Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-16 / 215. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 16. KÍNRÍMEK Különvélemény Ott áltam az emelvényen, s felolvastam szemelvényem. Oda fajult a világ, hogy ma­napság a férfi negatív tulaj­donsága már erény a nő szemében Ha magáról egy férfiú hibát lódít, azonnyomban vagy féltucat libát hódít. A dalai láma vonzásában Nagyon szeretném, ha eme szent elme életéből pár percet rám szentelne! Kártyázó színészek Kártyázik a Bubik, kártyázik a Kubik, nem jönnek a bubik, így mindkettő bukik... A késdobálóban Ha két banda verekedik, abból balhé kerekedik! Zsemlefelfújt- Pocsék lett a zsemle sütve- szólt a szakács szemlesütve. A bakfis gondolata Melleim már szépen nőnek, mégsem érzem magam nőnek. Az ismerkedési esten Kérdezem az ismerősöm:- Norvég-e az, akinek oly hegyes az orrvége? Falusi divat Szomszédasszony kecse, becse nem valami csecsebecse, hanam az új cseh bekecse. A kommunizmus építői Elhitték az elvet. Éltek? Szellemileg elvetéltek... Tehetetlen férj Ma ágyamban hál a nejed, tudom, ettől fáj a fejed! Tréfa Állítólag hánytat a hal bele! Tudod-e hogy hány tata hal bele? Ágnes, a pénzsóvár Nem kevés az ági vagyon, pályázik rá Ági, nagyon! Ellenőrzés a tejüzemben Rossz ízű az ementáli, van mit rajta emendálni! Ez is egy módszer... Mit keres e Manci Pálon? Pál szól: - Épp emancipálom! A régész meg a régi cimborája Ne keresd a leleted a régésznél, mert rádtámad, hiszen nincs már rég észnél! (Lacza Gergely) Csémy Balázs és barátai a szigetlakó gyerekeket vezette be a számítógép és a világháló rejtelmeibe. A kommunikáció nyelve az angol volt Diákként Mauritius szigetén CSÉMY BALÁZS olnay Ádám, esetleg az általa létrehozott ala­pítvány, a Learning Enterprises (LE) neve néhány olvasónk szá­mára ismerős lehet. Ez a szervezet az, amely Andruskó Im­rének, a Komáromi Polgári Klub el­nökének segítségével a szlovákiai magyar falvakban élő fiataloknak és gyermekeknek nyaranta biztosítja a világnyelvek megismerésének lehe­tőségét az „Angolul tanuló falvak” nevű program keretén belül. Ez a nyelvtanfolyam csupán része az ala­pítvány által szervezett, általában a hátrányos helyzetben lévő emberek életének megszínesítésére létreho­zott programsorozatnak. Tavaly és idén nyáron örömmel vállaltam sze­repet és igyekeztem segítséget nyúj­tani a program lebonyolításában, így megkaptam annak a lehetősé­gét, hogy a LE más projektjeibe is bepülantást nyeljek. A LE „leányvállalata” a LEM (Learning Enterprises Mauritius) minden évben kétszer (nyáron és télen) rendezi meg a „Használjuk az internetet!” programot. E program fő célja az internetes hozzáférhető­séget és az informatikai alapinfor­mációk megszerzésének lehetősé­gét biztosítani olyan gyermekek­nek, akiknek igencsak korlátozott lehetőségeik miatt nem volt módjuk megismerkedni a számítógépekkel. Idén nyáron tehát Mauritius szige­tére utaztam annak reményében, hogy a programban vállalt szere­pem lehetőséget biztosíthat értékes kapcsolatok kialakítására és a cso­dálatos sziget megismerésében. Két magyar egyetemista fiú és egy brit lánnyal, ill. a Mauritiuson élő helyi résztvevőkkel vállvetve vágtunk ne­ki az idei program lebonyolításá­nak. Nagy szerepet játszott a meg­rendezésben a mauritiuszi Le Bocage középiskola, amely vállalta a segítséget azáltal, hogy termet és számítógépeket biztosított a kéthe­tes kurzus folyamán. A LEM idén először vette fel a kapcsolatot az ár­vaházzal, de az első pillanatoktól kezdve érezhető volt, hogy az együttműködésnek hatalmas sikere lesz. Az együtt töltött két hét folya­mán rájöhettem, hogy a szerencsét­len sorsú gyermekeknek mennyire szükségük van a szeretedre és az odafigyelésre. Igyekeztem a tanítás területén még javítást igénylő ké­pességeimet olyan módon kompen­zálni, hogy a lehető legnagyobb megértéssel és bizalommal közeled­tem feléjük, és amit a reakcióikból éreztem, ez a hozzáállás volt a leg­fontosabb a jó kapcsolatok kialakí­tására. 20 kislány és kisfiú (életko­ruk 9-12 terjedt) vehetett részt a na­pi foglalkozásokban, két héten ke­resztül. A napok során igyekeztünk megismertetni velük azokat az in­formatikai lehetőségeket, amelyek életüket könnyebbé tehetik. A szö­vegszerkesztő és rajzolóprogram is­mertetése után az internet „rejtel­meibe” vezethettük be őket. A prog­ram talán legfontosabb részének a kézzel fogható eredményt tekintet­tük, így minden nap nyomtatásban hazavihettük napi munkájuk gyü­mölcsét. A végső cél pedig egy „ma­gazin” létrehozása volt, amely tar­talmazta mindaddig megismert in­formációik lenyomatát, azaz az első napok nehezen összehozott név­jegykártyái mellett megtalálható volt benne az utolsó napokban az internetről megszerzett hatalmas információmennyiség is. Munkájuk végeredményét az utolsó napon megszervezett partin társaiknak is bemutathatták. A mi munkánk azonban nem csak abból állt, hogy az órák során foglal­kozzunk a gyermekekkel. A reggel kilenctől délután háromig tartó fog­lalkozások során a szünetekben is együtt voltunk, itt adódott igazán lehetőségünk megismerni őket. Az első napi nyelvi nehézségek felol­dódtak, amikor érezték, hogy segí­teni akarunk. Sosem értettem meg jobban a tanítói munka szükséges­ségét. Persze Mauritiusról nem írhat riportot senki, aki kihagyná a való­ban csodálatos sziget lakóinak és természetrajzának jellemzését írá­sából. Rám is elemi erővel hatott az Indiai-óceán csodálatos tengerpart­ja, a hatalmas cukomádtelepek ma­gasztossága és a barátságos embe­rek vendégszeretete. Azonban volt lehetőségem megismerni a sziget azon oldalát is, amely nem feltétle- nül kacsint vissza a nívós utazási prospektusok címlapjairól. Mauriti­us ugyanis nem egy összefüggő ten­gerpart (maximum azon idősödő nyugati turistáknak, akik nem vágy­nak behatóbban megismerkedni a szigettel). Nagyon nehéz magabiz­tos egzisztenciát kialakítani a lakók­nak olyan országban, amely ennyire függ az idelátogató utazóktól. És ugyan egyre inkább népszerű a szi­get a turisztikai szempontból, a na­gyobb városok szegényebb részei­nek tehetedensége dühöt és elkese­redettséget váltottak ki belőlem, fő­képp miután az ötcsillagos hotelt is láttam a tengerparton, ahol maxi­mum a pincér volt színesbőrű. Töb­ben kiáltották ki Mauritiusi a tole­rancia szigetének, amely néhány jellemző szemszögből mindenképp igaz (a vallási megbékélés követen­dő példaként szolgálhatna a világ többi országában is, nem beszélve az ország nemzeti lobogójáról, amely egymagában hirdeti a vallási felekezetek megbékélését), azon­ban mégsem felel meg teljesen az utazásom előtt - csupán újságcik­kekre hagyatkozva - kialakított kép­nek. Ezt a fajta csalódást csak a csodálatos emlékek tudták feled­tetni: az Indiai-óceán látványa, a híres Pamplemousses-i botani­kuskert egzotikus fái és a teknő­sök, a minket szállásoló magyar család vendégszeretete, a költői­en kaotikus főváros: Port Louis, a hindu esküvői ceremónia és a többnapos muzulmán lakodalom mind-mind olyan élményekkel gazdagítottak, amely miatt csak azt tudom mindenkinek tanácsol­ni, amint lehetősége van, utazzon el erre a csodálatos helyre, mert életre szóló tapasztalatokkal gaz­dagodhat. FELHÍVÁS A Learning Enterprises Alapítvány és a Komáromi Polgári Klub várja a kalandvágyó 18 - 22 év körüli fiatalok jelentkezését, akik szeretné­nek három felejthetetlen hetet eltölteni a csodálatos szigeten, Mauri­tiuson. A jelentkezési lapokat, ill. további információkat a Selye János Gimnázium címén igényelhetnek: ul. Bisk. Királya 5, Komárno, tel. 035/7731 312. Szlengeljünk együtt az iskolá­ban! Te sem érted, hogy miket beszél? Pedig ő is magyarul mondja, csak egy kicsit másként. Tudod, olyan szlengesen. Mert, hogy az ellenőr­ző sem ellenőrző, hanem anyaszo- morító, árulkodó és még sorolhat­nám. S ha kíváncsi vagy a folytatás­ra is, akkor tarts velünk hétről hét­re, és egy egész kis szlengszótárat rakhatunk össze így együtt. Most aztán belekezdünk, és innen senki nem távozik újabb szlengek nélkül. Tudod, ezek olyan szavak, amelyek kicsit viccesek, kicsit jópo­fák és kicsit érthetetlenek. Minden­esetre nélkülük unalmas lenne a nyelv. Elsőként nézzünk tehát né­hány szlenget az iskola környéké­ről. iskola: észház, fejtágító, isi, mele­gedő, okosító, oskola, rizsázda, skola, suli, sulibuli, sulkó, sullogó, sutyesz, tanoda, tanulásteijesztő, tanulói kégli, váróterem, vigyázda alsós: aprócska, csacsi, csicska, em­berpalánta, isis, kicsik, minimat, mütyür, pici, picurka, pöttöm, sulis, szecska, tökmag, törpe, zöldfülű felsős: anyaszomorító, cula, éret­len, kajla, kamasz, lángelme, mé­lák, öreg róka, vagány, vén szamár kollégium: bezáróda, éjjeli szállás, kolcsi, kolesz, koli, kolter, kóter, szunyihely kollégista: kolcsis, koleszos, kolis, kolista, kolteros, kóteros tanárnő: csicskahajcsár, tam-tam néni, tanci, tancsi néni, tanmama, tannő, krétafogyasztó, tandiriga, rendeske, rendi tancsi, szivi tanár hetes: csicska, heteske, heti, kista- nár, krétás, lóti-futi, nagyszáj, osz­tálykukac, osztályőr, porfelelős, táblanyaló osztályfőnök: bandavezér, bubu, főnök, főtancsi, ofő, öli, őszi, oszifej, oszifő, osztfő igazgató: bőrharisnya, dagi, dili, diri, dirci, góré, igabá, nagyfőnök, parancsnok, seriff sulikoponya gondnok: dajka, gazdi, gondi, göngyi, Házimaci, intézkedő, pap­rikajancsi portás: bakter, bejárati kuvik, csősz, Derrick, isiőr, éjszakai ba­goly, kalózvezér, kapuőr, kapus, Pisti-posti, poresz, riasztóberende­zés, sasszem, tata, útonálló Több mint nyolcszázan váltottak jegyet a rendezvényre, sok motoros vendég is volt On The Road Again KIS PÉTER „És megint úton vagy” - énekelte a Canned Heat Revival Band a kamocsai motoros találkozó máso­dik, szombati napján. A háromna­pos motoros találkozót szeptem­ber első hétvégéjén a Klikk feszti­válok régi, jól bevált helyszínén, a kamocsai Oázis kempingben tar­tották. Szeptember első hétvégéje kelle­mes meleggel és ragyogó napsü­téssel ajándékozta meg a kétkere­kű, berregő járgányok szerelmese­it. Az első nap, pénteken René Lackó és zenekara nyűtte a gitáro­kat Jimi Hendrix stílusában, majd a pozsonyi Babylon zenekar hívta táncba a kristálytiszta rock zene szerelmeseit. Az est fénypontja pe­dig a csehországi Most városából érkezett Lady I and the Bluesbirds volt. A zenekar énekesnője nem csak hangjával, de külsejével is a hatvanas években népszerű Janis Joplin blues énekesnőt idézi. Morvay Péter és Procházka Misi, az érsekújvári Intruder Motor­cycles Club vezetői elégedettek le­hetnek az első Motorfeszt látoga­tottságával. Több mint nyolcszá­zan váltottak jegyet a rendezvény­re, de sok vendég is volt a baráti motoros klubokból Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából. Szombat délután a motorosok a kamocsai kempingből a közeli Ér­sekújvár főterére indultak, ahol egy díszkör megtétele után az egyik söröző melletti parkolóban tették közszemlére tüzes táltosai­kat. A motorszépségverseny zsűrije vé­gül egy privigyei motorkerékpárt talált a Miss Motor megtisztelő címre leginkább érdemesnek. Miu­tán hatalmas hangzavart keltve visszatértek a motorosok Kamo­csára, a tábor színpadán a párká­nyi, újvári és szímői zenészekből álló, egyre népszerűbb Canned Heat Revival Band indította be a táncos lábú nézőket. A hetvenes évek kiváló amerikai blues-rock csapata, a Canned Heat bugizásra csábító zenéjét gyönyörűen, egy kissé saját szájízre átformáló ban­da nagy tetszést aratott a motoro­sok körében. A hangulat kétségkí­vül Marian Greksa és új, külön erre az alkalomra verbuválódott együt­tese, a Greksabathci fellépésével gradiált, majd a Miss Vizespóló versenyen hágott a tetőfokára, amikor már kétezernél is több bőr­ruhába, bőrcsizmába öltözött mo­toros tolongott a színpad előtt. A hét vállalkozó kedvű, csinos lány bátran vállalta, hogy hófehér póló­jukat az ujjongó nézősereg szeme láttára lelocsolják vízzel. A nézők tapsviharának és hangerejének fo­ka szerint aztán a léghangosabb tetszést arató hölgyé lett a szpon­zorok bőkezű ajándéka. A női bá­jak bemutatója után ismét zene kö­vetkezett, a Magyarországról érke­zett Cry Free zenekar régi Deep Purple számokkal vadította meg a bulizásra kiéhezett tömeget. A mo­toros találkozóra több mint 500 motorkerékpár érkezett, ami azt jelzi, hogy a helyszín és a műsor a szervezők részéről jó választásnak bizonyult. A napközben kissé álmos táborla­kókat a motoros találkozók meg­szokott kísérőrendezvényei, a sör­ivó bajnokság, a motoros bemuta­tó, különféle motoros ügyességi versenyek próbálták felrázni. A lé­nyeg azonban mégis a barátok, is­merősök, régi és új motorosok ta­lálkozása volt. A véget nem érő szakmai beszélgetésekből egy kí­vülálló nem motorozó egy árva szót sem érthetett, de a „motoros feelinget” talán sikerült belőle el­csípnie. Végül, de nem utolsó sor­ban hadd említsem meg azt a tényt, ami jellemző az összes többi, jól szervezett motoros találkozóra is: a rendezőségnek egyszer sem kellett verekedésbe, vagy akár ci- vakodásba avatkoznia, mivel sem­mi ilyesmi nem történt. A vad mo­toros külső valószínűleg a legtöbb­ször szelíd motoros belsőt takar. MAGYoZOMFT AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents