Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-16 / 215. szám, hétfő
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 16. KÍNRÍMEK Különvélemény Ott áltam az emelvényen, s felolvastam szemelvényem. Oda fajult a világ, hogy manapság a férfi negatív tulajdonsága már erény a nő szemében Ha magáról egy férfiú hibát lódít, azonnyomban vagy féltucat libát hódít. A dalai láma vonzásában Nagyon szeretném, ha eme szent elme életéből pár percet rám szentelne! Kártyázó színészek Kártyázik a Bubik, kártyázik a Kubik, nem jönnek a bubik, így mindkettő bukik... A késdobálóban Ha két banda verekedik, abból balhé kerekedik! Zsemlefelfújt- Pocsék lett a zsemle sütve- szólt a szakács szemlesütve. A bakfis gondolata Melleim már szépen nőnek, mégsem érzem magam nőnek. Az ismerkedési esten Kérdezem az ismerősöm:- Norvég-e az, akinek oly hegyes az orrvége? Falusi divat Szomszédasszony kecse, becse nem valami csecsebecse, hanam az új cseh bekecse. A kommunizmus építői Elhitték az elvet. Éltek? Szellemileg elvetéltek... Tehetetlen férj Ma ágyamban hál a nejed, tudom, ettől fáj a fejed! Tréfa Állítólag hánytat a hal bele! Tudod-e hogy hány tata hal bele? Ágnes, a pénzsóvár Nem kevés az ági vagyon, pályázik rá Ági, nagyon! Ellenőrzés a tejüzemben Rossz ízű az ementáli, van mit rajta emendálni! Ez is egy módszer... Mit keres e Manci Pálon? Pál szól: - Épp emancipálom! A régész meg a régi cimborája Ne keresd a leleted a régésznél, mert rádtámad, hiszen nincs már rég észnél! (Lacza Gergely) Csémy Balázs és barátai a szigetlakó gyerekeket vezette be a számítógép és a világháló rejtelmeibe. A kommunikáció nyelve az angol volt Diákként Mauritius szigetén CSÉMY BALÁZS olnay Ádám, esetleg az általa létrehozott alapítvány, a Learning Enterprises (LE) neve néhány olvasónk számára ismerős lehet. Ez a szervezet az, amely Andruskó Imrének, a Komáromi Polgári Klub elnökének segítségével a szlovákiai magyar falvakban élő fiataloknak és gyermekeknek nyaranta biztosítja a világnyelvek megismerésének lehetőségét az „Angolul tanuló falvak” nevű program keretén belül. Ez a nyelvtanfolyam csupán része az alapítvány által szervezett, általában a hátrányos helyzetben lévő emberek életének megszínesítésére létrehozott programsorozatnak. Tavaly és idén nyáron örömmel vállaltam szerepet és igyekeztem segítséget nyújtani a program lebonyolításában, így megkaptam annak a lehetőségét, hogy a LE más projektjeibe is bepülantást nyeljek. A LE „leányvállalata” a LEM (Learning Enterprises Mauritius) minden évben kétszer (nyáron és télen) rendezi meg a „Használjuk az internetet!” programot. E program fő célja az internetes hozzáférhetőséget és az informatikai alapinformációk megszerzésének lehetőségét biztosítani olyan gyermekeknek, akiknek igencsak korlátozott lehetőségeik miatt nem volt módjuk megismerkedni a számítógépekkel. Idén nyáron tehát Mauritius szigetére utaztam annak reményében, hogy a programban vállalt szerepem lehetőséget biztosíthat értékes kapcsolatok kialakítására és a csodálatos sziget megismerésében. Két magyar egyetemista fiú és egy brit lánnyal, ill. a Mauritiuson élő helyi résztvevőkkel vállvetve vágtunk neki az idei program lebonyolításának. Nagy szerepet játszott a megrendezésben a mauritiuszi Le Bocage középiskola, amely vállalta a segítséget azáltal, hogy termet és számítógépeket biztosított a kéthetes kurzus folyamán. A LEM idén először vette fel a kapcsolatot az árvaházzal, de az első pillanatoktól kezdve érezhető volt, hogy az együttműködésnek hatalmas sikere lesz. Az együtt töltött két hét folyamán rájöhettem, hogy a szerencsétlen sorsú gyermekeknek mennyire szükségük van a szeretedre és az odafigyelésre. Igyekeztem a tanítás területén még javítást igénylő képességeimet olyan módon kompenzálni, hogy a lehető legnagyobb megértéssel és bizalommal közeledtem feléjük, és amit a reakcióikból éreztem, ez a hozzáállás volt a legfontosabb a jó kapcsolatok kialakítására. 20 kislány és kisfiú (életkoruk 9-12 terjedt) vehetett részt a napi foglalkozásokban, két héten keresztül. A napok során igyekeztünk megismertetni velük azokat az informatikai lehetőségeket, amelyek életüket könnyebbé tehetik. A szövegszerkesztő és rajzolóprogram ismertetése után az internet „rejtelmeibe” vezethettük be őket. A program talán legfontosabb részének a kézzel fogható eredményt tekintettük, így minden nap nyomtatásban hazavihettük napi munkájuk gyümölcsét. A végső cél pedig egy „magazin” létrehozása volt, amely tartalmazta mindaddig megismert információik lenyomatát, azaz az első napok nehezen összehozott névjegykártyái mellett megtalálható volt benne az utolsó napokban az internetről megszerzett hatalmas információmennyiség is. Munkájuk végeredményét az utolsó napon megszervezett partin társaiknak is bemutathatták. A mi munkánk azonban nem csak abból állt, hogy az órák során foglalkozzunk a gyermekekkel. A reggel kilenctől délután háromig tartó foglalkozások során a szünetekben is együtt voltunk, itt adódott igazán lehetőségünk megismerni őket. Az első napi nyelvi nehézségek feloldódtak, amikor érezték, hogy segíteni akarunk. Sosem értettem meg jobban a tanítói munka szükségességét. Persze Mauritiusról nem írhat riportot senki, aki kihagyná a valóban csodálatos sziget lakóinak és természetrajzának jellemzését írásából. Rám is elemi erővel hatott az Indiai-óceán csodálatos tengerpartja, a hatalmas cukomádtelepek magasztossága és a barátságos emberek vendégszeretete. Azonban volt lehetőségem megismerni a sziget azon oldalát is, amely nem feltétle- nül kacsint vissza a nívós utazási prospektusok címlapjairól. Mauritius ugyanis nem egy összefüggő tengerpart (maximum azon idősödő nyugati turistáknak, akik nem vágynak behatóbban megismerkedni a szigettel). Nagyon nehéz magabiztos egzisztenciát kialakítani a lakóknak olyan országban, amely ennyire függ az idelátogató utazóktól. És ugyan egyre inkább népszerű a sziget a turisztikai szempontból, a nagyobb városok szegényebb részeinek tehetedensége dühöt és elkeseredettséget váltottak ki belőlem, főképp miután az ötcsillagos hotelt is láttam a tengerparton, ahol maximum a pincér volt színesbőrű. Többen kiáltották ki Mauritiusi a tolerancia szigetének, amely néhány jellemző szemszögből mindenképp igaz (a vallási megbékélés követendő példaként szolgálhatna a világ többi országában is, nem beszélve az ország nemzeti lobogójáról, amely egymagában hirdeti a vallási felekezetek megbékélését), azonban mégsem felel meg teljesen az utazásom előtt - csupán újságcikkekre hagyatkozva - kialakított képnek. Ezt a fajta csalódást csak a csodálatos emlékek tudták feledtetni: az Indiai-óceán látványa, a híres Pamplemousses-i botanikuskert egzotikus fái és a teknősök, a minket szállásoló magyar család vendégszeretete, a költőien kaotikus főváros: Port Louis, a hindu esküvői ceremónia és a többnapos muzulmán lakodalom mind-mind olyan élményekkel gazdagítottak, amely miatt csak azt tudom mindenkinek tanácsolni, amint lehetősége van, utazzon el erre a csodálatos helyre, mert életre szóló tapasztalatokkal gazdagodhat. FELHÍVÁS A Learning Enterprises Alapítvány és a Komáromi Polgári Klub várja a kalandvágyó 18 - 22 év körüli fiatalok jelentkezését, akik szeretnének három felejthetetlen hetet eltölteni a csodálatos szigeten, Mauritiuson. A jelentkezési lapokat, ill. további információkat a Selye János Gimnázium címén igényelhetnek: ul. Bisk. Királya 5, Komárno, tel. 035/7731 312. Szlengeljünk együtt az iskolában! Te sem érted, hogy miket beszél? Pedig ő is magyarul mondja, csak egy kicsit másként. Tudod, olyan szlengesen. Mert, hogy az ellenőrző sem ellenőrző, hanem anyaszo- morító, árulkodó és még sorolhatnám. S ha kíváncsi vagy a folytatásra is, akkor tarts velünk hétről hétre, és egy egész kis szlengszótárat rakhatunk össze így együtt. Most aztán belekezdünk, és innen senki nem távozik újabb szlengek nélkül. Tudod, ezek olyan szavak, amelyek kicsit viccesek, kicsit jópofák és kicsit érthetetlenek. Mindenesetre nélkülük unalmas lenne a nyelv. Elsőként nézzünk tehát néhány szlenget az iskola környékéről. iskola: észház, fejtágító, isi, melegedő, okosító, oskola, rizsázda, skola, suli, sulibuli, sulkó, sullogó, sutyesz, tanoda, tanulásteijesztő, tanulói kégli, váróterem, vigyázda alsós: aprócska, csacsi, csicska, emberpalánta, isis, kicsik, minimat, mütyür, pici, picurka, pöttöm, sulis, szecska, tökmag, törpe, zöldfülű felsős: anyaszomorító, cula, éretlen, kajla, kamasz, lángelme, mélák, öreg róka, vagány, vén szamár kollégium: bezáróda, éjjeli szállás, kolcsi, kolesz, koli, kolter, kóter, szunyihely kollégista: kolcsis, koleszos, kolis, kolista, kolteros, kóteros tanárnő: csicskahajcsár, tam-tam néni, tanci, tancsi néni, tanmama, tannő, krétafogyasztó, tandiriga, rendeske, rendi tancsi, szivi tanár hetes: csicska, heteske, heti, kista- nár, krétás, lóti-futi, nagyszáj, osztálykukac, osztályőr, porfelelős, táblanyaló osztályfőnök: bandavezér, bubu, főnök, főtancsi, ofő, öli, őszi, oszifej, oszifő, osztfő igazgató: bőrharisnya, dagi, dili, diri, dirci, góré, igabá, nagyfőnök, parancsnok, seriff sulikoponya gondnok: dajka, gazdi, gondi, göngyi, Házimaci, intézkedő, paprikajancsi portás: bakter, bejárati kuvik, csősz, Derrick, isiőr, éjszakai bagoly, kalózvezér, kapuőr, kapus, Pisti-posti, poresz, riasztóberendezés, sasszem, tata, útonálló Több mint nyolcszázan váltottak jegyet a rendezvényre, sok motoros vendég is volt On The Road Again KIS PÉTER „És megint úton vagy” - énekelte a Canned Heat Revival Band a kamocsai motoros találkozó második, szombati napján. A háromnapos motoros találkozót szeptember első hétvégéjén a Klikk fesztiválok régi, jól bevált helyszínén, a kamocsai Oázis kempingben tartották. Szeptember első hétvégéje kellemes meleggel és ragyogó napsütéssel ajándékozta meg a kétkerekű, berregő járgányok szerelmeseit. Az első nap, pénteken René Lackó és zenekara nyűtte a gitárokat Jimi Hendrix stílusában, majd a pozsonyi Babylon zenekar hívta táncba a kristálytiszta rock zene szerelmeseit. Az est fénypontja pedig a csehországi Most városából érkezett Lady I and the Bluesbirds volt. A zenekar énekesnője nem csak hangjával, de külsejével is a hatvanas években népszerű Janis Joplin blues énekesnőt idézi. Morvay Péter és Procházka Misi, az érsekújvári Intruder Motorcycles Club vezetői elégedettek lehetnek az első Motorfeszt látogatottságával. Több mint nyolcszázan váltottak jegyet a rendezvényre, de sok vendég is volt a baráti motoros klubokból Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából. Szombat délután a motorosok a kamocsai kempingből a közeli Érsekújvár főterére indultak, ahol egy díszkör megtétele után az egyik söröző melletti parkolóban tették közszemlére tüzes táltosaikat. A motorszépségverseny zsűrije végül egy privigyei motorkerékpárt talált a Miss Motor megtisztelő címre leginkább érdemesnek. Miután hatalmas hangzavart keltve visszatértek a motorosok Kamocsára, a tábor színpadán a párkányi, újvári és szímői zenészekből álló, egyre népszerűbb Canned Heat Revival Band indította be a táncos lábú nézőket. A hetvenes évek kiváló amerikai blues-rock csapata, a Canned Heat bugizásra csábító zenéjét gyönyörűen, egy kissé saját szájízre átformáló banda nagy tetszést aratott a motorosok körében. A hangulat kétségkívül Marian Greksa és új, külön erre az alkalomra verbuválódott együttese, a Greksabathci fellépésével gradiált, majd a Miss Vizespóló versenyen hágott a tetőfokára, amikor már kétezernél is több bőrruhába, bőrcsizmába öltözött motoros tolongott a színpad előtt. A hét vállalkozó kedvű, csinos lány bátran vállalta, hogy hófehér pólójukat az ujjongó nézősereg szeme láttára lelocsolják vízzel. A nézők tapsviharának és hangerejének foka szerint aztán a léghangosabb tetszést arató hölgyé lett a szponzorok bőkezű ajándéka. A női bájak bemutatója után ismét zene következett, a Magyarországról érkezett Cry Free zenekar régi Deep Purple számokkal vadította meg a bulizásra kiéhezett tömeget. A motoros találkozóra több mint 500 motorkerékpár érkezett, ami azt jelzi, hogy a helyszín és a műsor a szervezők részéről jó választásnak bizonyult. A napközben kissé álmos táborlakókat a motoros találkozók megszokott kísérőrendezvényei, a sörivó bajnokság, a motoros bemutató, különféle motoros ügyességi versenyek próbálták felrázni. A lényeg azonban mégis a barátok, ismerősök, régi és új motorosok találkozása volt. A véget nem érő szakmai beszélgetésekből egy kívülálló nem motorozó egy árva szót sem érthetett, de a „motoros feelinget” talán sikerült belőle elcsípnie. Végül, de nem utolsó sorban hadd említsem meg azt a tényt, ami jellemző az összes többi, jól szervezett motoros találkozóra is: a rendezőségnek egyszer sem kellett verekedésbe, vagy akár ci- vakodásba avatkoznia, mivel semmi ilyesmi nem történt. A vad motoros külső valószínűleg a legtöbbször szelíd motoros belsőt takar. MAGYoZOMFT AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
