Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-23 / 221. szám, hétfő
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 23. Egy énekesnő küszködött a magnóban, hogy a hangján álmosság tükröződjön Hazatalálásra várva kínrímek Villamosszék Hogyha gyilkolsz, vár reád egy kis ülés, mikor ráülsz, lesz egy jó nagy kisülés... A nagy üzletember bukása Tegnap elúszott az összes részvényem, most mindenki úgy üdvözöl:- Részvétem! Kérdés a csallóközi méhész barátomhoz Megvan még a kaptár Légen, amit tőlem kaptál régen? A kezdő tanár félelme Tanításhoz szükséges a nyelvérzék, ha nincs nekem, a katedrán elvérzék! Egy csicsás fürdőszobában Kék fürdőben piros kád, ott lubickol Piroskád. Nem eladó Mondd, hiába kertelek? Nem eladó kert, telek! Városszélen Városszélen kúria, benne gonosz fúria. A környezetvédő bánata A ligetben csúf szavakkal teleírva fapadok, mikor megláttam, azt hittem, nyomban sírva fakadok! A diák új munkája- Milyen az új meló, diák?!- Mint a könnyed melódiák! Laura és az ő elhunyt férje Bánatában hulla ura lába elé hull Laura. Én csak falni megyek a bálba... Magamat a bálon degeszre zabálom! A bakter bezzeg nem kap sikerdíjat! Gyakori manapság a tocsikolás, mint Rákosrendezőn a kocsitolás. Átverték a cseh feketézőt Árujával egymás közt egy csecsen és egy cseh csencsel. Pórul járt a cseh, s nem tudja, hogy mi volt a csecsen csel. Máson van Máson látom farmered, s benne szexis far mered. Csodálkozom Csodálkozom én ezen a jobbágyon, földön alszik, pedig hát azt jobb ágyon! Gróf úr, beázik a szalon! Vihar van, a szalon ázik, de a gróf csak szalonnázik... Földosztásnál Az én részem hat ár telek, ne lépd át a határt, Elek! (Lacza Gergely) JEGYZET ajtón belépve tágas szobában találtam magam. Leültem. Körülnéztem. A magasból egy csupasz villanykörte lógott le. Valaki beszél tompa hangon, mintha rádióból szólna. Aztán a kerekek ritmikus csattogása lassan felébresztett. Semmi kedvem nincs az egész utazáshoz. Előttem az ablaküvegen végiggördülő gazdátlan könnycseppek, odalent az esőben pedig a Különvélemény Rendezte: Steven Spielberg Szereplők: Tom Cruise, Colin Farrell, Samantha Morton, Max Von Sydow, Kathryn Morris, Tim Blake Nelson, Peter Stormare Tagadhatatlan, hogy ma Steven Spielberg Hollywood, és talán az egész filmszakma legnagyobb mesemondója. Legyen az háborús- történet, mesefeldolgozás vagy sci-fi, ő szemkápráztató, grandiózus és már-már szürreális látvány- világot tud létrehozni minden történethez. Igaz, ehhez a mester fogékony elméjén kívül kell meg egy rakás pénz és a modern technikai legújabb játékai is, amire remek példa Spielberg legújabb munkája, a Különvélemény. Az óriási költségvetésből készült film igazi vizuális orgia, a lehető legtöbb technikai újdonsággal, miközben alapvetően megmarad egy felnőttekre szabott, túlméretezett, de mégis az ártatlanságról és a jóságról szóló gyerekmesének. Furcsa egyveleg, néha zavarbaejtő kuszasággal, rengeteg mondanivalóval és elképesztő tempóval. 2054-ben mindenütt szupergyors és szuper-áramvonalas mágneses A Bakos régente is előkelő helyet foglalt el a polcunkon: ott sorakozott lexikonok, egy- és kétnyelvű szótárak társaságában, a maga különös módján egyesítve azok legjavát. Hiszen a Bakos maga volt a műveltség, a tudás, az elveszett bizonyosság. Lapjai közt latin mondások húzták meg magukat bölcs szerénységgel, francia kifejezések kínáltak tálcán egy fióknyi Párizst, szavak, nevek szolgáltak magyarázattal önmagukra eredet és jelentés tekintetében. Megtudhattad a haverról, hogy héber eredetű, akárcsak a mázli vagy a mísz, értesülhettél arról, mit rejt az LSD, mit takar a gordiuszi csomó, és hogyan esett bele Pilátus a krédóba. Igen, igen a derrick az egy emelődaru, mellesleg egy hajdani londoni hóhér neve, a Moirák a sors istennői, a nemezis a büntető igazság, a vamp pedig, ha nem tudtad volna, „erotikus megjelenésével a szenvedélyeket felkorbácsoló, de józan, hidegen számító nőtípus” (szép, nem?). hangtalanul mozgásba lendülő kocsisor. Fáradtan szürcsölgetem a gőzölgő teát, ki tudja, miből készült. Ahogy megfogom a teáscsészét, jól kivehetően fodrozódni kezd a felületén a város háttérszíne. Egyesek őrültnek tartanak, mások látnokként tisztelnek. Az az érzésem, az előbbieknek van igazuk. A különbség azért nem any- nyira látványos, mint azt az ember gondolná. Végtére is azok az álmok akár igazak is lehetnének. Igazából nem is volt olyan tágas az a szoba, csak nagyon magas. Egy énekesnő küszködött a magnóban, hogy a hangján álmosság tükröződjön. Bár ha jobban belegondolok, nem lehetett a magnóban, csak ilyen... Lényegtelen. Már úgyis az ismétlődő csilingelősre figyelek, meg a fákra lerakodott lehetetlen színű hórétegre. Tényleg, miért ne lehetnének igazak? Tényleg, miért ne lehetnék ettől függetlenül őrült? Egy-egy. Ez a tea elvileg ébren kéne tartson, mégis megint az álom határára csalogatott. Vagy csak a tea- ivás gondolatától van? Talán nem is számít. Remélem, hogy így járművek siklanak a felhőkarcolók között, miközben lépten nyomon beszélő reklámok szólítják nevén az embert, hiszen mindenki köny- nyen azonosítható a retinája alapján. De a legjobb a jövőben, hogy nincsenek többé gyilkosságok. Létezik ugyanis egy speciális egység, a Bűnmegelőző Osztag, amely három csalhatatlan látnok víziói alapján még azelőtt lecsap a bűnösökre, hogy azok elkövetnék tettüket. A kísérleti jelleggel működő Elengedhetetlenül fontos volt tudnunk azt is, hogy a V.S.O.P. legalább 30 éves konyak korát jelző felirat, de ha már ezen az oldalon tartottunk, elmerenghettünk azon is, hogy vulnerant omnes, utlima necat, azaz: mindegyik óra megsebez, az utolsó megöl. Hát így. Nos, ennek a Bakosnak az új kiadásával lepett meg bennünket az Akadémiai Kiadó. A szótár megőrizte régi erényeit, ugyanakkor naprakész is lett, up to date. A régi kiadásokban nem volt még printer és processzor, nem volt meg a RAM és a.hard disk, kevesebb jelentéssel bírt a juke-box és a holding, és a régi kiadásokból hiányoztak - régi szép idők - olyan szavak, mint a Hamasz és az ökoholokauszt. Az 1974-es változat például úgy tudta, privatizál annyit tesz, mint „magánéletet folytat, nem dolgozik, magánzóként él.“ 1994-ben már más az idevágó szócikk: 1. állami tulajdont elad, magánkézbe ad, magánosít 2. magánzóként vagyovan, mert ezek a kategóriák folyton kicsúsznak a kezeim közül. Csak az a figyelő szempár zavar a szemközti ház falán, két kerek ablak. Eleinte mulattatott, néha abszurd színű fények villantak fel ott, de most már határozottan nyomasztó. Mintha látnám olykor-olykor az írisz finom vonalait. Olyankor úgy érzem, valami égeti a szemem. Két ujjamat a teába mártom, és végigsimítok lecsukott szemhéjamon. Ügyet sem vetek a látómezőmben feltámadó (fényes, áttetsző, szitakötő-mozgású, vagy sorolhatnám még, oly sokszor láttam) ugráló körökre. Annyi mindenhez hozzá lehet szokni, miért pont ehhez nem? Bár most a tudósok rájöttek, hogy a különböző gondolatok meghatározott anyagok termelését váltják ki, és ezekre is lehet az ember allergiás. Van itt gyertyatartó is, benne három narancsszínű gyertyával. A tea felületén az ő lángjuk is meg- rezdül. Iszom - bor. Felnézek - csupasz villanykörte. Körülnézek - sötétedik, odaát az idegesítő szemek, az egyik plakáton világvége- graffiti, mely azt a velős tényt akarja közölni, hogy „a bűn zsoldja a halál“. egység parancsnoka, John Anderton (Tom Cruise), mélyen hisz a rendszerben, és kételkedésre nincs is semmi oka - egészen addig, amíg maga is gyanúsítottá nem válik, amikor egyszer csak önmagát látja egy vízióban, amiből kiderül, hogy 36 órán belül megöl egy vadidegen embert. Kivételezés nincs, őt is gond nélkül „lefagyasztanák”, ha nem menekülne el, így hősünk alámerül a tökéletesen automatizált városban, nából él Hiába: tempóra mutantur et nos mutamur in illis (megfejtését lásd a Bakos-ban). Napnál is világosabb, nyájas olvasó, hogy egy Bakosra feltéüenül szükséged van. Forgasd és használd a szavait! De ne írj afféléket, hogy „infrastrukturális innováció“, meg a „büdzsé neuralgikus gondjai“, és „konszenzusteremtő mentalitás“, mert ez kérlek szépen, szamárság (amúgy: hochmecolás). De gondold meg: a kaland, a haver, a szalonna, a kacér, a juss és a diéta, a bukta és a kalapács, a marcipán és a porcelán; a mázli és a jubileum mind idegen szavak voltak egykor. Azonban mára már szókincsünk szerves részei ezek a kifejezések, magyarnak érezzük őket, ezért nevezzük őket jövevényszavaknak. Mindebből a tanulság az, hogy használj bátran (de mértékkel) idegen szavakat, hiszen ha nem teszed, hogyan bővüljön a nyelvünk jövevényszavakkal? (s) Ezen már el sem merek gondolkodni. A bűn... nem, ez lehetetlen. Amióta a Resurrectio Környezetvédő Paramilitáris Szekta növényi mérgekkel úgyszólván sterilizálta a fél élővilágot (a civilizáltabbik felét), nemigen törődöm ilyen dolgokkal. Állítólag a külvárosokat már teljesen ellepte a gaz, és már több erőművet is megbénított. Annyi baj legyen, nekem ebben a házban - nagyjából húsz-harminc emelettel a föld fölött - még mindig jobb dolgom hogy felderítse a saját ügyét. Sarkában ott lihegnek osztagának ko- pói, élükön legfőbb riválisával, Danny Witwerrel (Colin Farrell), és minden lépését nyomon követik a város megfigyelőrendszerei, miközben meg kell találnia számára ismeretlen, jövőbeli áldozatát . Ráadásul önmagának is fel kell tennie néhány kellemetlen kérdést. Őszintén szólva eleinte nehéz felvenni a Különvélemény ritmusát, és nem csupán a gyors tempó miatt. Nehéz ugyanis átlátni magát a bűnmegelőző rendszert. Azt még elfogadjuk, hogy van három, vízben levegő ember, akik előre látnak gyilkosságokat, mert ugye erről szólnak a víziók, de hogy meg tudják mondani a gyilkos és az áldozat nevét is? És ha a potenciális gyilkosok nem követik el a gyilkosságot, akkor miért jegelik be őket egy életre? No mindegy, bele lehet jönni, ahogy kis idő elteltével Tom Cruise-t is meg lehet szokni, és ahogy egyre jobban szorul körülötte a hurok, a végére még egy kicsit rokonszenvessé is válik. Például amikor éppen a szemét veszik ki, majd a saját szemgolyóit üldözi egy sötét folyosón, akkor még meg is esik rajta a szívünk. Harmatcsepp Megszületett. Éjszaka még anyagtalan páraként lebegett a fák között, most kecsesen és csillogón tükrözi vissza millió testvérével együtt teremtője, a hajnal tüzes pompáját. Angyali lények szálltak el felette, s telepedtek mellé a végtelen mélységből felfelé törő és az egekig nyúló fák ágaira. A színpompás angyalok repesve kcjszöntöttek az álmosan ébredező nap első, még érődén vörös sugarait, s a boldog kórus dalai finom és kellemes remegésekként járták át apró kristálytestét. Egyik testvére engedve a szellő kacér csábításának, legördült a zöld levélteraszról, s csillámló gyöngyként hullt alá az alsó, felfedezeden világok felé. Egyre világosabb lett, s a vörös lassan kikopott a levelek között átszűrődő fényből. Egyszer csak egy kíváncsi jószág futott mellé, s megszemlélte saját tükörképét, miközben szivárványos szárnyaival táncra perdítette a levegőt. Végül továbbsuhant, s a levél széléről elrugaszvan, mint annak a pár szerencsétlennek a Szaporítóban. Azelőtt évekig nem ettem semmi növényi anyagot, most pedig szinte csak ilyet lehet enni, meg itt ez a tea is... Miután a nap belesüppedt a horizont szürkületébe, már egészen kevéssé lehet látni - világítás nincs - , maradnak hát az elmélyülő árnyak, a rovarirtó berendezés tengermorajlásszerű hangja, és odafent a láthatatlan csillagok. (lsp) Mert Tómnak rengeteget kell menekülnie - érdekes, hogy a legtöbb sci-fi a menekülésről szól - és ezek a film legjobb részei. Itt minden stimmel: jó a tempó, sorra követik egymást a remekül kivitelezett eredeti ötletek, különösen miután Anderton magával viszi Agathát (Samantha Morton), az egyik jövőbelátót, és aki látja a jövőt, azt bizony nehéz kicselezni. A profi és izgalmas sci-fi krimi mellett van egy másik, végig kihangsúlyozott szál is. Ez a főhős belső utazása, amelynek során önmagában találja meg az igazságot, és persze rácsodálkozik önmagára és a világra is. Ez a vonal egyenesen következik Spielberg előző meséjének, az A.I. - Mesterséges intelligencia világából, követve annak felépítését és alapmotívumait. Ám szerencsére itt van kiindulópont és végállomás, gyilkos és áldozat, vagyis a nagy ideológiai kérdések mögött azért végig ott van a halálosan profi krimi, amin izgulhatunk, és ami valóban elkápráztat. A film alapanyagául szolgáló, 1956-ban megjelent novellát az a Philip K. Dick írta, aki többek között a Szárnyas fejvadász szerzője is. (sn) kodva elrebbent az ismeretienbe. A meleg egyre nőtt, s érezte, hogy hamarosan ő is követni fogja kis látogatóját. Könnyebb és könnyebb lett, párát nevetett a szélbe s határtalan felszabadultság itatta át. Nemsokára már csak felülről láthatta a helyet, hol rövidke életét töltötte, de az is hamar a lombok homályába merült. Feljebb és feljebb emelkedett a többi harmatcsepp-lélekkel együtt a fényes égen úszó, fehérben gomolygó mennyország felé, ahonnan egy szép napon talán, új életre kél. (Táltos) FILMAJÁNLÓ KÖNYVAJÁNLÓ Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára DIÁKPRÓZA Kf A r 1 f f !\[ {TP Felelős szerkesztő: Horváth Erika I I-TaAJ I J/jUI „I.Jd.A. e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Az
