Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-30 / 227. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 30. KOMMENTÁR Kukkolásra ítélve SZILVÁSSY JÓZSEF Legalábbis furcsák voltak az elmúlt napok. A négy leendő kormány- párti elnök és a koalíciós alkudozáson ugyancsak jelen levő más poli­tikus az egyeztetések végén némi kárörömmel ragozta a semmit és tucatszor megismételt általánosságokkal traktálta a tájékoztatásra vá­ró újságírókat. Mintha a hírzárlatról döntő személyek megfeledkeztek volna arról, hogy nemcsak üzengetni lehet a sajtón keresztül, hanem tisztességesen is tájékoztatni a koalíciós tárgyalások állásáról azokat, akiktől nemrég bizalmat kaptak, vagyis a közvéleményt. Akár azzal a kitétellel, amire a volt és a leendő kormányfő figyelmeztetett, vagyis amíg nincs egyezség mindenről, semmiről sem született végső határo­zat. Mégis csak különbséget kellene tenni csak szenzációs fülesekre vadászó, minden áron botrányokat kavaró tülekedők és a naprakész tájékoztatást szent kötelességüknek tartó újságírók között. Az utóbbi­akat nyilvánvalóan nem elsősorban az érdekli, hogy lesz-e magyar nemzetiségű házelnöke az új törvényhozásnak. Ugyanis Mikulás Dzurinda kijelentésével ellentétben az a véleményük, hogy a szlovák­ság többsége még nem érett az ilyen helyzet elviselésére, holott a ki­alakult szokásjog alapján ez a tisztség egyértelműen a második leg­erősebb leendő kormánypárt, vagyis az MKP jelöltjének járna ki. Azon már hosszasabban lehet meditálni, vajon mire alapozta az álta­lában jól értesült és hiteles információkat közlő TA3 hírtelevízió azt a szombati bejelentését, mely szerint a Magyar Koalíció Pártjának veze­tősége nem ragaszkodik túlságosan ahhoz, hogy saját jelöltje legyen a kisebbségi ügyeket is felügyelő miniszterelnök-helyettes. Ennél is lé­nyegesebb kérdés, hogy a magyar párt belső kiválasztási rendszere vajon megfelelő-e ahhoz, hogy a legkülönbözőbb kihívásokat, vala­mint a súlyos gondokat kezelni tudó, a sokféle érdekcsoport nyomá­sainak ellenálló, tehát valóban sokoldalúan felkészült szakember és ne önjelölt kerüljön a dél-szlovákiai lakosság szempontjából egyik kulcsfontosságú tárca, az agrárium élére. Miként az is sorsdöntő mindannyiunk számára, hogy határozottan dönteni és cselekedni ké­pes szlovák szakembert neveznek ki mindenhova, igazságügyi, illetve egészségügyi miniszternek is, habár ezeknél a tárcáknál távolról sincs akkora tülekedés, mint például a pénzügyminiszteri poszt körül, ami sok mindent elárul Szlovákia helyzetéről, de számos politikus és párt zsákmányszerző ambícióiról is. A hírzárlat miatt a saját információs kiskapukat kereső újságírókat, s rajtuk keresztül a kukkolásra kárhoz­tatott közvéleményt leginkább ezek a kérdések foglalkoztatják. A leg­utóbbi biztatások alapján már nem tart sokáig ez a ködszurkálás, mert rövidesen felszállhat ama bizonyos fehér füst. Kiderül, mire ju­tottak az alkudozó partnerek. Kivajúdtak-e Szlovákia súlyos bajaira gyógyírt ígérő programot, találtak-e rátermett szakembereket ahhoz, hogy a terápia eredményét mielőbb és minél többen saját életminősé­günk javulásán érezhessük. Mert csakis ezek az eredmények felejtet­hetik el velünk a mostani titkolózások okozta értetlenségünket. Kié a belügyminiszter? TÓTH MIHÁLY Nem mi tehetünk róla, hanem a történelem, hogy valahányszor ezt a szót halljuk: belügyminiszter, mindig a rendőrök legfőbb főnöke jut az eszünkbe. Ebben is különbözünk a világ boldogabb országaiban élőktől. Úgy tűnik, hogy a pavlovi feltételes reflex e speciális de- monstrálódása alól az idejüket éppen kormányalakítással múlató po­litikusok sem képeznek kivételt. Mert ha kivételt képeznének, nem azzal kifogásolnák Vladimír Palkó belügyminiszterré javaslását, hogy a kereszténydemokraták e politikusa a három leendő koalíciós part­ner számára - úgymond - túlságosan radikális. Nem merném állítani, hogy kinevezése esetén V. P. jó belügyminiszter lesz. Azt se, hogy kö­zépszerű vagy éppen csapnivaló. E tekintetben csak éppen annyi tám­pontja van az embernek, amennyit tud a miniszterjelöltről. Az pedig nem sok, mert még nem töltötte be ezt a tisztséget. Arról viszont na­gyon sokat tudunk, hogy az elmúlt négy évben a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó szervek hányszor ütötték bottal súlyos bűnök el­követőinek nyomát. Megtörtént, hogy „az egyik ajtón be, a másikon ki” módszert alkalmazva ment végbe nyomozás. Ráadásul a törvény­re hivatkozva. Mert hogy paragrafus van arra, bizonyíték produkálása nélkül meddig lehet valakit letartóztatásban tartani... Nem kell ahhoz Sherlock Holmesnak lenni, hogy felfedezzük: minél bonyolultabb egy bűnügy, annál nagyobb a veszélye, hogy a paragrafus által meghatá­rozott időtartamon belül a nyomozók nem tudnak bizonyítékot fel­mutatni. Rossznyelvek szerint ráadásul a bűnelkövetők körmönfont- sága gyorsabban fejlődött a rendőrökénél. Megalapozottan gyanújuk, hogy az elmúlt évtizedben volt néhány olyan bűntett (és korántsem ezüstkanál-lopási esetekre gondolok), amelyek felderíthetetlenségé- hez pártérdek fűződött. Nos, ha a KDH három koalíciós partnere azért tekinti túl radikálisnak Vladimír Palkót, mert azt ígéri, hogy bel­ügyminiszterként olyan törvénymódosításokat terjeszt a parlament elé, amelyek hatályba lépésüket követően a nagyon nehéz fiúk szá­mára megnehezítik a törvényekkel való visszaélést, akkor felesleges a radikalizmus miatti aggodalom. Ha kormánytagként azt adja „napi­parancsba”, hogy a rendőr számára édes mindegynek kell lennie, kor- mánypárti-e a tetten ért vagy ellenzéki, akkor ez az ember a mi embe­rünk. Ha a rendőröket - az őrmestertől a generálisig - arra ösztönzi, hogy nem a lakosság zaklatásával kell javítani a bűnüldözési statiszti­kát, hanem főképp a nagy halak lehalászásával, akkor Palkót támo­gatni kell. Négy év alatt bebizonyíthatja, hogy a bűnüldözés szem­pontjából az eddiginél sokkal pártsemlegesebbé tehető ez az ország. DER TACESSPIEGEL Lengyelország a politikai támo­gatás mellett kész katonailag is részt venni egy esetleges Irak el­leni műveletben, bár erre még senki sem kérte - közölte Aleksander Kwasniewski lengyel köztársasági elnök a lap tegnapi kiadásában megjelent interjújá­ban. Azt fejtegette, hogy a len­gyeleket mi vezérli az Irak-politi- kában. Reális, hogy Szaddám tö­megpusztító fegyverei fenyege­tést jelentenek, Tony Blair bizo­nyítékokkal szolgált. „Új, szigorú ENSZ-határozatot akarunk, amely nemcsak az ellenőrzése­ket, hanem a fegyverek megsem­misítését is kikényszeríti, s lehe­tővé teszi a csapásokat, ha Szaddám trükközik” - nyilatkoz­ta a lengyel államfő. A diplomá­ciának kell gondoskodnia arról, hogy mindeközben a terrorizmus elleni koalíció ne gyengüljön. Ahogy ellenálltam a populistáknak, úgy kiskegyed sem fog elcsábítani! (Peter Oossányi rajza) TALLÓZÓ FÁZ A német konzervatív lap Orbán ke- resztbefekszik címmel felidézte az EU-csatíakozáshoz szükséges alkot­mánymódosítás kapcsán támasz­tott Fidesz-feltételeket, illetve azok­kal kapcsolatban kirobbant vitát. Az EU-tagságról szóló döntésnek a 2003 májusára meghirdetett nép­szavazáson kell megszületnie. „Ha a szavazattöbbség minden gond nélkül össze is jön, Medgyessynek és koalíciójának szüksége van arra, hogy az ellenzék hozzájáruljon az EU-csatlakozás érdekében elenged- heteden alkotmánymódosítások­hoz és kiegészítésekhez” - emlé­keztet a lap. A szerző szerint úgy tű­nik, az MDF képviselői igennel fog­nak szavazni. „Medgyessy elődje, Orbán és pártja ezzel szemben an­nál több követ akarhat Medgyessy útjába gördíteni. Legalábbis úgy látszik, hogy Orbán annál inkább felsrófolja a hozzájárulás árát, mi­nél több koalíciós politikus veti a szemére, hogy felelőtlen módon el­tér a nemzeti konszenzustól” - ol­vasható a frankfurti lapban. Az FBI állítólag olyan információk birtokában volt, amelyek előre jelezték a szeptember 11-i terrorista akciót Nem tudta, mert nem tudhatta „Az FBI tudta, hogy terrortá­madás készül az Egyesült Ál­lamok területén belül” - adta hírül a sajtó néhány hete. Ezt maga Robert S. Mueller, a Szövetségi Nyomozóiroda vezetője cáfolta. Volt is oka rá, az FBI nagyon nehezen gyaníthatott volna bármit néhány példásan élő arabról. SZABÓ GERGELY .Néhány ismereüen arab robbanó­anyaggal megrakott repülőgépet akar a Világkereskedelmi Központ (WTC) New Yorkban álló tornyai­nak irányítani” - ezt az információt kapták már 1998-ban az amerikai titkosszolgálatok. Legalábbis ez sze­repelt egy szeptember 18-i kong­resszusi jelentésben. A dokumen­tum szerint a Szövetségi Légi Irányí­tás (Federal Aviation Administra­tion - FAA) elhanyagolhatónak tar­totta az esélyt, hogy egy külföldről felszálló gép akadálytalanul be tud­jon jumi az Egyesült Államok légte­rébe. „Az FBI ezért semmilyen lé­pést nem tett” - írják a szóban forgó jelentés készítői. Szerintük a CIA egy hónappal a szeptember 11-i ter­rortámadás előtt ismét riasztotta az FAA-t, hogy szabotázsakció készül egy kereskedelmi repülőjárat ellen. Ezt az információt egy Dél-Ameri- kában levő pakisztáni csoporttal hozták összefüggésbe. „A titkosszol­gálatok ekkor már alig vagy egyálta­lán nem foglalkoztak azzal az elkép­zeléssel, hogy repülőgépeket fegy­verként használjanak” - áll a jelen­tésben. Mueller csípőből cáfolta az egészet. Szerinte nem volt senki, aki bármit is tudott volna a terrortámadás elő­készületeiről. Pontosabban „az FBI nem talált senkit az Egyesült Álla­mokban, a 19 géprablót leszámítva, aki tudott volna a támadásról” - állí­totta. Ezt egyébként még júniusi vallomásában írta, amelyet azóta feloldottak a titkosítás alól. „A terro­ristáknak sikerült feltűnés nélkül dolgozniuk” - írta az FBI igazgatója. Egyelőre nincs tisztázva, hogy az ál­tala említett 19 géprabló közé lehet- e számítani azt a Zacarias Mous- saouit, akit még 2001 augusztusá­ban letartóztattak, és később a ter­rortámadással kapcsolatban is eljá­rást indítottak ellene. Erre múlt csütörtökön szintén felol­dottak a titkosítás alól egy doku­mentumot, amelyben a következő áll: a Világkereskedelmi Központ el­leni támadást végrehajtó arabok szeptember 10-én szó szerint felde­rítő repüléseket hajtottak végre. Egyik repülőgépüknek az útvonala pontosan megegyezett a másnapi washingtoni járatéval, amelyet az­tán a Pentagon épületének irányí­tottak. A terroristák tehát minden feltűnés nélkül találkozgattak, ál­landó kapcsolatban álltak egymás­sal, a repülőterek biztonsági szűrőin is könnyen át tudtak csúszni, nyu­godtan elrepültek Washingtonba, New Yorkba. „Rövid időn belül rá­jöttek arra, hogy hol sebezhetőek leginkább a biztonsági rendszere­ink. Volt idejük rá. Feltűnés nélkül ment minden” - foglalta össze A repülőterek biztonsági szűrőin is könnyen át tudtak csúszni. Mueller. Nagy segítséget jelentett számukra, hogy sikerült beolvadni­uk az amerikai társadalomba. Csak semmi különleges viselkedésmód, netalán arab ruha. Ugyanúgy eljár­tak szombatonként bevásárolni a Wal-Martba, ugyanúgy leültek a Pizza Hutban, mint az évek óta Amerikában élő arabok. Kínosan ügyeltek arra, hogy ne kerüljenek kapcsolatba a rendőrséggel, leszá­mítva néhány közlekedési szabály­talanságot. Nawaf al Hazmi, aki Mohamed Atta mellett a második kulcsszereplő a terroristák között, még arra is képes volt, hogy egy ter­vezett robbantásról értesítse a rend­őrséget, amelyet állítólag 2001 má­jusában akartak elkövetni a Virginia állambeli Fairfaxban. Vallomását később visszavonta. „A szeptember 11-i támadáshoz nem kellett különleges tudás. Ezek a terroristák nem voltak szuperhő­sök. Nem használtak semmiféle kifi­nomult technikát. Láthattuk, egy­szerű papírvágó késekkel vették át a hatalmat a repülőgépeken” - fogal­mazott Mueller. Azt viszont ő is elis­meri, hogy kifinomult érzék kell ah­hoz, hogy feltűnés nélkül hajtsanak végre egy nagyobb összegről szóló pénzátutalást, hogy úgy kommuni­káljon valaki külföldön élő társai­val, hogy egy szava sem akad fenn a biztonsági hálón. „Ez mind a mi nyílt társadalmunk sebezhetőségé­ből fakad. Soha nem követtek el hi­bát. Soha nem tört meg a fegyelem. Soha nem mutatták, mire készül­nek. Törvényesen érkeztek az Egye­sült Államokba. Törvényesen irat­koztak be egy törvényesen üzemel­tetett pilótaiskolába. Törvényesen éltek. Törvényesen vettek repülője­gyet azokra a járatokra - szögezte le az FBI igazgatója, s hozzáfűzte: - Semmit sem gyaníthattunk.” Jósé Maria Aznar szerint Ibarretxe mindenről beszélt, csak arról nem, hogy fog együttműködni a madridi kabinettel Vihar a baszk „megosztott szuverenitási terv” körül MTI-HÁTTÉR A madridi kormány éles tiltakozását váltotta ki az a terv, amelyet Juan Jósé Ibarretxe baszk kormányfő je­lentett be Baszkföld függetlenedé­sére vonatkozólag a baszk parla­mentben. Jósé Maria Aznar minisz­terelnök kijelentette, hogy a spanyol demokrácia és a jogállam „nem fog­ja megengedni, hogy szakadékba taszítsák a Baszkföldét”. A nagy önállóságot élvező spanyol tarto­mány mérsékelt nacionalisták által irányított kormányának vezetője pénteken jelentette be, hogy egy éven belül, tekintet nélkül a spanyol kabinet véleményére, népszavazást ír ki a kérdésben. Juan Jósé Ibarretxe, mint arról a szombati lapok beszámoltak, így fe­jezte ki magát: „Olyan új politikai paktumot ajánlunk a spanyol ál­lamnak az együttélésre, amely nemzeti identitásunk elismerésén alapul egy többnemzetű államban, szabad szövetség alapján. Azt vet­jük fel, hogy teljes természetesség­gel elismerésre kerüljön a baszk ál­lampolgárság, igazságügyi, politi­kai és adminisztratív velejáróival együtt. (...) Egy éven belül népsza­vazás elé bocsátjuk az állammal el­ért politikai paktumot vagy pedig a baszk kormány által elfogadott ter­vezetet.” Ibarretxe célja az, hogy a Baszkföld saját igazgatása alá ve­gye egyebek között a közbiztonság­gal, az igazságüggyel kapcsolatos kérdéseket, és nemzetközi szerző­déseket is köthessen. A baszk kor­mány másrészt azt is bejelentette, hogy önhatalmúlag átveszi a köz­ponti kormánytól a döntési jogot a kikötők, légikikötők, a vasúti és egyéb közlekedés igazgatására, va­lamint a munkaközvetítésre vonat­kozóan. A központi kormány nevé­ben Jósé Maria Aznar miniszterel­nök felháborodottan reagált: „Úgy látom, hogy egyesek továbbra is megpróbálják a Baszkföldét a sza­kadékba, a semmibe vinni. A spa­nyolok nagy többsége és a baszk társadalom nagyon fontos része vi­szont nem akarja ezt. Azt akarják, hogy a békén, a szabadságon és az együttélésen alapuló, demokrati­kus tartomány legyen, ahol meg­van a jog az önkifejezésre, az életre, a véleményalkotásra, mint bármely más spanyol tartományban.” Aznar hangsúlyozta, hogy a baszk kor­mány tervezete teljes mértékben ki­zárja a társadalom nem nacionalis­ta részét, és hogy javaslatával Ibarretxe az ETA-nak és nemrég fel­függesztett politikai pártjának, az Egységnek (Batasuna) ad igazat. Aznar arra utalt, hogy a Baszkföld függetlenedése eredetileg a Haza és Szabadság (ETA) szakadár terror­szervezet célja, amelyet a Baszk Na­cionalista Párt (PNV) átvett. A PNV az előző kormányzási időszakban - a nem nacionalista pártok kizárásá­val - valójában paktumot kötött az ETA-val, ületve a Batasunával, amelynek „fejében” az ETA másfél évre felfüggesztette terrorakcióit. A kormányfő most így fogalmazott; a baszk javaslattal kapcsolatban: „Mi nem vagyunk nacionalisták. Fenn akarjuk tartani Spanyolország in­tézményi és alkotmányi stabilitását, az autonóm tartományi rendszert. Ha valaki azt mondja, hogy mindezt le akarja rombolni, akkor mi azt mondjuk, hogy nem értünk egyet.” A spanyol kormányfő hangsúlyozta, hogy ibarretxe „mindenről beszélt, csak a legfontosabbról nem: miként kötelezi el magát ő maga, a kormá­nya és a PNV arra, hogy együttmű­ködjön velünk - azért, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk a ter­rornak a Baszkföldön”. A madridi El Mundo „hagymázos”-nak nevezte szombati számában a baszk kor­mányfő tervét, amely „de facto füg­getlenségre irányul úgy, hogy mini­mális kapcsolatot tartson csak fenn Spanyolországgal”. A nagy spanyol pártok értékelése szerint - amelye­ket a baszkföldi választóknak mint­egy fele támogat - Ibarretxe javasla­ta „a baszkok és a többi spanyolok közötti szakítást hirdeti meg”. ETA-fenyegetés a nem nacionalistáknak Madrid. Az ETA tegnap közleményben jelentette be, hogy mostan­tól kezdve a nem nacionalista pártok székházai „katonai célpontot” képeznek a szemében, és megfenyegette azokat, akik részt vesznek ezeknek a pártoknak a rendezvényein. A baszk szeparatista szerve­zet a két legfontosabb nem nacionalista párt, a Madridban kor­mányzó, konzervatív Néppárt (PP) és az ellenzéki Spanyol Szocia- 'lista Munkáspárt (PSOE) székhelyét jelölte meg „kátonai célpont­ként”, ami azt jelenti, hogy a jövőben terrortámadásokat tervez el­lenük. Az ETA arra reagál ily módon, hogy a nem nacionalista pár­tok nemrég támogatták a Batasuna működésének betiltását lehető­vé tevő párttörvény-módosítást. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents