Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-07 / 208. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 7. VEND ÉG KOMMENTÁR A Pongó is aluszik LOVÁSZ ATTILA Ágh Attila politológus egy somorjai konferencián a magyar választások utáni helyzetet és a húzódó feszültséget a következő szavakkal jellemezte: „A választások véget értek, ismeijükazúj kormányt és jó lenne most már egyjót aludni.” Magyarország és (lássuk be) a határon túli magyarok is bizonyos feszültségben élnek. Mintha az idei magyar választások sorsszerűek lettek volna, s mintha a fatális vég következne most be. Mintha három, aránylag simán levezényelt választás után ez a negyedik valami másról szólt volna. Nem szólt, s aki mást állít, illúziókat kerget. Este a televízióban Kecskés András elmondta, hogy állami díját ugyan elfogadta, de nem vette át. Nem, mert Magyarországon a közszolgálati médiában hetekig nem hangzik el nagyjaink egy-egy műve, míg a prágai rádió hetente sugároz Smetanát, Dvorákot. így van, csak ez éppen nem Kecskés hozzáállásán múlik. A kommersz elleni fellépés ugyanis nem politikai eszköztár kérdése. A politika irányította már a kultúrát, s abban Kecskéssel megegyezhetünk, hogy a nemzeti és a minőségi akkortájt aztán valóban a periférián mozgott. Csak fiatalabbak voltunk és nem érdekelt... Feszültségben él Szlovákia is. A választó ezúttal is ugyanúgy viselkedik, mit eddig négyszer. A választásoktól csodát vár, a választásokat pedig sorsdöntőnek tartja. Senkit sem akarok lebeszélni a választásoktól, de azért a 2002-es választások tétje mégsem annyira sorsszerű, mint amilyennek az elemzők mutatják. Csodára esély nincs, továbbra is érvényes Schutz Péter elemző mondata: Abban az országban, ahol az Egyszerűen Mária sorozat a legnézettebb, a választások nem végződhetnek jól. A minap azonban rájöhettünk: van kiút! A Big Brother menedzsere ugyanis elmondta, megnyugodhat az ország, Pongó végre lefeküdt aludni. Mit mondjak, megnyugodtam. Ha Orbán nem volt képes visz- szavinni az utcáról az embereket, a művészet nagyjai képtelenek az értékek válságát megszüntetni, akkor is nyugodtan aludhatunk. Mert Pongó is aluszik... Ágh Attilát talán megkérem, szóljon már Pesten, ideje volna József Attilát minősített többséggel átírni, s a villamos helyére Pongót írni, hátha kis Balázs is nyugodtabban aluszik majd. Minden útszéli cinizmust félretéve valóban azt kívánom mind Magyarországnak, mind a magyaroknak, soha ne legyen nagyobb gondjuk, mint Pongó álma. S akkor talán jöhet Herder: de ez már egy másik fejezet. JEGYZET Szüntelenül szénszünet TALLÓSI BÉLA Na, most aztán örülhet a mai diák, mert régi szép hagyományok visszatérésével kecsegtetnek új idők új dalai itt, Dévénynél és szerte a régióban. Mert ugye, szegény mai diák ez ideig csak irigykedve képzeleghetett a szénszünetről, amelyet csak a szülei nosztalgiázásából ismerhet, hiszen jóformán nem is tudja, hogyan néz ki a föld gyomrából kibányászott szilárd tüzelő, mivelhogy az üyen-olyan típusú tanodákba nem a széntelepről szállítják szenesautóval, hanem csöveken érkezik az energia gáznemű formában. Eddig legfeljebb a tömeges náthalázjárványban reménykedhetett télvíz idején, hogy majd úgy fertőz a bad meg a vírus, hogy gyülekezésstopot rendelnek el, s bezáiják az iskolát is. Erre elképzeléseiben - mert semmi sem tökéletes - csak az pöttyenthetett szépségfoltot, hogy esetleg ő, reménykedő diák is ágyat nyomva kénytelen eltölteni a várva várt többletszünetet. Ám, íme, itt van: a diák szemében felcsillant egy halovány fénysugár. Mostanság bízván bízhat benne: azzal, hogy önkormányzati hatáskörbe kerültek az iskolák, elhárult az akadály a klasszikus időkben telente ha- gyományszerűen ismétlődő, mára - a diákok sajnálatára - az oktatói-nevelői gyakorlatból ősi volta miatt kikopott szénszünet elől. Ha nem is szénszünetnek nevezik majd a tíz hónapra tervezett és elosztott éves oktatónevelő munka diák által remélt időnkénti kényszerű felfüggesztését, az elnevezés miatt nem busong a mai nebuló, mert nem ragaszkodik ő rögzült csökevé- nyekhez, a korábbi esztendőkben használt elnevezés novellája, módosítása nem üthet szeplőt számára azon a szívderítő tényen, hogy mostantól az anyagi gondok miatt bízni lehet a kényszerszünetben. S nem kell örökké a padot koptatni, katedraközeiben cövekelni reggeltől estig. Lesz egy kis plusz szabadidő arra, hogy játékbarlangokban, vendéglátó-ipari egységekben, köztereken, parkokban, lakótömbök elhagyatott alagsoraiban öngyógyítgassák magukat az iskolafüggőségből, és minél közelebb kerüljenek a forráshoz, amelyből ilyen-olyan egyéb, az ismeretanyagszerzés-függőség- nél kevésbé embersanyargató függőséget lehet szerezni. Örül a mai diák, mert arra nem gondol szegény feje: hogy mégse olyan jó dolog ez. Hiszen egy kicsit mégiscsak megviselné őt, ha holmi gázcsapelzárás miatt le kellene szoknia az étkezésnek az ember történelmével egyidős hagyományáról. Meg arra se futja nem kikupáit elméjéből, hogy az se tenne jót neki, ha higiénés hiányosságok miatt beszerezve a jófajta hashajtót, szalmonellagócként hordaná iskolákból kibe, és a schengeni határon túlra a hazai oktatásügy védjegyét. LAPSZEMLE Erdély Románia része Ezzel a címmel közölt inteijút Kovács László magyar külügyminiszterrel az Adevarul c. román lap. Kovács leszögezte, az új magyar kormány semmilyen formában nem kíván beavatkozni az RMDSZ belső életébe. Méltatta az RMDSZ megfontolt politikáját, amelynek hasznosságát nem a retorikán, hanem az eredményeken kell mérni. Agresszív retorikával nagyon könnyű konfliktusba keveredni, s lehet, hogy ez még tetszik is valakiknek - fogalmazott. - Erdély Románia része, az RMDSZ pedig a romániai politikai struktúrához tartozik. Az RMDSZ-szel folytatott együttműködésünk a román kormánnyal kialakított együttműködésünkbe illeszkedik - hangsúlyozta. A kedvezménytörvényről elmondta, az előző kormány nem folytatott konzultációkat a szomszédos országokkal, és ez a módszer nem-bizonyult kifizetődőnek. Két út kínálkozott a kialakult nehézségek megoldására. Az Orbán- kormány a kétoldalú megállapodások lehetőségét választotta, az új magyar kormány viszont a törvény módosítása mellett döntött.- Öregem, jó dolog, hogy ennyi párt indul az idei választásokon. Ennyi ingyensört még egyetlen kampány alatt sem gurítottam le! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A Pravda a közszolgálati rádió közvélemény-kutató intézetének utolsó választások előtti felmérésére hivatkozva azt írja, hogy a legjobb esetben öt párt lehet tagja a leendő kormánykoalíciónak. Ugyanis a Smer-HZDS-HZD koalíciót, illetve a négypárti jobboldali koalíciót is nehezen tartja elképzelhetőnek. Arra is felhívja a figyelmet az elemzés, hogy Szlovákia Kommunista Pártja (KSS) - 1989 óta először - szintén képviselethez juthat. „Úgy tűnik, a mindenki által átvert szavazók dacpártjává lett a kommunista párt. Sőt, ha a múlthoz kevésbé kötődő vezetést találnának maguknak, még erősebbek lehetnének” - jegyzi meg a napilap. A Pravda szerint a felmérésben megmutatkozó erőviszonyokkal kapcsolatban még három kérdés merül fel: bejut-e a törvényhozásba az SNS, végül kire szavaznak a kis pártok szimpatizánsai, illetve mekkora lesz a választási részvételi arány. HÉTVÉG(R)E A vak fényképészek diadala Vége az ó-nak, az ió-nak, a ció-nak, a nebulók beülhettek a félig-meddig delimitált iskolák padjaiba, és a hittanórákon imádkozhatnak, hogy legyen elég pénz a tanév befejezéséig. Azt hiszem, az önkormányzatok is vehetnének néhány hittanórát. Unalmas ez, mint a For- ma-1: izgalmasnak ígérkezik, de előre tudjuk a végét. MOLNÁR NORBERT Az iskolai év elkezdődött, a választási kampány viszont már a felénél tart. A történet nem velem történt meg, de hiteles. Ketten battyognak hazafelé kissé nyomás alatt a sarki pubból, és azt látják, hogy egy férfi SNS-pla- kátokat ragasztgat a falra. Megállnak, nézegetik a csirizelőt, s az egyik némi malíciával a hangjában, magyarul megkérdezi:- Te, Attila, nem tudod, ki ez a nő a poszteren? Mire az utca hírmondója megszólal:- Nem ismeritek? Hát, az a rohadt Malíková. Fura dolog a kampány. Mindenki eladhatja magát, ha nem finnyás a vevő. Az imént említett úr munkanélküli, a ragasztásért meg fizetnek. Nem is rosszul. Ötszáz plakátot vételez, százat kiragaszt, négyszázat a kukába szór. Azt mondja, inkább megcsinálja ő ugyanannyi pénzért, mint mások, akik mind az ötszáznak helyet találnának az utcán. Tessék, ítéljük el őt, mert magyarként SNS-poszterekkel díszíti székes fővárosunkat. A papíripar nagyot kaszált az idei kampányon, soha ennyi arc nem bámult ránk a tacepaókról, de az is tény, hogy soha ennyi bárgyú tekintetet nem képezhetett le szemünk az agyunknak. Monika Benová és Robert Fico a megtestesült magabiztosság, mint két szigorú ítélőbíró próbál minket lépre csalni a harmadik úton. Dzurindáék a meglepően eredeti és hihetetlenül sokatmondó A kék jó jelmondattal buzdítanak választásra. Asszociáljunk a kékre: a tenger, az ég, Kieslowski, Besson, Lynch filmjei. Tényleg jó a kék (Hajrá MTK?), bár angolul szomorút jelent - egy szót sem a végjátékról. Bugár Béla az egyik kivétel a hülye tekintetek közt: olyan, mint egy fogasként funkcionáló múlt század eleji aranyifjú, akinek csak a háttere sárgult-barnult, tekintete nem. A DS-DÚ páros három arca a várakozásokkal ellentétben félresikeredett, olyan ezrelékes a tekintetük, a sárga háttér pedig már jelzi, irigylik a többiek szavazatait. Anna Malíková Spájame sliny pre Slovensko szlogenje inspirálta az SDE vezette balos mócsingot is, Spájame sliny pre vás-ra módosítva a jelszót, majd azt is megváltoztatva a Segítünk önnek-re. Ahogy minden óriásplakátok két legrosszabb arcúja, Andrassy és Koncos kancsalít ránk, elutasíSoha ennyi bárgyú tekintet nem bámult ránk a tacepaókról. tóm. Az az érzésem, rajtuk kellene valahogy segíteni. Az se felejthető, ahogy a kereszténydemokraták macsójai kötélbe kapaszkodva mosolyognak egy mustársárga háttér előtt, és tapossák az EU-tagországok zászlóit. Nincs az az amatőr falusi színjátszó csoport, amelyik szórólapjára tenné ezt a jelenetet. Az ÁNO- plakátokról egy ember lóg ki, de az nagyon: Pavol Rusko. A szerencsétlen arcberendezést némi megható mimikával lehetne kompenzálni, de ez nagyon veszélyes játék, mert ha nem jön össze, idi- otoiddá merevedik a tekintet. Hát, nem sikerült. Ivan Gasparo- vic sebtében összevágott posztere sem érte el célját: egy ilyen pökhendi alakra ki szavazna már. A HZDS plakátjairól csak a szám- misztika süt, üzenetük eddig annyi, hogy ha sok ember együtt egy S betűt alkot, az egyenlő hattal. Elmés. A kampány a vak fotósok diadala. Ismerjük, ugye a történetet Kennedyről, aki állítólag azzal nyerte meg annakidején a választást, hogy vetélytársáról, Nixonról egy előnytelen képet tetetett az óriásposzterekre, és aláíratta: Venne ön ettől az embertől egy használt autót? Én Nixontól sem vettem volna. Táviratilag: ezen a héten kiderült, ha el nem szavazzuk, pozitív értékelést kapunk az Európai Uniótól; Ivan Lexa extitkosszolga, miután kijött a vizsgálóbírótól, nyomást érzett Carnogursky és Dzurinda részéről; a Smer a demokrácia jegyében, pici gauliederes felhanggal hűségnyilatkozatot íratott alá az első negyven jelöltjével; Rudolf Schuster pedig már jól van, de még mindig beteg. HETI GAZDA(G)SÁG Balosabbnak mutatja magát az MKP TUBA LAJOS Meglepő eredményt mutatott a héten közzétett egyik közvélemény-kutatás: az emberek jó része érdeklődik a pártok választási programja iránt. Később ugyan egy politológus ezt úgy értelmezte, hogy az érdeklődés inkább a választási szlogenek szintjén nyilvánul meg, de azért a tény figyelemre méltó. Sőt, a reakciók alapján a pártokat is meglepte, amelyek ezúttal a kampányuk során a programjaik összeállítását és annak mediali- zálását nem kezelték első számú prioritásként. A héten is több, a választási programokat összehasonlító elemzés látott napvilágot. A legalaposabbnak közülük a liberális Hayek Alapítványé volt, amely az állami beavatkozások és az ígéretek pénzügyi realitása alapján osztályozta a programokat. Az eredmény magáért beszél: a sort két oldalról záró Szlovák Kommunista Párt (KSS) és Demokrata Párt (DS) közelében két jól elkülöníthető csoportba sorakoztak fel a pártok. Az egyetlen meglepetést az MKP jelentette, amely a választási programja alapján az SDL, a SMER, az SDA és a HZDS közelében találta magát. Eszerint az MKP programját túlságosan balosra hangolták. Ezt bizonyítják a párt legújabb szórólapjai is, amelyen épp a kilátásba helyezett állami segélyeket emelték ki. Ennek ellenére senki sem kételkedhet abban, hogy a párt, amely (elődpártjaival együtt) tíz év óta a gazdasági reformok legbiztosabb támogatója, ezt a tulajdonságát az elkövetkező négy évben is megtartja. Legfeljebb magyarázkodásra kényszerül, ha majd a kormányalakítási tárgyalások során valaki előhúzza az előbb említett grafikont. A Hayek Alapítvány az MKP-val kapcsolatban a következőket emelte ki: a párt csak kis teret szánt a gazdasági programnak és ennek nagy része is az állami beavatkozásokkal foglalkozik. Egyrészt az állami költségvetés csökkentéséről beszél, miközben újabb támogatásokat, a hazai piac védelmét, kivételeket és közforrásokból folyósított hiteleket ígér. A kisvállalkozók számára adócsökkentést és inkubátorházakat tervez, a privatizációt csak az egészségüggyel kapcsolatban említi. A munkanélküliséget a munkaadó számára folyósított állami támogatással és a minimálbér emelésével kezelné. Az oktatásügyben ösztöndíjakat és diákhiteleket tervez, de nem foglalkozik a piaci viszonyok bevezetésével az iskolarendszerbe. A második félidejébe érkezett választási kampány mellett a hét másik fontos eseménye a BMG Invest elleni csődeljárás meghirdetése volt. 150 ezer ember, 12,5 milliárd korona - ez jól illusztrálja a tragédia méretét. Az első hírek szerint a szerencsétlen cég követelései 6,5 milliárd koronát tesznek ki. Ebből azonban 4,7 milliárd az anyacégben, a Horizonttal szemben van, így behajthatósága felettébb kétséges. Most azonban a legfontosabb, hogy a károsultak (akiknek már lejárt a betétjük, de nem kapták meg a pénzüket) bejelentsék igényüket a kassai bíróságon. Erre keddtől számítva két hónap áll a rendelkezésükre. Történt azért kedvező fejlemény is. A kormány jóváhagyta a komáromi hajógyár hitelgaranciáját, így a cég négy hajó megépítésének erejéig újra pénzhez jutott. A megnyugtató megoldás azonban még messze van. Jó lenne kideríteni, a Nemzeti Vagyonalap mennyire tehet arról, hogy a hajógyár a hosszú távú biztonság szempontjából lényegében u- gyanott áll, mint négy esztendővel ezelőtt. A továbbra is érthetetlen motorvonat-vásárlási pályázat salamoni döntéssel kimúlt, így a következő kormány próbálkozhat vele. Fordulat történt a kassai vasmű állami kézben lévő 16 százalékos csomagja ügyében. Míg korábban akár nemzetközi politikai botrány is fenyegetett ezzel kapcsolatban, most már a nagy játékosok közül senkinek sem kell a részvénycsomag, így várhatóan a tőzsdén keresztül értékesítik. Az Európai Unióval kapcsolatban érdemes odafigyelni a külügyi államtitkár által bejelentett menetrendre. Eszerint október 16-án teszik közzé a sorsdöntő országjelentéseket, október 25-én pedig döntenek arról, ki kap lehetőséget az uniós tagságra. Ha minden jól megy, akkor a szerencsések jövő év április 16-án írják alá a csatlakozási szerződést. Addig azonban még sok buktató vár ránk, unión kívül és belül egyaránt.
