálja meggyőzni az íreket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak igennel (Szlovákiában valószínűleg nem kell sokat magyarázni azt a helyzetet, elég csak a választások előtti hónapokra gondolni). Egész Európa- EU-tagok és -tagjelöltek egyaránt - Írországra figyel, és feszülten várja, hogy dönt a sziget lakossága. Ha ugyanis az írek nemmel szavaznak, azaz elutasítják a nizzai szerződést, az nagyon komoly problémát jelent az Európai Unió jövőbeli fejlődése szempontjából. A szerződés életbelépése nélkül ugyanis egyelőre senki sem tudja, hogyan tovább - beleértve a bővítést is. Ha megvizsgáljuk az összefüggéseket, első látásra szinte teljesen érthetetlennek tűnik, miért éppen az írek vonakodnak. Hiszen az ír területek a történelem során mindig is Európa-orientáltak voltak (a kereszténység és az „európai” kultúra már az 5. században kezdett terjedni a szigeten), és országuk számára az európai integrációba való bekapcsolódás pedig szinte hihetetlen mértékű előnyökkel járt. Az uniós források (a belépést követő húsz év alatt az ország nagyjából 28 milliárd dollárnyi összeget kapott különféle alapokból) rendkívül hatékony felhasználásával mérsékelték az ország gazdasági elmaradottságát, gyors fejlődésnek indult az infrastruktúra. Írország gazdasági fejlődése messze meghaladta az európai átlagot, a növekedési ütemet csak a kelet-ázsiai „kistigrisekhez” lehet hasonlítani (évi 7-8 százalék). Írország egy főre eső nemzeti terméke 1973-ban mindössze 58 százaléka volt az európai szervezet átlagának, ez a mutató napjainkra körülbelül eléri az Európai Unió átlagát. Elmondható, hogy elsősorban az európai integrációban való részvételnek, de természetesen a nagyon hatékony ír lépéseknek is, amelyekkel felhasználták a lehetőségeket (ez azért fontos, mert azért akad „elrettentő” példa is, például Görögország), Írország mára viszonylag modern országgá vált, amelynek gazdasága a legkorszerűbb ágazatokra összpontosít (informatika, gyógyszeripar), és minden jel szerint a jövőben is versenyképes lesz. A gazdasági előnyökön kívül az európai integrációból adódó pozitív következmények közé kell számítani az írek nemzeti identitásának megerősödését s a Nagy- Britanniától való egyoldalú gazdasági és politikai függőség radikális mérséklését (1973-ban az ír export 66 százaléka irányult Nagy-Britanniába, mára ez az arány 24 százalékra csökkent). Mindezek ellenére mégis miért jelent ekkora problémát az Európai Unió jövőjét szabályozó szerződés írországi elfogadása? Először is feltétlenül meg kell említeni, hogy az első, sikertelen népszavazáson elsősorban abból a csoportból vettek részt nagyobb arányban, amely elutasítja a szerződést. A lakosságnak az a része, amely egyetértett volna, nagyobb arányban maradt távol a szavazástól. Ezzel összefüggésben „ludas” a dublini (az ír főváros neve írül Baile Átha Cliath) kormány is, hiszen nem folytatott igazán hatékony mobilizáló kampányt a szavazási kedv növelésére - mondhatni alábecsülte a kockázatokat. Persze ez még nem magyarázza meg, miért olyan népes az elutasítók tábora. Ennek terAz európai integrációban elveszthetik nemzeti sajátosságaikat. mészetesen több oka van. Az egyik az írek egy nagy részének félelme, hogy az európai integrációban elveszthetik nemzeti sajátosságaikat (az ír lakosság hagyományosan nagyon konzervatív, lásd például az abortusz kérdését), és olyan lépéseket kell tenniük, amelyek ellentétesek tradícióikkal és amelyek fokozatosan az ír identitás újbóli meggyengüléséhez vezetnek. Ezen a ponton nem szabad elfelejteni az ír sziget feletti sok évszázados angol uralmat, amely csaknem az írek teljes asszimilációjához vezetett (az ír- gael nyelvet jelenleg is mindössze csak a lakosság negyede beszéli- érti). Feltétlenül szólni kell még egy nagyon fontos tényezőről, az ír semlegességről. Írország függetlenségének elnyerése óta, tehát 1922-től semleges, nem vett részt a második világháborúban, de semmilyen más katonai konfliktusban sem. Az európai integráció fejlődési iránya viszont az elmúlt évtizedben egyre inkább egy - az eddigi gazdasági és részben politikai „Európát” kiegészítő - szorosabb biztonságpolitikai együttműködés felé mutat. Igaz, ez az együttműködés egyelőre sokkal inkább papíron és szándéknyilatkozatokban létezik, mint reálisan, azonban a tendencia nem tagadható le: az Európai Unió a jövőben egyértelműen a közös európai biztonságpolitikai és védelmi együttműködés felé fog fejlődni. Márpedig az írek, hangsúlyozva saját hagyományos semlegességüket, ebben a folyamatban nem kívánnak részt venni. Eztaz álláspontot az EU-tagál- lamok tudomásul vették és elfogadták, sőt egy, Dublin különutas politikájáról szóló utalás belekerült az EU spanyol elnökségét (2002 első fele) lezáró sevillai csúcstalálkozó záródokumentumába is. Persze ezt a dokumentumot az egyszerű ír választópolgár általában nem olvassa, ezért annak ellenére, hogy a dublini kormány nem győzi hangsúlyozni az ír különállást elismerő álláspontot, az írek jelentős része mégis úgy érzi, az EU ez irányú fejlődése ellentétes Írország semlegességével és érdekeivel. Az ír vezetésre tehát még igen komoly feladat hárul: meg kell győznie a kétkedők legalább egy részét, hogy az európai integráció sokkal több pozitívummal jár Írország számára, mint negatívummal, s nem fenyeget az a veszély, hogy a kis sziget érdekei elvesznek a nagy „európai tengerben”. Paradox módon mindez egy olyan országban történik, amely jólétét és prosperitását az európai integrációban való részvételének köszönheti, azonban figyelmeztet arra a problémára is, hogy „valamit tenni kell”, hogy a jövőben az európai emberek sokkal inkább sajátjuknak érezzék az Európai Uniót, mint napjainkban. Egy pakisztáni törzs öregjei szerint iszlám- és hagyományellenes az asszonyok törvény garantálta szavazati joga Felégetik a házát annak a nőnek, aki voksolni fog MTI-HÁTTÉR Törzsi vezetők Pakisztán észak- nyugati határvidékén tegnap megtiltották a nőknek, hogy szavazzanak a csütörtöki parlamenti és regionális törvényhozási választásokon. Az engedetleneket megfenyegették, hogy felgyújtják a házukat. Egy Pesavarhoz közeli törzsi körzet öregjeinek tanácsa szerint iszlám- és hagyományellenes a nők állami törvény garantálta szavazati joga. Azoknak a családoknak, amelyek megengedik nőtagjaiknak, hogy szavazzanak, több mint 16 ezer dollárnak megfelelő büntetést is kell fizetniük azon túl, hogy felgyújtják a házukat. Ha képviselőjelölt megpróbál megszólítani női szavazót, ennek az összegnek a kétszeresét kell fizetnie. Szajed Pir Badsah, az öregek tanácsának pas- tu nemzetiségű elnöke közölte, hogy önkéntes fegyveresek őrködnek a szavazóhelyiségekben afelett, hogy nő ne szavazzon. A törzsi vezető szerint a képviselőjelöltek is elfogadták a tanács döntését, és azt, hogy az esetleges női szavazatokat nem veszik számításba. „Egyébként a körzetben a nők mindössze két százaléka vetette fel magát a szavazói névsorba” - tette hozzá. Szajed Dzsamaluddin Sah, az iszlámábádi kormány helyi megbízottja szerint az öregek tanácsának határozata illegális. A pakisztáni vezetés fellép minden olyan cselekedet ellen, amellyel csorbítani akarják a választások szabadságát, s a központi hatalom gondoskodik a szavazók biztonságáról. A félig autonómnak tekintett törzsi területeken a törzsi tanácsok gondoskodnak a törvények megtartásáról. Jogkörük széles, de a szövetségi kormány törvényeit tiszteletben kell tartaniuk. A csütörtöki választás a második olyan lesz Pakisztánban, amelyen a törzsi területeken is közvetlenül választanak az emberek. Korábban a törzsi tanács által kijelölt tisztség- viselő szavazott minden egyes körzet nevében. Bizonyos törzsi körzetekben az előző ilyen választáson, 1997-ben is megfenyegették a nőket, de végül senkinek nem gyújtották föl a házát.
