Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-20 / 219. szám, péntek
Vélemény és háttér KOMMENTÁR A csend dicsérete TÓTH MIHÁLY Több mint tíz éve már, hogy az 1989 utáni első választásokat megelőző kampánycsend első napján gunyoros hangvételű cikket követtem el a törvényhozók rovására. Az ebadóról szólt. Akkor még forrón ettük a kását, lubickoltunk abban, hogy szellőztethettük a politikusok viselt dolgait, és indulataink parttalan kifejezésre juttatásához hiányzott az a két-három nap... Nehezen viseltem el, hogy türtőztetnem kell magam, és a kutyaadó problematikájának kényszerű előtérbe helyezésén próbáltam demonstrálni, milyen méltatlan tömegtájékoztatási helyzetet teremtettek a választási törvény megalkotói. Azóta mindannyian megjártuk száz tű hosszát. Ma, a nagy fordulat utáni tizenharmadik esztendőben már őszintén örülök, hogy legalább négyesztendőnként van néhány nap, amikor kifejezetten tilos bármelyik párt vagy politikus nevét akár dicsérőleg, akár elmarasztalóan leírnom. Bármit írhatok róluk, ha a sárga földig lepocskondiázom bármelyiket, vagy felmagasztalom, valamelyik fél mindenképpen beperelheti a cikket közlő újságot. Egy nappal a szavazás megkezdése előtt az alig több mint egy évtized alatt bekövetkezett szemléletváltozásomról morfondíroztam, és egy félórás reggeli séta során csak úgy kapásból lajstromoztam, mi mindenről lenne érkezésem írni, ha úgy módosulnának az arányok, hogy a sajtó minden választási ciklusban csak három-négy napig foglalkozhatna politikával, egyébként az élet más területeire összpontosíthatna. Három kutyám minden reggel megsétáltat engem a Duna-parton. A fordulatot követő időkre emlékezve Ta- szilótól, az ír szettertől megkérdeztem, az idén vajon befizettem-e az ebadót. Vakkantott, megnyugtatott. Aztán a töltésen sétáltunk néhány kilométernyit, és eszembe jutott, mióta készülök megírni, hogy mi vált valóra azokból a jövendölésekből, amelyekkel anno dacumál ijesztgettek bennünket arra az esetre, ha felépül Bős-Nagymaros. Érdemes lenne megkérdezni néhányat azok közül, akik egyszer a kutak kiszáradásával, de már másnap a kutakból feltörő víz megállíthatat- lanságával ijesztgettek. Szeretném tudni, a valóságban mi a helyzet. Riportsorozatot érdemelne az is, mennyire váltak valóra azok az ígéretek, amelyek értelmében az erőmű annak idején feldúlt környékén záros határidőn belül turistaparadicsomot létesítenek. Egyelőre csak arról jutnak el hozzám hírek, hogy a tereprendezésre szánt összegből néhány száz milliót elloptak. Mindennapi sétám közben a turistaparadicsomból csak annyit tapasztalok, hogy valaki a szivárogtató csatorna mellé takaros trágyadombot telepített. Vajon mi szivárog ki belőle? Három kilométeres útszakaszon négy kidobott hűtőszekrényt ugathatnak meg a kutyáim. Kimondottan üdítő élmény, hogy néhány napig pártokkal, politikusokkal foglalkozni tilos. JEGYZET Mikor üzensz? SZÁSZI ZOLTÁN A bicentenárium napján csendes emlékezéssel hányán hajtanak fejet a nagy szülött előtt? Mert fejet kell hajtani az előtt az ember előtt, aki életének delén mindenét feláldozta annak idején a haza oltárán. Még 1978-ban, mikor gimnazista diákként áldott emlékű magyartanárunkkal bejártam a budapesti temetőket, a mauzóleum igen kopottan, romosán állt. Pergő vakolatán az idő pókjainak repedéshálózatába kapaszkodó borostyán kúszott, a közeli utcák zaja beszűrődött, és a csendesen emlékező arra gondolhatott, lám-lám, ez jut a nemzet nagyjainak. Azóta persze megváltozott az idő és a rendszer, méltóbb elbánást kaptak az emlékek is. Az épített emlékek. Bár van Kossuth-díj meg van számtalan olyan iskola, amelyet Kossuthról neveztek el, meg füstszűrő nélküli cigaretta, viszont már csak volt ilyen nevű egyetem abban a városban, ahol egy nagy templom adott helyet az ideiglenes országgyűlésnek. A nemzeti öntudat, a történelmi sorsfordulók nagy alakjai közt emlegetik a kormányzó urat. Híre, neve, becsülete határon kívül s belül él. Ilyenkor Londontól Washingtonig, Turintól Isztambulig megemlékeznek Monok nagy szülöttéről. Az államférfiról, forradalmárról, politikusról, akinek nevéhez a honvédelmi bizottmány, az önálló magyar hadsereg, a magyarországi jobbágyfelszabadítás és a Habsburgok trónfosztásának kihirdetése fűződik. Csupa páratlan és feledhetetlen esemény. Biztosan avatnak majd új szobrokat is, a meglevőket megkoszorúzzák, és ünnepel a tömeg. Ha lesz. Addig is a két ledöntött felvidéki Kossuth- szobor, az egyik Rozsnyó, a másik Fülek városában, csendben vátja, hogy méltóbb helyre kerülhessen a homályos raktáraknál. Lehet, hogy ennek is eljön az ideje. Talán majd a háromszázadik évfordulón. Addig is lehet énekelgetni. „Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni...” DER TAGESSPIEGEL Irak miatt Berlin elszigetelődik? „A központi problémát a tömeg- pusztító fegyverek jelentik. Iraknak lehetővé kell tennie, hogy kapacitásai ártalmatlanná váljanak. Ezt a követelést Szaddám- nak teljesítenie kell” - válaszolta Tony Blair brit miniszterelnök a Der Tagesspiegelnek arra a kérdésére, hogy egy iraki rendszer- váltás feltétlen követelései közé tartozik-e. A berlini lapban megjelent interjúban a londoni politikus azt mondta, hogy megvetésre méltó Szaddám Húszéin rendszere, „de a nemzetek közössége azt követeli, hogy a fegyverzetellenőrök bármikor, bárhova eljuthassanak”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mindenütt azt hallani és olvasni, Németország Irak miatt elszigetelődik barátaitól és szövetségeseitől, a brit miniszter- elnök kijelentette: Irak témájában Németország olyan kérdéseket vetett fel, amelyeket fel lehet vetni. Lehetnek nézetkülönbségek, de Blair biztos abban, hogy a végén mindenki szorosan együttműködve, együtt fog cselekedni. A különbségeket nem szabad eltúlozni. A témáról az Egyesült Államokban is nagy vita folyik, egyáltalán nem igaz az az Európában időnként eluralkodó nézet, hogy Amerikában csak egy vélemény létezik. Ugyanebben a lapban olvashatók Richard Perle-nek, az amerikai védelmi miniszter tanácsadójának magánvéleményként tálalt szavai, amelyek szerint „számunkra úgy tűnik, mintha a kancellár eltávolodna régi barátaitól, az Egyesült Államoktól azért, hogy nyeljen pár szavazatot a vasárnapi választáson”. ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 2 TALLÓZÓ 11 ÜDOVÉ NOyiNY Václav Klaus, az ellenzéki Polgá Demokratikus Párt elnöke szeri: a Vladimír Spidla vezette koalú ós kormány ugyan túlélte az el: válságot, de továbbra is nagyc ingatag, s csak idő kérdése, hoj mikor kerül újabb válságba. „Az kormánykoalíció, amelynek cs; egymandátumos többsége va nagyon törékeny. Úgy vélei hogy újabb válságok fognak k vetkezni” - jelentette ki a volt ko mányfő abban az interjúba amelyet csütörtöki kiadásába közölt a Lidové noviny című ko: zervatív prágai napilap. A jobbe dali politikus úgy látja, hogy 1 hatalmon akar maradni, akki Vladimír Spidlának előbb-utól nem lesz más választása, mint kommunisták támogatásával ko mányozni. „Százszázalékosa meg vagyok győződve arról hoj a kommunisták uralma Spid kormányával együtt még ebben megbízatási időszakban megvali sül” - szögezte le Václav Klaus. Arafat napjai meg vannak számolva; lemondását vagy eltűnését csak két ember akadályozhatja meg: Bush és Sáron- Remélem, ma és holnap jobban szerepelsz a választásokon, mint idehaza az ágyban! (Peter Gossányi rajza) Dráma a palesztinai színpadon Jasszer Arafat hívei sem tagadják, hogy a-palesztin vezető a parlament legutóbbi ülésén presztízsveszteséget, sokak szerint presztízsvereséget szenvedett. A törvényhozókat azért hívták össze, hogy bizalmat szavazzanak az Arafat által májusban kinevezett öt új miniszternek. YEHUDA LAHAV A képviselők azonban követelték, hogy a bizalmi szavazásnak az egész kormány vesse magát alá. Arafat ezt el akarta kerülni: tartott tőle ugyanis, hogy a többség nem fog a kormánynak bizalmat szavazni. Amikor kiderült, hogy előérzete nem csalta meg, cselhez folyamodott: lemondatta a kormányt, és megígérte, hogy két héten belül új kabinet összetételére tesz javaslatot. A palesztin, sőt az összarab történelemben még nem fordult elő (talán Libanon kivételével), hogy a parlament demokratikus eszközökkel a hatalom gyakorlóját eredeti álláspontja ilyen látványos megváltoztatására késztesse. Ezzel azonban nem oldódott fel a feszültség. Egyáltalán nem bizonyos ugyanis, hogy a parlament bizalmat szavaz az új kormánynak. Főleg, ha Arafat nem nevez ki az élére egy miniszterelnököt, aki a napi politikát irányítaná, míg Arafat inkább csak jelképes feladatot töltene be és „a történelmi dimenziójú stratégiai problémákkal” foglalkozna. Egyelőre semmi sem utal rá, hogy Arafat erre kész lenne. Éppen ezért utazott Kairóba Abu Mazen (Muhammad Abasz) - a miniszterelnöki poszt legesélyesebb várományosa - és Muhammad Dahlan, a palesztin biztonsági szolgálat volt vezetője. Megkérték Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt, vesse latba befolyását, és győzze meg Arafatot egy miniszterelnök kinevezésének szükségességéről. A vezetéssel szembeni növekvő elégedetlenségre mind több jel utal a palesztin és az arab sajtóban. Az egyik legmarkánsabb jelzés Nabíl Ámer bíráló cikke a Palesztin Nemzeti Hatóság hivatalos lapjában. Az 50 éves politikus a Fatah-mozgalom egyik vezetője, a moszkvai palesztin nagykövet, majd Jasszer Arafat főtanácsadója, később a palesztin kabinet tagja volt. Politikai nézeteltérések Hat héten át szüneteltek a palesztin öngyilkos merényletek. miatt négy hónapja lemondott tisztségéről. Cikkében nemcsak általában, hanem Arafatot megnevezve bírálja a palesztin vezetés politikáját és különösen a Clinton- béketerv elutasítását a két évvel ezelőtti Camp David-i konferencián. „Kétévi vérontás után most épp azt követeljük, amit akkor elutasítottunk, de most már nem érhetünk el - írta Amer. - Hányszor fogadtuk el a kompromisszumos javaslatokat, azután elutasítottuk, majd újra elfogadtuk őket? Hányszor követeltek tőlünk olyasmit, amit megtehettünk volna, de nem tettük meg? Később pedig, amikor a megoldás már nem volt elérhető, végigbarangoltuk a világot, remélve, hogy megkapjuk, amit felajánlottak nekünk - csak hogy rájöjjünk, hogy elutasításunk és beleegyezésünk között megváltozott a világ”. Nabíl Amer a palesztin hatóság le- fizethetőségét is bírálja és az öngyilkos merényletek megszüntetésére szóh't fel. A Londonban megjelenő el-Hayat arab lapban megjelent cikkében Amer kifogásolta a Clinton-javaslatok elutasítását, aminek következtében „a palesztinok elvesztettek mindent, amit a politikai folyamat során elértek”, és a palesztin vezetés „csak azzal büszkélkedhet, hogy a világ minden szerencsétlenségét zúdította a palesztin népre”. Amer gondolatait az öngyilkos merényletekről megerősítette az Amerikában élő palesztin egyetemi tanár, Edouard Szaid: „A palesztinok nagy hibát követtek el a fegyveres akciók megindításával, mert ezzel szabad kezet adtak Izraelnek az intifáda elfojtásához.” Figyelemre méltó, hogy a legutóbbi robbantásos akciókat megelőzően hat héten át szüneteltek az öngyilkos merényletek. Móse Jahalon izraeli vezérkari főnök úgy véli, hogy ez az izraeli megtorló akciók eredménye. Palesztin vezetők szerint ez annak a jele, hogy a palesztin társadalom hajlik az intifáda taktikájának újragondolására. Edouard Szaid egyébként úgy véli, hogy Arafat napjai palesztin vezetés élén meg vanne számolva. Lemondását vaj eltűnését valószínűleg csak k ember akadályozhatja meg: Buí elnök és Sáron miniszterelnö Minél erélyesebben fogják köv telni Arafat eltávolítását, annál ii kább Arafat köré csoportosulnak palesztinok, és annál kevésbé mi ri bárki is a palesztin vezetők ki zül elfoglalni Arafat helyét. De 1 hét, hogy éppen ez Sáron célj; Hiszen amíg Arafat a helyén m; rád és a palesztin vezetés terrori: mussal vádolható, addig el lehi kerülni az érdemi tárgyalásoka Ha viszont érdemi tárgyalásé kezdődnének el, Saronnak mego dási javaslatokat kellene tenni Ezek célja - Bush elnök értelmezi sében is - nem lehet más, mint e önálló és életképes palesztin á lám megalakulása. Akkor inkát maradjon minden úgy, ahogy vai Palesztin fiú kontra izraeli harckocsi (TASR/EPA-felvéte Csak vonzó pályázattal csábítható be egy új operátor; ár- és ügyfélháborút okozna a számvándorlás engedélyezése Még kérdéses a harmadik mobilszolgáltató SZABÓ LÁSZLÓ Most már biztos, hogy év végéig nem indul árháború a hazai mobü- szolgáltatók piacán. A kombinált UMTS-GSM licencet elnyert Profi- net.sk ugyanis bedobta a törülközőt. A titkos nyugati befektető nem jött, mi meg továbbra is csak két operátor közül választhatunk. Várhatóan novemberig a Távközlési Hivatal új pályázatot hirdet, kérdés azonban, hogy a jelenlegi feltételek melleit lesz-e érdeklődő. Természetesen a tender szövege módosulhat, ám ahhoz, hogy a szlovák piac valamely nagy és - a Profinet.sk után kötelező leírni - megbízható cég számára vonzó legyen, bizony nem kínálhatja az állam a licencet hasonló feltételek mellett, mint ahogy azt tette a harmadik tendernél. Ézért fontos, hogy olyan változásokat építsenek be a pályázat szövegébe, amelyek sikerre vihetik mind a pályázatot (vagyis lesz érdeklődő), mind pedig a harmadik szolgáltató felfuttatását Szlovákiában. Jelenleg ugyanis a mobiltelítettség meghaladja az 50 százalékot, tehát a vásárlóképes réteg (18-49 éves korosztály) nagy részének van már mobil- telefonja. A piacon van még körülbelül 25-30 százaléknyi ügyféljelölt. Ez az arány várhatóan a harmadik szolgáltató piacra lépéséig tovább csökken. Ezért mielőbb meg kell változtatni a távközlési törvényt - a minisztériumban már elkészültek a tervezettel -, s már nemcsak a vezetékes hálózat üzemeltetőjének, hanem műiden mobilszolgáltatónak is lehetővé kell tennie a számvándorlást. Franciaországban a napokban vezették be ezt a módszert, Szlovákia is felkészült ennek alkalmazására - egyelőre csak technikailag. Ha a gyakorlatban is alkalmazni kezdenék, és ez a harmadik szolgáltató piacra lépésének napján kezdődne, akkor valószínűleg ár- és ügyfélháború kezdődne a szolgáltatók ki zott. Ez az, amire a szlovákiai m< biltulajdonosok évek óta várnai Mert akkor már nem lennéne olyan akadályai egy esetleges szó gáltatóváltásnak, mint most, nevi zetesen, hogy ha valaki operáto vált, akkor a telefonszám is változil A legoptimistább becslések szerii még az év végéig megismerhetjük harmadik szolgáltató nevét. Ezt ki vetően várhatóan minden nap szí mit a nyertes - esetleg egyedüli pályázónak, így mielőbb (akár 200 első félévében) megindítja a szó gáltatást, ezzel együtt a hazai pi; mobilizációját.
