Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-24 / 222. szám, kedd

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 24. KOMMENTÁR Vérebből palotapincsi MOLNÁR NORBERT Komoly, hosszú éveken át a szlovák politikát meghatározó szemé­lyek hullottak ki a parlamentből a választás elnevezésű rostán. Ólyan nevek nélkül folytatódik a cirkusz, mint Anna Malíková, Ján Slota, Pavel Koncos, Jozef Migas, Peter Weiss, Ján Langos, Fran- tisek Sebej, Ivan Gasparovic, Ján Budaj, Pavol Hamzík és még so­rolhatnánk. Az igazi nagy tragédiát mégsem ők élték meg, hanem Robert Fico. Az a mérhetetlen arrogancia és agresszivitás, amivel nekivágott a kormányfői szék megszerzésének, magáért beszél. Fi­co elhitette magával és megpróbálta elhitetni választóival is, hogy ő az egyetlen, aki ezt az országot el tudja navigálni, és képes elna­vigálni. Módszere abban állt, hogy mindenkit hülyének nézett, aki potenciális ellenfele volt mint leendő miniszterelnöknek, és ezt megpróbálta belesulykolni a választókba is. Kategorizált, skatulyá­zott, kizárt. Piedesztálra csak önmagát emelte. Igaz, egy politikus ne az ellenfeleit futtassa, de annyira ostoba sem lehet, hogy leendő koalíciós partnereit teljesen elvadítsa. Pontosabban lehet. Olyan helyzetbe hozva önmagát, hogy kénytelen legyen bejelenteni, a Smer elnöksége átértékeli azt a kitételét, hogy Miklóssal és Dzurin- dával nem ülnek egy kormányba. Bizonyítva ezzel, hogy amit ed­dig mondott, nem gondolta komolyan, vagy ha komolyan gondol­ta, bármit képes feláldozni, módosítani, csak hatalomközelbe ke­rüljön. Hogy vezető lehessen, az ördög is partner lehet. Vehemen­ciája elapadt, a teljesen visszafogott korrekt politikus imidzsével próbálja most magát felkínálni közgazdasági hasznosításra. A visszatetsző nem a legjobb kifejezés erre a magatartásra, igazából arra lennék kíváncsi, választói hogyan fogadják a pártvezér visel­kedését. Fico így nemhogy a kormány feje nem lesz, de még az el­lenzéké sem - ez az igazi tragédia számára. Fico az oppozícióban is csak másodhegedűs lehet. Hogy a pofára esés igazi legyen. Jó volt nézni a tegnapi híradóban az arcát, és összehasonlítani az óriáspla­kátokon levővel, ahol még kormányfő akart lenni. Schröder, a palóc MAUNÁK ISTVÁN Marad az eddigi piros-zöld kormányzás, ami nem lesz könnyű fel­adat, tekintve, hogy a német történelem egyik legdrámaibb választá­sa volt a vasárnapi. Nagyon kemény és nagyon erős ellenzék lesznek az uniópártok, ezért reméli azt Stoiber, hogy az új Schröder- kormány egy éven belül megbukik. A két nagy nem bírt egymással, így a két kicsi (zöldek-FDP) párharca döntött; a zöldek mentették meg az SPD-t, így - az előző négy év tapasztalatai alapján - arra is számítani lehet, hogy a farok gyakran próbálja majd csóválni a ku­tyát. Örülhetnek a németek, hógy vége a választási hercehurcának, Európa pedig kifejezetten örül. Hiszen az Európai Unióban nyár óta lényegében áll a munka, a németek nélkül nem lehet dönteni az olyan jelentős kérdésekben, mint a bővítés, az ezzel összefüggő és létfontosságú agrárreform, a legszegényebb régiók megsegítése és így tovább. Az már más kérdés, hogy ki kinek szurkolt. London ter­mészetesen Schrödernek, már csak azért is, mert egy hete a svédek, most pedig a németek parancsoltak megálljt az európai jobbratoló- dás eddigi markáns folyamatának. Boldogók lehetnek a cseh és a szlovák politikusok is, hiszen Stoiber egyértelműen a Benes- dekrétumok eltörlését követelte, Schröder viszont sokkal visszafo­gottabb ez ügyben. Valószínűleg Brüsszelben sem felhődén az öröm. Az jó, hogy a szociáldemokrata kancellárt már ismerik, vagyis kiszá­mítható, míg Stoiber nagy kérdőjel lett volna. Viszont Schröder négy évvel ezelőtti színrelépésekor kezdte feszegetni a befizetések kérdé­sét, mondván: a németekre aránytalanul sok terhet rónak. Lazább lett a korábbi francia-német összhang is több alapvető kérdésben. És végül nem nehéz kitalálni, főleg az utóbbi napokban a német kor­mányt ért kemény amerikai bírálatok miatt, hogy a Fehér Házban, enyhén szólva, nem Schröderért szurkoltak. Ha Schröder értené a palóc furfangot, igazat adna a közmondásnak: Nem minden rossz jő ártalomra. Két hónappal ezelőtt jelentős volt a piros-zöld koalíció hátránya a CDU/CSU-val szemben. Az árvíz mosta ki a konzervatí­vok markából a sikert. A lakosság elismeréssel adózott a gyors kor­mánydöntéseknek, és még nagyobbal a kormánytagok - a kancellár­ral az élen - nem kevés kampányérzékről tanúskodó tévészereplései­nek. Amerika Irak-ellenes készülődése is Schröder malmára hajtotta a vizet. A kancellárnak csupán a háború utáni német nemzedékek közismert fóbiáját kellett meglovagolnia, azon az áron is, hogy szem­befordul Washingtonnal, s ezt csak tetézte az igazságügy-miniszter asszony Bush-Hitler párhuzama. Ezért is ajánlotta az egyik német lap Schrödernek a múlt hét végén: ha sikerül nyernie, akkor még egy ideig messzire kerülje el Washingtont. Persze, ez nem így lesz, a kan­cellár van olyan jó politikus, hogy a kedélyek lecsillapulása után azonnal lépéseket tesz a német-amerikai viszony javítása érdekében. Egyébként világpolitikai szempontból teljesen mindegy, hogy ki nyerte a választást. Németország stabil, Éurópa legerősebb hatalma. Az utóbbi évtizedekben az ebből fakadó elvárásoknak és kötelezett­ségeknek megfelelően alakítja külpolitikájának fő irányát, függetle­nül attól, ki a kancellár. NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Végleg búcsút intettek neki? Szlovákia a jelek szerint végleg búcsút vett Vladimír Meciartól, s ezzel elhárult az a veszély, hogy az ország a nyugati integ­rációban újra zárt ajtók elé ke­rülhetne - írta a Neue Zürcher Zeitung című független svájci lap. Megállapította: a szavazók a demagóg Meciartól nem a po­pulista Robert Fico felé fordul­tak. A Mikulás Dzurinda vezette eddigi formáció vártnál na­gyobb sikere első ízben adja Szlovákiának a folyamatosság perspektíváját, s ezzel a lehető­séget a politikai táj konszolidá­ciójára azzal, hogy olyan pártok kormányoznak, amelyek már elértek eredményeket, s ame­lyek kiszámíthatók a szlovákok és a külföld számára egyaránt. A kormány fő sikere eddig ab­ban állt, hogy sokszínűsége el­lenére hatalmon maradt, és megakadályozta Meciar visz- szatérését, ám most - jóval eny­hébb külső nyomás mellett - az a kihívás áll előtte, hogy közös programot alakítson ki, s ez új lépcső lesz a Nyugat felé - írta a svájci lap. vT fii)- Látod, Lujza, ennyit ér egy régi panellakás. Pedig a Jenci csak egyet kurjantott és nagyot ugrott a szobában, amikor a tévében bemondták, hogy mennyi szavazatot kapott az MKP! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Isten veled, Vladimír Meciar! - a rangos prágai napilap ezzel a cím­mel jellemzi a HZDS-elnök helyze­tét a választások után. Megjegyzi, hogy a politikus pályafutása nem feltétlenül ér véget, de szerepét már mindenképpen eljátszotta. Volt bokszolóként ellenfeleinek gyakran adott övön aluli ütést, fö­lényesen viselkedett a gyengéb­bekkel szemben, és nagyszájú volt, akár Muhammad Ali. Soha nem tisztázta megnyugtatóan, honnan szerzett több mint negyvenmilliót a villája felújításához. Kérdés, a jö­vőben mivel szólítja meg választó­it. Az EU bírálatával nehezen, mert a lakosság nagy része híve a csatla­kozásnak. A gazdasági reformok akadályozásához nincs kellő parla­menti ereje. A korrupcióról pedig nem beszélhet, mert mestere volt a zavarosban halászásnak. Úgy tű­nik, politikusként a végét járja. A bizonytalan helyzet haladéktalan megoldást igényelt, ezért pragmatikusan és gyorsan megegyeztek Spidla túlélte a válságot, de... Bár jelen pillanatban múló epizódnak tűnhet a váratla­nul kirobbant és gyorsan el­simított cseh kormányvál­ság, de meggyőződésem, hogy nem az, s a történteket - elsősorban a közvetlenül érintetteknek - mindenkép­pen megérné mély elemzés­nek alávetni, mert számos tanulságot tartalmaznak. KOKES JÁNOS Emlékeztetőül: a Vladimír Spidla miniszterelnök vezette kabinet egyik fontosnak minősített javaslata azért bukott meg a képviselőház­ban, mert a legkisebb koalíciós párt, a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (US-DEU) volt elnöke, Hana Marvanová elvi meggyőződésére hivatkozva nem szavazta meg. A törvény sorsa tehát egyeden szava­zaton múlott, s nem kizárt, hogy ez a helyzet - a válságmegoldó újabb megállapodások ellenére is - gya­korlatilag bármikor megismétlőd­het. A Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU- CSL) és a már említett US-DEU há­rompárti koalíciójának ugyanis a 200 tagú képviselőházban csak 101 mandátuma van, ami a lehető leg­szerényebb többség. Ráadásul a szociáldemokrata Jan Káván volt külügyminiszter szeptembertől egy évig az ENSZ közgyűlésének az el­nöke, így nemigen valószínű, hogy túl gyakran venne részt az üléseken, illetve a kérdéseket eldöntő szava­zásokon. Marvanová és Káván tehát objektív módon már puszta létükkel is gyöngítik a koalíciót, amelynek minden fontos szavazáskor minden tagját mozgósítania kell. De mi lesz akkor, ha valaki váradanul marad távol vagy lekési a szavazást? Nos, ez bizonyos esetekben még a kor­mány bukását is előidézheti. A konf­liktus veszélye tehát már magában a koalíció, illetve a parlamenti alsó­ház összetételében benne van. Mindezek ellenére Káván, bár­mennyire bírálják is ót és kérik tőle ezt, nem hajlandó megválni mandá­tumától. Nyilván tudja, miért. A képviselői kereset nem alacsony - csak havi 50 ezer cseh korona!? -, s a számos botrányba keveredett poli­tikusnak nyilván a képviselői men­telmijog is jól jön. Marvanová a vál­ság után megígérte ugyan, hogy most már ,jó lány” lesz, de hát is­merve személyét, ebben azért nem lehetünk egészen biztosak. A koah'ciós szerződést kiegészítő megállapodás szerint a kormány ál­tal fontosnak minősített javaslato­kat csak azután terjesztik a plénurri elé, hogy a koalíciós parlamenti frakciók is megtárgyalták és jóvá­hagyták őket. Az US-DEU kötelezte magát, hogy ha valamelyik képvise­lője megsérti a megállapodást, azonnal távozik a kormányból, de azt ellenzéki pozícióból is támogat­ni fogja, s nem szavazza meg a me­nesztésére irányuló javaslatokat. Ezzel azt szeretnék elérni Spidláék, hogy az esetleges kisebbségi kor­mánynak se kelljen a kommunisták támogatására támaszkodnia. Ga­rancia arra, hogy a jövőben valóban minden koalíciós képviselő megsza­vazza a fontos törvényjavaslatokat, természetesen még így sincs. Egy­két képviselő ugyanis bármikor vál­toztathat álláspontján. Ez nem is­meretien dolog. A szociáldemokraták és a keresz­ténydemokraták lényegében meg­bízhatóak, megvan a stabil válasz­tói hátterük is, de a gyenge és szét­húzó uniósokat ma már inkább csak az érdekek tartják egyben. Az US-DEU-nak, amely a Polgári De­mokrata Párt (ODS) Václav Klaust bíráló szárnyából jött létre, mind a mai napig nem sikerült gyökeret vernie a társadalomban, kialakíta­nia sajátos, jól felismerhető arcula­tát, s népszerűsége, befolyása egy­re csökken. Megfigyelők szerint a pártot csak a kormányzati pozíció mentheti meg, mert csak ebből tud „valamit” nyújtani tagjainak és szimpatizánsainak. Nem volt tehát véletlen, hogy Marvanovát, aki ki­állt - egyébként közismert - meg­győződése mellett, pártjában is rendkívül éles kritika érte, s erőtel­jes volt a követelés, hogy távozzon a képviselőházból, sőt egyesek sze­rint a pártból is. Sajátos következe­tessége - amely összhangban van pártjának programjával - ugyanis létérdekeket veszélyeztetett és ve­szélyeztet. Marvanová végül is meghátrált. Mandátumáról nem mondott le, de a parlament alelnö­ki tisztségét azért átengedte más­nak. Az eddig túlságosan is magabiztos­nak tűnő Spidla - és az egész kor­mányának helyzete - nyilvánvalóan megingott, bár a koalíciós politiku­sok ennek az ellenkezőjét állítják. A koalíción belül nyilvánvalóan ki­sebb lett az US-DEU súlya és befo­lyása. A kormányfő már láthatóan rájött, hogy óvatosabbnak, taktiku- sabbnak kell lennie. Bebizonyoso­dott, hogy a koalíciónak nemcsak az ellenzékre, hanem saját soraira is jobban kell ügyelnie, mert helyzete igencsak törékeny. Ugyanakkor ki­derült, hogy a szociáldemokrácia soraiban erősödik. az a szárny, amely hajlandó lenne együttmű­ködni az eddig bizonyos „nagypoli­tikai elszigeteltségben” tartott kom­munistákkal. Spidla két ízben is tár­gyalt Miroslav Grebemcekkel, Cseh- és Morvaország Kommunista Párt­jának (KSCM) elnökével. A kommu­A kormányfő már rájött, hogy óvatosabbnak, tak- tikusabbnak kell lennie. nisták, akiknek 41 képviselőjük van az alsóházban, politikailag a kor­mányválság által is megerősödtek, illetve felértékelődtek. Realitásérzé­kükre vall, hogy egyértelműen je­lezték: jelenleg semmiképpen sem tartanak igényt a kormányban való részvételre, de egy szociáldemokra­ta-kereszténydemokrata kisebbségi kabinetet támogatni tudnának, ha az nagyobb hangsúlyt fektetne a szociális problémákra és a gazdasá­gi növekedésre. Elemzők szerint a szociáldemokraták és a kommunis­ták programjai között mintegy 70- 80 százalékos az átfedés. Együttmű­ködésük tehát logikus, s a kormány szempontjából a jelen helyzetben gyakorlatilag egyszerűbb is lenne. A mai kommunista párt elutasítása elődjének a szocialista rendszerben játszott szerepén alapul, s bizonyos értelemben érthető. Hosszú távon ez azonban nyilvánvalóan elfogad­hatatlan, összeegyeztethetetlen a demokratikus rendszerrel, s a KSCM, amelynek tevékenysége az alkotmányon alapul, előbb-utóbb ­természetesen ha megtartja társa­dalmi támogatottságát - a többi pártokkal egyenrangú tagja lesz a parlamentnek. Egy ilyen jövőbeni helyzetben pedig tisztább lesz a po­litikai térkép is a baloldali és jobbol­dali politikai erők között, ami sok mindent más megvüágításba he­lyez. A néhány napos kormányválság kapcsán Csehországban ismét vita keletkezett a pártideológia, illetve a gyakorlati politika közötti viszony­ról is. Egyesek szerint Marvanová ideológiai meggyőződése miatt ve­szélybe sodorta a kormányt és párt­ját is, tehát hibázott, mert a demok­ratikus rendszerben a politika nem lehet alárendelve a pártideológiá­nak. Mások meg úgy látják, hogy a „pártházasságok” csak hasonló ide­ológiai elvek alapján jöhetnek létre. A probléma egyébként nem új, hi­szen a CSSD az elmúlt időszakban is a jobboldali ODS segítségével irá­nyította négy éven át az országot - aránylag sikeresen, ami Kelet-Euró- pában első ízben tette lehetővé, hogy kétszer egymás után ne csak megnyerje a választásokat, hanem kormányt is alakíthasson. A sajtó­ban közölt véleményekből úgy tű­nik, hogy az emberek többsége az ideológiai viták helyett a gyakorlati­asságot, a mindennapok problémái­nak a megoldását várja el elsősor­ban a kormánytól és a pártoktól. Pozitívnak tekinthető, hogy a koalí­ciós politikai pártok felismerték: a bizonytalan helyzet haladéktalan megoldást igényel, ezért pragmati­kusan és gyorsan megegyeztek. Csehországnak ugyanis most erős és cselekvőképes kormányra van szüksége, hiszen meg kell oldani a hatalmas árvíz okozta gondokat, novemberben történelmi NATO- csúcs lesz Prágában, s elő kell készí­teni a küszöbön álló európai uniós csatlakozást is; hogy a mindenna­pok súlyos tömegeket érintő problé­máiról ne is beszéljünk. Már a leg­közelebbi hónapok megmutatják, hogy a Spidla-kormány jelenlegi fel­állásában képes-e erre, vagy pedig valóban váltásra van szükség. Né- hányan ugyanis az idő előtti parla­menti választások gondolatát is fel­vetették. A szerző prágai munkatársunk VÁLASZTÁSI VISSZHANG Nem kap hangot a nacionalizmus Václav Havel cseh elnök meg van győződve, hogy a hét végi szlováki­ai parlamenti választások eredmé­nye megerősítette az ország csatla­kozási esélyeit a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Vladimír Spidla miniszterelnök szerint a választá­sok eredménye Szlovákia integráci­ós céljai szempontjából igen ked­vező. A közszolgálati rádiónak nyi­latkozva úgy vélte, hogy a várható­an jobboldali szlovák kormány és az általa vezetett cseh kabinet kö­zött bizonyára jó kapcsolat és együttműködés alakul majd ki. „Ér­dekeink közösek. Egy táborban kell lennünk” - szögezte le Spidla. Ha­sonló véleményt fogalmazott meg Václav Klaus, a Polgári Demokrati­kus Párt elnöke, volt kormányfő is. „A szlovákiai állampolgárok saját elképzeléseik szerint választották meg a politikai pártokat és képvi­selőiket” - mondta Klaus. „Őszinte örömünkre szolgál, hogy Szlovákiá­ban minden bizonnyal sikerül olyan kormányt alakítani, amelyben a na­cionalizmus nem kap hangot” - je­lentette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnö­ke. Hangsúlyozta: a szlovákiai vá­lasztások tétje az egész térség szempontjából nagy volt, hiszen a térség több más államához hason­lóan Szlovákia is arra vár, hogy meghívást kapjon a NATO-ba a szö­vetség novemberben tervezett prá­gai csúcstalálkozóján. „Ilyen szem­pontból döntő fontosságú volt, hogy a nacionalista erők ne törje­nek elő. Nekünk se volt mindegy, hogy mi történik Szlovákiában” - mondta. Az RMDSZ nagy örömmel vette tudomásul a Magyar Koalíció Pártjának kiváló eredményét. „Őszintén gratulálunk Bugár Bélá- éknak, hiszen választási eredmé­nyük ismételten bizonyítja, hogy a kitartó és következetes politikának megvan az eredménye. Számunkra ez annak is bizonyítéka, hogy az az út, amelyet a Kárpát-medencei ma­gyar közösségek választottak, nem­csakjárható, hanem ezen az úton lehet komoly eredményeket is elér­ni” - fogalmazott Markó Béla. (m)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents