Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-05 / 206. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 5. Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabja a komáromi RÉV-ben, Gágyor Péter rendezésében Mi is válaszút előtt állhatunk MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 16.30 A rettegés arénája (amerikai) 18.15, 20.30 MLADOST: A madarak világa (francia) 15,18.45,20.30 Angyali arc (cseh) 16.30 MUZEUM: Korcs szerelmek (mexikói) 18.30 ISTROPOLIS: Bízd a hackerre! (amerikai) 15.30, 18,20.30 Lilo és Stich-A csillagkutya (amerikai) 16.30,18.15 Hűtlenség (svéd-német-olasz) 17,20 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 20.15 KASSA CAPITOL: Kísérleti gyilkosság (amerikai) 15.45,18, 20.15 TATRA: Iris - Egy csodálatos női elme (amerikai-angol) 16,18, 20 ÚSMEV: Lilo és Stich — A csillagkutya (amerikai) 16,’ 18 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A nagyon nagy ő (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - KOVÁK: Men in Black - Sötét zsaruk 2 (amerikai) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Édes kis semmiség (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 18.30, 20.30 Bizsergés (angol-német) 13.45, 16, 20.15 A buliszervíz (amerikai) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Édes kis semmiség (amerikai) 18.15 Felpörgetve (ausztrál-kanadai-amerikai) 20 Jégkorszak (amerikai) 13, 15.45 A kaptár (amerikai-német-angol) 17.45, 20 Men in Black — Sötét zsaruk 2. (amerikai) 16, 18, 20 Most már elég! (amerikai) 17.45, 20 On-lány (angol-amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Rossz társaság (amerikai) 13.15,15.30,20 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 13.30,15.30,17.30 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 14, 15.30, 17, 18.30 Szilaj - A vad völgy paripája (amerikai) 14 Wasabi - Mar, mint a mustár (francia-japán) 14.30,16.30 Reichental Ferenc munkái a Löffler Múzeumban Megelőzte a korát Tóth Rita (Martha) és Olasz István (Nick) (Stefankovics József felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. A Löffler Béla Múzeum idén megnyitott emeleti kamarakiállítótermében mától újabb kassai művész alkotásaiból láthatnak válogatást az érdeklődők. Rei- chental Ferenc a két háború közötti időszak egyik legjelentősebb hazai festője. Az első világháború után orosz hadifogságba került, ez az időszak festészetére is meghatározó erejűnek bizonyult. Kiszabadulása után egy ideig az új szovjet államban élt és alkotott, később Párizsban, 1927 és 1937 között pedig Kassán élt. Nagy hatással volt rá az orosz avantgárd, témáit pedig ebben az időben a kárpátaljai zsidó közösség életéből merítette. A kassai kiállítás összeállítója, Peter Tajkov szerint Reichental megelőzte korát, modernista törekvései többnyire visszhang nélkül maradtak. Művészetének „agyonhall- gatására” természetesen amerikai emigrációja is okot szolgáltatott. A kamarakiállításon látható alkotások a pozsonyi Városi Galéria, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma, valamint a Kelet-szlovákiai Múzeum jóvoltából kerültek a Löffler Múzeumba. A megnyitó ma 17 órakor lesz. Reichental Ferenc munkái október 13-ig tekinthetők meg. (juk) Mi aztán igazán nem félünk a farkastól. Miként saját árnyékunktól sem. Egyetlen szent cél lebeg a szemünk előtt: a karrier. Bűvös fogalom. Mindenkit-jó, legyünk liberálisak majdnem mindenkit a hatalmába kerít, olyasvalami, mint a fekete özvegy néven elhíresült pókasszony, amelynek szerelmes ölelése halált hoz. GRENDEL ÁGOTA A karrier természetesen csupán átvitt értelemben kaszabol le bennünket, a lelkünkre éhes. Ám ha azt megkaparintotta magának, nincs menekvés. Egyéniségünket, szellemünket, házasságunkat, családunkat, szívünket alávetjük akaratának. Vagy magányos óráinkban, amikor rádöbbenünk, hogy már csak a ranglétra magasodik mellettünk, elveszítettük barátainkat, hitünket, elveinket, mégis magunkba szállunk? Mint Martha egy whiskyvel átitatott éjszaka után. Amikor a tükör előtt lelkiis- meret-vizsgálatot tart, s részegen dadogva-zokogva legalább önmagának bevallja, csődtömeg az élete. Ez a felismerés azért is rettenetesen fájó, mert Nick, az ifjú titánjelölt akkor mond csődöt, amikor - természetesen karrierje építése érdekében - vele szerelmeskedne. Bár mi, nők tudjuk, hogy a férfiúi hiúság felülmúlhatatlan, azt is tudatosítjuk, hogy magunk is nehezen viseljük az egymásra rakódó évek súlyát - amit egyébként egyszerűen csak öregedésnek nevezünk. Edward Albee eredetileg nem nekünk, nem rólunk, kelet-közép- euróapiakról írta a Nem félünk a farkastól című drámáját, hiszen a darab megszületésének idején nemcsak az óceán, hanem rendszerek is elválasztottak bennünket az új világtól. (Bár karrieristák, egoisták, individualisták - abból a rosszabb, nehezen elviselhető fajtából itt is akadtak minden korban, de globálisan egyenesélyesek voltunk.) S íme, ránk köszöntött az kor, amelyben mi is válaszút előtt állhatunk: család vagy karrier; érzések, érzelmek vagy kemény könyökcsata, áldozatot hozunk vagy feláldozunk másokat. Sőt, karrierünk, előbbre jutásunk érdekében még szerelmet is képesek vagyunk hazudni - bár a tettek mezején ebben nincs sok köszönet. Szóval, van a karrier és adott a hivatás. A kettőt igazság szerint nem lenne szabad egy napon és egy lapon említeni. Itt és most is csak azért, mivel jövendő hivatásukért rajongó fiatal emberek a karrierről is szóló Albee-darabot választották nyári kikapcsolódásként. Tóth Rita magyarországi vendégszínész, Gál Tamás, Kiss Szilvia és Olasz István főiskolai hallgató, Gágyor Péter rendező bizonyára nem fél a farkastól (ha ez esetben a farkas például a közönséggel is helyettesíthető, márpedig miért ne, hiszen a színész közönség nélkül rosszabb helyzetben van, mint az orvos beteg nélkül, az orvostudományban a megelőzés is folyik). Olyan körülmények közt vállalta az edzést, amilyenek közt egykoron amatőr színjátszók dolgoztak; alapítványi támogatás, gázsi, útiköltség, napidíj reménye nélkül is belevágtak. Ráadásul nem olyan darabot választottak, amelyre a fáma szerint tódul a közönség - cseppnyi operett sem, annál keményebb férfi- nő-, ember-lelkiismeret-csata. Folyik mindez egy szenespincéből előléptetett Magyar Kultúra Házában, a komáromi RÉV-ben. Nálunk szokatlan körülmények között. Hi...gázsi, útiköltség, napidíj reménye nélkül is belevágtak. szén a vendéglőt és a színházat egy ajtó választja el egymástól, mondhatnánk egy kocsmaajtó. De meg is fordíthatjuk: a színház és a kocsma közt kinyílik az ajtó. Két sör közt bárki betérhet egy kis színházi kultúrára, két felvonás közt bárki átülhet egy sörre, az előadás után pedig egy kis terefe- rére az előadókkal, a rendezővel. Hogy Gál Tamás elsőszülött ötletének - ő kereste föl Gágyort, akivel a Jókai Színházban dolgoztak együtt, hogy egy kis színházi életet kellene vinni a nagy nyári dago- nyázásba - lesz-e folytatása, milyen lesz a visszhangja, újkori szóval élve a nézettségi indexe, rövidesen kiderül. Albee Nem félünk a farkastól című darabját a nyárra verbuválódott társulat szombaton, vasárnap és hétfőn mutatja be 19.30-tól. Ferencz György: „Minél nagyobb fizikai erőt igényel a mű megalkotása, annál jobban megnyugszom" FELHÍVÁS A Szlovák Nemzeti Múzeum részeként, pozsonyi székhellyel, önálló intézményként működő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a 2002- es év őszére történeti, néprajzi és képzőművészeti kiállítást készít. A kiállítás a magyarság történetét, hagyományos kultúráját és az általa létrehozott képzőművészeti értékeket mutatja be az egykori felső-magyarországi területeken, illetve a mai Szlovákia területén. Külön foglalkozik a szlovákiai magyarság 1918-1948 közötti történetével. A múzeum a kiállításra, valamint múzeumi gyűjteményébe intézményektől, szervezetektől, egyesületektől és magánszemélyektől egyaránt átvesz, kölcsönöz, vásárol vagy elfogad tárgyakat, dokumentumokat, iratokat, leveleket, kéziratokat, fényképeket, amelyek bizonyíthatóan magyar származási hellyel rendelkeznek, ill. kisebbségi magyar vonatkozásúak (régió, település, magyar nyelvű kiadvány stb.). Jelentős személyiségek (politikusok, lelkészek, tanárok stb.) hagyatékai iránt is érdeklődünk. Olyan tárgyakat keresünk, amelyek az 1918 előtti időszakhoz, vagy a szlovákiai magyar nemzeti közösség történelméhez, kultúrájához kapcsolódnak. Megegyezés szerint másolatok is készíthetők az eredeti tárgyakról. Érdeklődésüket, jelentkezésüket levélben, telefonon és e-mailen folyamatosan várjuk. Slovenské národné múzeum Múzeum kultúry Mad’arov na Slo- vensku Vajanského nábrezie 2 814 36 Bratislava Tel.: 02/5934-1613 E-mail: dcmk@snm-hm.sk Igazi mesterhármas: Szabó István, Michael Radford (balról) brit és Volker Schlöndorff német rendező társaságában az 59. velencei filmfesztiválon, ahol abból az alkalomból találkoztak az újságírókkal és a közönséggel, hogy versenyen kívül vetítik közös filmjüket, a Ten minutes older: The Cello címűt. (TASR/AP-felvétel) A keményfa után a még keményebb kő D. VARGA LÁSZLÓ A kopjafafaragóként számon- tartott Ferencz György neve ismerősen cseng a honi tájakon és a határokon túl is. Ma Nagykaposon él és alkot a leleszi származású szobrászművész. Húsz év fafaragás után a tölgy és a dió kemény fája már túl puhának bizonyult számára. Három évi vívódás után Ferencz György úgy érezte, anyagot kell váltania, amely új kihívást jelenthet számára. „Korábban azt hittem, a fafaragáshoz egy élet is kevés, de miután megérett bennem a gondolat, úgy döntöttem, megpróbálkozom a kővel. Minél nagyobb fizikai erőt igényel a mű megalkotása, annál jobban megnyugszom, s azzal a tudattal fejezem be a munkát, hogy az anyagot »térdre és engedelmességre kényszerítettem«, azaz úgy formáltam, ahogy akartam, Ferencz György munka közben ugyanakkor tiszteletben tartottam az eredeti formáját. Amikor az anyag és szelleme szinkronban van, az maga a tökély. A miniatűr figurák után hirtelen kellett nagy méretre váltanom. Felkerestek ugyanis a nagytárkányiak, vállalnám-e egy több mint kétméteres kődombormű megalkotását. Természetesen igent mondtam, ám abban a pillanatban fel sem fogtam, hogy ez szó szerint kőkemény „A magam erejéből akartam megismerni, megízlelni...” munka lesz. A kő megmunkálásával csínján kell bánni, nem lehet »csak úgy nekimenni«, mint a fának. Itt egy rosszul lepattanó darab helyét szinte lehetetlen kiigazítani, helyrehozni, utólag korri(A szerző felvételei) gálni. Apránként kell leválasztani minden piciny vésőhegynyi szilánkot. Együtt kell lélegezni, élni a formálandó kővel, érezni kell minden belső rezdülését egy-egy kalapácscsapáskor. Elmentem a ladmói kőbányába, ahol különböző fajtájú, méretű és formájú köveket találtam, s azokon kezdtem a kőfaragást, minden előtanulmány nélkül. A magam erejéből akartam megismerni, megízlelni, a közelébe férkőzni az addig számomra »ismeretlen« anyagnak, hogy tapasztalat révén jussak el a kő szívéig. Kibővítettem szerszám- készletemet, ugyanis a kő más eszközöket igényel mint a fa. Új vésők, gyémánt csiszolókorongok, légkalapács vette át az egyszerű vésők szerepét. Mivel régóta faragok, éreztem magamban annyi szellemi és fizikai energiát, hogy autodidakta módon is hozzákezdjek a tizennyolc mázsás andezit szikladarab megmunkálásához. Amikor az udvarunkon letették a földre, majdnem egy hétig jártam körülötte, hogy melyik oldalról is kezdjek neki. Végül döntenem kellett, mivel mind a megrendelő, mind pedig az idő sürgetett.” A tervezés és az előmunkálatok után napról napra fokozatosan nyerte el végső formáját, végül másfél hónap kemény munka után elkészült a dombormű. Ezt megelőzően Ferencz György egyik szobrásztársával formába öntötte a kaposi Dobó István téren álló Dobó István-mellszobrot, mely öntött műkőből készült a do- bóruszkai római katolikus templomban található Dobó-portré alapján. Az igazi szobrászmunkának azonban a nyerskőből megformált alkotást tartja, melyben benne van az alkotó lelke, személyisége. „Az idén, fél év után, ma jutottam először fához. Épp egy táblaképet A Dobó István-mellszobor Nagyka- poson faragok a kezdet és a vég motívumával, amely magánrendelésre készül. Ezen kívül egy »fejfakövet« készítek, amelyben találkozik a két ősi anyag, a kő és a fa. Ferencz György elmondta: bár a megrendelt alkotásoknál elsősorban a megrendelő kívánsága a mérvadó, az alkotó bizonyos mértékig akaratlanul is önmagát fejezi ki általuk.
