Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-27 / 225. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 27. Kitekintő - hirdetés 17 A magát teljesen ártatlannak valló Jankó Bobetko tábornok háza a leghírhedtebb civilek és katonák, no meg háborús veteránok búcsújáró helyévé vált Hága a horvát „háborús hős” kiadatását kéri (Reuters-felvétel) A botrány az elmúlt csütör­tök délután pattant ki. A par­lament rutinszerűen a sza­bad kereskedelmi zónákról szóló törvényt tárgyalta, amikor az ülésteremben vá­ratlanul megjelent Goran Granic, a kormány alelnöke és nagyon tapintatosan, vi­rágnyelven tudatta a hon­atyákkal, hogy a hágai Nem­zetközi Bíróság „beszélge­tést rendelt el, melyen Bobetko tábornok vádlott­ként vehet részt”. DJORDJE ZELMANOVIC A sabor azonnal megszakította ülé­sét, a pártok tanácskozásra vonul­tak vissza, melynek eredményét az időközben a parlamentbe érkezett Ivica Rácán miniszterelnök jelenlét­ében hirdették ki: a tábornok elleni vádról szó sem lehet, és a Nemzet­közi Bíróság javaslatát el kell utasí­tani. „A hágai urak várjanak egy ki­csit” - mondta Rácán. A kormány­párti szociáldemokratáktól a szélső­jobbig minden párt elfogadta ezt az álláspontot. Eközben a szomszédos Márkus téri miniszterelnöki palota asztalán már ott-feküdt a parlamentinél kevésbé tapintatos, az ENSZ címerével ellá­tott, s prózaian megfogalmazott ok­mány, melynek fedőlapján minden kertelés nélkül ott állt a Bobetkóra vonatkozó fogalmazás: „Letartózta- tási parancs. Kiadatási parancs.” A parlamenti konszenzusnak egyéb­ként egyszerű a magyarázata. Rácán kormánya ez ideig még nem volt ennyire veszélyes helyzetben. A Jankó Bobetko bénító félelmet a mindinkább erősö­dő jobboldali tömegtüntetések vál­tották ki. A Bobetko elleni vádak nemcsak a mind erőszakosabb jobb­oldal felzúdulását eredményezhet­né, hanem a hadsereg köreiben is kellemetlen visszhangra találhatna. Egy zágrábi szállóban az elmúlt szombaton húsz nyugdíjazott és ak­tív tábornok biztosította Bobetkót teljes lojalitásáról. Háza pedig a leg­hírhedtebb civilek és katonák, no meg háborús veteránok búcsújáró helyévé vált, ahol a generális - fele­sége és fia jelenlétében - sajtókonfe­renciát is adott. Nyilatkozata refrén­je, hogy teljesen ártatlan, befejező mondata pedig patetikus fenyege­tés: „A házamból csak holtan vihet­nek ki”. Rácán miniszterelnök idő­közben háromszor is hangoztatta, hogy a kormány a parlament nélkül semmit sem tesz az ügyben. A nyolcvanhárom éves Jankó Bobetko a fasizmus elleni harc leg­idősebb résztvevőjének tartja ma­gát Európában. Huszonegy éves ko­rában, mikor Hitler 1941-ben lero­hanta Jugoszláviát, az első önkén­tes partizánosztaggal vett részt a harcokban, és a háború végéig az őrnagyi rangig vitte. Katonai karri­erje a békeévekben folytatódott, ju­goszláv tábornok lett, majd 1971- ben a horvát nacionalisták mozgal­mához csatlakozott és ennek felszá­molása idején nyugdíjazták. Rend­szerváltozáskor, 1990-ben reakti­válták, 1992 és 1995 között a hor­vát vezérkar főnöke volt, az ország legidősebb és legmagasabb rangú katonája. Egyes eljárásaival azon­ban heves ellentéteket váltott ki. Különösen nagy port kavart a di­csőséges katonai erényeivel kérke­dő emlékirata, amely az Összes csa­táim címen jelent meg 800 oldalon. Bobetko ebben részletesen leúja háborús hőstetteit, különösen Dél- Horvátországban, ahonnan a Bosz­nia és Hercegovina elleni támadá­sokat vezette. A könyv egy sor szi­gorúan bizalmas katonai parancsot is tartalmaz, úgy hogy a hágai ügyészségnek csak át kellett másol­nia egyes „hőstetteit”. Ezek aztán a Zágrábnak szánt vádiratban nyolc oldalon keresztül az emberiség el­leni bűntettként, a háborúzás tör­vényeinek és szokásainak megsze­géseként jelentek meg. Bobetko egyebek mellett tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy 1993-ban a Gospic körüli, parancsnoksága alatt álló harcokban több mint száz szerb civilt és katonát végeztek ki. Bobetko nem tett semmit a tömeg- mészárlás megakadályozására vagy a bűnösök megbüntetésére. A harcok után a horvát erők 164 lakó­házat és 148 gazdasági épületet semmisítettek meg, legtöbbjüket felgyújtották vagy felrobbantották, állítja a vádirat. A jogtalanul letar­tóztatott civilek embertelen bánás­módban részesültek. Voltak közöt­tük, akiket élve égették el vagy ro­bogó autóhoz kötve végeztek ki. Az itteni jobboldal filozófiája sze­rint egy megtámadott ország had­erejében nem lehetnek háborús bű­nösök Goran Granic a kormány li­berális alelnöke bejelentette, hogy Hága követelését Zágráb elutasítja, mert alkotmányellenesnek tartja. Gostic környékén ugyanis a horvát hadsereg legális katonai akdót haj­tott végre. A szociáldemokrata Rácán miniszterelnök úgy véli, hogy az ország Hágával való kap­csolatait rendező alkotmányerejű törvény megalkotása szükséges. Hága viszont figyelmeztette Zágrá­bot, hogy Bobetko letartóztatását és kiadatását éppen az alkotmány, valamint az ENSZ vonatkozó hatá­rozatai alapján kérik, s 72 órán be­lül elvárják. A zágrábi kormány most időnyerés céljából komplikált jogi ürügyekkel hátráltatja az ügyet. Ha perbe megy Hágával és a nemzetközi közösséggel, magas árat fog fizetni, ha kiadja Bobetkót, a kormány válsághelyzetbe sodród­na. A legenyhébb megoldás Rácán hatalomvesztése lehetne. Zágráb, 2002. szeptember Ahol tilos a rágógumi importja, ahol magas pénzbüntetéssel és akár elzárással is büntethetik azt, aki az utcán szemetelni vagy köpködni merészel Szingapúr, a táblás város PALANOVICS NORBERT Szingapúr közhelyei: fejlett, tiszta - és túlszabályozott. A délkelet­ázsiai városállam életét számunk­ra furcsa előírások irányítják: tilos például a rágógumi importja, vagy például magas pénzbünte­téssel és akár elzárással (!) is bün­tethetik azt, aki az utcán szemetel­ni vagy köpködni merészel. Szá­momra azonban a legszembetű­nőbb a rengeteg tábla és felirat, amely a városlakókat orientálja. Ráadásul mindezt a kínai, a maláj és a tamil mellett angolul is, hisz valamennyi hivatalos nyelvnek számít. Amint leszálltam a vonatról, mind­járt egy tábla igazított útba: merre is kell menni, ha a Korrupciós Ügyek Kivizsgálásáért Felelős Hi­vatalt keresem. Mivel szerencsére ilyennel még nem volt dolgom a rövid szingapúri tartózkodásom alatt, így folytattam is utamat. Az­az, csak folytattam volna, mivel újabb táblába botlottam. Ez felhív­ta a figyelmet a járdán levő apróbb hibákra, és megkért, hogy az út másik oldalára fáradjak át. Igen ám, de a következő tábla mindjárt jelezte, hogy mekkora büntetésre számíthatok, ha nem a kijelölt gya­logátkelőt veszem igénybe. Miu­tán sikerült átkeverednem magam a másik oldalra, további táblák vártak: például, hogy esőben vi­gyázzak, nehogy az autók lefröcs­köljenek vagy, hogy nézzek a lá­bam elé. Ennyi gyalogoskaland után meg is éheztem, és mivel a közelben volt egy vásárcsarnok, gondoltam, ott belekóstolhatok a szingapúri-kínai és maláj ízekbe. A finomságokat és ínyencségeket az árusok kis kocsi­kon árulták, az ételt pedig a közöt­tük elhelyezett asztalokon lehetett elfogyasztani. Ezen a helyen újabb tábla várt, jelezve, hogy teljesen mindegy melyik árustól vettem az ételt, az én szuverén döntésemtől függ, hogy hova, melyik asztalhoz és székre ülök le. Senki nem kény­szeríthet döntésem megváltoztatá­sára. Senki nem is kényszerített. Miután jóllakottan és megelége­detten felállni készültem az asztal­tól, újabb táblára lettem figyel­mes: ha esetleg az elfogyasztott étel megindította volna a nyálter­melést a számban, akkor nehogy megpróbáljak köpni, mert az is büntetendő, hirdette a felirat. Ezt hivatott alátámasztani a tábla alatt található telefon formájú, érintő- képernyővel ellátott készülék is, amely on-line kapcsolatot létesít a helyi hivatallal, a funkcióját pedig a mellette levő felirat magyarázta: „Itt is befizetheted - on-line - a büntetésedet!”. No, nem, meg sem próbáltam sem­mi rosszat tenni, így inkább a mos­dót vettem célba. A falon újabb szöveg várt: távozáskor a kezemet jól szárítsam és töröljem meg, ne csöpögtessem le a vizet a kezem­ről, mert a víztócsán valaki még el is csúszhat! Ezek után buszra szálltam, és on­nan vettem szemügyre a zöldöve­zeteivel és rendezettségével amúgy lenyűgöző trópusi klímájú várost. A busz- és autóvezetők sem szűkölködnek a felhívásokban, többek között a jelzőlámpákba szerelt kamerákra hívják fel a fi­gyelmüket. A gyorshajtást vissza­szorítandó, 300-400 méterenként jelzi egy tábla, hogy „kamera itt!”. Az összes felirat közül azonban a számomra legkedvesebbiket egy építkezésen láttam: „Ezen a terüle­ten illegálisnak minősül minden il­legális munkás foglalkoztatása” - szólt a tiltás. Szingapúrban azonban a táblák, feliratok és utcai berendezések nemcsak orientálnak, hanem vi­gyázzák és megkönnyítik a városla­kók mindennapjait. A taxiállomás­ok előtt például kis komputerek ta­lálhatók, amelyen ha megjelöljük a célállomásunkat, akkor a taxistár­saságok automatikusan összepáro­sítják az egy helyre tartó utasokat, így csökkentve a költségeket. Kétségtelen, a városállam vezetése komolyan veszi a gondoskodást, ha ezt én néha kissé túlzónak is éreztem. Mindezek mellett vagy ellenére, a szingapúri tartózkodás egyáltalán nem volt büntetés szá­momra. Szingapúr, 2002. szeptember Tábla jelzi az utat a korrupcióellenes hivatalhoz is (Fotó: Népszabadság) ÚJ ROVER 75-ös 40-50%-os kedvezménnyel 0 km-es, új ROVER 75-ös személygépkocsik egy év teljeskörű garanciával Partnereink: Pozsony: Dunaszerdahely: Euro-Carex Bt. CarCode s. r. o. DSV s. r. o. www.eurocarex.hu Balatonfüred Tel.: 02/4425 0105 Tel.: 031/552 2280 www.carcode.sk Tel.: 0036/8748 0720 e-mail: carcode@carcode.sk e-mail: ervin@mail.viapvt.sk e-mail: eurocar@axelero.hu UP §46

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents