Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-18 / 217. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 18. A Böngésző A Vasárnap 37. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 420. E héten az 500-500 koronát Deméndi Tünde párkányi, Pölhös Miklós zsélyi és Füstös János bolyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Oidipusz király 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Fiatalság, bolondság 14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 16.30 Vénasz- szonyoknyara (cseh) 18.15, 20.30 MLADOST: Akirándulás (cseh) 14, 18.15; 11.09.01 (amerikai-francia) 16, 20.15 ISTROPOLIS: Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 15.30, 18, 20.30 Bízd a hackerre! (amerikai) 16.15,18.15, 20.15 Lilo és Stich - A csillagku­tya (amerikai) 15.30,17.15 A madarak világa (francia) 17.30,20 Kí­sérleti gyilkosság (amerikai) 19, 21 KASSA TATRA: A kirándulás (cseh) 16, 18 Gosford Park (amerikai-angol) 20 CAPITOL: Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A hűtlen (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Menekülés a pokolba (amerikai) 17, 19.30 KOVÁK: Rossz társaság (amerikai) 19.30 GALÁNTA - NAGYKAPOS: A fegyverek szava (amerikai) 17.30,20 GYŐR PLAZA: Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (francia-német) 13.15, 15.30,17.45, 20 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 18.30.20.30 Bizsergés (angol-német) 15.45,18,20.15 Abuliszervíz (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Felpörgetve (ausztrál-kanadai- amerikai) 20 Jégkorszak (amerikai) 13, 15.45 A kaptár (amerikai- német-angol) 15.30, 20 Különvélemény (amerikai) 14.15,17,19.45 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 13.15, 17.45 Most már elég! (amerikai) 17.45, 20 On-lány (angol-amerikai) 14.30, 16.30, 18.30.20.30 Rossz társaság (amerikai) 18.30,20.30 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 13.30, 15.30, 17.30 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 14,15.30,17 Sikeres Kalligram-est a varsói Szlovák Intézetben Könyv a szlovákokról ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Varsó. Pénteken tartották a pozso­nyi Kalligram Kiadó, valamint a len­gyel Greg és a Gazeta Wyborcza gondozásában megjelent Kwestia slowacka v XX. wieku (A szlovák­kérdés a XX században) című anto­lógia bemutatóját. A varsói Szlovák Intézetben Szlovákia lengyelországi nagykövete, Magda Vásáryová be­vezető szavai után Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza, a legbefolyáso­sabb lengyel napilap főszerkesztője ismertette a könyvet. Rudolf Chmel az antológia összeállításakor arra a kérdésre kereste a választ, hogyan vélekednek a szlovákok önmaguk­ról, nemzeti hovatartozásukról. A neves irodalomtudós olyan törté­nelmi és közéleti személyiségek vé­leményét gyűjtötte egy kötetbe, mint Vladimír Clementis, Gustáv Husák, Andrej Hlinka, Milan Hod- za, Jozef Tiso és Miroslav Kusy. Adam Michnik, a könyv utószavá­nak írója szerint a szlovák lélek a szlovák gulyáshoz hasonlatos. Két­ségkívül megfér benne a demokra­ta, a kommunista, a fasiszta és a li­berális szemlélet is, a jelenlegi, kao­tikus politikai háttér éppen ezt a lel­ket tükrözi, mondja Chmel. „A szlo­vákok még a kommunista rezsim bukása után sem tudták, kik ők va­lójában. Remélem, ez a könyv segít belső világunk feltérképezésében” - fejezte ki az antológia kapcsán re­ményeit Rudolf Chmel. A szlovákkérdés a XX. században cí­mű antológia először 1996-ban je­lent meg magyarul, egy évvel ké­sőbb a szlovák olvasók is a kezükbe vehették a könyvet. A közeljövőben megjelenő cseh nyelvű kiadásához Petr Pithart írja az utószót, (s, rv) WKHRHRKi az MKKi hírei íflHHHI Kulisszák mögött Darvas Ivánnal Kieb Attila felvétele A 14. évfolyamába lépett rendezvény résztvevőinek és alkotásaiknak a Nógrádi Galéria adott otthont Kerámiai Szimpózium Losoncon Daniel Tere nagy sikert aratott sakk-készlete PUNTIGÁN JÓZSEF Egy év szünet után ismét a losonci Nógrádi Galéria adott otthont a Ke­rámiai Szimpózium művészeinek és alkotásainak. A sorrendben 14. év­folyam résztvevőinek, a hazai és Csehországból érkezett művészek­nek a kálnói Ziaromat vállalat bizto­sította a szinte minden igényüket ki­elégítő alkotói hátteret. Gabriela Luptáková már többször részt vett - szervezőként is - a szim­póziumon. Itt fedezte fel, hogy a fel­kínált anyagból, a samottból na­gyobb méretű tárgyak is megfor­mázhatok, és azokat más anyagok­kal is lehet ötvözni. A samott és por­celán ötvözésével készített áttetsző, belülről megvilágított „légies” alko­tásai, szobrai különleges hatásúak. A csehországi Daniel Tere kerami­kus elsősorban formatervezéssel foglalkozik. Az egyik legnagyobb si­kert a sakk-készlete aratta, de felkel­tette a figyelmet „tengeri asztala” és vitorlás hajója is, melyekkel ő is be­bizonyította: a samott törékeny anyag, de kellő hozzáértéssel, anyagötvözéssel megmznkálható. A szimpózium történetében először fordult elő, hogy Edita Bálázóvá és Ordódy Judit, a pozsonyi Képzőmű­vészeti Főiskola kerámiai tagozatá­nak frissen végzett növendékei sze­mélyében művészi alkotópáros ve­gyen részt. Vallási ihletésű munká­juknak a „Szent Szűz Mária egylete” címet adták. A komoly vallási-szak­rális téma megfogalmazásában a né­pi folklór elemein és apró eszközein kívül nem hiányzott az egészet átha­tó egyedi humor sem. Kiállított alko­(A szerző felvétele) tásaik közé Kálnóról, a helyi sírásó­tól is bekerült egy asztal. Egyebek mellett a középkori falfestészet ins­pirálta őket, s ezt a fő alkotásukban, egy kis kápolna belső terében is megjelenítették. Kár, hogy a terem kis mérete nem tette lehetővé, hogy azt a maga valóságában mutassák be. Ordódy Judit egy éve fejezte be ta­nulmányait a pozsonyi képzőművé­szeti főiskolán. „Már a középiskolá­ban is érdekelt a kerámia - mondta.- Nagyon örültem annak, hogy eljö­hettem erre a szimpóziumra. Na­gyon jól éreztem itt magam, és elé­gedett vagyok az elkészült mun­kánkkal is. A terveket, legalábbis a lényegi részét előre megbeszéltük Edittel. A részleteket már itt gondol­tuk ki. A kiállítás után Pozsonyban egy kápolna belsejében fogjuk elhe­lyezni, azt fogja díszíteni. Közép­pontjában a Szentlélek áll. A sarkai­ban oszlopok lesznek.” A két pályakezdő fiatal művész együtt járt a főiskolára, mind a ket­ten kerámiával foglalkoztak. „Re­mélem, hogy hosszan tartó lesz az együttműködésünk, hiszen sok kö­zös tulajdonságunk és gondolatunk van. Jól tudunk együtt dolgozni” - mondja Judit, akinek kedvenc alap­anyaga az agyag, de e mellett feste­ni is nagyon szeret, és a zománccal is kísérletezik. „Saját kerámiamű­helyt szeretnék alapítani, s Edittel ott dolgozni - avatott be terveibe a fiatal képzőművész. - Keressük a bemutatkozási lehetőségeket Po­zsonyban és Prágában. Ebben a szakmában ez nem egyszerű dolog- fel kell jutnunk a listásra.” A pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a tervek szerint 2003 márciusában költözik a Zizka utcai épületbe Kiállítások és dokumentáció A Szlovák Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumának ré­szeként 2001. július 1-jén megalakult Magyar Kultúra Dokumentációs Központja ez év július elsejétől a Szlo­vákiai Magyar Kultúra Mú­zeumaként működik, a Szlo­vák Nemzeti Múzeum önálló egységeként, pozsonyi szék­hellyel. A múzeum első kiál­lítása, amely a Magyar Inté­zettel közös szervezésben jött létre, egy ma nyíló Kos- suth-emlékkiállítás. TALLÓSI BÉLA „1998-ban azt mondtuk, ki kell építeni a szlovákiai magyar intéz­ményrendszert. Próbáljuk lépés­ről lépésre ezt elérni. Több kör­ben, 1999-ben, 2000-ben több fó­rumon volt szó arról, melyik mú­zeum legyen az, amelyik a szlová­kiai magyar kultúra reprezentatív múzeuma lesz - mondta a Szlová­kiai Magyar Kultúra Múzeuma te­vékenységét felvázoló tegnapi saj­tótájékoztatón Csáky Pál minisz­terelnök-helyettes. - Kezdettől fogva azt a nézetet vallottam, hogy nekünk nem szabad kivonul­nunk Pozsonyból, itt kell lennünk több ok miatt is. Ma arról számol­hatunk be, hogy létrejött Pozsony­ban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, amelynek része a Ma- dách-ház és a Mikszáth-ház is. Az ez év július elsején létesült pozso­nyi intézmény a szlovákiai magyar múzeumok hálózatának része lesz. Ez nem von le semmit annak a jelentőségéből, hogy természe­tesen több regionális múzeum is felvállalja a szlovákiai magyarság kultúrájának a bemutatását. Na­gyon szeretném - tette hozzá Csáky Pál -, ha két-három év múl­va eljutnánk oda, hogy a szlováki­ai magyar múzeumokról ki tu­dunk adni egy közös katalógust, amelyben minden olyan regioná­lis múzeum szerepelni fog, amely egy-egy régió néprajzával, törté­nelmével foglalkozik. Úgy gondo­lom, abban előkelő helyen kell szerepelnie ennek az új múzeum­nak.” Jarábik Gabriella, a kulturális mi­nisztérium főosztályvezetője a do­kumentációs központ, illetve a jú­lius elsejével létrejött múzeum te­vékenységét ismertetve elsőként természetesen a ma nyíló első ki­állításukat említette, amely Kos­suth Lajos munkásságát mutatja be, s amelyet a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézetével együtt szerveztek. „Ez az első közös szervezésünk, munkánk a Magyar Intézettel, amellyel szeretnénk a jövőben is együttműködni” - mondta a fő­osztályvezető, megbízott igazga­tó. További rendezvényeikkel kap­csolatban azt a kiállítást emelte ki, amelyet még tavasszal a Doku­mentációs Központ vállalt fel, s amely a Jókai Színház ötvenéves múltját, történelmét mutatja be. Ez lesz a pozsonyi Szlovákiai Ma­gyar Kultúra Múzeuma első önálló kiállítása, s október elsején nyílik majd a Jókai Színházban. Az intézmény - amelynek jelenleg a Történeti Múzeum pozsonyi vár­ban található helyiségei adnak otthont - a tervek szerint 2003 márciusában költözik át a most felújítás alatt álló Zizka utca 18 alatti épületbe, amelyben a föld­szinten, 300 négyzetméter alapte­rületen, egy nagyobb és négy ki­sebb teremben lesznek kiállító­helyiségei. A múzeum ez évi 10 millió koronás költségvetéséből 6 milliót fordít a felújítási munkála­tokra. A márciusi megnyitóra, vagyis a székház átadására reprezentatív kiállítással készülnek, amely a A múzeum mind széle­sebb körű együttműkö­désre törekszik. szlovákiai magyar közösség törté­netét, kulturális hagyományait, valamint e közösség művész társa­dalma által létrehozott képzőmű­vészeti értékeket prezentálja majd. Ahogy a megbízott igazgató asszony elmondta, a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múze­uma kiemelten fontos hosszabb távú céljai közé tartozik a múze­um tevékenységének bemutatása Pozsonyon kívül is, vándorkiállí­tások formájában. Ugyanakkor - kiállítások átvételével - a pozso­nyi múzeum szeretne lehetőséget teremteni a regionális múzeumok bemutatkozására is. Jarábik Gabriella arról is szólt a sajtótájékoztatón, hogy „nem sike­rült volna mindezt elérnünk, meg­valósítanunk, hogyha nem kap­tunk volna hathatós segítséget a Magyar Koalíció Pártjától.” A pozsonyi intézmény a kiállítási tevékenység mellett tovább foly­tatja dokumentációs munkáját. Ahogy a megbízott igazgató asz- szony vázolta: „ennek fókuszában a szlovákiai regionális múzeumok­ban, levéltárakban található ma­gyar vonatkozású anyag feltérké­pezése, az információk közvetítése áll. Ehhez szükséges azoknak a módszertani útmutatóknak a ki­dolgozása, amelyek szerint a ma­gyar vonatkozású tárgyi és írásbeli emlékek azonosíthatóak. E cél ér­dekében a Szlovákiai Magyar Kul­túra Múzeuma mind szélesebb kö­rű együttműködésre törekszik a szlovákiai muzeológusokkal, mú­zeumokkal, a profilba vágó tevé­kenységre, kutatómunkára specia­lizálódott intézményekkel.” Az együttműködéssel kapcsolat­ban Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes elmondta: „Szeretném hangsúlyozni, nagyon jó lenne, ha a többi múzeummal harmonikus együttműködés jönne létre. Azt hi­szem, egyetlen múzeum nem tudja bemutatni a teljes szlovákiai ma­gyar realitást, történelmet, múltat, néprajzot. Múzeumok hálózata az, amely el tud látni üyen feladatot. Azt hiszem, helyes az, ha múzeu­mok sora fogja ezt elvégezni.” MEGKÉRDEZTÜK Anton Hykisch szlovák írót, a „globalizáció és a nemzeti irodalom" viszonyáról értekező idei Tokaji írótábor egyik előadóját: Elképzelhető-e idegen nyelven írt nemzeti irodalom? A nem nemzeti nyelven, azaz nem anyanyelven írt nemzeti iro­dalom alapjában véve elképzel­hető. Az a valami, amit általában a „nemzeti” jelzővel szoktunk il­letni, nemcsak nyelvi, hanem más karakterisztikumokat is tar­talmaz. Tartalmazza a történel­mi tapasztalatokat, a nemzeti te­rület élményét, s magába foglal­ja az egyéb nemzeti reáliákat, így például a nemzetpszichológi­át, a sajátos nemzeti életvitelt és értékrendet stb. is. A világiroda­lom nagy részét fordítások segít­ségével, azaz anyanyelvűnkön (amiből általában csak egy van) ismerjük meg. Balzac vagy Mau- riac regényeiben mégis markán­san ott érezzük Franciaországot, Chestertonban, Galsworthyban felismerhető az angol lélek, Faulkner vagy Styron műveiben az amerikai Dél, Tolsztojban, Dosztojevszkijben vagy Csehov- ban Oroszország. A hatás nem kizáróan nyelvfüggő. El tudom tehát képzelni a más nyelven írt művészi prózát, esz- szét, epikát. A költészettel kicsit más a helyzet. A kötött vers ma­ximálisan a nemzeti nyelv ele­meihez kötött, művészi hatása a forrásnyelvhez kapcsolódik. Léteznek nemzetek, amelyeket a történelem a nyelvük elhagyásá­ra kényszerített. S ennek ellené­re ki merné kétségbe vonni James Joyce prózájának (Dublini emberek, Ulysses) az „írségét”? A kirgiz Csingiz Ajtmatov oro­szul ír. S ki ne ismerné az indiai írók jó néhányának az esetét: an­golul írnak, hogy a más nyelvű, sőt más írásrendszerű indiaiak is megértsék őket. Sok közép-euró­pai írt és ír franciául vagy ango­lul (Joseph Conrad-Korzeniow- ski, Eugene Ionesco, Milan Kun- dera). Spanyolországban és Latin-Ame- rikában a nemzeti irodalmak so­kasága létezik, de legtöbbjük egyetlen irodalmi nyelven, spa­nyolul íródik. S mégis tudjuk, hogy Jorge Luis Borges argen­tin, s Garcia Márquez kolumbiai. S kinek jut eszébe, hogy a né­met, a svájci és az osztrák iroda­lom ugyanazon a német nyelven íródik? A mi irodalomtörténetünk nem egy bilingvis írót ismer. Úgy vé­lem, a kis népek irodalmának a jövője megint a kétnyelvűség, ná­lunk az anyanyelv és egy világ­nyelv ismerete és használata nemsokára általános lesz. Sajnos, én nem lennék képes szépprózát angolul írni, pedig sok éven át Észak-Amerikában él­tem, és beszélek angolul. Lehet, hogy a fiataloknak ez mát köny- nyebben megy majd. (tőzsér) Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete folytatja a Kulisz- szák mögött című rendezvényét, melyben a Nemzet Színészeit kíván­ja bemutatni. Ezúttal Darvas Iván Kossuth-díjas színművésszel beszél­get életéről, hivatásáról, életpályá­járól Szabó G. László újságíró. A ta­lálkozóra holnap délután 5 órakor kerül sor az Intézet székházában.

Next

/
Thumbnails
Contents