Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-27 / 225. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 27. Riport A virti emberek soha nem tartották magukat Dunaradványhoz tartozónak, önbecsülésük alapján büszkék voltak arra, hogy virtieknek tekinthetik magukat Falu a termálforrások fölött Az idegenforgalmat nem lenne szabad csupán a Tátra felé terelni - véli a polgármester (A szerző felvételei) Virt, a Duna bal partján, a Zsitva folyó torkolata fölött elterülő kisközség. Történelmi találkahelynek tekinthető, hiszen az 1928-ban elkezdett ásatások leleteit egészen a paleolit korba vezetik vissza. SOÓKY LÁSZLÓ, Az első írásos emléket 1256-ból találjuk ahol a falut terra Werth néven említik s a Vág menti Bana várához sorolják, Sebrit német lovagnak IV. Béla királyunk adományozza. A község 1268-tól a komáromi vár tartozéka. Épen megmaradt a Pyber család által a 18. század első felében építtetett reneszánsz-barokk stílusú kéttornyú kastélya. Életének utolsó szakaszában itt élt és itt halt meg Baróti Szabó Dávid piarista pap, költő, az első magyar irodalmi folyóirat, a kassai Magyar Museum egyik alapítója. Az ő tiszteletére Dunaradvány és Virt a Hídverő községekkel együtt évente megrendezi a Baróti Szabó Dávid Napokat. A faluban 305 ember lakik, a népszámlálási adatok szerint a lakosság 71 %-a magyar, 28 %-a szlovák, a maradék 10 % megoszlik egy-egy lengyel és cseh lakos között. A község 1990-től önálló, korábban Dunaradvány közigazgatási egysége alá tartozott. Kovács János polgármester elmondása szerint, ha korábban közigazgatásilag nem is volt önálló község Virt, azért a virti emberek soha nem tartották magukat Dunaradványhoz tartozónak, önbecsülésük alapján büszkék voltak arra, hogy virtieknek tekinthetik magukat. A község területén három termálkút található, ezek közül kettőt a pozsonyi Közgazdasági Egyetem üdülő- központjában üzemeltetnek, egynek vize pedig, mely összetételében és gyógyhatásában is azonos a pathi fürdőjével, szabadon, az öreg Zsit- vába csordogál. Erre a természeti kincsre lehetne alapozni a község jövőjét - véli a polgármester, hiszen az oly sokat emlegetett vidéki turizmushoz itt szinte minden megtalálható. A 26 fokos termálvízforrások mellett a falu alatt húzódik a régi Zsitva-meder, ahol a horgászat mellett lehetőség nyílna számos egyéb vízi sport űzésére is. A gondot a tó eliszaposodása jelenti. A 90-es évek elején a szomszédos Marcelháza községgel együtt kidolgoztattak egy tervezetet a meder megtisztítására, akkor negyvenmillió koronás költségvetést állapítottak meg a szakemberek, ma ez valószínűleg a dupláját is meghaladja, de valószínűleg megérné a beruházást, mert a rendezett és tiszta vizű Zsitva-torkolat rengeteg embert vonzana itthonról és külföldről egyaránt. Különösen most lenne érdemes előszedni a tervezeteket, amikor a Mária Valéria híd újjáépítése karnyújtásnyi közelségbe hozta Budapestet is. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a község közigazgatási övezetében két nyaralótelepet is találunk, az egyiket a Zsitva partján, a másikat pedig a Cinkót-hegyen, telepített szőlővel és borházakkal. Mivel a község infrastrukturálisan gyakorlatilag rendezett, a közeljövő feladatának a turizmus beindítását és az ide vonatkozó feltételek kialakítását kell tekinteni. Ha ez a lehetőség kimarad, a község a hanyatlás útjára lép, mert a faluban munkalehetőség nincs. Máig nagyon sok fiatal éppen munka után költözött el a faluból, jelenleg a falu lakosságának mintegy a harmada nyugdíjaskorú. Ahhoz viszont, hogy a tervek ne csupán ábrándok maradjanak, több feltétel egybeesésére lenne szükség. Ezek közül a legfontosabbnak a polgármester a községekbe visszakerülő adók kulcsát tartja, mivel a jelenlegi adókulcs szerint a községek túlnyomó' többsége csak vegetál, fejlesztésre alig gondolhat. A másik nagyon fontos dolog a vállalkozók támogatása lenne, hiszen egy ilyen méretű beruházást, mint például a Virti tó medrének megtisztítása nem képzelhetünk el kormánytámogatás vagy nagyon kedvező hitel nélkül. A harmadik alapvető feltétel az információk továbbítása, mely megismertetné a világot ezzel a régióval és a régión belül a Virt községben fellelhető lehetőségekkel. Példaként a polgármester az immáron 20. alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi borversenyt hozza fel, mely esemény messze földről Virtre csalogatja a borászokat, de azokat az ínyenceket is, akik csak érdeklődőként látogatnak el a faluba. A következő borversenyt a község szülöttjéről Reviczky Tamásról nevezik el, akiről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az állami jogtanácsosi tisztségei mellett ő volt Baranyai János tábornoknak, I. Lipót császár és magyar király szárazföldi csapatai fővezérének jogtanácsosa is, valamint a teljes déli Pálffy-birtok jogi képviselője. Feltétlenül meg kell említeni a pozsonyi Közgazdasági Egyetem és a falu között kialakított kapcsolatot, amelyet korábban a hidegháborús viszonyok jellemeztek, tudatosan szított nemzetiségi felhangokkal. Mára ezek a problémák közmegelégedésre megoldódtak, ami a polgármester szerint többek között abból a szempontból is fontos, hogy nem mindegy, milyen képet alkotnak meg a régióról az ide látogató hazai és külföldi közgazdászok, vagy az egyetem hallgatói. A faluban óvoda még működik, az iskola 1977-ben szűnt meg, azóta az iskoláskorú gyerekek Dunarad- ványra, Dunamocsra vagy Marcel- házára járnak. Az iskola hiánya természetesen tetten érhető mind a közéletben, mind a kulturális életben, de a sport területén is. Szórakozási lehetőség a faluban gyakorlatilag nincs, a hitéletet és az egyházi szertartásokat Heriban László marcelházi plébános szolgáltatja a zömében katolikus faluban. Kovács János szerint nem csupán az ő falujában, de a környék legtöbb településén s tudatosan züllesztették le a mezőgazdaságot, ami olyan szintű munkanélküliséget eredményezett a régióban, amit az elmúlt század nagy gazdasági válságával is csak negatív értelemben lehet összevetni. A mostani támogatási rendszer mellett a megújulásra nem lát esélyt, elsősorban azért nem, mert a déli vonal megmentésére szlovák részről nincs kellő politikai akarat. Nem kizárható az sem - mondja -, hogy a nevesítetlen földek nem itt született gazdák vagy a községek kezelésébe kerülnek, aminek következményeit nagyon nehéz lenne előre látni, de az, hogy nem kedvezne az itt élő embereknek, kézenfekvő, tehát az elszegényedés tovább folytatódhat. A Bős és Nagymaros közötti építkezések már megbontották a táj eredeti egységét, de ami megmaradt, azt meg kell menteni, mert ha nem így cselekszünk, akkor magunk ellen vétkezünk. Az idegenforgalmat nem lenne szabad csupán a Tátra felé terelni, hiszen olyan termálvizek fölé, amilyeivmost Virten a tóba csordogál, máshol felelősen gondolkodók városokat, üdülőközpontokat emeltek. A polgármester csak abban bízik, hogy az esetleges uniós csatlakozás a regionális együttműködésnek azt a formáját is megteremti, amely független országhatároktól és nemzetiségi megítéléstől. Ebben az esetben a természeti adottságok, a táj, a vizek és az emberi magatartás vonzóvá teheti ezt a régiót, amely jelenleg csak a túlélésre rendezkedhet be. A természeti kincsekre lehetne alapozni a község jövőjét A városban nincsenek antiszemita megnyilvánulások, a hitközség egyik tagja sem panaszkodott, hogy ilyen jellegű támadás érte volna Emlékművet tervez a galántai zsidó hitközség a holocaust áldozatainak GAÁL LÁSZLÓ A galántai zsidó hitközség azon igyekszik, hogy még idén emlékművet állítson a holocaust áldozatainak és az egykori zsinagógának. Galántán a második világháború előtt két zsidó hitközség is működött. Akkor még ezernél több zsidó élt ott, ma alig hatvanan vannak. A hitközség mégis azon kevesek közé tartozik amelyekben rendszeresen folyik istentisztelet. „Péntek este és szombat reggel tartunk istentiszteletet, hét közben a fiatalabbak iskolában vannak, többségük Pozsonyba jár” - tájékoztat Fahn Béla, a Galántai Zsidó Hitközség elnöke. A zsidó hit törvényei szerint akkor tarthatnak istentiszteletet, ha az imahelyiségben összegyűltek között legalább tíz felnőtt férfi van. Fahn Béla szerint évente legalább ötven alkalommal eleget tudnak tenni ennek a követelménynek. Az elnök, aki tavaly december óta tölti be ezt a posztot, szeretné, ha élénkebbé válna a galántai zsidó közösségi élet, és nemcsak az istentiszteleteken találkoznának, hanem kéthavonta vagy negyedévenként ösz- szejöveteleket is rendeznének. „Itt azok is találkozhatnának, akik nem A hatvan galántai zsidó közül már csak négyen- öten ortodoxok. járnak rendszeresen istentiszteletre, elbeszélgethetnének egymással, esetleg előadásokat is szervezhetnénk” - így az elnök. A hatvan galántai zsidó közül már csak né- gyen-öten ortodoxok. Ők a szigorú zsidó étkezési rendet is betartják, kizárólag kóser ételt esznek. Ez ebben a mátyusföldi kisvárosban nem is olyan egyszerű, itt nincs zsírom sábeszdeklit tett a fejére, kinyitotta a ravatalozót, ezen keresztül léptünk a temetőbe. A zsidók nem helyeznek virágot a sírra, csak néhány kavics mutatja, hogy akadnak, akik az ősök előtt tiszteletüket teszik. Sőt a galántai zsidó temetőben mind a mai napig temetnek. A ravatalozó mellett egy függönnyel elválasztott helyiségben áll az a márványasztal, amelyen az elhunytakat rituálisan megmosdatják. A sírkertben nyolcszáznál több fejfa bizonyítja, hogy valaha számottevő volt a galántai zsidóság. Vannak itt egyszerűbb, mészkőből, vagy homokkőből készült sírkövek, de vannak drága, feketemárvány obelisz- kek is. Az egyik helyen két furcsa, trapéz alakú kis sírkő áll egymás mellett. Annak idején, amikor a régi zsinagógát lebontották, az épület csigalépcsőjéből készítettek a vagyontalan zsidóknak sírkövet. A temető bejáratától nem messze egy szürke kőből készült síremlék, amelyen 1994-ben egy fekete márványtáblát helyeztek el a holocaust emlékére. A táblán levő héber és szlovák felirat szerint a Galántáról és környékéről elhurcolt és haláltáborokban elpusztított 1400 hittársuk emlékére állíttatott. A kétméteres fallal körülvett galántai zsidótemető aránylag szerencsésen átvészelte az idők viharait, nem mondható ez el a galántai zsinagógákról. Egy vághosszúfalui történészhallgatónak, Martin Korcoknak a galántai zsidó hitközségről írt tanulmányában az olvasható, hogy a városban két zsinagóga is volt. Az elsőt valószínűleg 1758-ban alapították, ez egy udvarból nyílott, és a Mladosf bevásárlóközpont helyén állt. 1945 után lebontották. Az új zsinagóga építéséről 1898-ban tudósított a Galántai Újság. Ez az Új utcában, a későbbi Stúr utcában épült, ahol nemcsak a zsinagóga volt, hanem a zsidó iskola, a rabbiképző és a kóser étterem is. Az új zsinagóga 1976-ig szolgálta a galántai zsidó hitközséget. Akkor lebontották. Jelenleg sokemeletes bérházak közötti füves terület van a helyén, semmi nem utal arra, hogy itt valaha a zsidók temploma állt. A hitközség tagjai itt szeretnék elhelyezni azt az emlékművet, amely a holocaustra és zsinagógára emlékeztetne. Az emlékmű két részből állna, a zsinagóga egykori alapterületén terméskővel kirakott kis térből, valamint ennek a közepén emelt mintegy 3 méter magas emlékműből. A plasztika a zsinagóga lerombolására és a zsidóság elpusztítására emlékeztetne, csúcsán Mózes két kőtáblájával. Most a pénzgyűjtés folyik „A szlovákiai zsidó hitközségeknek, valamint a régi Az önkormányzat mellett csak a szponzorok jóindulatára számíthatnak. galántaiaknak szándékozunk levelet írni, amelyben ismertetjük a tervünket és felkérjük őket, ha lehetőségük van rá, anyagilag támogassák megvalósítását.” Fahn Béla elmondta, a galántai önkormányzat százezer koronával járul hozzá a mintegy 340 ezer koronára tervezett költségekhez. A megépítést két szakaszban tervezik megvalósítani, a terméskő talapzatot még idén novemberben szeretnék elkészteni, a plasztikát pedig jövő év tavaszán. Az önkormányzati támogatás mellett csak a szponzorok jóindulatára számíthatnak, mert más zsidó hitközségekkel szemben a galántai közösség nem restituált, és nem kapott vissza semmilyen ingatlant, amelynek a bérletéből esetleg bevételük lehetne. dó sakter, a pozsonyi rabbi jár le évente két-három alkalommal kóser módon állatot vágni, az itteni zsidók pedig kénytelenek nagy fagyasztókban kóser készleteket felhalmozni maguknak. Akad, aki Budapestről hoz vagy hozat magának kóser felvágottat, szalámit, az egyik idős zsidónak Bécsben élő lánya hordja az ételt. Fahn Béla szerint „Manapság nagy erőfeszítésbe és sok lemondásba kerül az ilyen étrend megtartása - vallja Fahn Béla. - Az üzletben ott lóg a sok-sok rúd szebbnél szebb szalámi, és nem veheti meg magának. A fiatalok között nem is nagyon akad, aki megtartaná az étkezési szabályainkat, az egész környéken nem ismerek ilyet.” Galántán az antiszemita megnyilvánulások is ismeretlenek. A hitközség egyik tagja sem panaszkodott az elnöknek, hogy ilyen jellegű támadás érte volna, és gyűlölködő feliratok sem jelentek meg az utcákon. Igaz, a helybeli zsidótemetőben is több héber feliratú sírkő fekszik ledöntve, összetörve, ez nem a vandálok műve. Nem sokan tudják, hol van, s hogy egyáltalán van zsidótemető. Most a hitközség elnökével látogattam el a sírkertbe. Kísékörülvett galántai zsidótemető aránylag szerencsésen átvészelte az idők viharait (Szőcs Hajnalka felvétele) A kétméteres fallal
