Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-09 / 209. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. KÍNRÍMEK Hittanórán- Milyen az új hitoktató?- Tudományát fitogtató... Csalántea Hogyha fáj a néni gyomra, szüksége van némi gyomra. Hiába mondtam, hogy szét­pukkadok az evéstől Mondtam, sok lesz ez a trakta, ámde ő csak rakta, rakta... Üzemi mikulás Piros palást van rajta, a fején süveg, mű szakáll, ajándékot oszt, ezért a dél­utáni műszak áll. Az elkényeztetett Nagy szerepe van nálunk a szeretetnek, a szüleim naponta hét­szer etetnek! Dóra, a fiatal humorista, el­ső komolyabb versenyére készül, amelynek zsűrielnöke Nagy Bandó András lesz Gondolkodik, nagyban, Dóra:- Hogy hathatnék Nagy Bandóra? Kérdés egy öngyilkosjelölt­höz Akkor leszel elégedett, ha magadat elégeted? A rendőrség nyomoz Nosza, vizsgáljuk meg tüzetesen, mi furcsa van eme tűzeseten! Doktor úr, piszkos a rende­lő! Nem fogadhat így pácienst, legyen rend előre, ferdén néznének a betegek a rendelőre! Kár volt kiöltözni Tegnap frakkban ketten voltunk a banketten. Snapszer előtti jótanács Hogyha nem mersz ma zsírozni, innen el fogsz masírozni! Panna sikere Szédületes sikerétől hízik Panna mája: a vásárban kelendő a hímzett panamája. Balszerencsés zsoké Elesett a telivérrel, orra, szája teli vérrel. Szerelmem, Abigél, nélkü­led üres az életem! Kérlek szépen, gyere vissza Abigélem, hisz nélküled az életet alig élem! A seriff fia meséli el a nagy­érdeműnek apja által az egyik apacs indiántörzs fő­nökének átnyújtott, a békés együttélést szimbolizáló vi­rágcsokor történetét Sokak szerint szép gesztus volt apacsokra, hatással volt a rézbőrű apacsokra. Finom kókusz Hiszen ez a kókusz álom! Szememet rá fókuszálom. (Lacza Gergely) A Magyar Ifjúsági Közösség 2002. augusztus 19. és 24-e között idén ötödik alkalommal szervezte meg páti nyári szabadegyetemét Himalája, Kor-Zár, vízilabda NESZMÉRI CSILLA A szervezők színes prog­ram összeállítására tö­rekedtek, így kerülhe­tett szóba a tábor ideje ■■■■■■ alatt a hegymászás, kultúra, továbbtanu­lás, történelem, de a napi esemé­nyekre, a politikára is volt idő. A táborban az idén körülbelül 100 ember vett részt, ami azt is bizo­nyítja, hogy az előadások témái ér­dekelték a fiatalokat, hiszen voltak az előadásokon környékbeliek is. A megnyitót augusztus 19-én Keszegh Margit, a Komáromi Járá­si Hivatal elöljárója, Kinczer Lász­ló, Pat község polgármester-he­lyettese, és Neszméri Tünde a tá­bor egyik szervezője tartotta. Kinczer László megköszönte, hogy már ötödik alkalommal választot­ták a szervezők Patot a tábor hely­színéül és elmondta, nagy meg­tiszteltetés számára, hogy a közsé­gi hivatal részéről az idén is ő ve­het részt a megnyitón. A MIK számára fontosak a magyar­ság kulturális hagyományai, mint például az irodalom, de sokkal in­kább *egy táborba valók a megzenésített versek , ezért, és az ünnepre való tekintettel hívtuk meg a KOR-ZÁR-t, akik augusztus 20-a alkalmából, a magyarságot érintő dalaikat adták elő. Megkö­szönve a lehetőséget majdnem 2 órán keresztül szórakoztatták a közönséget. Másnap került sor a magyar Hima­lája expedíció tagjainak élménybe­számolójára, akik képekkel illuszt­rálva bemutatták a serpák életét, a felkészülést, és a feljutás nehézsé­geit. Megtudhattuk, milyen nagy lelki fegyelemre, fizikai felkészült­ségre és egy bizonyos fokú őrült­ségre, illetve kalandvágyra is szük­sége van egy hegymászónak. Fon­tos az aklimatizáció, ezért a csúcs­támadás nem egyszerű dolog, ki kell várni a megfelelő időjárást is, és ezen kívül nagyon sok dologra kell odafigyelniük. Erőss Zsolt, Várkonyi László és Mécs László vonzotta a legnagyobb közönsé­get, előadásuk nagyon jó hangula­tú volt. A.film, amit a Himaláján forgattak, és elhoztak nekünk megmutatni, még inkább vissza­adta a hegymászás feszült pillana­tait. De elmondták azt is, hogy az előkészületek során nagyon sok in­téznivaló van, ami hosszadalmas és pénzigényes. Augusztus 22-én délelőtt került sor az Agora Iroda és a Kempelen Farkas Társaság, a szlovákiai ma­gyar doktoranduszok szövetsége bemutatkozására. Szabó Helga, a komáromi Agora Iroda vezetője a részképzésről és az ösztöndíjazás­ról beszélt, Bara Zoltán, a KFT el­nöke pedig a doktoranduszképzés- ről adott tájékoztatást. Mind a ket­ten hangsúlyozták nagy szükség van arra, hogy minél több magyar tanuljon tovább, nemcsak a közép­iskola, hanem a főiskola után is. -Délután Bálint-Pataki József, a Ha­táron Túli Magyarok Hivatalának elnöke mutatta be a kedvez­ménytörvény körül kialakult ma­gyarországi helyzetet, Pogány Er­zsébet, a Szövetség a Közös Célo­kért pozsonyi iroda vezetője pedig a szlovákiai helyzetet ismertette,a tábor vendége volt még Duka Zó­lyomi Árpád is, aki ismertette az Európa parlamentben szerzett ta­pasztalatokat a státustörvénnyel kapcsolatban. Az utolsó előadást Elek József történelemtanár tar­totta, aki előadásában a szlovákiai magyarok II. világháborút követő történelméről beszélt, elmondta a történelemnek ez a része sajnos zavaros, hiszen nagyon sokat kel­lene még foglalkozni vele ahhoz, hogy a kétséges részeket teljes egé­szében feltudják tárni, erre min­denképpen szükség lenne nem­csak a szlovákiai magyar és szlo­vák, hanem a magyarországi és csehországi történészekre is, és fontos az irodalom erről a korról szóló műveinek megismerése is. Az utolsó napra már csak a kiérté­kelés maradt, a visszajelzések sze­rint mindenki pozitív élményekkel tért haza. A legvégén azért érde­mes még elmondani, hogy nem csak az előadásokról szólt ez a tá­bor, hiszen Paton a fürdőben spor­tolási lehetőségek is vannak, volt foci-, röplabda-, biliárdmérkőzés, a tervezett vízilabda sajnos elma­radt, de aki ügyes volt az megta­nulhatott „víziló-formájában” a vízbe ugrani, aki pedig ezt nem tette meg, élvezhette a többiek ál­tal felverődő hullámokat. Jobb volt, mint az eredeti. De nem szabad megfeledkezni a táborlakók által örökbefogadott Blökiről sem, akit mindenki a szí­vébe zárt. A tábor sikeréhez nagyban hozzá­járultak a patiak, mert ismét lehe­tőséget teremtettek nekünk, hogy ott legyünk és természetesen nagy köszönettel tartozunk Szabó Olga polgármesterasszonynak nemcsak a lelkitámaszért. A szervezők nevében szeretném megköszönni minden résztvevő­nek, hogy nem keserítették meg az életünket, és segítettek megterem­teni a jó hangulatot. Egy új film - Az időgép Rendezte: Simon Wells Az emberiség örökké visszatérő nagy kérdése és igazi közhelye a „Mi lett volna ha...?“ kérdés. Ez mellesleg minden történész rémál­ma is. Mert mi lett volna, ha a né­metek előbb építik meg az atom­bombát, ha Sztálin apukája sose találkozik leendő férjével, vagy ha a barna lány helyett a vöröset vá­lasztjuk? Ezek mind fontos és ér­dekes kérdések, de alapvetően fe­leslegesek, mivel csak feltételezé­sekhez vezethetnek, és nincs sem­milyen következményük. Hiszen nem látjuk a „másik“ jövőt. Melles­leg eleve nem látjuk a jövőt. Kér­dés, hogy mi lenne akkor, ha lenne egy időgépünk, és mégis láthat­nánk azt, ami még meg sem tör­tént, vagy csak lehet, hogy meg fog történni? Jó kis kérdés és pont ez H.G. Wells örökbecsű korai science-fiction klasszikusának, Az 1 időgépnek az alapfelvetése. A re­génynek egyszer már elkészült a filmváltozata, egy bizonyos Geor­ge Pál rendezésében. Erre nálunk valószínűleg csak kevesen emlé­keznek. Ez után a filmkészítés el­képesztő technikai fejlődése egy, az elsőtől teljesen eltérő változat elkészítését tette lehetővé. El is ké­szült az új változat, ahol nem más volt a rendező, mint a nagy író ük­unokája, Simon Wells, a helyszínt pedig áttették Londonból New Yorkba. Meglepő módon valahogy mégsem látszik az a nagy fejlődés és az, hogy a filmkészítők bármit is tanultak volna az elmúlt évtize­dekből. Igaz, egy ilyen alkotáson eleve nem szabad sokat változtat­ni. Marad tehát a váz, vagyis egy Alexander Hartdegen (Guy Pearce) nevű zseniális tudós az 1980-as évekből, aki tragikus mó­don elveszti élete szerelmét. Hogy A 8 legrémesebb dolog, ami a pasiddal történhet Kínos múzeumlátogatás 1. A megnyitó közepére érkeztek, és éppen az ünnepi szónok, háta mögött léptek a terembe. 2. Mindenütt csak malac képek vannak a falon, aminek a fickód szemmel láthatóan örül. 3. Lebontasz egy méregdrága szobrot. 4. Kimész a vécébe, de nem nyílik az ajtaja, ezért belopózol a férfivé­cébe, és rádzáródik az ajtó. 5. Véletlenül éppen a művésznek kezded fikázni, a saját kiállított műveit. 6. Minden női akt mellé odaállít, hogy megnézze, jobbak-e , mint te. 7. Minden férfi aktra azt mondja, hogy nyurga vagy gizda. 8. Otthon hagyta a szemüvegét, és félórája ecseteli a TŰZCSAP felirat alkotójának ecsetkezelését. FILMAJÁNLÓ a lányt visszakaphassa, fáradságos munkával megalkot egy időgépet, ami visszarepíti őt a lány, Emma (Sienna Guillory) halála előtti idő­be. Később azonban kiderül, hogy nem változtathat a múlton, mert aminek meg kellett történnie, az meg is történt. Ha ez így nem ért­hető a kedves olvasónak, Emma máshogy, de akkor is meghal. Elkeseredett és csalódott tudósunk pedig úgy dönt, hogy a változatos­ság kedvéért most a jövőbe Utazik, ha már úgyis van egy időgépe. Meg akarja tudni, miként is változ­tathatja meg a megváltozhatat- lant. Csakhogy a távoli jövőben az emberiség két különböző fajjá fej­lődik. Az egyik faj, a Morlockok a föld alatt élnek, és csak azért me­részkednek elő, hogy a másik faj­ra, a békés Eloiokra vadásszanak. Alexander - bár tovább indulhatna időgépén - hirtelen felelősnek érzi magát az emberiségért, annál is inkább, mivel időközben szoros barátság alakul ki közte és egy Eloi lány, Mara (Samantha Mumba) között. így aztán úgy dönt, hogy legalább a jövőt megváltoztatja, ha a múltat úgysem lehet. A vicces a dologban az, hogy an­nak idején Wells - akit rendkívül érdekelt az evolúció, a futurizmus, a társadalmi osztálytudat és a szo­cializmus - mindezt roppant ko­molyan vette. Az Eloiok és a Morlockok nála a kapitalizmus to­vábbgondolását jelentik, ükuno­kája azonban csupán egy jó sci-fit akart készíteni egy furcsa és gya­korlatilag előzmény nélküli jövő­képpel. Ä nagybaj azonban inkább az, hogy áz új film készítői nem nagyon törődtek azzal, hogy az eredeti művet, legalábbis részlete­iben már nagyon sokszor megfil­mesítették, vagy máshogy felhasz­nálták - például a Majmok bolygójá-ban. Bár az itt felvetett kérdések ma is aktuálisak, a néző számára semmilyen újdonságot nem jelentenek. Igaz, a színészek kitesznek magukért, amennyire csak szerepük engedi, az amúgy zseniális Jeremy Irons egy olyan rosszul megírt, pocsékul összera­kott figurát volt kénytelen megele­veníteni, hogy a bemutató után va­lószínűleg napokig nem tudott aludni szégyenében. Ő ugyanis a fő-Morlock, a törzs agya, aki azt fejtegeti hősünknek, hogy népén belül ő képviseli az intelligenciát, teste viszont elsatnyult. Pár má­sodperc múlva péppé veri szegény Alexandert, mivel olyan izmos, mint egy bányaló. Ehhez képest az ügyes technikai tálalás már má­sodlagos és - bár minden jól néz ki és látványos - ettől még minden felejthető marad. Persze van né­hány elképesztően eltalált jelenet, mint az, ahogy fél percbe sűrítve látjuk, ahogy New York változik, vagy amikor először felbukkannak a Morlockok. Ilyenből azonban nincs elég. A szörnyűséges Morlockok mellesleg pont úgy néznek ki, mint az Örkök a Gyűrűk urá-ban, csak sokkal bambább képet vágnak, (sn) Egyre többet beszélnek arról, hogy a véreskezű diktátor a fekete mágia híve volt A huszonéves Hitler és a mágia MÉSZÁROS ZOLTÁN Hitler nemcsak politikus volt: min­den érdekelte, amivel növelhette a hatalmát, legyen az tudomány, ide­ológia vagy éppen a mágia. Egyre többet beszélnek arról, hogy a dik­tátor a fekete mágia híve és haszná­lója volt. A huszonéves Hitler jó kapcsolatban volt egy „kiugrott” cisztercita szerzetessel, Adolf Lanzcal, aki doktor Jorg Lanz von Liebenfels néven szeretett bemu­tatkozni, mert túl egyszerűnek tar­totta az eredeti nevét. Ő maga Guido von List követője, aki egy olyan pogány szekta tagja volt, amelynek tagjai kábé 1870 óta Wodent (Wotan), a germán mito­lógia főistenét imádták. Ebből ala­kult ki a Thule Társaság, amelyben magasrangú katonatisztek és értel­miségiek tevékenykedtek. Lanz a Werfrenstein vár romjainál meg­alapította az Új Templomosok rendjét. Hitler nagy szorgalommal gyűjtötte és tanulmányozta a templomosok anyagait. A horogke­resztet Friedrich Kohn javaslatára helyezte a náci szimbolika közép­pontjába. (Friedrich Kohn úgy gon­dolta, véget kell vetni a „ világmé­retű zsidó szabadkőműves okkul­tista szervezkedés” uralmának és az északi szabadkőművesek révén akart csapást mérni rájuk.) A ho­rogkereszt voltaképpen megfordí­tott szvasztika, ami ősi szimbólum. Talán szerencsét hozott, de mint napjelkép jelenthette a természet rendjét, a változást, az örök körfor­gást. A a náciknál az árja faj győzel­mét jelentette, a háttérben látható fehér pajzs a faj tisztaságát, a vörös háttér pedig a vért. Rudolf Hess nem csak Hitler barátja volt, jó kapcsolatban állt Kari Haushoferrel, aki bejárta Indiát és a Távol-Keletet. Münchenbe vissza­térve egy általa kitalált tantárgyat tanított az ottani egyetemen. A „geopolitikatudo-mány” inkább politikai propaganda volt, mint tu­domány, és arra szolgált, hogy ide­ológiaként igazolja az indogermán népek - akiket Közép Ázsiából származtatott - Európa és Ázsia fe­letti uralmát. Ez is eleme lett a Führer ideológiájának, mi több, a Mein Kampfban egészen világosan kimutatható Haushofer hatása. Ta­lán nem véletlen, hogy Hitler ön- gyilkossága is egy okkultista dá­tumhoz kötődik: április 30-a egy­ben a Walpurgisnacht is, amely bo­szorkányünnep. (képesifi) MAG Yo 2 Ü N Ff Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents