Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-02 / 203. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 2. KÍNRÍMEK Daloskedvű szerzetesek Szerzetesek dalolják el kánonban, hogy mi foglaltatik benn a Kánonban. A szavannán Figyelted a gaz Ellát? Lelőtte a gazellát! Válóok Kutyabarát férjétől most vál a Réka, mert az ebnek szertefolyik váladéka. Velencei tolvajok Két tolvaj egy tervet gondol át: hogy lopjanak néhány gondolát? Ferenc Jóska távirata Erzsé­bet királynénak Az én munkám sziszifuszi, mégis jövök, Sissi, puszi! Néhányan már a banditák közül is belátták, hogy nem szökhetnek meg egyköny- nyen a börtönből Pár gengszter már rácsodálkozott:- Ó, te tömlöc, rácsod átkozott! A falu tolvaja Rács mögé dugták Szabóék barom fiát, mert ellopta falva összes baromfiját. Egy világtalan kan kutya megnyilvánulása Láttad azt a vak kant ott? Ugye, nagyot vakkantott? Kutyakiállítás Csaholnak itt komor dogok, tacskók, pincsik, komondorok. Tanács a pásztorfiúnak, aki­nek elkószált egy kecskéje Vegyed le a bekecskéd, s azzal tereld be kecskéd! Logikus, nem...? Nem hiszem, hogy van értelme, annak, amit nem ért elme. Váltás a Magyar Televízió Rt. sportosztálya élén 96 végén Vitray csak nézi, kifutja őt Knézy... A bűnöző lassan belebeteg­szik hazudozásaiba Gyengül már az érverésem, mert nem hiszik érverlésem. Hegyek felé tart a vándor Utam előtt eltűnődve a kék égnek meredek, utam, mely az ég felé tör, na­gyon-nagyont meredek. Biztatás Áronnak Töltsd ki bosszúd nejeden, a csapodáron, legjobb az lesz, hogyha agyoncsapod, Áron! Nem nekem kedvezett a szerencse A banketten, mit mindenki élve­zettel tombol át, nem nyertem én semmit sem, bár vettem harminc tombolát. (Lacza Gergely) Talán jobb lett volna, ha egyáltalán nem tudom meg az igazságot. Nagy pofont kaptam, de hát senki sem lehet tökéletes Egy fiatal kamaszfiú illúziói JEGYZET E lőször csak elmoso- !| lyodtam a vicc kedvé­ért, de aztán villám­ként hasított belém a ■■■■■ felismerés. Tudtam, hogy minden erőmre szükségem lesz, hogy elviseljem. Fogadd el úgy, ahogy van! - zen­gett a jelmondat. - De végül is nem mindegy neked? - kérdez­ték. Nem volt az. S most sem az. Azt addig tudtam róla, hogy más, mint a többi, de nem gondoltam, hogy valóban meleg lenne. De az volt, és most is az. Addig a napig azt hittem, hogy szó nélkül el tu­dom fogadni őket, s a szemem sem rezdül, de mikor megtudtam, hogy az ember, akit szeretek... Értetlenül jártam az utcákat, csak a földet nézve, s azt kívántam, bárcsak sosem találkoztunk vol­na. Most akkor nem fájna ennyi­re. Sajnáltam magam, ez az igaz­ság. Engem szemelt ki a sors, hogy csalódjak benne'. De akkor rájöttem, hogy szeretem. Még jobban. Már sajnáltam is. Sajnál­tam, mert ő az a fajta ember, aki­nek titkolnia kell. Akinek némán kell tűrnie, mosolyognia, s csak erle talán legsike- resebb könyvének I 1 / I ez nem az első és I V I nem is az utolsó ki- mmmmmmm adása. Nem vélet­len, hogy ádagban kétévente megjelenik új és újabb borítok között, miközben maga a regény ugyanolyan friss bármiféle változtatás nélkül, mint legelső megjelenésekor. A helyzet maga változatlan: vannak a világon erő­szakszervezetek, melyek bemesé­lik nekünk, hogy bennünket véde­nek, aztán kiderül, hogy a legem­beribb értékeket semmisítik meg. A regény fikciója szerint egy flori-, dai titkos és katonai telepen delfi­nek kiképzésével foglalkozik egy kis kutatócsapat. A feladatuk, hogy a delfinek képesek legyenek a hajókra rakott tapadóaknákat le­szerelni. Aztán kiderül, hogy kevesen tudhatják, hogy mi rejtő­zik minden pillantásában. A féle­lem, és a fáraTltság. Fél, mert neki ezt nem lehet, és erről nem tehet. Fáradt, mert szüntelenül mene­tel, nem áll meg, miközben tudja, hogy nem fogja megtalálni az igaz boldogságot. Saját maga elől bujdosik, és minden mozdulatára ügyel. Nehogy valaki észrevegye... Ezt nem tőle tudtam meg. De ez sem számít. Először legszíveseb­ben neki estem volna. Aztán csak magamba akartam fujtani a bána­tot. Aztán belé. Bármilyen keser­vesen néztem rá, nem mondott semmit. Még csak rám se nézett továbbra sem. Nem kaptam vá­laszt tőle. Igaza van, ez nem tar­tozik senkire... Talán nem is szabadott volna megtudnom, de túl régóta isme­rem. Már érett a „pofon”, amit kaptam. Hiszen nem lehet senki sem tökéletes. Valami észrevétlen jel, valami apró fondorlat, ami olykor derékba törhet egy álmot, mindig van egy csavar. Azt mond­ják, kár érte. Szép gyerek, tehet­séges, és tényleg szeretnivaló. Most hirtelen azon kapom ma­gam* hogy a szavait próbálom fel­ugyanezek a delfinek ugyanezen idomítás révén arra is képessé vál­nak, hogy az aknákat oda felte­gyék. Bár ez nem volt benne az üz­letben - azonban a fordulat csöp­pet sem meglepő. Gondoljunk csak bele - szinte minden olyan ötlet, mely a emberiség megmentésére született, ha valahogy elsült, hát visszafelé. Persze van haladás és vannak negatív erők is a világon. A harc a haladás negatív és pozitív erői között zajlik - miden techni­kai fejlődés motorja ez. Kutatni kell azért, hogy mi, jók győzelmi esélyekkel induljunk neki a nagy csatának. A delfinek - hogy visszatérjünk Merle regényéhez - beszélni is tudnak. Egy eszközt erősítve hang­képző szerveikhez, melyek hason­lítanak az emberi hangképző szer­vekhez, képesek olyan hangokat idézni. S rájövök, bármit is mond, az ő maga. Vagy csak jó színész az élet reflektorában? De aztán vé­gig néztem a fényképeket. Ha nem éppen a legújabb trendi nap­szemüveg volt rajta, ugyanazzal a Lányok tízparancsolata Hasznos tanácsok ♦ Barátnőd fiúját magadnak ne kívánd (inkább szurkolj, hogy élje túl a lovagot)! ♦ Fiút ne ölj (ki marad házi rab­szolgának?)! ♦ Fiú hajában ne turkálj (úgyis beleragadsz a zselébe!)! ♦ Egy fiú frizuráját ne kritizáld (úgyis eljön az a reggel, amikor te is más fejjel ébredsz fel.)! ♦ Ne járj túl féltékeny fiúval (hű­séget fogadtál nem vakságot)! ♦ Ne dicsérj túlságosan egy fiút (másnap új emberrel futsz össze az utcán)! ♦ Egy fiúnak magasabb a hangja, mint egy lánynak, ha meglátja, hogy lemerült a mobilja (vannak még csodák?)! ♦ Az, hogy milyen gyorsan hív fel, egyenesen arányos azzal, mennyit takart a bulin a ruhád. ♦ Minden fiú helyes és jó fej (jó messziről és hátulról)! ♦ Ne járj olyan fiúval, akit már jól ismersz (házinyúlra nem lövünk - csak ha támad!)! ♦ Fiút tűz- és robbanásveszély mi­att falhoz állítani tilos! KÖNYVAJÁNLÓ kialakítani, melyek alkalmasak ta­golt beszéd formálására. Tegyük hozzá, néhány állatfaj esetében (legnagyobb majmok, kutyák, del­finek) az sem kizárt, hogy pusztán a hangképző szerveken múlik a beszéd képessége. Egyszerűen al­kalmatlanok rá, hogy beszéljenek, pedig „agyilag“ ott lennének. Mit tegyen a kutató, ha hirtelen felismeri, hogy a gonosz céljaira használják fel mindazt, aminek a létrehozására feltette életét? Mit tegyen a két kutató, amikor észre­veszi, hogy a kísérletet immár nem ők irányítják, elvették tőlük az ál­latokat, és életük gyümölcsét má­sok használják - fegyverként? A regényben azonban nem ez a legsúlyosabb kérdés. A delfinekről ugyanis kiderül, hogy az ember egyenrangú társai tudnak lenni szellemük teljességében. Egyszer­re lelki társak és intellektuális partnerek, akiknek komoly morá­lis problémát jelent, amikor meg­tekintettél találkoztam. Valahová a távolba meredt, és elvágyódott. Messzire. Félek vele újra találkozni, s látni őt. Akaratlanul is keresném ben­ne a másságot, és rá már nem Azért írok ilyen lassan, mert- tu­dom, hogy nem tudsz gyorsan ol­vasni. Tudod eladtuk a házat, ahol laktunk mikor még együtt voltunk. Apád azt olvasta az újságban, hogy a legtöbb baleset a lakóhelyhez 10 km-re következik be, ezt elkerü­lendő: elköltöztünk. Sajnos nem tudom elküldeni neked az új címünket, mert az előző lakó ma­gával vitte a házszámot az új há­zukhoz, hogy legalább nekik ne kelljen címet változtatniuk. Ha­nem itt már van mosógép is. Az el­ső nap négy inget raktam bele, meghúztam a láncot - azóta sem láttam őket. Csak kétszer esett az eső a héten, egyszer 3 napig, és másodszor 4 napon át. Mari nénéd azt mondta, hogy az a kabát, amit kértél, hogy küldjük utánad, túl súlyos lenne a postán feladni azok­kal a nehéz gombokkal rajta. így levágtuk őket, és a kabát zsebébe tettük. Megkaptuk a számlát a ha­lottas háztól is. Azt írjak kisérőleg, hogyha nem fizetjük ki az utolsó részletet, nagyanyád fel fog tá­madni. Nővéredről annyit, hogy babája született ma reggel. Azt nem tudom, hogy fiú vagy lány, így azt sem tudjuk, hogy Te most nagybácsi vagy nagynéni lettél. Az örgg Józsi belezuhant a nyitott pá­tudják: pusztításra akarják fel­használni őket. Megértik a delfi­nek, hogy pusztán a gyilkolásra berendezkedő kormányhivatal eszközei lesznek ezentúl, mint va­lami élő atombomba. És nem kér­nek belőle. De mit tehetnek? Robert Merle a francia irodalom egyik legismertebb alakja, Goncourt-díjas író, háta mögött olyan művekkel, mint az 1968-as francia diákmegmozdulások té­máját feldolgozó Üvegfal mögött, vagy a Mesterségem a halál. Ez utóbbi egy náci lágerorvos életét mondja el egyes szám első sze­mélyben, gyermekkorától' kezdve azokig az évekig, amikor gyereke­ken és felnőtteken végez kegyetlen emberkísérleteket. Az állati elmék fő értéke, hogy ki­fejezetten izgalmasan, tiszta pró­zában megírt szöveg. Nincsenek benne kitérők, viszont a hetvenes években igen népszerű dokumentarista stílust emeli felső tudnék figyelni. Úgy, mint régen. Rá kell, hogy döbbenjek, én so­sem akartam tudni az igazságot. Akartam hinni, hogy van leg­alább egy hibátlan ember az éle­temben. (Ferike) linkás hordóba. Néhányan ki akar­ták húzni, de olyan veszettül véde­kezett, hogy végül belefulladt. Úgy döntöttünk, hogy földi maradvá­nyait elégettetjük. 4 napig égett. Három régi iskolatársad egy nyi­tott teherautón utazott a szomszéd faluba. Útközben belezuhantak egy hídról a folyóba. Ketten a cso­magtérben voltak és, aki vezetett, az lehúzta az ablakot és kiúszott. A másik kettő belefulladt, mert nem tudták lehajtani a hátsó oldalt. Sok más újság nincs. Semmi sem tör­tént mostanában. Sok szeretettel Anyád U.i. Pénzt is akartam küldeni, de már lenyálaztam a borítékot. fokra, melynek mai utódai az X ak­ták, vagy hasonszőrű filmtársai. A többféle szövegből összeforró re­gény tartalmaz kutatási feljegyzé­seket és párbeszédes részeket is. A szöveg egységét a hagyományos franciás elegancia adja. A strand­olvasmány szerepén azonban messze túlnő a regény, hiszen fel­veti a kérdést: szabad-e értelmes, tudatos lényeket eszközként hasz­nálni? (sn) DIAKPROZA Recept a boldogsághoz A Este van, itt ülök a szobámban, és fel­hőtlenül boldog- } nak érzem magam. hmm Nem a lottón nyer­tem, sőt matekból sem kaptam csillagos egyest, mégis meg vagyok elégedve a sorsommal. Ritkák ezek a pilla­natok, de azt hiszem, ezekért a pillanatokért érdemes élni. Az ember a rohanó világban csak sodródik az eseményekkel nincs ideje lélegzethez jutnia. Ha meg néha megáll, mindenben és min­denkiben csak a rosszat látja. Én is így vagyok ezzel. Sokszor ta­nácstalanság uralkodik el raj­tam: „Mit is keresek és a világ­ban, mi a dolgom?“ Ilyenkor ér­zed azt, hogy minden összeeskü­dött ellened. Nem jössz ki a szü­léiddel, a suliban sincs semmi si­kered, a barátod, akiről azt hit­ted, hogy szeret, épp most ha­gyott el, ráadásul ennek a csú­nya pattanásnak is épp ma kel­lett kijönnie az arcodon, és hogy jön ahhoz a legjobb barátnőd, hogy kritizáljon téged? És most lassíts! Nem fogok azzal a szö­veggel jönni, hogy gondolj az éhező kisgyerekekre, akiknek ta­lán mamájuk sincs, hogy gondolj arra, milyen szerencsés gyerek vagy, hogy legalább tanulhatsz. Én megértem, hogy a te problé­máid fontosak. Hidd elviszont, hogy cselekedni kell! Még egy probléma sem oldódott meg úgy, hogy ölbe tett kézzel ültél és vártál. Rajtad múlik a dolgok nagy része. A szülőiekéi is ki le­het jönni. Persze nem úgy, hogy állandóan morogsz, vitat­kozol. Elhiszem, hogy fáj a szí­ved a barátod után, de túl kell rajta lépned. Az a fiú, aki egy ilyen szuper lányt, mint te ott­hagyott, nem érdemel meg. Nézz körül, mosolyogj és meg­látod, hogy egyre többen fog­nak visszamosolyogni rád. A barátnődnek pedig éppen csak egy rossz napja volt, nézd el ne­ki, ő is hibázhat néha. A patta­nás pedig ne izgasson. Neked még ez is jól áll. Ilyen aprósá­gokkal nem lehet téged felbosz- szantani, igaz? Te egy egyedül­álló lény vagy, egy egyéniség, akiből nincs még egy a világon. Már csak a mosoly hiányzik és ha azt is sikerült az arcodra csalnom, akkor „utánad a vízözön“. (Csillagvirág) Robert Merle: Állati elmék Egy anya levele a fiához a kollégiumba Kedves, drága fiacskám! MAG TSZ UN Ff Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents