Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-18 / 217. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 18. Kultúra 9 Beke Sándor rendező: „Csak a minőség az, ami a színházat előbbre viszi. A színháznak nemesítenie kell a nézők lelkét, mert az időnként az alagsorban jár." Móricz Zsigmond Csibéjéről - nyolcszemközt Beke Sándor: „Bízom benne, hogy az alkotás öröme, amely bennünket a próbákon átjárt, az előadások során lesugároz majd a nézőtérre is.” (Dömötör Ede felvétele) az időtállóságát az is bizonyítja, hogy a lerobbant, leszegényedett Budapest lakói úgy szólalnak meg, mintha ma írták volna ezt a drámát. Ha valaki nem tudná, hogy Móricz a szerző, és nem venne műsorfüzetet, a szünetben pedig elhíresztelnénk, hogy a darab írója a Pozsonyban élő Tőzsér Árpád - elhinnék! Én bízom benne, hogy az alkotás öröme, amely bennünket a próbákon átjárt, az előadások során lesugároz majd a nézőtérre is. A címszerepet alakító Kascsák Dórát arról kérdezzük, rokonlelkűnek érzi-e magát Csibével? Csibéhez hasonlóan én is egy kis csicsergő vagyok. Mindketten szeretjük az életet, akármilyen nyomorúságos is olykor. Meggyőződésem, hogy a legreménytelenebb helyzetekben is mindig van egy picike pont, amelytől el lehet rugaszkodni, mindig van egy picike fény, amely felé menni lehet. És ez a lényeg! Soha nem szabad megállni. Fontos, hogy az ember ne adja fel. Csibe a poklok poklát járja meg. Se édesanyja, se édesapja. Tizenhárom éves koráig árvaházban nevelkedik. Ez a lányka mégis meg akarja védeni női becsületét. Ez nekem egy hatalmas, nagy harc. Rengeteg váltásra van szükség a darabon belül, mert Csibe másként viselkedik a tordai Izsákkal, mint a kocsissal, másként a fiatal gróffal, mint az időssel, a papához való ragaszkodásáról, aki az egyetlen biztos pont az életében. Ezek mind-mind különböző kapcsolat- rendszerek, és mindben másnak, s egyúttal igaznak is kell lenni. Mindegyiket mélyen kell megélni, hogy amit mondok és teszek, őszinte legyen. Hatalmas feladat. Mi ragadta meg önt a darabban? - tettük fel a kérdést Réti Árpádnak. Ez a Móricz-mű egy nagyon izgalmas, érdekes - és mindenekelőtt: igaz darab. Tele emberi érzésekkel, tele időszerű tartalommal. Nekem az Apa szerepében egy olyan munkásembert kell megformálnom, aki a sorstársaihoz hasonlóan beleragad a szegénység sarába. A szegénység poklában él, ami a munkahelytől a családig mindenre érvényes. Egyedüli fénypontocska számára a nevelt lánya, Csibe. Őt nagyon-nagyon szereti. A darab akkor játszódik, amikor az apa felfedezi, hogy a kislány felcseperedett, ugyanakkor felfedezi magában, hogy ez az apai szeretet egy furcsa vonzalommal is keveredik, amit ilyen idős korban, mert ugye 57 éves az öreg, majdhogynem természetellenesnek is lehetne nevezni. Holott mégsem az... És azért nem az, mert voltaképpen annyira visszagyűri magában, vagy próbálja visszagyűrni ezeket az érzéseket, és annyira tisztán szereti ezt a lányt, hogy az a másik érzés: a vágy és a szerelem érzése kavaro- dik össze és buggyan ki ebből az emberből a darabban akkor, amikor „fehér szakálla” miatt kidobják az állásából. De amikor a kút legmélyére kerül, ez az érzés kapaszkodó is lesz számára. Móricz a lehetőségek ellenére a történeten belül ezzel a témával nem bánt nagyon bőkezűen, ennek ellenére ezt is el Kascsák Dóra: „Meggyőződésem, hogy a legreménytelenebb helyzetekben is mindig van egy picike pont, amelytől el lehet rugaszkodni.” (Képarchívum) Az ember nem lehet hűtlen a saját gyermekéhez. Beke Sándor a Thália Színházzal is így van. Ő hozta létre, és bár a sors más tájakra sodorta, ha szükség van a tudására, társulaterősítő műhelymunkájára, mindig eljön Kassára. Ezúttal két vendégművészt is hozott magával, Kascsák Dórát és Réti Árpádot. SZASZÁK GYÖRGY Az alábbiakban velük beszélgetünk. Előbb Beke Sándort kérdezzük. Mi késztette arra, hogy Móriczot rendezzen Kassán? Mindenki tudja rólam, hogy a magyar irodalom elkötelezettje vagyok. Móricz több mint harminc drámát írt, ennek ellenére a magyar színházi világban az utóbbi évtizedekben alig van jelen, noha Németh László a legzseniálisabb nyolc magyar író közé sorolta őt. Örülök, hogy Móricz halála után hatvan évvel a kassai színház vezetése úgy érezte, hogy ennek az írónak lehet mondanivalója számunkra. Ön javasolta a színháznak, hogy a Csibét tűzzék műsorra. Miért erre az 1935-ben írt darabra esett a választása? Ilyen felkérés esetében nyilván mindenki az Úri murit szeretné megrendezni, csakhogy szerintem most nincs úri muri szituáció a világban. Szóba jöhetett volna még a Rokonok, ennek időszerűségét a parlamenti választások is indokolták volna, de ehhez a darabhoz most nincs elegendő és megfelelő színész Kassán. Végül is a Csibére esett a választásom, de nem véletlenül. Amikor Móricz megírta ezt a drámát, a vadkapitalizmus időszakát élték Magyarországon. Ennek a jelei a mostani valóságunkban is felfedezhetők. Ez a darab napjainkban, Budapesten a VIII. kerület és a Rózsadomb között játszódhatna, de akár itt Kassán is. A történet alapszituációja az, hogy Pest külvárosában van egy szegénységben élő család, és a nevelt lányukat, Csibét arra akarja rábírni, hogy menjen az utcára, próbáljon a testéből megélni, mert az a legjobb kereset, ha már más munkát hiába keres. Természetesen Csibe mint tiszta lény ez ellen a végsőkig védekezik, és hadd ne áruljam el, hogy végül is milyen váratlan boldogság éri. Mennyire marad ez az előadás Móricz- és szöveghű? Szinte teljes mértékben. Móricz mondataiban minden a helyén van. Minden szónak annak kell lennie, » Móricz több mint harminc drámát írt, ennek ellenére a magyar színházi világban az utóbbi évtizedek- . . ben alig van jelen. N\ ami. Mint ahogy a Fellini-filmek- ben is in natúr kell megszólalni, itt sem lehet összevissza handaban- dázni. Magyarán: az élet hátterét is hozniuk kell a figuráknak, nem csak az életét. Sokan ezt a fajta szöveget éppen ezért tudják nehezen megszólaltami. Ennek a darabnak rendezésemet legszívesebben Dusza Istvánnak ajánlanám, mégpedig azért, mert nem lehettem ott a temetésén, s én őt a színházi kritika egyik legműveltebb szakértőjének tartottam. Méltatlanul bánt el vele a sors. Sajnálom, hogy nem lehet itt ezen a kassai bemutatón. Szóljunk még arról is, hogy hosszabb távoliét után 2002 szeptemberében milyennek találta a kassai Tháliát? Két dolgot találtam. Egy csodálatosat meg egy kevésbé csodálatosat. A csodálatos az, hogy mégiscsak felépül, születik egy új stúdió- színház, valamint egy új irodaház. Korszerű, új feltételek kezdenek kialakulni, jó lesz itt dolgozni, találkozni. Ennek feltétlenül örülni kell, de közben észre kell venni azt is, hogy az együttes körül megfogyatkozott a levegő. Kevesen vannak, és hát bizony: küzdenek a megmaradásért. Kassán most egy olyan új helyzet áll elő, hogy tartalmilag kell megfelelni egy épületnek. Ez egy olyan szituáció, amely parancsoló erővel hat. Szerintem újra ide kell csábítani a tehetséges fiatalokat, a stúdión belül meg kell nyitni egy színészstúdiót, és azért is mindent meg kell tenni, hogy a színművészeti főiskola több hallgatóját ide vonzzák, mint ahogy további értékes vendégművészeket is meg kell hívni - olyanokat, akik lszeretetet hoznak magukkal. Szeretném hangsúlyozni, hogy csak a minőség az, ami a színházat előbbre viszi. A színháznak nemesítenie kell a nézők lelkét, mert az időnként az alagsorban jár. A kassai Thália Színház története során többször is a csodálat fókuszába került, én hiszem, hogy újra ott lesz. Réti Árpád: „Nekem most is az a célom, hogy itt ezzel a közösséggel valami igazán jót, egy kis nagyképűséggel mégiscsak azt mondhatnám: maradandót alkossunk." (Képarchívum) kell játszani. Meg kell mondjam: nagyon nehéznek látom a feladatot, de éppen ezért annál izgalmasabbnak és még nagyobb kihívásnak. Én már nyugdíjas színész vagyok. Örülök, hogy meghívtak ide, jóllehet tudom, mind az embernek, mind a színésznek nagyon nehéz egy új közösséggel találkozni. Nyü- vánvaló, hogy az első pillanatoktól kezdve minden lépésünket, ha nem is árgus szemekkel, de figyelik, lereagálják. Szeretnék tudni, hogyan üleszkedünk be, mit hoztunk magunkkal, milyen emberi és színészi tulajdonságokat. Meg kell mondjam, én nagyon nem szeretem a nagyképű embereket és a nagyképű színészeket. Én színészként is ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki más, semmivel nem vagyok több, semmilyen kiváltság nem jussom. Nekem most is az a célom, hogy itt ezzel a közösséggel valami igazán jót, egy kis nagyképűséggel mégiscsak azt mondhatnám: maradandót alkossunk. Emlékezzenek arra, hogy itt a színház » Kassán most egy r olyan új helyzet áll elő, hogy tartalmilag kell megfelelni egy . . épületnek. \\ bemutatott egy darabot, s abban két vendégművész is játszott, és nem okozott csalódást. Mindahhoz, ami itt elhangzott, én is szeretnék még valamit hozzá tenni - mondja Beke Sándor. - Ne vegye senki személyeskedésnek, de ha én tehetnék valamit, ezt a PÁLYÁZATI FELHÍVÁS - INKUBÁTOR PROGRAM A Fórum Információs Központ pályázatot hirdet kezdő civil szervezetek számára Dél-Szlovákiában. A programban öt szervezetet választunk ki, melyeknek egy éven keresztül technikai és szakmai (nem anyagi) segítséget nyújtunk a munkájukhoz - segítünk a pályázatírásban, a támogatók keresésében, a programok szervezésében és lebonyolításában, az elszámolások elkészítésében, megtanulhatnak számítógéppel dolgozni, az Interneten tájékozódni, kapcsolatokat alakíthatnak ki más szervezetekkel stb. Ez idő alatt ingyen és bérmentve használhatják:- a Fórum Információs Központ irodáját a műszaki berendezéssel (számítógép, fénymásoló, telefon, internetes kapcsolat) heti 8 órányi időtartamban,- a Fórum Információs Központ munkatársának segítségét (pályázatírás, tanácsadás, információ- nyújtás, konzultáció),- a rendelkezésre álló szakkönyvtárat, forrásmunkákat, adattárakat. A pályázat földrajzi behatárolása: A program a pozsonyi, somorjai, galántai, komáromi, losonci és kassai régióban valósul meg, mivel ezekben a városokban működnek a Fórum IC irodái. Ezért elsősorban olyan szervezetek jelentkezését várjuk, amelyek a fenti városokban vagy azok környezetében tevékenykednek. A pályázás feltételei:- A pályázó szervezet már bejegyzett vagy bejegyeztetés alatt áll (ha nem, vállalnia kell, hogy bejegyezteti magát).- A szervezet a fenti régiók valamelyikében fejti ki tevékenységét.- A szervezet nem rendelkezik műszaki felszereléssel és állandó irodahelyiséggel.- A pályázónak rendelkeznie kell egy konkrét programtervvel, amely egy év alatt megvalósítható az együttműködés segítségével (az űrlapba töltendő).- Határidőre benyújtott kitöltött pályázati űrlap (az űrlap egyaránt kitölthető kézzel és géppel). További információkat és felvilágosítást a pályázat elkészítéséhez az Inkubátor program koordinátoránál kaphatnak az érdeklődők: Kulcsár Mária - Kassa, Teledom, Moyzesova 58, 040 01 Kosice, tel: 055-6250324, 0905-182006, vagy a Fórum Információs Központ regionális irodáiban: Nagy Myrtil - Pozsony, Zabotova 2, 811 04 Bratislava, tel: 02-5249 5322 Szomolai Valéria - Somorja, Par- ková 4, 931 01 Samorín, tel: 031- 590 2790 Bresztyák Margit - Komárom, P. O. BOX 154, 945 01 Komárno 1, tel: 035-7730295 Csúsz Mária - Losonc, J. Kármána 2, 948 01 Lucenec, tel: 047-4511509 Kovács Lajos - Galánta, Mierové námestie 2, 924 01 Galanta, tel: 031-780 6883 Az adatlap letölthető a Fórum Információs Központ honlapjáról ( www.foruminst.sk ), vagy hozzáférhető a regionális Fórum IC irodákban. Beküldési határidő: 2002. október 15. (a postára adás dátuma) A pályázatokat a következő címre kérjük küldenie Fórum informacné centrum Moyzesova 58, 040 01 Kosice A pályázatokat a Fórum Információs Központ szakmai bizottsága értékeli. Döntéséről október 31-ig minden pályázót értesít.
