Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-27 / 225. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 27. Tudomány hirdetés Jelenlegi ismereteink szerint a csimpánz és az ember biológiai fejlődése mintegy 6 millió éve válhatott el egymástól Vártnál nagyobbak az eltérések A csimpánz és ember között nagyobb az eltérés, mint azt korábban gondoltuk. Brit kutatók szerint a két faj között 160 ezer olyan genetikai eltérés lehet, amelyek szerepet játszottak az eltérő környezeti tényezőkhöz történő alkalmazkodásban. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGEALÓ Az evolúcióbiológusok egyik központi problémája, hogy két hasonló faj genetikai eltéréseinek hányadrésze köszönhető a természetes szelekciónak, s mekkora származik a véletlenszerű genetikai sodródásból? A Nature tudományos lapban publikált írásukban a University of Sussex (Nagy-Britannia) kutatói az arányt 45:55-re becsülik. Az ember és a csimpánzok DNS-állományá- nak bázissorrendje (szekvenciája) kevesebb mint 2%-ban tér el egymástól. Ez nem tűnik soknak, ám mégis körülbelül 350 ezer amino- savnyi (a fehérjék alkotórészei) különbséget jelent. Alapvető kérdés, hogy e különbségek közül mennyi az igazán fontos, vagyis mennyi az, amely valóban szerepet játszott az eltérő környezeti tényezőkhöz történő alkalmazkodásban? Másképpen fogalmazva: a különbségek hányadrésze köszönhető a természetes szelekciónak, s hányadrésze semleges, véletlenszerűen fennmaradt változás? Nick Smith és Adam Eyre-Walker két rovarfaj összehasonlításával próbáltak választ találni a kérdésre. Az egyik a genetikusok kedvenc kísérleti állata, a Drosophila melanogaster (ecetmuslica), míg a másik annak egy közeli rokona, a Drosophila yakuba volt. A két faj fejlődése mintegy 6 millió éve válhatott el egymástól, vagyis akkor, amikor szétvált az emberek és csimpánzok kialakulásához vezető út is. A két rovarfaj közötti genetikai különbségek mennyisége is igen hasonló az ember és a csimpánzok esetéhez. A DNS-szekvenciák elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a különbségek 45%-a a természetes szelekció során alakult ki. Amennyiben ez az arány az ember-csimpánz esetre is igaz, akkor mintegy 160 ezer olyan aminosav- különbség létezik bennünk legközelebbi rokonainkhoz képest, amely adaptív jellegű, azaz segítette emberként való fennmaradásunkat. Ez kis része ugyan az egész genetikai állománynak, ám mégis hatalmas mennyiségű eltérés, (o-o) A majmok genetikailag ugyan közel állnak hozzánk, azonban mintegy 160 ezer olyan aminosav-különbség létezik bennünk, amely segítette emberként való fennmaradásunkat (Képarchívum) Az elmúlt évek feltárásai nyomán több, piramist feltüntető ábrázolás bukkant fel a történelmi Palesztina területén Jeruzsálem látképét egykor piramisok tarkították ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az elmúlt évek jelentős ásatásai ellenére alig ismerjük az első évszázad Jeruzsálemének igazi arcát. Pedig ez az időszak a zsidó és a keresztény vallás szempontjából egyaránt döntő jelentőségű - a Templom lerombolása, illetve a Názáreti Jézus születése miatt. Nem csoda, hogy a Cincinnati Egyetem professzora, Steven Fine alig hitt a szemének, amikor egy helyi múzeum kiállítási tárgyai között felfedezett egy eredeti sírábrázolást. A múzeumba látogató Fine apró temetkezési ládikóra lett figyelmes. A korabeli szokás szerint a temetés után körülbelül egy évvel az elhunytak csontjai kerültek a sírból vagy mauzóleumból ezekbe a kis érckoporsókba (osszá- rium). A cincinnati múzeumban őrzött példány díszítése hívta fel Fine professzor figyelmét: egy széles talapzaton álló épület, a tetején három gúlával. „Azonnal tudtam, hogy egy tekintélyes jeruzsálemi síremlék stilizált képét látom az első századból, Hillel rabbi, illetve a Názáreti Jézus idejéből.” Az elmúlt években több hasonló ábrázolás bukkant fel, a most felfedezett darab különlegessége az, hogy a stilizált szerkezet tetején három piramis áll. Régóta ismeretes, hogy Jeruzsálem látképét valaha piramisok tarkították. A legismertebb példa erre az ún. Királyok Sírja, egy Közép-Ázsiá- ból származó, a zsidó hitre áttért uralkodócsalád sírhelye. írott források szerint ez a síremlék is három piramissal dicsekedhetett. Mindazonáltal nem áll ma már egyetlen olyan sírhely sem Jeruzsálemben, amelyet egynél több piramis díszítene. „A Királyok Sírja ma is látható Jeruzsálemben, de a piramisok nélkül: azoknak csak néhány darabja került elő” - fogalmaz a professzor. Az ősi temetkezési szokásról tanúskodik azonban Zakariás és Absalom piramissal, illetve kőkúppal ékesített sírja. A mai Jordánia területén, Petrában pedig ma is áll egy hegy oldalába vájt sírhely, melyet öt piramis díszít, (o-o) A mai európaiak őseik nyomát a Közel- és Közép-Keletről mintegy 10 ezer éve tömegesen érkezőkben találhatják meg Bennünk vannak a volt földművesek génjei ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A mai európaiak őseik nyomát a Közel- és Kózép-Kelet földműveseiben találhatják meg, akik 10 ezer évvel ezelőtt tömegesen érkeztek földrészünkre. A legújabb genetikai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy nem egy szellemi tudás érkezett hozzánk, hanem egy tömeges népmozgás, amely magával hozta a földművelés tudományát. Ezek a földművelők letelepedtek az Európában élő vadá- szó-gyűjtögető népesség közé, s idővel keveredtek velük. A kutatók szerint a földművelés a Közép-Keleten jelent meg, s innen terjedt át mintegy 10 ezer éve Európába. Csak azon vitatkoznak, hogy egy elméleti ismeret híre változtatta-e meg az itt élők életformáját, vagy egy új tudással rendelkező nagy tömeg, amely idevándorolva keveredett a helyi lakosokkal. Lounes Chikhi (University College London) és munkatársai az apáról fiúra öröklődő Y-kromoszómák különleges, úgynevezett UEPs mutációit vizsgálta. Kiderült, hogy a közép-keletiekre jellemző génmutáció jelenléte 15-30 százalékos Franciaországban és Németországban, 85-100 százalékos Dél- kelet-Európában (Albániában, Macedóniában és Görögországban). Régészeknek azt is sikerült kimutatni, hogy a Közel-Kelet földművesei Északnyugat-Európa felé haladtak, s onnan terjeszkedtek szét egész Európában, de azt talán soha nem tudjuk meg, miként folyt le mindez - nyilatkozta Dr. Chikhi -, noha azt például tudjuk, hogy egy év alatt körülbelül 1 kilométert tettek meg Európában, vagyis nemzedékenként 20 kilométert. A kutató azt is elmondta: „Minden európainak van vadászgyűjtögető népességre jellemző génje, de van közel-keleti földműves génje is.” (ÉT) A Grúziában talált leletek cáfolják azt az állítást, hogy a megnövekedett intelligencia indította hosszú útra őseinket Az éhség űzte el az emberfélét Afrikából? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egyszerre több hominidafaj hagyta el Afrikát, és a hosszú és veszélyes út után együtt telepedtek le Eurázsiában 1,7 millió évvel ezelőtt-jelentették be a felfedezést amerikai és grúz kutatók, akik feltehetően megtalálták azoknak az egyedeknek a maradványait, akik elsőként keltek útra Afrikából az ismeretlen felé. Azt is hozzátették, hogy a Grúziában talált leletek arról vallanak, miszerint őseinket nem a megnövekedett intelligencia indította erre a bátor lépésre: az éhség űzte el őket szülőföldjükről. A grúziai Dminisi lelőhelyet feltáró amerikai—grúz kutatócsoport újabb hominidafaj maradványára bukkant. így már három különböző faj egyedeit találtuk meg ugyanazon a lelőhelyen, ugyanabban az 1,77 mülió éves régészeti rétegben - nyilatkozta Reid Ferring amerikai régész. 1999 nyarán került elő egy fiatalember és egy tizenéves leány 1,7 millió éves koponyatöredéke. Fizikai jellegzetességeik vüágosan afrikai eredetre utaltak. Ma őket tekintik a legrégibb hominidáknak feltehetően az elsők közül valóknak, akik elhagyták Afrikát. A két koponyát korai Homo erectusként vagy Homo ergasterként határozták meg. Az újabb lelet is korai Homo erectus vagy ergaster, ám agytérfogata 25 százalékkal kisebb, és kezdetlegesebbnek tűnik társainál. Előkerült egy állkapocscsont is, amely egy harmadik, még korábbi fajhoz, a Homo habilishez tartozhatott. Homo habilis-lelet azonban még soha nem került elő Afrikán kívül. A leletek azért is rendkívüliek, mert eddig a kutatók e három fajt, a H. habilist, H. ergastert és H. erectust úgy tekintették, mint a fejlődési törzsfán egymásból kifejlődő fajokat, vagyis egymás leszármazottak, de most együtt, egy helyről, azonos időből került elő mind a három - mondta Ferring. A kutatók ráadásul igen kezdetleges kőeszközöket találtak a lelőhelyen. Márpedig eddig úgy vélték, hogy eleink addig nem hagyták el Afrikát, amíg agytérfogatuk el nem érte a H. erectusét és nem voltak képesek jól használható kőeszközöket létrehozni. David Lordki- panidze, a grúz akadémia tagja szerint ez arra vall, hogy nem az agytérfogat nagysága határozta meg azt, hogy a hominidák el merték hagyni Afrikát. „Annak a kockázatos és bátorságot kívánó lépésnek, hogy egy nép elhagyta Afrikát, valószínűleg ennél jóval több összetevője volt”' - mondta. Ferring szerint az Afrikából elinduló hominidáknak nem is volt szükségük jó szerszámokra és „túl sok észre”. A mai Grúziába érkezve ugyanis otthon érezhették magukat. Számos olyan állat csontja került elő a lelőhelyről, amely Afrikában is honos: orrszar- vúé, elefánté, zsiráfé, lóé, disznóé, szarvasé, medvéé, farkasé. Az Afrikából való kirajzás kutatásának középpontjában általában az a kérdés áll, miként volt képes alkalmazkodni a megváltozott környezethez az Afrikát elhagyó hominida. Ezt sok kutató a megnövekedett agytérfogattal, a magasabb intelligenciával magyarázta. Eddig általában azt tartották, a Homo erectus az okosan megmunkált, jól használható, úgynevezett acheuléi kőszerszámaival felfegyverkezve képessé vált arra, hogy az Afrikán kívüli, megváltozott környezethez alkalmazkodni tudjon. A Dmanisi-lelet azonban nem támasztja alá ezt a technológiailag győztes hominida-elméletet. Az itt talált szerszámok nem érték el az Afrikában talált acheuléi eszközök színvonalát. De ha nem az „új” eszközök birtoklása, akkor mi indította el az első hominidákat Afrikából? Valószínűleg az éhség. Afrikában növekedtek a szavannás területek, a mind nagyobb számú népességnek egyre nehezebb volt húshoz jutnia. Az új leszármazott, a Homo ergaster nagyobb testű faj, több energiára volt szüksége a mindennapi élethez. (ÉT) A Sportka LOTO! A Sanca JOKER! A Mates LOTO 5 a 35-ből! Október elsejétől a számsorsjátékok új nevet kapnak. A Sportka = L0T0, a Sanca = JOKER és a Mates = L0T0 5 a 35-ból. A legkedveltebb sorsjátékot Európában mindenütt egyszerűen lottónak hívják. És kész. Egyébként minden marad a régiben. Vegye sportosan és vidáman tippeljen tovább, ugyanis október 1-jétól november 10-ig a JOKER kiegészítő játékos L0T0-szel- vényeken egy oszlopot ingyen adhat fel!
