Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-06 / 207. szám, péntek
ŰJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 6. Riport A szlovákiai zöldségtermelés és -értékesítés területén, olyan helyzet alakult ki, amely a gazdálkodók jelentős részét a termelés beszüntetésére kényszeríti Parasztnak lenni egyenlő az öngyilkossággal Kiss Lajos zselízi gazdálkodó, Szlovákia legnagyobb zöldségtermelője (Dömötör Ede felvétele) „Azt, hogy mire van szüksége a régiónak, a vidéki ember tudja a legjobban. A vidék erőforrásainak kiaknázásához önálló és szabad vállalkozások kellenek. Támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat az iparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatások területén. A gazdálkodóknak, vállalkozóknak lehetőséget kell teremteni a siker eléréséhez. (...)! (Az MKP választási programjából) SOÓKY LÁSZLÓ Nincs vállalkozó és nincs magyar ember, aki a fenti közhelyekkel ne értene egyet, mi több, a felvidéki magyar vállalkozók ezeket a téziseket elvárásként fogalmazták és fogalmazzák meg az MKP- val szemben. Nagyon sok magyar gazda és iparos most rúgja az utolsókat, és nagyon kevés esélyt lát arra, hogy a pártprogram megvalósításában még aktív vállalkozóként részt vehet. Egy korábbi riportunkban a zöldség fel- vásárlási árával foglalkoztunk, s lám csoda történt, a mezőgazda, sági minisztérium felkérte a riportban szereplő egyik szakembert, hogy a beruházások függvényében dolgozná ki az egyes zöldségek jövőre vonatkozó minimális felvásárlási árait. Az ötlet azért tűnik egy kicsit morbidnak, mert pár nap múlva e kicsi országban választások lesznek és elhanyagolható az esélye annak, hogy a jelenlegi minisztériumi vezető még bárkit is bármivel megbízhasson. Ennél azért valamivel komolyabban kellene foglalkozni a mezőgazdasági termelésből élők sorsával, annál is inkább, mivel Szlovákia déli vidékének parasztjai már alig kapják fel a fejüket a hangzatos ígéretek hallatán, mert az elmúlt évek során megtapasztalták, hogy az ígéretek mögött nincs tartalom, mint ahogy azt is, hogy az ígéreteknek nincs valóságalapjuk. Szlovákia magyar parasztsága az évek folyamán annyi politikai mélyütést kapott, hogy nagy részük többet már nem képes felállni, s közülük egy sem foglalja imáiba sem a képviselőket, sem azt a köztársasági elnököt, aki erőnek erejével a multikat támogatja. Kiss Lajos zselízi gazdálkodó, Szlovákia legnagyobb zöldségtermelője, négyszáz hektáros területen termel szabadtéri zöldséget. A cég állandó alkalmazásában 131 ember dolgozik, bárki azt gondolhatná, hogy e kiválóan működő, nagy mennyiségű és jó minőségű árut termelő gazdaság irányítója egy bizakodással teli sikeres vállalkozó. Koránt sincs így, Kiss Lajos az utóbbi időszak mezőgazdasági politikájától megkeseredett ember. Állítása szerint, ha nem történik gyors és nagyon radikális változás a mezőgazdaság irányításában, különösen a felvásárlási árakkal való manipuláció területén, Szlovákia mezőgazdasága, ezen belül különösen a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés látható időn belül összeomlik. A közelmúltban idetelepített áruházláncok egymással versenyeznek mind az eladási, mind pedig a felvásárlási árak leszorításában, ami az itteni termelőket teljesen felkészületlenül érte. Ahhoz, hogy ennek a feneketlen piacnak a közelébe juthassanak, a termelési árak alatt kell dolgozniuk. Amit ugyancsak figyelembe kell venni az a tény, hogy a világon, különösen a fejlett világban a mezőgazdasági termelésbe nagyon sok pénzt belenyomnak. Ami az idei évben Szlovákiában ezen a téren történt, az tragédia. Ha felsoroljuk a felvásárlási árakat, pl.: 80 filléres salátauborka, 3 koronás dinnye, 4 koronás paradicsom, 4 koronás másodosztályú paprika, ezek tizenöt-húsz éves árak. Aki az ilyen A szó elszáll, a dotációs politika pedig megmarad a szocialista elveken. felvásárlási árak mellett még jövőre is termelni tud, vagy a minisztériumi asztal mögül bebizonyítja nekem, hogy termelni lehet, az vagy nem normális, vagy minket tekint fejre ejtetteknek. Ugyanakkor az üzemanyag, a vegyszerek, a vetőmagok nyugateurópai árakon mennek. - Elkeserítő és megsiratni való - mondja a gazdálkodó -, hogy mi a Gá- ram mentén, az ország talán legjobb minőségű földjein nem tudunk tisztességes nyereséggel dolgozni, míg a portugálok, a spanyolok, vagy a görögök a köveken termelt árujukkal elárasztják a szlovákiai zöldség- és gyümölcspiacot. Ők ott vannak az európai és a világpiacon, mi sehova nem jutottunk, pedig ne mondja senki, hogy nem tudunk termelni. Nemcsak termelni, csomagolni is tudnánk, de miből?! Valószínű, hogy az említett és a többi nyugati ország parasztjai nem számkivetettek, hanem az állam által megbecsült emberek. Jelenleg parasztnak lenni Szlovákiában egyenlő az öngyilkossággal. Amikor nálunk valamelyik zöldség vagy gyümölcs piacképessé válik, kamion- és vagonszámra árasztják el az itteni piacot a külföldi árukkal. Ha a mezőgazdasági minisztérium szakemberei ezt tekintik a szabad piacgazdaságnak, akkor valami jelentős érdek fűzheti őket ehhez a kereskedelmi ághoz. Körül lehet nézni a háborútól csak a minap szétvert Jugoszlávia utódállamaiban, ébredeznek. Nem igaz, hogy csak én veszem észre, hogy Szlovákiát elárasztják olyan olcsó hagymával, hogy mi az általunk kitermeltet kidobhatjuk a szemétre, mert a legszebb is eladhatatlanná válik. Ugyanez a helyzet a burgonyával is: június 25-én elárasztották Szlovákia piacait olasz behozatalú burgonyával, a mi gazdáink pedig álltak a földjük közepén, nézhették az eget, mert a krumplijuk öt koronáért sem kellett senkinek. Miért pem állította le az állam a burgonya behozatalát mondjuk június 20- án, amikor pontosan tudták, hogy elegendő és kiváló minőségű a hazai termény? Valószínűleg azért, mert ennek az országnak nem érdeke, hogy megvédje a saját parasztjait, inkább az, hogy néhány kereskedő politikusi segédlettel nagyot kaszálhasson, és kaszál is. Ha oda- föntről valaki veszi a fáradságot és lejön hozzánk, mindegyre azt hangoztatja, hogy fogjunk össze, s biztos, hogy igaza van, de ők vajon miért nem fognak össze a mi érdekünkben? Ha mi tudjuk, hogy az ország a süllyesztőben van, akkor ők is tudják. Ilyenkor a választások előtt mindegyik párt kivétel nélkül a lobogójára tűzi, hogy támogatni akarja a gazdálkodókat, a vállalkozókat, de a tapasztalat csak az, hogy a szó elszáll, a dotációs politika pedig megmarad a szocialista elveken: az kap támogatást, aki nem akar termelni, de közel van valamelyik tűzhöz. Nálunk még mindig a területre adják a dotációt és nem a kitermelt produktuihra. Ha csak a sokat szidott magyarországi támogatási rendszerrel hasonlítjuk össze a miénket, szembetűnő különbségeket tapasztalhatunk. Például egy korona húsz fillérnek megfelelő forintot adnak egy kg ipari paradicsom kitermelésére, nálunk egy fillért sem, vagy a salátauborkára 4 korona húsz fillér az ottani támogatás, nálunk nulla. Itt az él meg, akinek területe van és gazt termel. Lehet, hogy az ország alapvető érdeke azt kívánja, hogy a dél-szlovákiai termelők tönlü-e- menjenek. Ám aki ekként vélekedik, annak azt is tudatosítania kell, hogy az általunk termelt árura épül a teljes konzervipar jelentős hányada, ez pedig a déli vonaltól kicsit északabbra esik. A szlovákiai zöldségpiac mélyrepülésének okait a fentieken kívül Kiss Lajos a szervezetlenségben látja, amely visszaüt a termelők és a kereskedők között kialakult pattanásig feszülő ellentétben. Nem létezik egy kialakított hálózat, amely információkat közvetítene a termelők, a kereskedők és a felelős minisztérium között. Amíg ez a kérdés megoldatlan marad, addig teljesen felesleges a gazdák támogatásáról beszélni. S ha kitérünk a kereskedelemre, azt sem tekinthetjük mellékesnek, hogy az itt kitermelt áruk zömét már nem a szlovákiai kereskedők forgalmazzák, különösen ami az exportárut illeti, hanem azok a tőkeerős cseh, magyar és most már lengyel cégek is, amelyek megvetették lábukat Szlovákiában. Kiss Lajos hat éve foglalkozik nagybani zöldségtermesztéssel, ez alatt az idő alatt Közép-Euró...ezt a munkát végezni képtelenség, s nem látni az alagút végét. pa legnagyobb zöldségtermesztőjévé nőtte ki magát a vállalkozása, most mégis azt fontolgatja, hogy befejezi, mert ebben az országban ilyen körülmények között ezt a munkát végezni képtelenség, s nem látni az alagút végét. Akik ezen a vidéken szőlő-, gyümölcs-, vagy zöldségtermesztéssel foglalkoznak, egytől egyig összeroppantak, nem tudnak talpra állni. Ezt pedig látják az ő gyerekeik, s ezek a gyerekek már menekülnek a termelés elől, még akkor is, ha korábban ezt választották hivatásuknak. Mi lesz velük? Minden faluba nem fognak Volkswagen gyárat telepíteni. A kisemberek fejére hull vissza az az átok, hogy ez az ország még mindig a kis, verekedő, pártokról szól, nem pedig a szakemberekről. Aki nem érti a dolgát, lehet akármilyen pártnak a tagja vagy vezetője, nem lesz bölcsebb. Legyenek pártok, hiszen ezt akartuk, de tegyék lehetővé, hogy a hozzáértő emberek dolgozhassanak. A nyár folyamán olyan helyzet alakult ki a szlovákiai zöldségtermelés és -értékesítés területén, amely a gazdálkodók jelentős részét a termelés beszüntetésére kényszeríti. Ugyancsak jelentős részüknek ez volt az egyetlen megélhetési forrása. Az arra illetékesek szövögethetik a szociális háló egy újabb toldalékát, s jelentős parcellákon ringatózhat a jótékony hatású parlagfű. Két év alatt tízmillió eurós beruházást tervez Csölös'ztőn a svájci Bijou Treuhand&AG, amely számára a gyógyvíz volt a fő vonzerő Gyógyintézet, fürdő, szabadidőközpont és egy ötcsillagos szálloda PÉTERFI SZONYA Az egészségügyi intézetek magánosítása - gondoljunk csak a nagylégi kórház körüli huzavonára -, nem folyik simán. Főleg azért nem, mert bár az illetékesek azt hangoztatják, a feltételek egyenlők, a privatizálás áttekinthető, gyakran épp az ellenkezőjét teszik. A csölösztői gyógyintézet magánosítása körül is kételyek merültek fel, hiszen egy ismeretlen, minimális tőkével rendelkező kft. negyvenmillióért vette meg a közel 290 millió korona értékű egészségügyi intézetet.- Nekünk teljesen mindegy, ki, hogyan magánosított, egy a fontos: a gyermekek ellátására szakosodott intézet fennmaradása - foglalta egy mondatba véleményét dr. Peter Stuller. Az igazgató felidézte a gyógyintézet 15 éves múltját. Szólt a mozgásszervi betegségek sikeres kezeléséről, a 0-18 éves betegek és kísérőik elégedettségéről, a 153 alkalmazott áldozatkészségéről és az anyagi nehézségekről.- Csölösztőt már ez előző kormány idején is privatizálni akarták, ezért a minisztériumtól alig kaptunk pénzt a karbantartásra, a fejlesztésre. 2000-ig mégsem halmoztunk fel adósságot. Azóta romlott a helyzetünk, tartozásunk elérte a 14 millió koronát. Nem azért, mert rosszul gazdálkodunk, a költségtérítési rendszer a hibás. Mert bár sokan szoA csölösztői gyógyintézet magánosítása körül is kételyek merültek fel. rulnak hosszan tartó kezelésre, rehabilitációra, az egészségbiztosítók pénzhiányra hivatkozva nem töltik meg a 170 ágyat. A keretből naponta száz gyereket gyógyíthatunk, a kísérők csak az étkezési költségeikhez járulnak hozzá napi 133 koronával. Az, hogy ilyen feltételek mellett zavartalan a betegellátás annak is köszönhető, hogy havonta mintegy 250 ezer koronás mellékjövedelmünk van. Szállást kínálunk az érdeklődőknek, a bevételt visszaforgatjuk az intézetbe. A magánosítással kapcsolatban kifejtette: a 14 érdeklődő közül csak az Omnium Kft. kérte el a szükséges információkat, s jelentette be: az alkalmazottakra is igényt tart. A 40 millió koronás vételárat a gyermekorvos-igazgató nem nagyon akarta kommentálni. - Tény, hogy nagyon értékes a 10,4 hektáros terület, az épületek, s főleg a gyógyvíz, amely a pöstyénihez hasonlítható. Hőmérséklete 54 fokos, alkalmas az izomgörcsök lazítására, gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, szövettápláló hatása is kiváló. A szakértők szerint a gyógyvízkúra jelentősen javíthatja a krónikus nőgyógyászati betegségekben szenvedők, az agybénulásos, valamint az agyvérzéses betegek állapotát. Ha lehűtik, ivókúrára is használható, a krónikus gyomorbetegségben, a gyomorsav- túltengésben, az anyagcserezavarokban szenvedők, valamint a cukorbetegek gyógyításában is. Inhalálásra is megfelel, a légúti megbetegedések, az orr-fül-gége műtétek utókezelésére. Csölösztőn a gyerekek gyógyításának szerves része a hidroterápia, ám a klasszikus módszerek mellett a korszerű rehabilitációs eszköztárral is élnek: Vojta professzor módszerével tornáztatják a sérülteket, elektromos kezelést, magneto-, lézer-, akupunktúraterápiát alkalmaznak, parafinpako- lással előzik meg a betegek állapotának romlását. És mert az új tulajdonosokat képviselő kft. illetékesei szerint a jelenlegi tevékenység csak bővülhet, bizakodóak. Merem remélni, hogy a csölösztői intézet megmaradásához nem fér kétség - mondta az igazgató. A cégjegyzék szerint az Omnium Kft.-nek nincsenek milliói, vagyis kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, milyen jövő vár az intézetre. - Amikor az interneten elolvastam, hogy a csölösztői gyógyintézet megvehető, arra gondoltam, ki kellene aknázni a lehetőséget, megérné fejleszteni. Mivel a szükséges anyagiakkal idehaza alig rendelkezik valaki, tudatosítottam, külföldi beruházó kellene. Kapcsolatba lépem az igazgatóval, aki féltette az intézet jövőjét, ám amikor vázoltam elképzeléseimet, egyetértett velem. Mivel a családom fele az Egyesült Államokban él, s nekem hobbim az egészségügy, a gyógyszeripar - állatorvosi diplomám van -, nekiláttam a munkának. Felkutattam és kapcsolatba léptem olyan tőkeerős társasággal, amely egyebek között szálloda- és gyógyfürdőiparban érdekelt. A svájci Bijou társaság Vasváron 250 millió eurós beruházással egy szabadidő- és sportközpont építését tervezi, beruházóként szerepel a Moszkva-Berlin autópálya építésénél, megvásárolta a prágai Sláviát, Fantiskové Lázné- ban is érdekelt, legújabban pedig a Kínát Koreával összekötő 80 kilométeres híd építését tervezi. Felvázoltam nekik a csölösztői lehetőségeket, s ők kaptak az alkalmon. A gyógyvíz volt a fő vonzerő. Júniusban megnézték az objektumot, gyorsan összehívták a svájci vezetőséget, amely beleegyezett a vásárlásba. Az előzetes tervezet a meglevő gyógyintézet további üzemelését, fejlesztését és korszerűsítését is tartalmazza, de természetesen egy teljesen új rész kialakítását is - ismertette dr. Eduard Mamczák a külföldi befektető céljait. Az Omnium Kft. társtulajdonosa elmondta, az elsőként épülő új ötcsillagos szálloda mindenekelőtt a külföldi vendégek kényelmét szolgálja, a tervek szerint a gyógykezelések Munkához jutnak a somorjai, a dunaszer- dahelyi körzet lakói. költségtérítésébe a külföldi biztosítótársaságok is beszállnának. A gyógyfürdőt, valamint a diagnosztikai-rehabilitációs intézetet egy korszerű szabadidő- és kongresszusi központ egészítené ki, ugyanis a régió adottságait, természeti szépségeit vétek volna nem hasznosítani - magyarázta lelkesen. Bár az optimista jövőképet mi is nagyon szépnek tartottuk, a megvalósítás időpontja érdekelt. - Noha a kormány augusztus 21-én jóváhagyta az eladást, a privatizációs minisztérium még nem készítette el az adásvételi iratokat. Amint aláírjuk a szerződést, és hivatalosan átírják a vagyont a Bijou társaság nevére, kifizetjük a vételárat, s a törvény értelmében rendezzük az intézet adósságait is. Várható, hogy az új tulajdonosok késedelem nélkül megkezdik a munkálatok előkészítését. Svájci alapossággal, pontossággal. Egészen biztos, hogy munkához jutnak a hazai vállalatok, vállalkozók, a somorjai, a dunaszerdahelyi körzet lakói. A szabadidőközpont pedig a fővárosiak kikapcsolódását is szolgálja majd. Felvetődött, vajon a közelgő választás, annak eredménye nem befolyásolja-e a beruházó szándékait. - Az idő ellenség, a választások aligha. Ez hosszú távú beruházás, amelynél a négyéves választási ciklus nem mérvadó. Az első két évben tízmillió eurós beruházás a cél, ám az egész tervezet 100 millió eurós költségvetéssel számol. Ezen van a hangsúly, nem a politikán - mondta dr. Eduard Mamczák.
