Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-10 / 210. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 10. KOMMENTÁR Óvatosan ígérgetnek PÁKOZDI GERTRÚD A választások előtt két héttel látszólag semmi sem történik a gazdaságban. Az állami költségvetés még nem omlott össze, a kormány már (szinte) nem privatizál, a politikai vihart kavart motorvonat-vásárlási ügyet elaltatták az új kormány megalakulásáig, a komáromi hajógyár is megkapta a vállalatot legalább egy ideig biztosan felszínen tartó mentőövet. A további lépéseket már - érthetően - a következő kabinetre hárítják. A fentiekben vázolt helyzetet tükrözik az írott és elektronikus sajtó gazdasági cikkei is, melyek zömét a választásokon induló pártok gazdasági ígéreteit összehasonlító elemzések képezik. Azonban választó legyen a talpán, aki ezek alapján képes lesz eldönteni, mely pártot tisztelje meg voksával. Mert azon kívül, hogy a pártok választási programjaikban rendre felsorolják a legégetőbb gazdasági gondokat - a munkanélküliséget, a nagy adó- és járulékterheket, az autópálya-építés körüli huzavonát, némely régiók már-már ke- zelhetetlennek tűnő elmaradottságát stb., a lehetséges megoldásokat illetően alig bonyolódnak bele könnyen számon kérhető ígéretekbe. A közelmúlton tanulva és Szlovákiát ismerve egyetlen párt sem ígéri a fizetések megkétszerezését, de a munkanélküliség 10 százalék alá szorítását sem. A főképp általánosságok szintjén moz- • gó ígéretek beszédes jellemzője az is, hogy ha a jobb-, illetve baloldali pártokat gazdasági ígéreteik alapján próbálná megítélni a szavazópolgár, nem tudna differenciálni. Némely, magát jobboldalinak nevező párt (MKP, Smer) programjából nem hiányzik például új állami támogatások bevezetésének kilátásba helyezése, jóllehet ilyen intézkedéseket általában baloldali pártok sürgetnek. Ilyen szempontból elemezte a választási programokat a Hayek Alapítvány, melynek e tárgykörű tanulmánya is csak megerősíti a választópolgárok által gyakran hangoztatott meggyőződést: nem a választási programok alapján dől el, milyen megoldásokra számíthatunk a következő négy esztendőben. Inkább annak alapján, hogy az új kabinet mit talál az államkasszában, milyen állapotok uralkodnak az államigazgatásban, képes lesz-e az új koalíció folytatni az óvatosan elindított reformokat. Sok múlik azon, lesz-e akarat az állam működésének olcsóbbá tételére. Annyi bizonyos, ha a jobboldali pártok baloldaliakhoz jobban illő ígéreteit akarnák valóra váltani, valószínűleg bajba kerülnének: az óvatosan ígérő választási programokból ugyanis nem derül ki, mindezt miből akarnák fedezni; nem utalnak rá, hogy az ilyen ígéretek megvalósítása a közterhek növelésével járna. A politika tehát óvatosabb lett az ígérgetésekben. A derűlátásra hajlamosak ezt akár a megkomolyodás jelének is tekinthetik. JEGYZET véházban az odairányított illetőt. Ám tíz nappal lekésni hét veszélyes maffiózó vizsgálati fogságának meghosszabbítását, nos ez enyhén szólva főbenjáró mulasztás. A törvény cikkelyei kérlelhetetlenek, ezt már nem lehet visszacsinálni, a bíró úr inkább törődött saját nyaralásával, mint ezzel az üggyel. így hát mit volt mit tenni, tegnap reggel sorban engedni kezdték kifelé a kapun a Kolárik-geng tagjait, akik a bulvársajtó szerint máris a védelmi pénzek utólagos bein- kasszálását szervezik. Csak emlékeztetőül: az urakat azzal gyanúsítják, hogy egy bozótvágó késsel felszabdalták a rivális Borza-banda egyik tagját, majd a biztonság kedvéért még h.asba is lőtték néhányszor a fiatalembert. Nem cicóztak, másodpercek alatt végeztek a munkával, ezért várhatóan mától sem tétlenkednek. A családtagok némelyike már ügyvéddel a jobbján érkezett a börtön kapujához. A kassai vállalkozók pedig kezdhetnek aggódni. Információink szerint a kerületi bíró legfeljebb fegyelmit kaphat, ám ezt egyszerűen nem akarom elhinni. Ugye, önök sem? Köztünk járnak JUHÁSZ KATALIN Heten, mint a ....Gonoszok ugy an, de még nem mondhatjuk rájuk, hogy gyilkosok. Alaposan gyanúsíthatóak egy brutális gyilkosságban való részvétellel. Es tegnap óta akár szembe is jöhetnek velem az utcán. Ez nem éppen megnyugtató gondolat. És bár a börtönőrök mindent megtettek a csendes, „feltűnődén” szabadon engedés érdekében, nem sikerült kijátszaniuk a sajtót és az utca kíváncsi népét. Gondolom, az olvasó már rájött, miről van szó. Az évszázad eddigi legnagyobb bírói mulasztásáról, és nem csupán szlovákiai szinten. A kerületi bíróság illetékes tanácsának elnöke elnézte a naptárt. Velem is előfordul ilyesmi, ám annak sokkal kevésbé komoly következményei vannak. Legrosszabb esetben egy héttel később érkezem egy sajtó- tájékoztatóra, vagy egy órával előbb kezdem várni a sarki káFIGYELÖ GARAMVÖLGYE A lévai önkormányzat idén júliustól egy éves nyilvános gyűjtést indított a város 1853- ban emelt zsinagógájának helyreállítására - írja a Garam- völgye legújabb száma. A Lévai járás Pohronie című hetilapjának havonta megjelenő magyar melléklete emlékeztet, hogy a város korábban több intézménytől, alapítványtól kért támogatást, a Pro Slovakia állami alapnál pedig 3,5 millió koronát pályázott meg a zsinagóga felújítására. Mindenhol erkölcsi támogatásukról biztosították a kezdeményezést, anyagiakkal azonban szinte sehol sem járultak hozzá a tervezett munkálatokhoz. A mára már már rossz állagú, megbomlott statikájú épület helyreállításához a városnak 13-14 millió koronára lenne szüksége. Az önkormányzat szeretné, ha a zsinagóga a rekonstruálás után kulturális rendezvényeknek adhatna otthont. A helyre- hozatal mielőbb szükséges volna, mert az önkormányzat néhány éve már elkészíttette az ajtófélfákat, ajtókat és ablakokat, amelyek most egy raktárban várják, hogy a felújított épületben a helyükre kerülhessenek. A város a helyi lakosságon és vállalkozókon kívül a Léváról elszármazottak és a tá- gabb nyilvánosság hozzájárulására is számít. A pénzadományokat a következő szám- lászámra várják: 714 714 10 10/5600, v. s. 2002, PKB a.s., Levice. (korp)- Dehogy megyek halászni! A jövő hét végéig az utcákat járom, hogy minél több választót fogjak! v (Lubomír Kotrha rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Pavol Hrusovsky, a KDH elnöke azonnal elhatárolta magát a jelenlegi kormánykoalíciótól, mihelyst megtudta, hogy a lakosság 96 százaléka szerint a kabinet nem teljesítette az ígéreteit. „Egy pillanaton belül elhatárolta magát a koalíciótól, állítva, hogy a KDH csak az igazságügyi tárcára volt hatással (ami szintén nem nagy győzelem). Aztán azt is említette, hogy a pártnak csak három államtitkára volt, és esetükben a kereszténydemokratákat nem lehet felelősségre vonni. Hrusovsky netán arról akart meggyőzni bennünket, hogy az államtitkári tisztség csak egy jól fizetett meleg hely szolgálati luxuskocsival és sofőrrel a koalíciós bársonyszékéhség ellensúlyozására, nem pedig a tárca második emberéről van szó, akinek szavazni is joga van a kormányban? Hrusovsky egyébként is gyorsan megfeledkezett a koalíciós tanácsról és a parlamenttől, ahol a KDH-nak is lehetősége volt befolyásolni a dolgokat. Vagy éppen nem befolyásolni. Néha azonban a legjobb gyorsan felejteni” - írja a napilap. Edmund Stoiber, a német keresztény politikus a szociáldemokrata Helmut Schmidtet idézte a tévévitában Igaza lesz-e Günter Grassnak? Nem egészen két hét múlva, az idő tájt, amikor megtudhatjuk a szlovákiai választások első eredményeit, a Német Szövetségi Köztársaság polgárai közül a korán kelők elindulnak a szavazóhelyiségek felé. A tét nagy: sikerül-e leváltania a jobboldalnak Schröder szociáldemokratazöld koalícióját? A tét nemcsak a németek szempontjából fontos: eldönti azt is, hogy milyen szerepe lesz az elkövetkező években Németországnak a világban és még konkrétabban Európában. E. FEHÉR PÁL Vasárnap este másodszor is a tévékamerák elé állt Gerhard Schröder szövetségi kancellár és Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, kancellárjelölt. Ezúttal mindketten magabiztosabbak voltak, mint két héttel ezelőtt. Schröder talán azért, mert a tévépárbaj első fordulójában meggyőző fölénnyel győzte le Stoi- bert és a közvélemény-kutatások szerint a németek döntő többsége azt szeretné, ha továbbra is ő töltené be a kancellári tisztséget. Stoiber számára pedig az lehetett megnyugtató, hogy a két keresztény párt még mindig a lehetséges győztes, ha csupán csekély, alig egy százalékos előnnyel is. Nyilván az a tudat is szerepet játszott viselkedésükben, hogy mindketten jól ismerik a szabályokat, tehát számoltak azzal: a választások napjáig már nem lesz több lehetőségünk, hogy vagy 15 millió tévénéző előtt mérjék össze programjaik népszerűségét, illetve saját szavahihetőségüket. Az utolsó alkalom pedig mindig nagyobb egyéni teljesítményekre serkent. Ez a nagyobb buzgalom, erőteljesebb szóhasználat azonban ezúttal sem vezetett oda, hogy a párbajozók megszegték volna a szabályokat, netán övön aluli ütésekkel próbáltak volna meg nemtelen előnyhöz jutni. Két héttel ezelőtt, az első tévépárbaj után, a magyarországi és szlovákiai „normákhoz” szoktatva, erről a valóban európai értékről írtam ezeken a hasábokon. Nos, ezúttal is kemények voltak a politikusok, használták akár a gúny, az irónia fegyvereit is, de sohasem alázták meg egymást. Az a pillanat, persze, nem volt túlságosan kellemes a szociáldemokrata Schröder számára, amikor a keresztény politikus, Stoiber a szocdemek nagy öregjét, a 84 éves Helmut Schmidt egykori kancellárt idézte, hogy mekkora veszélyt jelent a nagy és növekvő munkanélküliség. Általában Stoiber bármiről lett légyen szó, a római Cato módszerével élt. Cato, ugye, minden szenátusi szónoklatát úgy fejezte be: „egyébként pedig az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani”. Stoiber vasárnap este véleményt mondott mindenről, s ez természetes, ám mondandóját egyformán azzal zárta: egyébként pedig nagy a munkanélküliség. Ezt Schröder sem tagadta, viszont részint azt állította, hogy ez a világgazdasági recesszió következménye, amelyet a következő kormányzati ciklusban orvosolni lehet, részint pedig közölte, hogy Kohl idején még nagyobb volt a. munkanélküliség. Schröder azzal teremtett kényelmetlen helyzetet Stoiber számára, hogy utalt a bajor valóságra. Azt mondotta: gyönyörű dolog, ha a keresztény politikai pártok az oktatás kiszélesítését, színvonalának emelését követelik, illetve ígérik, tehát Münchennek otthon kellett volna előbb megvalósítania azt, A vita nem szórakoztató látványosság volt, hanem tanulságos párbeszéd. amit most Berlinen kér számon. Az iskolaügy, különben, kiemelt helyen szerepel minden német párt választási programjában. Schröder ezen a téren, egyebek között, arról a tervéről számolt be, hogy a különböző színvonalú német tartományi iskolarendszereket egységesítik és ekként biztosítják, hogy a német iskola példát mutathasson Európának. Jellemző módon külpolitikában volt a legélesebb a két politikus vitája és ezen a téren a kompromisszumnak még a lehetősége sem merült fel. Stoiber ugyanis azzal vádolta meg Schrödert és külügyminiszterét, Joschka Fischen, hogy elárulták az Egyesült Államokat, amikor nem támogatják az Irak-ellen- es, tervezett katonai akcióját. Ahogyan az ugyancsak szocialista Tony Blair támogatja - tette hozzá nem csekély kárörömmel Stoiber. A kancellár azonban rendkívül határozott volt. Egyrészt megvédte külügyminiszterét, majd pedig kerekperec közölte: amíg ő irányítja a német politikát, sohasem vesznek részt semmilyen Irak ellen irányuló katonai akcióban. Cáfolta azonban, hogy ez elárulása lenne az Egyesült Államok iránt érzett barátságnak. Azt mondta: a barátság nem azt jelenti, hogy bólogató Jánosok legyünk, hanem az igazi barátság próbája az, ha becsülettel figyelmeztetjük a partnert lépéseinek esedeges káros voltára. Semmilyen szövetség oltárán nem lehet feláldozni a német érdekeket - jelentette ki és nyomatékkai szólt arról, hogy a népek közötti szolidaritás fogalma nem elavult jelszó csupán. Erről vitatkozott Stoiber és Schröder több mint egy órán át. És ezúttal - az első párbaj zárásától eltérően - a befejezés is jól sikerült: kezet is fogtak egymással, mosolyogtak is. A párbajt rendező két német tévétársaság megbízásából készített felmérés szerint újra Schröder bizonyult vonzóbbnak, jelentős előnnyel. A Nobel-díjas Günter Grass, aki közismerten szociáldemokrata, még évekkel ezelőtt ugyanolyan jobboldali. populistának tartotta Stoibert, teljes nevén: Edmund Rüdiger Rudi Stoibert, mint az olasz Silvio Berlusconit vagy az osztrák Jörg Haidert. Haider és Stoiber között találhatunk is nézetazonosságot, hogy mást ne említsek: a bevándorlók, az idegenek elleni indulatok - sajnos - hasonlóak mindkettőjüknél, és ez nem sok jóval kecsegtet Európa, az Európai Unió, s legkivált a ipostanság csatlakozni készülő országok számára. És a tévépárbaj első körében ez ki is derült, akkor inkább a szocdem-zöld koalíció bevándorlási politikáját bírálta Stoiber, amiről viszont a második, mostani fordulóban szót sem ejtett. Meggyőzték volna? Áztán könnyű felfedezni bizonyos demagógiát is Stoiber nyilatkozataiban. Például 2001-ben még ezt mondta: „Bajor miniszterelnök vagyok és az is akarok maradni. Nem vágyom más posztra. Ha valamelyik német tartomány miniszterelnöke kancellár lesz, ezt előrelépésnek tartják. Ez azonban nem vonatkozik Bajorország miniszterelnökére.” 2002-ben pedig már arról nyilatkozott: „Amit Bajorország számára megvalósítottam, azt akarom megtenni egész Németország számára mint kancellári’. Ugyanakkor a következetességet számon kérni bármely politikustól, kivált, ha saját karrierjéről van szó, nem biztos, hogy sikerre vezető módszer. Az viszont úgy látszik, mintha a tévépárbajokban Stoiber elhagyta volna a populista demagógiát. Mintha egyre kevésbé hasonlítana Haiderre, s egyre jobban igyekezne Kohl példájához igazodni. Vagy akár Schröder tényszerű közlésmódját is elsajátítani. Ám a tévében olykor kiesett új szerepéből, olykor vita helyett szónokolni kezdett. Pedig általában érződött, hogy szerepváltása saját érdekeinek pontos ismeretéből következett. Talán azt is megsejtette, hogy nem biztos, hogy ki kellene terjeszteni az országra mindazt, ami jó a bajoroknak - inkább a németség egészében kellene gondolkodnia. Talán tudatosította: Haider bukásának egyik oka az volt, hogy mindig karinthiai politikus maradt. Stoiber már nem akar csak bajor politikus lenni. Talán abban mindenképpen követni szeretné Schrödert, ha hatalomra kerül, hogy Európában kell gondolkoznia. (Stoiber visszatérő fordulata volt: „amennyiben megválasztanak...”, mire Schröder egyetlen egyszer sem hagyta ki a replikát: „nem választják meg...”) És milyen hatása lesz Németországban annak, hogy az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyt ennyire eltérően értelmezi Stoiber és Schröder? És mit szól ehhez Bush? Két hét múlva Szlovákiában is, egy nappal később Németországban is eldől, aminek el kell dőlnie. Addig csak annyit: a két politikus tévépárbaja nem egy szórakoztató látványosság volt, hanem értelmes és tanulságos párbeszéd. Stoiber (balról) és Schröder (Reuters-felvétel)
