Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-06 / 207. szám, péntek
DUNA-VOLGYI SZELLEMI FIGYELŐ 2002. szeptember 6., péntek 2. évfolyam, 18. szám A szlovákiai magyarság településszerkezetének, valamint a szlovákiai magyarlakta területek etnikai jellegének változásai az 1990-es években Népszámlálás 2001 GYURGYÍK LÁSZLÓ Szlovák Statisztikai Hivatal 2001 októbe- rében tette közzé a 2001 májusában SSj-lijSSi' megtartott népszám lálás első eredményeit. Az október 30-án közzétett eredmények Szlovákia állandó népességének számát, a főbb korcsoportok, nemek, gazdasági aktivitás, nemzetiségi és felekezeti ösz- szetétel szerinti megoszlásának adatait tartalmazták országos, kerületek és járások szerinti bontásban. Az év (2001) végén kerültek nyilvánosságra községsoros bontásban a lakosság nemzetiségi megoszlásának adatai. A települések nemzetiségi összetételének változásai alapján követhető, hogy hogyan változott az egyes nemzetiségek által lakott területek kiterjedése, illetve az ott élő nemzetiségek aránya. Nem véletlen, hogy a nemzetiségek számának, arányának településszerkezeti változásait kiemelt figyelemmel kísérik az érintett etnikumok tagjain kívül a kérdéssel foglalkozó szakemberek, de a társadalom további szegmensei is. A magyarlakta településeken élő népesség - magyar és szlovák - nemzetiség szerinti adatait községsoros bontásban (az Új Szó egy korábbi számában) 2002 februárjában közöltük. Emlékeztetőül jelezzük, hogy (1991-hez viszonyítva) 2001-ben a szlovákiai magyarok száma közel 47 ezer fővel csökkent 567 296-ról 520 528-ra. Dolgozatunkban megvizsgáltuk, hogy hogyan 1) változott a szlovákiai magyarság településszerkezete, 2) alakult a szlovákiai magyarlakta terület településeinek nagysága, illetve az itt élő magyar lakosok száma, 3) változott a szlovákiai magyarlakta területek etnikai jellege, 4) változott a magyarlakta településeken élő magyarok száma e települések etnikai jellegének függvényében, 5) változott Szlovákia magyarlakta közigazgatási egységein belül a magyar népesség aránya. 1. A szlovákiai magyarság településszerkezetének változásai A magyarság által lakott községek helyenként keskenyedő, másutt szélesedő, többnyire összefüggő nyelvterületet határolnak be Pozsonytól a szlovák-ukrán határig. Az összefüggő magyar nyelvterület Közép-Szlovákiában a Nagykürtösi járás területén két ponton is egy-egy község területére zsugorodik, majd Kelet-Szlovákiában hosszabb, több tíz kilométeres szakaszon megszakad. A harmadik, térben elkülönülő magyar nyelvterületrészt, nyelvszigetet a Nyitra környéki községek képezik. A magyar nyelvterület kiterjedése az elmúlt 70 év során jelentős mértékben csökkent. A leggyorsabb és legnagyobb mértékű területzsugorodás az 1920-as évek elején és az 1940-es évek második felében következett be. A nyelvterület kiterjedése az ötvenes évektől csak kismértékben változik. Nemzetiségileg vegyes lakosságú településekként a szlovák statisztikai kimutatások korábban azokat a helységeket tartották számon, amelyekben egy adott nemzetiségű lakosság részaránya meghaladta a 10%-ot, illetve a 100 főt. A 2001-es népszámlálás időpontjában Szlovákia 551 magyarlakta városa és községe tartozott ebbe a kategóriába. Ezekben a helységekben 513 762 magyar élt, a szlovákiai magyarság 98,7%-a. E településeken kívül elterülő helységekben, többnyire városokban élt a szlovákiai magyarság 1,3%-a. Az 1991-es állapothoz képest e települések bizonyos mértékű eróziója megfigyelhető. 1991-ben a 10%- nál több vagy legalább 100 magyart számláló települések száma 553 volt, 13 településen csökkent a magyarság száma a jelzett értékek alá. (E helységek egy része a nyelvhatáron vagy annak közelében fekvő település, egy további része pedig a nyelvhatár felett elterülő város.) A nagyobb városokban élő, az ösz- szefüggó nyelvterületen kívül eső, 100 főnél nagyobb (esetleg néhány 100 fős) lélekszámú magyarság esetében a szórványjelleg a meghatározó. Két városban (PoA városokból kiköltözők egyik jellemző rétegét azok alkotják, akik panellakásaikat újonnan épített családi házra tudják felváltani, egy másik, a városokból kiköltöző réteghez viszont azok a szerény bevétellel rendelkezők (nyugdíjasok) tartoznak, akik a dráguló városi megélhetés költségeit próbálják ily módon csökkenteni. zsony, Kassa) a magyar lakosság részaránya ugyan nem éri el a 10%-ot, de a jelentős számú több tízezres magyar lakónépességük, történelmi gyökereik a - szűkebb értelemben vett - magyar nyelvterület peremvidékén való elhelyezkedésük, a magyar nyelvterületről történő állandó migráció is valamiféle átmeneti jelleget biztosít e városoknak a viszonylag összefüggő magyar nyelvterület és a magyar nyelvi szórványok között. 2. A szlovákiai magyarlakta területeken élő magyar népesség megoszlása a települések nagyságcsoportjai szerint Az 1990-es években Szlovákia településszerkezete több vonatkozásban is módosult. Az 1989-es fordulat után a korábbi évtizedekben felsőbb döntés alapján „összeházasított“ községek egy része újból visszanyerte önállóságát, ezzel párhuzamosan viszonylag kismértékben, s regionálisan eltérő mértékben tovább folytatódott a kisebb községek nagyobb helységekké történő összeolvadása is. Mivel a legnagyobb számú változásokra, községszétválásokra a 89-es fordulatot követő 1-2 évben került sor, a községek száma 1980 és 1991 között (2725-ről 2825-re) nagyobb mértékben emelkedett, mint az utolsó két népszámlálás közti időszakban (2825-ről 2883- ra). Az 1990-es években a korábbi évtizedekhez viszonyítva megtorpantak az urbanizációs folyamatok. Az ezt megelőző évtizedekben folyamatosan emelkedő számú városi népességgel szemben 1991 és 2001 között már egy minimális csökkenés is kimutatható. 1991-ben a lakónépesség 56,1%-a, 2001-ben 55,6%-a lakott 5000 főnél nagyobb lélekszámú településen. (Szlovákiai körülmények között az 5000 főnél nagyobb lélekszámú települések adatai megbízhatóan jellemzik a városi településeknél bekövetkezett változásokat.) A városi jellegű településeken élők aránya csökkenésének talán az egyik legjelentősebb oka a korábbi évtizedekben a költségvetési keretből közvetve vagy közvetlenül finanszírozott panellakás-építkezések beszüntetése. Ebből adódóan a nagyobb városokba történő migráció is jelentős mértékben visszaesett. Bizonyos mértékben csökkentette a városlakók arányát a korábbi évtizedekben a városokhoz csatolt települések egy részének ezekről történő leválása, de a városi népesség arányának csökkenéséhez hozzájárult a (nagyobb) városokban alacsonyabb termékenység, illetve egyéb életmódbeli különbségek a falvak és városok között. A városokba történő bevándorlás csökkenése mellett a városokból falvakba történő elköltözés is felerősödött, régiónként eltérő mértékben, s elsősorban a nagyobb városok vonzáskörnyezetében található településekre. A városokból kiköltözők egyik jellemző rétegét azok alkotják, akik panellakásaikat újonnan épített családi házra tudják felváltani, egy másik, a városokból kiköltöző réteghez viszont azok a szerény bevétellel rendelkezők (nyugdíjasok) tartoznak, akik a dráguló városi megélhetés költségeit próbálják ily módon csökkenteni. Az 1990-es években a szlovákiai települések nagyságcsoportjainak megoszlásában nagyobb változásokra nem került sor. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városok száma nem változott, ugyanakkor a 10 000-nél kisebb lélekszámú települések száma (kivéve a 200-499 lakosú településekét) növekedett. A falvak számának növekedése a 90-es években folytatódó községszétválások, illetve városokról történő leválások eredménye. A lakosság számának alakulása részben követi a települések számának ezek nagyságcsoportjai szerinti alakulását. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokban élők száma ugyan kis mértékben emelkedett (2 611 292 főről 2 621 587 főre), az e településeken élők aránya az összlakosságon belül viszont (49,5-48,5-re) csökkent. Az 1000-10 000 lakosú településeken élők száma és aránya is emelkedett. Ezzel szemben a két 100 000 fő feletti nagyváros lakossága több mint 10 ezer fővel csökkent. Ebből Pozsony népességének a csökkenése (442 197-ről 428 672-re) 13 525 fő volt. A falvak népességszámának növekedését befolyásolta a falvak számának növekedése, s a városokból történő kiköltözés is. Ugyanakkor nem tekinthetünk el a regionális eltérésektől sem. A magyar lakónépesség városiasodása a már jelzett történelmi előzményekből kifolyólag (is) jelentős mértékben eltér a szlovákiai urbanizációs folyamatoktól. Napjainkban is a magyar lakosság döntő többsége falvakban él. (1. táblázat) Ugyanakkor az urbanizációs folyamatok megtorpanása a magyar népesség körében is az országos trendekhez hasonló jellegzetességeket mutat. A magyar népesség aránya az 5000-nél nagyobb lélekszámú helységekben (ez a kategória egyezik meg a leginkább a városi jogállással rendelkező helységek számbeli adataival) igen kis mértékben csökkent (1991-ben a magyar népesség 40,9%-a (232 281 fő), 2001-ben 40,8% (212 286 fő) élt). A magyar népesség körében a „kisvárosiasodás“ folyamatának felerősödése, illetve a nagyobb városokban élő magyarok erőteljes fogyatkozása figyelhető meg. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokban a magyar népesség száma (172 471-ről 152 505-re) csökkent, de apadt a 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokban élő magyarok aránya is (30,5%-ról 29,3%-ra). Ezzel szemben az 5000-9999 lakosú településeken élő magyarok száma alig változott (59 810-ről 59 781-re) arányuk viszont 10,5%-ról 11,5%-ra nőtt. A falvak - 5000-nél kisebb lélekszámú községek - magyar lakóinak a száma a 90-es években 25 554 fővel 335 015 főre csökkent. A magyar népesség aránya is inkább a kisebb, 2000-nél alacsonyabb lélekszámú településeken nőtt (42,3%-42,9%) a 2000-4999 lakosú falvakban csökkent (16,7%-16,3%). A magyar lakosság száma valamennyi település- nagyság kategórián belül, kivéve a legkisebb (199 főnél kevesebb) lakosú településeket, csökkent. 3. A szlovákiai magyarlakta területek etnikai jellegének változásai A magyarlakta települések korábban jelentős mértékben homogén etnikai összetétele az elmúlt évtizedekben nagymértékben megváltozott: a szlovákiai közéletben közkedvelt szóhasználattal élve vegyes lakosságúvá“ vált, de napjainkban is fellelhetők a néhány évtizede még markáns etnikai összetétel jegyei. A magyarlakta települések között a magyar többségű települések száma - fokozatos csökkenésük ellenére - a legnagyobb, s legkevesebb a magyarok által kisebbségben lakott helységek száma. A magyarlakta településeket az ott élő magyarok száma, illetve aránya szerint négy csoportba soroltuk. Ez az osztályozás ugyan a magyar népesség száma és aránya alapján határozza meg az egyes csoportokat, de tekintettel arra, hogy ez a mutató egyúttal nagymértékben meghatározza e településeken az ott élő magyarságot egyéb etnikai jellemzői szerint is (intézmény- rendszer, nyelvhasználat, kapcsolatok jellege, etnikai hovatartozás átörökítése, stb), ezért a magyarok száma, illetve aránya alapján kialakított településcsoportokat településtípusokként kezeljük. A magyarlakta településeken belül 1) szórványjellegűnek azokat a településeket tekintjük, ahol a magyar népesség aránya kevesebb, mint 10%, de eléri a 100 főt. 2) magyar kisebbségűnek a 10%- 50% közötti magyar részarányú településeket tekintjük. A magyar dominanciájú települések két változatát különböztetjük meg: 3) magyar többségűek azok a települések, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja az 50%-ot, de nem haladja meg a 80%-ot. 4) minősített magyar többségűek azok a községek, ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladja a 80%-ot. Azokat a településeket, ahol a magyar népesség aránya nem haladja meg a 10%-ot, s az ott élő magyarok száma sem éri el a 100 főt, nem tartjuk nyilván magyarlakta településként. Bizonyos etnikai vonatkozásait az ebbe a csoportba tartozó településeknek is vizsgáljuk. Mint utaltunk rá, az 1990-es években a magyarlakta települések száma jelentős mértékben nem változott. A magyarság számának jelentékeny (47 ezer fős) csökkenése mellett némileg nőtt a magyarlakta területeken kívül élő magyarok aránya. Míg 1991-ben a magyar népesség 1,1%-a (6435 fő), 2001-ben 1,3% (6766 fő) élt a nem magyarlakta helységként nyilvántartott településeken. A magyarlakta településeknek a korábbi évtizedekben egyik meghatározó jellemzője volt, hogy a magyar dominanciájú települések aránya megközelítette a 80%-ot, s a minősített magyar többségű települések aránya is 50% körüli volt, ezzel szemben a szórványjellegű települések száma elenyészően csekély volt. A 90-es években a szlovákiai magyarság etnikai térszerkezete jelentős mértékben megváltozott. A magyar dominanciájú települések aránya (78,1%-ról 74,4%-ra) érzékelhetően csökkent, de a legnagyobb változás a minősített magyar többségű településeknél mutatkozik: 56 helységgel, 10 százalékponttal - 49,2%-ról 39,2%-ra - csökkent az ebbe a típusba sorolható települések száma. (2. táblázat) A magyar népesség * legnagyobb tömegben az 50%-nál nagyobb magyar arányú, - ezen belül is a minősített magyar többségű - településeken, s legkisebb számban a szórványjellegű településeken élt. Ebben a vonatkozásban is a 90-es években jelentős változásokra került sor. Ezzel szemben a magyar kisebbsé- gű települések száma jelentősen (91-ről 116-ra) emelkedett. Néhány kivételtől eltekintve szinte minden településen csökkent a magyarok aránya. Az egyes községek száma településtípusonként többnyire úgy változott, hogy az egyes típusokhoz korábban tartozó községek egy jelentős részénél a magyar népesség aránya oly mértékben csökkent, hogy egy alacsonyabb magyar arányú kategóriába került. Ugyanez ismétlődött meg a többi típusnál is. Ily módon a minősített magyar többségű községek mintegy 1/5- ében esett a magyar lakosok ará1. táblázat. A szlovákiai magyar népesség száma és aránya a helységek nagyságcsoportjai szerint 1991-2001 a helységekben élő lakosok száma 1991 2001 Szlovákia összesen % % Ebből magyar % Szlovákia összesen % Ebből magyar % Kevesebb mint 199 43729 0,8 4165 0,7 45808 0,9 4201 0,8 200-499 284966 5,4 42024 7,4 276280 5,1 38461 7,4 500-999 554632 10,5 82870 14,6 556289 10,3 77260 14,8 1000-1999 737614 14 110983 19,6 767561 14,3 103520 19,9 2000-4999 695873 13,2 94973 16,7 743307 13,8 84800 16,3 5000-9999 346229 6,6 59810 10,5 368623 6,9 59781 11,5 10000-19999 456958 8,7 53844 9,5 460574 8,6 48057 9,2 20000-49999 836960 15,9 83863 14,8 850194 15,8 75966 14,6 50000-99999 640017 12,1 3692 0,7 646054 12 3091 0,6 100000 felett 677357 12,8 31072 5,5 664765 12,4 25391 4,9 Összesen 5274357 100 567296 100 5379455 100 520528 100 2. táblázat. A magyarlakta települések etnikai jellegének a változása 1991-2001 A települések etnikai jellege (a magyarok aránya a településeken) 1991 Helységek száma % 2001 Helységek száma % Kevesebb mint 10%, de több mint 100 fő 30 5,4 25 4,5 10% - 50% 91 16,5 116 21,1 50% -80% 160 28,9 194 35,2 80% felett 272 49,2 216 39,2 Összesen 553 100 551 100
